tag:blogger.com,1999:blog-70701548339708907992024-03-06T11:18:37.900+05:30 செல்லப்பா தமிழ் டயரி தமிழோடு பிறந்தோம் நாங்கள்!இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.comBlogger331125tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-56209448587479559112024-02-04T16:00:00.005+05:302024-02-04T17:25:47.208+05:30வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 5 (கடைசிப் பகுதி)<p><b><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 5</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> <b>(குறுநாவலின் கடைசிப் பகுதி)</b></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p><b> -இராய செல்லப்பா </b></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p><b><br /></b></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/4.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு - 4 </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>. </p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/4.html" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></a></p><p class="MsoNormal" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span lang="EN" style="font-size: large;">(1</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN" style="font-size: large;">2</span><span lang="EN" style="font-size: large;">)</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பதினோரு மணிக்குப்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பொன் ஃபைனான்ஸின் கிளைமேலாளர்கள் வந்தபோது</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தன் சூத்திரத்தை அவர்களுடன் பகிர்ந்துகொண்டாள் பொன்னி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">தன்னோடு வங்கியிலிருந்து விருப்ப </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ஓ</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ய்வுபெற்று சென்னையில் வசிக்கும் சுமார் இருநூறு பேரை முறையாகச்
சந்திக்கவேண்டும். ஓய்வுப்பலனாக ஒவ்வொருவரும்
குறைந்தது முப்பதிலிருந்து ஐம்பது லட்சம் வரை பெற்றவர்கள். ஆக மொத்தம் 60 கோடி முதல் 100 கோடி வரை அவர்களிடம் இருக்கும். பெரும்பாலும் அவை, மற்ற வங்கிகளில் குறைந்த வட்டிக்கு
பிக்சட் டெபாசிட்டுகளாக இருக்கலாம். அதில் நாலில்
ஒருபங்கை பொன் ஃபைனான்சுக்குத் திருப்பினாலே 15 முதல் 25
கோடி சேர்ந்துவிடும். இதுதான் பொன்னியின் திட்டம். </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அடுத்த முப்பது நாட்களுக்குள் ஒவ்வொரு கிளைமேலாளரும்
இவர்களிடமிருந்து மட்டும் குறைந்தது ஐந்து கோடியாவது டெபாசிட் திரட்டவேண்டும் என்று
இலக்கு நிர்ணயித்தாள். இவர்களின் டெபாசிட்டுக்கு அரை சதவீதம் கூடுதல் வட்டியும்,
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ஒருவேலை அவர்களுக்கு </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">நகைக்கடன்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA"> தேவைப்படுமானால் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">வட்டியில் அரை சதவீதம் தள்ளுபடியும் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">கொடுப்பதாக,
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அதிகம் விளம்பரப்படுத்தாமல் தெரிவிக்கச்
சொன்னாள். கிளைமேலாளர்களின் செயல்பாட்டுக்கு ஏற்ப புதிய போனஸ் திட்டத்தையும் அறிவித்தாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">இதற்கு நல்ல பலன் கிடைத்தது. ஒரே மாதத்தில் நாற்பது
கோடி ரூபாய்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">போல </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">புதிய முதலீடு கிடைத்துவிட்டது!
திட்டமிட்டபடி ‘ஐயா’ வின் பணம் இப்போது அவருக்குக் கொடுக்கப்படப் போகிறது. ஆனால் அதற்குள்?</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span>(12)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">மலர்வண்ணன் தன் ஆபீசுக்கு வருவாரென்று வாசு கனவிலும்
நினைத்ததில்லை.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“ரொம்ப அவசரம். ‘ஐயா’ வோட பணத்தைத் திரும்பக்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">கொடுத்துவிட்டீர்களா?”</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">என்றார் மலர்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“இன்னும் இல்லை, என்ன விஷயம்?” என்றான் வாசு திகைப்புடன்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">“கொடுத்துவிடாதீர்கள். அவர் எதிர்க்கட்சி வேட்பாளராக
நிற்கப்போகிறார். அதனால் அவருக்கு உதவிசெய்தால் நீங்கள் ஆளும்கட்சிக்கு எதிரியாகி விடுவீர்கள்.”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">வாசு சிரித்தான். “இது என்ன தனிப்பட்ட கொடுக்கல் வாங்கலா
மலர்வண்ணன்? அவருடைய டெபாசிட்டை அவர் திருப்பிக் கேட்கிறார். நாங்கள் ஒரு நிதி நிறுவனம்.
கொடுக்காமல் இருக்க முடியுமா?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“எனக்குத் தெரியாது மிஸ்டர் வாசு! உங்களை விடப்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பெரிய ஃபைனான்ஸ் கம்பெனிகள் எல்லாம் கொடுக்க மறுத்துவிட்டார்களே,
அது எப்படி?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பொன்னி தனது அலைபேசியில் வந்த குறுஞ்செய்தியை அவரிடம்
காட்டினாள். “அவர் பணம் அவருடைய வங்கிக்கு ட்ரான்ஸ்பர் ஆகிவிட்டது. இனிமேல் நாங்கள்
எதுவும் செய்ய இயலாது. மன்னிக்கவும்” என்று கூறிவிட்டுத்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தன் இருக்கைக்குச் சென்றுவிட்டாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">"காபி குடிக்கிறீர்களா மலர்வண்ணன்? இங்கு உங்கள் தோட்டத்து
டீ கிடைப்பதில்லை” என்று சிரித்தான் வாசு. கறுப்புப்பணத்தைக் கையாளும் பினாமிக்கு எவ்வளவு
துரோக புத்தி!</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">ஆவேசத்துடன் எழுந்த மலர்வண்ணன், “உங்கள் கம்பெனியை
உண்டு இல்லை என்று ஆக்குகிறேனா இல்லையா பாருங்கள்” என்று சபதம் செய்துவிட்டு வெளியேறினார்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">வாசுவும் பொன்னியும் உண்மையிலேயே அதிர்ச்சி அடைந்தார்கள்.
தங்கள் கம்பெனியில் எந்த விதமான குளறுபடிகளும் கிடையாது. நகைக் கடன்களிலும் எந்தக்
குறைபாடும் கிடையாது என்று தணிக்கை அறிக்கையும் உள்ளது. டெபாசிட்டர்களுக்கு உரிய தேதியில்
பணத்தைத் திருப்பித் தராமல் இருந்தது கிடையாது. லாப நஷ்டக் கணக்கிலும் ஒரு ரூபாய் கூட
பொய்க்கணக்கு எழுதியது கிடையாது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“ஆனாலும் நாம் இப்போது பயப்படத்தான் வேண்டும்” என்றாள்
பொன்னி. “நாம் இருவரும் சாதாரணக் குடும்பங்களில் இருந்து கிளம்பி </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">வந்து,
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">இந்தக் கம்பெனியை உருவாக்கி நல்ல பெயரோடு வளர்த்திருக்கிறோம். இவர்கள் நினைத்தால்
இன்றைய சமூக ஊடகங்கள் வழியாக நமக்கு எத்தனையோ வழிகளில் கெட்ட பெயரை உண்டாக்க முடியும். அதனால் …”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“அதனால் இதை முளையிலேயே கிள்ளி எறியவேண்டும். அதற்கு
என்னுடைய பழைய வங்கியின் சேர்மனை உடனே சந்திக்கவேண்டும்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">அவரிடம்</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">பேச வேண்டிய விஷயத்தைப் பற்றி ஒரு ரிப்போர்ட் தயாரித்துக் கொண்டிருக்கிறேன்.
அதற்குள் நீங்கள் அவரிடம் அப்பாயிண்மெண்ட்</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">ஏற்பாடு செய்துவிடுங்கள்” என்றாள் பொன்னி.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பிறகு தன் மயிலாப்பூர் கிளை மேலாளர் தமிழ்ச்செல்வியை
அழைத்து “உடனே கிளம்பு. அந்த எடிட்டரிடம் பேசு. நம்மைப்பற்றித் தவறான தகவல் வராமல்
இருக்கவேண்டும் என்று கேட்டுக்கொள்” என்று அவளிடம் ஒரு முக்கியமான பணியை ஒப்படைத்தாள்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;">(13)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பிரபல பொருளாதார நாளேட்டின் விருது பொன் ஃபைனான்சுக்குக்
கிடைத்தபோது முதலில் வந்த வாழ்த்துச்செய்தியே பொன்னியின் பழைய வங்கியின் சேர்மனிடம்
இருந்துதான். “இன்னும் சில வாரங்களில் உங்களைச்</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">சந்திக்க விரும்புகிறேன்” என்றும் சொன்னார். அந்தச் சந்திப்புதான் இன்று</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">நிகழப்போகிறது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“வாங்க வாங்க மிஸ் பொன்னி! மிஸ்டர் வாசு!” என்று எழுந்து
நின்று வரவேற்றார் பிரதீப்குமார். சேர்மன்.</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">“எங்கள் வங்கியின் முன்னாள் ஊழியர் இவ்வளவு வெற்றிகரமான நிறுவனத்தைத் தொடங்கி
நடத்துவது எங்களுக்கு மிகுந்த பெருமை யளிக்கிறது” என்று பாராட்டினார்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“ஒரு காலத்தில் நகைக்கடன் கொடுக்கும் வங்கிகள் என்றாலே
ரிசர்வ் பேங்க்கில் மரியாதை கொடுக்க மாட்டார்கள். இப்போது அதையே</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">வீட்டுக்கடன், வாகனக்கடன் மாதிரி ஒரு முக்கியமான
கடன் துறையாக அங்கீகரித்துவிட்டார்கள். அதற்கான காரணங்களில் உங்கள் அணுகுமுறையும் ஒன்று”
என்றார் அவர்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னியும் வாசுவும் ஒரு புன்சிரிப்பின் மூலம் அவ</span></span><span>ரி</span><span>ன்
பாராட்டை ஏற்றுக்கொண்டார்கள். பிறகு பொன்னி தன் கையிலிருந்த ஃபைலை சேர்மனிடம் கொடுத்தாள்.
அரசியல்வாதியின் பினாமி ஒருவர் தங்களைப் பற்றி அவதூறு கிளப்ப முற்படுவதை அதில் சுட்டிக்காட்டி
இருந்தாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">சேர்மன் அதை படித்துவிட்டு கலகலவென்று சிரித்தார்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">“நாங்கள் மகாராஷ்டிராவில் பார்க்காத அரசியல் தலையீடா!</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">நமக்குள்ள கடமைகளை நேர்மையாக நிறைவேற்றினால் எந்த
அவதூறுக்கும் அஞ்சவேண்டியதில்லை. எதற்கும் உங்களுக்கு விருது கொடுத்த பத்திரிகையின்
காதில் இந்த விஷயத்தைச் சொல்லிவைப்பது நல்லது” என்றார்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“எங்கள் சார்பாக தமிழ்ச்செல்வி அந்த எடிட்டரிடம் இப்போது
அதைத்தான்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பேசிக்கொண்டிருப்பாள்” என்றாள் பொன்னி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“சரி, இப்போது இந்தக் கடிதத்தைப் படியுங்கள். இது சுவாரஸ்யமானது”
என்று அவளிடம்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஒரு கடிதத்தை நீட்டினார் சேர்மன்.
அதைப் படித்த பொன்னியும் வாசுவும் ஆச்சரியத்தினால் வாயடைத்துப் போனார்கள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><i><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">“பொன்னி ஃபைனான்ஸ்
நிறுவனத்தின் செயல்பாடுகளைக் கண்டு உற்சாகமடைகிறோம். நாங்களே நகைக்கடன் வழங்கும் துணை
நிறுவனம் ஒன்றைத் தொடங்குவதற்காக இருந்தோம். ஆனால் அதற்குப் பதிலாக, உங்கள் நிறுவனத்தில்
முதல் தவணையாக 500 கோடி ரூபாய் வரை முதலீடு செய்ய விரும்புகிறோம். இது உங்களுக்கு ஏற்புடையதென்றால்
எங்கள் எக்சிகியூடிவ் டைரக்டரைத் தொடர்புகொள்ளுங்கள்”
என்றது அக்கடிதம்.</span></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னி உற்சாக மிகுதியால் எழுந்து நின்றாள். “உங்கள்
ஆஃபரை</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">‘இன்-ப்ரின்சிபிள்’ ஆக இப்போதே ஒப்புக்கொள்கிறோம்.
அதிகாரபூர்வ பதிலை</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">நாளை அனுப்புகிறோம்” என்றாள்
வாசுவைப் பார்த்துக்கொண்டே.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span>(14)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">மறுநாள் இந்தியாவின் எல்லாப் பொருளாதார நாளேடுகளிலும்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னி-வாசுவின் புகைப்படங்கள் முதல் பக்கத்தில்
வெளிவந்தன. “இந்தியாவின் பிரபல தனியார் வங்கி, பொன்னி ஃபைனான்சில் 500 கோடி முதலீடு”
என்ற தலைப்பில் மேற்படி வங்கியின் முன்னாள் ஊழியரான பொன்னி, எவ்வாறு விருப்ப ஒய்வு
பெற்றபின் ஒரு தங்கநகைக் கடன் நிறுவனத்தைத் தொடங்கி வெற்றிகரமாக நடத்துகிறார் என்று
மூன்று பத்திகளில் செய்தி வெளியிட்டன.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">இவர்களுக்கு விருது கொடுத்த நாளேடு மட்டும், ‘அரசியல்
தலையீடு இல்லாதவரை இம்மாதிரி புதிய நிறுவனங்கள் தமிழ்நாட்டில் நன்றாக வளரமுடியும்’
என்று பொடிவைத்து எழுதியது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">அடுத்த சில வாரங்களில் அந்த வங்கி வேகமாகச் செயல்பட்டது.
தாங்கள் செய்யப்போகும் 500 கோடி முதலீட்டுக்கு இரண்டு நிபந்தனைகளை விதித்தது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">முதல் நிபந்தனை, வாசுவிடமிருந்து பொன்னி, அந்த நிறுவனத்தின்
சேர்மன் & மேனேஜிங் டைரக்டராகப் பொறுப்பேற்கவேண்டும். இரண்டாவது நிபந்தனை, வாசு,
ராஜினாமா செய்துவிட்டு, மும்பையில் அந்த வங்கியின் தலைமை அலுவலகத்தில் சேர்ந்து, வட
இந்தியாவை இலக்காக வைத்து, தங்கநகைக் கடன் நிறுவனம் ஒன்றைப் புதிதாகத் தொடங்கி அதன்
சேர்மனாக இருக்கவேண்டும்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">இரண்டாவது நிபந்தனை சாந்திக்கு மிகவும் பிடித்துவிட்டது.
சரண்யாவையும் பாலுவையும் அழைத்துக்கொண்டு மும்பைக்குச் செல்வதென்று அவள் மனதளவில் தயாராகிவிட்டாள்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">“நல்ல பள்ளிக்கூடமாகப் பாருங்கள். வீடும் பக்கத்திலேயே
இருந்தால் நல்லது” என்று நாணத்தோடு புன்னகைத்தாள் சாந்தி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">“வேறு வழி?” என்று அவளுடைய வலதுகரத்தைப் பற்றினான்
வாசு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">“என்னுடைய மனமார்ந்த வாழ்த்துக்கள்” என்றாள் பொன்னி,
கண்களில் ஆனந்தக்கண்ணீர் மின்ன.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">அப்போது அவளுடைய அலைபேசி ஒலித்தது. ‘ஐயா’வின்
குரல்!</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">“வணக்கம் சார்! நானே உங்களைப் பார்க்கவேண்டும்
என்று இருந்தேன். உங்கள் பணத்திற்கு ஏற்பாடு செய்துவிட்டோம். எப்போது
வேண்டுமானாலும் வந்து பெற்றுக்கொள்ளலாம்” என்று மலர்ச்சியோடு சொன்னாள் பொன்னி.
“அல்லது மலர்வண்ணனை அனுப்பிவைக்கிறீர்களா?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-fareast-font-family: Latha;">“அந்த துரோகியின் பெயரைச் சொல்லாதீர்கள்! நானே
வருகிறேன்” என்று போனை வைத்தார் ‘ஐயா.’ </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif"><span style="font-size: large;">வாசுவைப்பார்த்து நிம்மதியாகச் சிரித்தாள் பொன்னி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span face="Latha, sans-serif">**** முற்றும் ****</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-41127439884677047132024-02-02T16:00:00.031+05:302024-02-04T17:17:36.942+05:30வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 4 <p> <b><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: 14pt; line-height: 21.4667px;">வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 4</span></b></p><p><b><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="line-height: 18.4px;"><i>(குறுநாவல்)</i></span></b></p><p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p><i> </i></o:p></span> <b><i>-இராய செல்லப்பா </i></b></p><p class="MsoNormal"><br /></p><p class="MsoNormal"><span lang="EN"> </span>
<a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/3.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு - 3 </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN">(8</span><span>)</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;"><br />நாட்கள் வேகமாக நகர்ந்தன. </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ஐயா வாக்களித்தபடி </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">முப்பது கோடி </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ரூபாய் </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">முதலீடு வந்துசேர்ந்தது. பொன் ஃபைனான்ஸ் இப்போது பத்துக் கிளைகளைக் கொண்டதாக வளர்ந்தது. தங்கள் பழைய வங்கியின் செல்வாக்கான வாடிக்கையாளர்களைக் கொஞ்சம் கொஞ்சமாக உள்ளே கொண்டுவந்துவிட்டார்கள் கிளை மேலாளர்கள். அதனால் டெபாசிட் தொகை அதிகரித்துக்கொண்டே வந்தது. மீதமுள்ள கையிருப்பை எப்படி லாபகரமாகப் பயன்படுத்துவது என்றுதான் வாசு யோசிக்கவேண்டி இருந்தது.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">மலர்வண்ணன் அடிக்கடி போன்செய்து மேற்கொண்டு நிதி வேண்டுமா என்று கேட்டுக்கொண்டே இருந்தார். ஆனால் வாசு உறுதியாக மறுத்துவிட்டான். அரசியல்வாதிகளின் தொடர்பை ஓரளவுக்குமேல் வளர்ப்பது கம்பெனியின் எதிர்காலத்துக்கு நல்லதல்ல என்று நினைத்தான்.</span></p><p class="MsoNormal"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjqq9gjaTsb_A3LvvuPzzyfftcSV5rb5Zi3XR5H_BRg-TBcm7OPAKvyOUYoLcOHI0QoOFbfnmy8etm02DM22QYRXfnKvm3LFj15zcJ1BOiyOwbXPT-oB7zPdimm9bvAjiuFWtnDcCpLTG0AS8BPzhHzE6rMVoiyGJLxkVL_XHa7A5ua0aOVVaEujqzkYaj/s2577/cropped%20Gold%20Loan%20ICICi.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: red; font-size: large;"><img border="0" data-original-height="1607" data-original-width="2577" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjqq9gjaTsb_A3LvvuPzzyfftcSV5rb5Zi3XR5H_BRg-TBcm7OPAKvyOUYoLcOHI0QoOFbfnmy8etm02DM22QYRXfnKvm3LFj15zcJ1BOiyOwbXPT-oB7zPdimm9bvAjiuFWtnDcCpLTG0AS8BPzhHzE6rMVoiyGJLxkVL_XHa7A5ua0aOVVaEujqzkYaj/w400-h250/cropped%20Gold%20Loan%20ICICi.jpg" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: large;">இதைப்போல விளம்பரம் செய்தார்களா பொன்னி பைனான்ஸ்?</span></td></tr></tbody></table><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><span face="Latha, sans-serif" lang="EN" style="font-size: large;">ஆனால், மே - ஜூன் கல்வி மாதங்கள் வந்தபோது கடனுக்காகக் கூட்டம் அலைமோதியது. எல்கேஜி வகுப்புக்கே ஐம்பதாயிரம்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">, லட்சம் என்று </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN" style="font-size: large;">கட்டணம் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">வாங்கும்போது</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN" style="font-size: large;">, மத்தியதர குடும்பத்தினரின் முதல் புகலிடம் நகைக்கடன் தானே! மக்களிடம் இவ்வளவு தங்கம் இருக்கிறதா என்று மலைக்கும் அளவுக்கு தினந்தோறும் நகைக்கடனுக்கு கிராக்கி ஏற்பட்டது. கையிருப்பு மூலதனம் வேகமாகக் குறைந்து நிதி நிலைமை நெருக்கடிக்கு உள்ளானது. சில தினங்களில் ஆடிப்போய்விட்டான் வாசு. அவன் முகத்தைப் பார்க்கவே சகிக்கவில்லை.</span><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னிதான் அவனுக்கு தைரியம் கொடுத்தாள். தன் பழைய வங்கியிடம் பேசினாள்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">உரிய ஆவணங்களையும் தங்கள் வரவுசெலவு கணக்குகளையும், எதிர்காலத் திட்டங்களையும் காட்டினாள். அதுவரை அடைந்த லாபத்தையும், எதிர்காலத்தில் வரக்கூடிய லாபத்தையும்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">விளக்கிக் கூறினாள். தங்கள் கம்பெனிக்கு, ரிசர்வ் பேங்கின் விதிகளுக்கு உட்பட்டு, ஓவர்டிராப்ட் என்னும் தொடர்-கடன் கேட்டாள் பொன்னி.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">இருபது வருடங்களுக்குமேல் தங்கள் வங்கியில் நேர்மையாகவும் திறமையாகவும் பணியாற்றிய அவளையும் அவளுடைய கம்பெனியின் ஆஸ்திகளையும் நம்பிக் கடன் கொடுப்பதில் வங்கிக்கு எந்தப் பிரச்சினையும் இல்லை. ஐந்துகோடி கிடைத்தது.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">தீபாவளி சீசன் வரையில் இனி கவலையில்லை என்ற நிம்மதி ஏற்பட்டது. எனவே, முன்பே நினைத்தபடி சாந்தியையும் குழந்தைகளையும் அழைத்துக்கொண்டு ஊட்டிக்குச் சுற்றுப்பயணம் போனாள் பொன்னி. அவர்கள் மூவருக்கும் அதுதான் முதல் ஊட்டிப் பயணம்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">சரண்யாவுக்கு குஷியோ குஷி. பாலுவுக்கோ அந்தக் குளிர் அற்புதமாக இருந்தது. “ஒரு மாதம் இங்கேயே இருக்கலாமா பெரியம்மா?” என்று ஏக்கத்துடன் கேட்டான். “ஆசை, ஆசை” என்று அவனைக் கிண்டல் செய்தாள் சரண்யா. “பள்ளிக்கூடம் போகாமல் தப்பிக்கப் பார்க்கிறான்!” என்று அவன் கன்னத்தில் மெதுவாகக் கிள்ளினாள். இதையெல்லாம் பார்த்துக்கொண்டிருந்த பொன்னிக்கு வாழ்வில் தான் இழந்தது ஏராளம் என்று புலப்பட்டது. ஹும், காலம் கடந்துவிட்டது…. சாந்தியின் குழந்தைகள்தான் இனி </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">தன் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">குழந்தைகள். </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">சாந்திக்கும் தான் இழந்துவிட்ட வாழ்க்கையைப் பற்றிய நினைவலைகள் எழுந்தன. சில வருடங்களே வாழ்ந்து மறைந்த கணவரின் முகம் முன்பெல்லாம்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">கனவில் வருவதுண்டு. ஆனால் அதன்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பின்னணியில்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">இன்ப நினைவு ஒன்றுகூட இல்லை. வறுமை, நோய், தொழிலில்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தோல்வி, மீண்டும் அதிக வறுமை, அடிக்கடி வீடு மாறல், பள்ளி மாறல். …இப்படித்தான்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பொன் ஃபைனான்ஸ் தொடங்கியபின் வாசு வீட்டுக்கு வரும்போதெல்லாம் தன்னிடம் தனியாக ஏதாவது பேசமாட்டானா என்று மனம் ஏங்கும். நூலிழையில் தவறிப்போன பந்தம் தான் என்றாலும் இப்போது தொடர நினைப்பது</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சரியா என்று அதே மனம் கேட்கவும் செய்யும். இரண்டு வளர்ந்த குழந்தைகளுடன் ஒரு கைம்பெண்ணை நேசிக்க, மணமாகாத ஒருவனால் முடியுமா என்று இன்னொரு பெரிய கேள்வியும் மனதில் விஸ்வரூபம் எடுக்கும். அதற்குப் பதில் சொல்லத்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தெரியாமல் விசும்புவாள்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ஊட்டிக் குளிரில் வாசுவின் முகம் அவளுக்குள் மீண்டும் மீண்டும் தோன்றிச் சித்திரவதை செய்த</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">து. அதே சமயம் பொன்னியின் நிலையையும் எண்ணினாள். வாசுவும் அவளும் நெருக்கமாகப் பழகும் நிலையில் ஒருவேளை அவனுக்குப் பொன்னிமீது பற்றுதல் வந்திருக்குமோ என்றும் மனதின் ஓரத்தில் சந்தேகம் ஏற்பட்டது. ஆனால் பொன்னியின் வயதின் மீதும் மனஉறுதி மீதும் அவளுக்கு எந்த ஐயமும் ஏற்படவில்லை.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">மனதை இறுக்கி மூடிக்கொண்டு </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">இயற்கையை ரசிக்க ஆரம்பித்தாள் சாந்தி.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;">(9)</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அந்த ஆண்டு சிறப்பாக இயங்கும் தனியார் நிதி நிறுவங்களுக்கான விருதை ‘பொன் ஃபைனான்சு’க்கு வழங்குவதாகப் பிரபல பொருளாதார நாளேடு அறிவித்தபோது, தான் பிறந்த பலனை எய்தியதாகவே கருதினாள் பொன்னி. வாசு என்ற ஒருவனைச் சந்தி</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">க்காமல் போயிருந்தால் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">இந்தப் பெருமை கிடைத்திருக்குமா என்று யோசித்தாள். கண்ணியமானவன். நேர்மையானவன். விடாமுயற்சி கொண்டவன்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“வாசு, இந்த வெற்றிக்கு முழுமுதல் காரணம் நீங்கள்தான்” என்று பாராட்டினாள்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“நிச்சயமாக இல்லை. அனுபவமும், மன உறுதியும் எதிர்காலத்தின்மீது நம்பிக்கையும் கொண்ட நீங்கள்தான் காரணம்” என்று அவளைப் பாராட்டினான் வாசு.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">விருது வழங்கும் விழா முடிந்து அன்றிரவு ஐந்து நட்சத்திர ஓட்டலில் நடந்த விருந்தின்போது ‘ஐயா’வை நேரில் பார்க்கும் வாய்ப்பு அவர்களுக்குக் கிடைத்தது.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அறுபதைக் கடந்தவர். ஆளும்கட்சியின் இரண்டாம் நிலைத் தலைவர்களில் ஒருவர். பலமுறை முயன்றும் இன்னும் எம்எல்ஏ சீட் கிடைக்கவில்லை. என்றாலும் தலைவருக்கு மிகவும் வேண்டியவர் என்ற அங்கீகாரம் கிடைத்துவிட்டது. பல நிதி நிறுவனங்களின் சிஈஓ-க்கள் அவரைச் சுற்றிக் கொண்டிருந்தார்கள்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">மலர்வண்ணனும் இருந்தார். வாசுவையும் பொன்னியையும் ‘ஐயா’வுக்கு அறிமுகப்படுத்தினார். “வணக்கம்மா” என்று முதலில் பொன்னியை நெருங்கிப் பேசியவர், பிறகே வாசுவுக்குக் கை கொடுத்தார். கொஞ்சம் ஆரஞ்சு ரசம் மட்டும் அருந்திவிட்டு, “இன்னொரு நிகழ்ச்சி இருக்கிறது. உங்களுக்கு என்ன உதவி வேண்டுமானாலும் மலரிடம் கேளுங்கள். செய்வார்” என்று கிளம்பினார்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">அன்று மாலை தொலைக்காட்சியில் ‘ஐயா’வின் மாவட்டத்தில் நடக்கவிருந்த ஓர் இடைத்தேர்தலுக்கான தேதி அறிவிக்கப்பட்டது.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சில நிமிடங்களில் மலர்வண்ணனிடமிருந்து வாசுவுக்கு போன் வந்தது. “ஐயா உங்களிடம் பேசவேண்டுமாம். தூங்கிவிடாதீர்கள்” என்றார். வாசு விளக்கைப் போட்டுவிட்டுக் காத்திருந்தான்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">‘ஐயா’வின் போன் வந்தபோது நள்ளிரவு கடந்துவிட்டது. அது வாசுவின் நிம்மதியைச் சீரழித்து நித்திரையைச் சீர்குலைத்தது. உடனே பொன்னியிடம் பேசத் துடித்தான். ஆனால் அவளாவது </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">கொஞ்சம் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">தூங்கட்டுமே என்று விளக்கை அணைத்துவிட்டுப் படுத்தான். </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;">(10) </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">விடிந்தும் விடியாத காலைப்பொழுதில் பொன்னியின் வீட்டு அழைப்புமணியை அழுத்தினான் வாசு.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">வழக்கமாகத் தரைத்தளத்தில் படுத்திருக்கும்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சாந்திதான் எழுந்து வாசல் கதவைத் திறப்பாள். இன்றோ அவளும் குழந்தைகளும் மாடியில் உறங்கிக்கொண்டிருந்தார்கள். பொன்னிதான் திறந்தாள்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">நிச்சயம் பெரிய சிக்கலாக இருக்கவேண்டும். இல்லையென்றால் வாசு இவ்வளவு காலையில் ஏன் வரவேண்டும்?</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">‘உள்ளே வாருங்கள்’ என்று சைகையாலேயே அவனை அழைத்து உட்காரவைத்துவிட்டு மாடிக்குப் போனாள் பொன்னி. சிலநிமிடம் கழித்து சூடான காபியுடன் இறங்கிவந்தாள்.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“முதலில் காபி, பிறகு பேச்சு” என்றாள்.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னியின் அருகாமையே தனக்கு பலத்தைக் கொடுப்பதாக உணர்ந்தான் வாசு. காபியை மெல்லக் குடித்தான். அவளும் குடிக்கட்டும் என்று காத்திருந்தான். பிறகு நடந்ததைச் சொன்னான்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><i><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="font-size: large; mso-fareast-font-family: Latha;">‘ஐயா’ கட்சி மாறப்போகிறாராம். வரும் இடைத்தேர்தலில் இன்னொரு கட்சி சார்பில் நிற்கப் போகிறாராம். தேர்தல் செலவுக்குப் பணம் வேண்டுமாம். தான் பொன் ஃபைனான்சில் போட்ட முப்பது கோடியும் உடனே வேண்டுமாம்.</span></i></p><p class="MsoNormal"><i><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="font-size: large; mso-ascii-font-family: Arial; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Arial;">அது மட்டுமன்றி, தன் சொத்துக்களை அடமானமாக வைத்துக்கொண்டு ஐம்பது கோடி உடனடியாகத் தர முடியுமா என்றும் கேட்டாராம்.</span></i></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“பணத்துக்கு எங்கே போவது?” என்று திகைப்புடன் கேட்டான் வாசு.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">இப்படியொரு சூழல் ஏற்படும் என்று பொன்னியால் நம்பமுடியவில்லை. ஆனால் ஏற்பட்டுவிட்டதே!</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“ஐயா முக்கியமான புள்ளி. அவர் எந்தக் கட்சியில் வேண்டுமானாலும் சேரட்டும். போட்ட டெபாசிட்டை அவர் கேட்கும்போது கொடுத்துத்தான் ஆகவேண்டும். இல்லையென்றால் கம்பெனியின் மானம், மரியாதை</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">போய்விடும். அப்புறம் இழுத்து மூடவேண்டியதுதான்” என்றான் வாசு.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பொன்னிக்குப் புரிந்தது. “இதற்கா இவ்வளவு சோகம்?</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ரொம்ப சிம்பிளான சொல்யூஷன் இருக்கிறதே” என்றாள் புன்முறுவலுடன்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">வாசு ஆச்சரியத்துடன் அவளைப் பார்த்தான்.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“ஆமாம்! முப்பது கோடி ரூபாய் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">உடனே </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">டெபாசிட் செய்யக்கூடிய புதிய ஆசாமி </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ஒருவரை </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">நாம் கண்டுபிடிக்கவேண்டும். அவ்வளவுதானே” என்று இன்னும் பலமாகச் சிரித்தாள் அவள்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“வெறுத்துப்போய் நிற்கிறேன். விளையாடுகிறீர்களே!”</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பொன்னி எழுந்து நின்றாள். “மன்னிக்கவேண்டும் வாசு! நமது பிரச்சினை முப்பது கோடி ரூபாய் வேண்டும் என்பதுதானே! அதை இப்படிப் பாருங்களேன் -</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஆளுக்கு ஒரு கோடி ரூபாய் போடும் முப்பது பேர் வேண்டும்; அல்லது, ஆளுக்கு 50 லட்சம் போடும் 60 பேர் வேண்டும்; அல்லது, ஆளுக்கு 25 லட்சம் போடும் 120 பேர் வேண்டும்- சரிதானே?”</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">வாசுவுக்கு அவளுடைய பகுத்தறியும் திறன் பிரமிப்பூட்டியது. மிகப் பெரிய சிக்கலை எவ்வளவு எளிதாக உடைத்துப் போடுகிறாள்!</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">அவனும் எழுந்து நின்றான்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“அதாவது அந்த 120 பேரைக் கண்டுபிடித்துவிட்டால் நம் சிக்கல் தீர்ந்துவிடும் இல்லையா? ஆனால் எப்படி அவர்களை உடனடியாகக் கண்டுபிடிப்பது?”</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">பொன்னி மீண்டும் சிரித்தாள். “சென்னை நகரின் ஜனத்தொகை எத்தனை லட்சம்? அதில் வெறும் 120 பேரை உங்களால் உடனே கண்டுபிடிக்க முடியாதா?”</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">வாசு வெறுப்பின் உச்சிக்கே போய்விட்டான். “பேசுவது சுலபம் பொன்னி! காரியம் கைகூட வேண்டாமா?”</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“கூட வைக்கிறேன். தேர்தலுக்கு இன்னும் இரண்டுமாதம் இருக்கிறது.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">முதலில் ஐயாவிடம் பேசுங்கள். வாரம் ஐந்து கோடி வீதம் கொடுப்பதாகச் சொல்லுங்கள். அவரால் நம்மை ஒன்றும் செய்துவிட முடியாது. அத்துடன் ஆளும்கட்சியில் இருந்து எதிர்க்கட்சிக்குப் போவதால் அவருடைய செல்வாக்கு இனிமேல் பூஜ்யம்தான்” என்று உறுதியான குரலில் சொன்னாள் பொன்னி.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“இன்று காலை பதினோரு மணிக்கு நம் கிளைமேலாளர்களை அழைத்துப் பேசலாம். என்னிடம் ஒரு சூத்திரம் இருக்கிறது. அது பலிக்காமல் போகாது”</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">என்று அவனை சஸ்பென்ஸில் இருக்கவைத்துவிட்டு மீண்டும் மாடிக்குப் போனாள்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">(11)</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">அரைமணி கழித்து இறங்கிவந்தவள், பொன்னி இல்லை, சாந்தி! கையில் இட்டிலி, சட்னி, சாம்பார், மிளகாய்ப்பொடி இருந்தன. சரண்யா ஒரு பெரிய எவர்சில்வர் தட்டையும், பாலு ஒரு பெரிய எவர்சில்வர் தம்ளரில் குடிநீரும் கொண்டுவந்தார்கள்.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“நான் குளிக்காமல் சாப்பிடுவதில்லையே!” என்று தயங்கினான் வாசு.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“நாங்களும் குளிக்காமல் தானே பரிமாறுகிறோம்” என்று சிரித்தாள் சாந்தி. குழந்தைகளும் சிரித்தார்கள். அந்தக் கூட்டுச் சிரிப்பில் தன் கவலையெல்லாம் பறந்துவிட்டதுபோல் உணர்ந்தான் வாசு.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">நேரம் ஆயிற்று. பொன்னி இறங்கிவருவதாகத் தெரியவில்லை. சாந்தி தான்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">மீண்டும் வந்தாள்,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">காபியுடன்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“வந்தவுடன் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">காபி </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">குடித்துவிட்டேனே” என்று தயங்கினான் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">வாசு. </span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“இது நான் போட்ட காபி. வேண்டுமா வேண்டாமா?” என்று சற்றே அதட்டலாகக் கேட்டாள் சாந்தி. அந்த அதட்டல் அவனுக்குப் புதுமையாக இருந்தது.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“வேண்டாம் என்றால் என்ன செய்வீர்கள்?” என்றான் விளையாட்டாக.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“நானே குடித்துவிடுவேன்” என்று சிரித்தாள்.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“சரி, வேண்டும் என்றால்?”</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">ஒருகணம் அவனை ஆழமாகப் பார்த்த சாந்தி, “பாதி மட்டும்தான் குடிப்பேன்” என்று சொல்லிவிட்டு உள்ளே மறைந்தாள். அவள் முகத்தில் நாணம் பூத்திருந்தது.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">(தொடரும்) </span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">(அடுத்த பகுதியுடன் முடிவடையும்)</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;"><br /></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: medium;"><br /></span></p>
<a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/02/5.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு - 5
</span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-37108008886856235512024-01-31T16:00:00.003+05:302024-02-02T16:23:13.513+05:30வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 3 <p> <b><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: 14pt; line-height: 115%;">வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 3</span></b><b><span face="Calibri, sans-serif" lang="EN" style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Arial; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Arial;">(குறுநாவல்)</span><span lang="EN" style="mso-bidi-font-family: Latha; mso-bidi-theme-font: minor-bidi;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Arial; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Arial;">-இராய செல்லப்பா </span></b><b><span lang="EN" style="mso-bidi-font-family: Latha; mso-bidi-theme-font: minor-bidi;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/2.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு - 2
</span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p class="MsoNormal"><span lang="EN">(5)<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அன்று மாலை வங்கியின் குவார்ட்டர்ஸைக் காலிசெய்துவிட்டுத் தன் வீட்டுக்கே வந்துவிட்டாள் பொன்னி. சரண்யாவும் பாலுவும்
“பெரியம்மா” என்று ஆசையோடு கட்டிக்கொண்டார்கள். சாந்தி வடை பாயசத்துடன் விருந்து </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">தயாரித்தாள்.
</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe83sQgZC7AKs6itwGIMghdAnhCx9iDWV7LyPNELy2pkV10LZLCfMtuRB6WMWF41j1HP9BU9OvMlevxoHPALY0AEt78l1Jm4I5ZVNE5AKHJRXDmm-I714T7PnQuaR8Ja8qzcxCU_ZgRWKVN1OIG_IjmMrc-8f4fuD5GGtUuCsq_ZySAZUhzg5KKmnNJIfL/s2152/cropped-Ooty%20Botanical_Gardens.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: large;"><img border="0" data-original-height="822" data-original-width="2152" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe83sQgZC7AKs6itwGIMghdAnhCx9iDWV7LyPNELy2pkV10LZLCfMtuRB6WMWF41j1HP9BU9OvMlevxoHPALY0AEt78l1Jm4I5ZVNE5AKHJRXDmm-I714T7PnQuaR8Ja8qzcxCU_ZgRWKVN1OIG_IjmMrc-8f4fuD5GGtUuCsq_ZySAZUhzg5KKmnNJIfL/w640-h245/cropped-Ooty%20Botanical_Gardens.jpeg" width="640" /></span></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“வாசுவையும் அழைக்கலாமா சாந்தி?” என்று </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">பொன்னி
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">கேட்டபோது, நாணத்தை மறைத்தவளாக, “உம்”
என்றாள் சாந்தி எந்த எதிர்பார்ப்பும் இல்லாமல். </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">வாசு புதிய காரில் வந்தான். “இது உங்களுக்கான கார்,
பொன்னி” என்று புன்முறுவல் பூத்தான். காரைக் கண்டதும் குழந்தைகளுக்குத் தான் எவ்வளவு
மகிழ்ச்சி!</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பகலுணவு முடிந்ததும் பொன்னியும் வாசுவும் மாடிக்குச்
சென்றார்கள். தான் தொடங்கப்போகும் புதிய கம்பெனிக்கான ‘ப்ராஜெக்ட் ரிப்போர்ட்’டை அவளுக்கு
விரிவாகச் சொன்னான் வாசு.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">‘ரிசர்வ் பேங்க்
பர்மிஷன் வாங்கிவிட்டேன்’ என்று சான்றிதழைக் காட்டினான். மற்றும் பல பேப்பர்களில்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">அவளிடம் கையெழுத்து வாங்கினான். </span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">எங்கெங்கு கிளைகள் திறக்கவேண்டும் என்று முடிவு செய்தார்கள்.
முதல் மாதம் மயிலாப்பூர், தி.நகர், வேளச்சேரி, அண்ணா நகர் ஆகிய நான்கு கிளைகள். அதற்கு மேலாளர்களாகத் தன்னுடன் ஏற்கெனவே பணிபுரிந்து
இப்போது வீஆர்எஸ் வாங்கிய நான்குபேரைத் தேர்ந்தெடுத்தாள் பொன்னி. அவர்க</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ளும்
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ஆர்வமாக ஒப்புக்கொண்டார்கள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">மயிலாப்பூர் கிளைக்குத் தமிழ்ச்செல்வி,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தி.நகருக்கு லலிதா, வேளச்சேரிக்கு</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">மகேஸ்வரன்,</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">அண்ணா நகருக்கு கோவிந்தராஜன்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">நகை மதிப்பீடு செய்பவர்களுக்குத்தான் மிகவும் டிமாண்ட்.
ஒரே ஒருவர்தான் கிடைத்தார். </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">பெயர் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">நவநீத கிருஷ்ணன். பொன்னியின் வங்கியில்
ஐந்தாண்டு அனுபவமுள்ளவர். நேர்மையின் மறுவடிவம். “பொண்ணுக்குக் கல்யாணம் பாத்துக்கிட்டிருக்கேன். அதனால ஃபீஸ் கொஞ்சம்
சேர்த்துக் குடுங்கம்மா” என்றார் பணிவாக.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">அலுவலகத்திற்கு ஏற்கெனவே அடையாறில் இடம் பார்த்திருந்தான்
வாசு.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">“கம்பெனியின் பெயர் - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">பொன் பைனான்ஸ் அண்ட் இன்வெஸ்ட்மெண்ட்ஸ் லிமிடெட்</i> “ என்றான்.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>“இதில் பொன் என்பது தங்கத்தைக் குறிப்பது; உங்கள்
பெயரை அல்ல” என்று சிரித்தான். </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-fareast-font-family: Latha;">அவனது குறும்பை ரசித்தவாறே </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">பொன்னியும்
சேர்ந்து சிரித்தாள். கம்பெனி தொடங்குவதற்கு நல்லநாள் பார்த்து முடிவுசெய்தபின் வாசு
கிளம்பினான். </span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;">(6)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">சென்னைக்கு இந்தியாவின் தங்க நகரம் என்று பெயர் உண்டு.
தங்க நகைகளின் சில்லறை விற்பனை இங்குதான் அதிகம். அதிலும் ‘அட்சய திருதியை’ என்ற பண்டிகை
நாளில்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">குடும்பப் பெண்களை,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஒரு கிராம் தங்கமாவது வாங்க வைத்துவிடும் சாதனையைப்
பல்லாண்டுகளாக</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">வர்த்தகர்களும் சோதிடர்களும்
பத்திரிகைகளும் இணைந்து நிகழ்த்தியிருந்தார்கள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அதன் ஒரு பகுதியாக, பழைய தங்கத்தின் பேரில் கடன் வாங்கிப்
புதிய தங்கம் வாங்கும் வழக்கம் தமிழ்நாட்டில் நன்கு வேரூன்றிவிட்டது. அதையே தங்கள்
கம்பெனியின் விளம்பர உத்தியாகப் பயன்படுத்திக்கொண்டான் வாசு.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">எப்படியென்றால், தங்கள் நான்கு கிளைகளையும் அட்சய திருதியைக்கு
முன்பே திறந்துவிட்டான். நகரத்தின் முக்கிய நகைக்கடைகளுடன் பேசி,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">அவர்களுடைய விளம்பரத்தில்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><i style="font-family: Latha, sans-serif;">“நகைக்கடன்
வேண்டுமா? பொன் ஃபைனான்ஸை அணுகுங்கள்” </i><span face="Latha, sans-serif">என்ற வாசகமுள்ள சிறு கட்டம் இடம்பெறுமாறு
ஒப்பந்தம் செய்துகொண்டான். நகைக்கடன் பெறுபவர்களுக்கு, மேற்படிக் கடைகளின் ‘டோக்கன்’கள்
விநியோகிக்கப்பட்டன. அந்த டோக்கனைக் காட்டினால் அட்சய திருதியை அன்று கிராமுக்கு ஐம்பது
ரூபாய் தள்ளுபடி கிடைக்கும்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">இந்த உத்தியால் ‘பொன் ஃபைனான்ஸ்’ கம்பெனியின் நகைக்கடன்
வழங்கும் வேகம் அதிகரித்தது. சென்னையிலுள்ள நகைக்கடைகளுக்கும் விற்பனை அதிகரித்தது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">அதே சமயம், வாட்ஸ் அப், ஃபேஸ்புக், இன்ஸ்டாகிராம் போன்ற
சமூக ஊடகங்களில் செல்வாக்குள்ள ஊடகவியலாளர்களைக் கொண்டு விளம்பரமும் செய்தான் வாசு.
இந்தப் பொறுப்பைத் தானே ஏற்று நடத்தினாள் பொன்னி. குறுகிய காலத்தில் பொன் ஃபைனான்ஸ்
மக்கள் மத்தியில் பிரபலமாகியது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">மூன்று மாதம் கழித்து, கம்பெனியின் வரவு செலவு கணக்கை
ஆடிட் செய்தபோது, தாங்கள் திட்டமிட்டபடியே எல்லாம் நடப்பதைக் கண்டு வாசுவும் பொன்னியும்
திருப்தியடைந்தார்கள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">ஆனால் கம்பெனியின் அஸ்திவாரமே, சரியான தரமுள்ள தங்கம்தான்
என்பதால், நகை மதிப்பீட்டாளரின் மேல் எப்போதும் ஒரு கண் வைத்திருந்தார்கள். அதற்காக
ஒரு துப்பறிவாளரையும் நியமித்தார்கள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">மேலும், ஒரு கிளையில் வழங்கப்பட்ட நகைக் கடன்களை இன்னொரு
கிளையின் மேலாளரைக் கொண்டு முன்னறிவிப்பின்றி ஆடிட் செய்யும் வழக்கத்தையும் ஏற்படுத்தினாள்
பொன்னி.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">அடகுவைக்கப்பட்ட நகைகள் எல்லாவற்றையும்
தலைமை அலுவலகத்தில்,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பலகோடி ரூபாய்க்கு இன்சூரன்ஸ்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">உள்ள விசேஷமான பெட்டகத்தில் வைத்து அதற்கென்றே ஒரு
தரமான பாதுகாப்பு ஏஜென்சியின் காவலர்களை 24 மணிநேரமும் நியமித்தாள். விரைவில் ரிசர்வ்
பேங்க் அதிகாரிகளும் வந்து ஆவணங்களையும் நடைமுறைகளையும் சரிபார்த்து ‘திருப்திகரம்’
என்று தங்கள் ஆடிட் ரிப்போர்ட்டை வழங்கினார்கள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னிக்குத் தன் வாழ்நாளின் வசந்தகாலம் இதுதான் என்று
தோன்றியது. இத்தனை ஆண்டுகள் வங்கிப் பணியில் கடிகாரத்தின் அடிமையாக இருந்தவளுக்கு இப்போதுதான்
சொந்தமாக ஒரு நிறுவனம் நடத்துவதிலுள்ள அதிகாரமும் கௌரவமும் பிடிபட ஆரம்பித்தன. சமூகத்தில்
அவளுக்கென்று புதிய அந்தஸ்து ஏற்பட்டது. அதில் முக்கியப் பங்கு வாசுவுடையது என்பதை
அவள் மனம் மறுக்கவில்லை.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“இரண்டு நாள் ஊட்டிக்குப் போய் ஓய்வெடுக்கலாமா என்று
பார்க்கிறேன்” என்றான் வாசு. பொன்னி பொய்க் கோபத்துடன் எரிந்து விழுந்தாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“மிஸ்டர் வாசு! நகைக் கடன் வழங்கும் கேரளாக் கம்பெனிகள்
ஒவ்வொன்றும் தலா நூறு கிளைகளை வைத்திருக்கிறார்கள். நீங்களோ நான்கு கிளைகளுக்கே ஓய்வெடுக்கவேண்டும்
என்கிறீர்களே! ரொம்பத்தான் உழைத்துவிட்டீர்கள்!”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">வாசு எழுந்து அவளருகில் வந்தான். “சிஈஓ மேடம்! நான் ஓய்வு என்றது சும்மா! உண்மையான காரணம்
<i>இதுதான்</i>” என்று </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ஒரு விஷயத்தை </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அவளுக்கு மட்டுமே
கேட்கும்படியாகக் கூறினான். “இது நமக்கு ஒரு பெரிய வாய்ப்பு அல்லவா?” </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">சனிக்கிழமை காலை அவர்கள் ஊட்டியில் இருந்தார்கள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">சாந்தியிடமிருந்து போன் வந்தது. “ஊட்டி ரொம்பக்
குளிராக இருக்கிறதா</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">?</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">” என்று கேட்டாள் சாந்தி. டவர் சரியாகக் கிடைக்காததால் பொன்னியின் பதில் அவளுக்குத் தெளிவாகக் கேட்கவில்லை. “ஸ்பீக்கர் போட்டுப்
பேசு” என்றாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பொன்னி ஸ்பீக்கரில் பேசினாள். “குளிர் எனக்கு ஆகாதுதான்,
என்ன </span><span face="Latha, sans-serif">செய்வது! </span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தொழில் என்று வந்துவிட்டால் வாய்ப்பு வரும்போது உடனே
பற்றிக்கொள்ள வேண்டுமல்லவா என்கிறார் வாசு! அடுத்த முறை ஊட்டி வரும்போது நீயும் குழந்தைகளும்
கட்டாயம் வரவேண்டும்” என்றாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“ஆமாம் அக்கா! நீயே பார்த்து ஏற்பாடு செய்!” என்ற சாந்தி,
“அது சரி, அந்த ஆள் எந்த ஓட்டலில் தங்கி இருக்கிறார்?” என்று கேட்டாள். அவள் குரலில்
பொதிந்திருந்த ஆர்வம் </span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னிக்குப் புரிந்தது.
அது வாசுவுக்கும் கேட்டது. ‘சாந்தியின் குரல்தானே?” என்று தனக்குள் கேட்டுக்கொண்டான்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“யார், வாசுவைக் கேட்கிறாயா சாந்தி? இதே ஓட்டலில்தான்
தங்கியிருக்கிறார்” என்றாள் பொன்னி.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“அப்படியா? நீ வேறு ரூம், அவர் வேறு ரூம் தானே?”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“இல்லையே, இருவரும் ஒரே ரூமில் தான் இருக்கிறோம்” என்றான்
வாசு ஸ்பீக்கரின் அருகில் வந்து.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">"என்னது?" என்று அதிர்ச்சியோடு கேட்டாள் சாந்தி. அடுத்த நிமிடம் அவள் கையிலிருந்து போன் </span><span face="Latha, sans-serif">கீழே விழும் ஓசை பலமாகக் கேட்டது பொன்னிக்கு. </span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;">(7)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">பாரம்பரியமிக்க தேயிலைத் தோட்டம் அது. பிரிட்டிஷ் இராணுவ
அதிகாரி ஒருவரின் பொறுப்பில் இருந்து, இந்தியா சுதந்திரம் பெற்றவுடன் பல கைகள் மாறி,
இப்போது பிரபல அரசியல்வாதியிடம் வந்திருக்கிறது. அவருடைய பினாமியைத்தான் சந்திக்கப்
போகிறார்கள் வாசுவும் பொன்னியும்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“வாங்க சார், வாங்கம்மா, வணக்கம்” என்று வரவேற்றார்
மலர்வண்ணன். ஊட்டியின் காலைப் பொழுதின் குளுமை பொன்னி அணிந்திருந்த</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஸ்வெட்டரை ஊடுருவி அவள் மனதுவரை பாய்ந்தது. “ஓ,
எவ்ளோ ஜில்லுன்னு இருக்கு” என்று குழந்தைபோல் குதூகலித்தாள். அதே சமயம், சரண்யாவும்
பாலுவும் இருந்தால் எப்படி அனுபவித்து ரசிப்பார்கள் என்ற எண்ணமும் தோன்றியது. அடுத்தமுறை
அவர்களோடு குடும்பமாக வரவேண்டும்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">உரிமையாளர் தங்குவதற்காக அமைக்கப்பட்டிருந்த விசேஷமான
காட்டேஜில் வெதுவெதுப்பு ஊட்டப்பட்ட அறையில் வசதியான இருக்கைகளில் அவர்கள்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">உட்கார்ந்துகொண்டா</span><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ர்கள். </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ஆவிபறக்கும்
தேநீர் வந்தது.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“இது எங்கள் தோட்டத்தில் விளைந்த தேநீர்” என்று பெருமையாகச்
சொன்னார் மலர்வண்ணன். “ஆவணப்படி நான்தான் இத்தோட்டத்தின் உரிமையாளன். ஆனால் உண்மையில்
இதன் சொந்தக்காரர் இவர்தான்” என்று சுவரில் மாட்டியிருந்த ஓர் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">பிரபல
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அரசியல் தலைவரின் புகைப்படத்தைக் காட்டினார். ‘இவரா?’ என்று திகைத்தாள் பொன்னி.
எம்எல்ஏ கூட </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">அ</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ல்லாத ஒருவரிடம் இவ்வளவு சொத்தா!</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">அவள் எண்ண ஓட்டத்தைப் புரிந்தவராக, “இதைப்போல நாற்பது
மடங்கு காபித் தோட்டமும் அவருக்கு இருக்கிறது,</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">கர்நாடகாவில்!” என்று சிரித்தார் மலர்வண்ணன்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">அவர்களின் அலைபேசிகளை வாங்கி இன்னொரு அறையில் பீரோவில்
வைத்துப் பூட்டினார் மலர்வண்ணன். “ஒரு பாதுகாப்புக்காகத்தான்” என்று சிரித்தார். மூவரும்
நெருக்கமாக அமர்ந்துகொண்டார்கள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“மிஸ்டர் வாசு! உங்கள் பொன் ஃபைனான்ஸ் கம்பெனி நன்றாக
நடப்பதாக ஐயாவுக்குத் தகவல் கிடைத்துள்ளது. அதனால் உங்களிடம் அவர் பெரிய தொகையை முதலீடு
செய்ய விரும்புகிறார். அதற்கான டெர்ம்ஸ் அண்ட் கண்டிஷன்ஸ் பற்றி எங்கள் ஆடிட்டர் பேசுவார்.
உங்களுக்குத் சரியென்று பட்டால் மேற்கொண்டு பேசலாம். விருப்பமில்லை என்றால் விட்டுவிடலாம்.
விஷயம் நமக்குள் இருக்கவேண்டும்” என்றார் மலர்வண்ணன்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ஆடிட்டர் பேசினார். முதலீடு செய்வதற்கு அரசியல்வாதிகளிடம்
எக்கச்சக்கமாகப் பணம் இருக்கிறது. ஆனால் எப்போது அந்தப் பணம் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">அவர்களுக்குத்
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">தேவைப்படும் என்று தெரியாது. அதனால், போட்ட பணத்தை ஒரே வாரத்தில் திருப்பித்தரும்
சக்தி உங்களுக்கு உண்டா என்று கேட்டார். முப்பது கோடிவரை ஏற்றுக்கொள்வதாக வாசு சொன்னான்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">ஆடிட்டருக்கு ஏமாற்றமாக இருந்தது. நூறு கோடியாவது எடுத்துக்கொள்ள
முடியாதா என்றார். கையிலுள்ள பணத்தைப் பத்திரமான இடத்திற்கு மாற்றவேண்டிய</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">கவலை அவருக்கு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“நடுத்தர மக்களுக்கு நகைக்கடன் வழங்குவதே எங்கள் நோக்கம்.
அதில்தான்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">போட்ட பணம் திரும்பிவரும். எனவே
நூறு கோடி, இருநூறு கோடி என்றெல்லாம் எங்களால் பற்றுவரவு செய்யமுடியாது. மன்னிக்கவேண்டும்”
என்றான் வாசு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“எதற்கும் </span><i style="font-family: Latha, sans-serif;">ஐயாவிடம்</i><span face="Latha, sans-serif"> ஒரு வார்த்தை
பேசிவிட்டு முடிவெடுங்களேன். இதோ அவரை கனெக்ட் செய்கிறேன்” என்றார் ஆடிட்டர்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அடுத்து </span><i style="font-family: Latha, sans-serif;">ஐயாவே</i><span face="Latha, sans-serif"> பேசினார். “வணக்கம் தம்பி! இப்பத்தான்
தொழில் ஆரம்பிச்சீங்கன்னு கேள்விப்பட்டேன். நல்லா வளரணும் தம்பி. என்னோட வாழ்த்துக்கள்.
சீக்கிரம் என்னோட தொகுதில ரெண்டு கிளை ஆரம்பிங்க. மலர் கிட்ட சொன்னா நம்ப ஆபீஸ் காம்ப்ளெக்சே
ரெண்டு மூணு காட்டுவாரு. மேனேஜர் போஸ்ட்டுக்கும்</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">நம்ப பசங்க</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">நாலஞ்சு பேர் இருக்காங்க.
எவ்ளோ இன்வெஸ்ட்மெண்ட் வேணும்னாலும் பண்ணலாம். தைரியமா நடங்க. நான் இருக்கேன். வெச்சிடட்டுமா?”</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">ஊட்டியில் இருந்த புகழ்பெற்ற ஓட்டலில் இருந்து காலைச்
சிற்றுண்டி வந்தது. மலைத்தேனும் நீலகிரித் தைலமும் உள்ளூர் சாக்லேட்டும் இரண்டு கூடை
நிறையப் பழங்களும் பச்சைக் காய்கறிகளுமாகக் காரில் கொண்டுவந்து வைத்தார் மலர்வண்ணன்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“இதே காரில் சுற்றிப் பார்த்துவிட்டு சென்னை போகலாம்.
நம்ப வண்டிதான்” என்று வழியனுப்பினார்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">(தொடரும்)</span></p>
<a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/4.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு - 4
</span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com5India20.593684 78.96288-7.7165498361788458 43.80663 48.903917836178849 114.11913tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-72590848861908185092024-01-29T16:22:00.007+05:302024-01-31T19:38:49.241+05:30வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 2 <p></p><p class="MsoNormal"><b><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="color: black; line-height: 115%;"><br />வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு- 2</span></b><b><span face=""Calibri",sans-serif" lang="EN" style="color: black; line-height: 115%;"> </span></b><b><span face=""Calibri",sans-serif" lang="EN" style="color: black; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Latha; mso-bidi-theme-font: minor-bidi;"><o:p></o:p></span></b></p><p class="MsoNormal"><b><span face=""Calibri",sans-serif" lang="EN" style="color: black; line-height: 115%;"><i>-இராய செல்லப்பா</i></span></b></p>
<a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு - 1
</span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.
<p class="MsoNormal"><span lang="EN" style="mso-bidi-font-family: Latha; mso-bidi-theme-font: minor-bidi;"><o:p> </o:p></span><b><i><span style="font-size: large;">(3)</span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அட்டைப்பெட்டியைப் பிரித்தாள் பொன்னி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><i><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">“மெரீனாக் கடற்கரையில் ஔவையார் சிலையருகில் நாளை மாலை ஆறுமணிக்குச் சந்திக்கலாமா?
- வாசு”</span></i><span face="Latha, sans-serif" lang="EN"> என்றது அட்டைப்பெட்டியின் உள்ளிருந்த சிறிய கடிதம். </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">வாசுவுக்கு இப்போது என்ன வயதிருக்கும் என்று யோசித்தாள்
பொன்னி.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">நாற்பத்தைந்துக்குக் குறையாது. தன்னை
விடச் சின்னவன்தான். எந்த ஊரில் என்ன வேலையில் இருக்கிறானோ? குழந்தைகள் எத்தனை? மனைவி
என்ன செய்கிறாள்?</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">சரியாக ஆறுமணிக்கு </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">உழைப்பாளர்
சிலையருகே </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அவள் ஆட்டோவிலிருந்து
இறங்கியபோது வாசு அங்கே </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">நின்றுகொண்டி</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ருந்தான். அதே
தோற்றம். </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">பழைய வாசுவேதான். </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">வயதினால் முகம் மட்டும் முற்றியிருந்தது. </span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN" style="font-size: large;"><br /></span></p><p class="MsoNormal"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim8NqpZol5N5RwkHFn3SRj6NVGV_4GoX4VZvCB4v0AYmMZR4DHzrGI7OtUE0JIPb1E5tJAqWFlPCv6RDgbOhSqBRGaFdtH2XrEiQTWQFceN2YX_BIjVVMsUYv2FtEqI173wFsgbWWFCyqukkloOfGAOpiaI-YZJX52-fYI3LuOZcs_QnlqLIDdy9GWPsfp/s4000/Pitsburgh%20Glass%20Ghost.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: large;"><img border="0" data-original-height="2248" data-original-width="4000" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim8NqpZol5N5RwkHFn3SRj6NVGV_4GoX4VZvCB4v0AYmMZR4DHzrGI7OtUE0JIPb1E5tJAqWFlPCv6RDgbOhSqBRGaFdtH2XrEiQTWQFceN2YX_BIjVVMsUYv2FtEqI173wFsgbWWFCyqukkloOfGAOpiaI-YZJX52-fYI3LuOZcs_QnlqLIDdy9GWPsfp/w400-h225/Pitsburgh%20Glass%20Ghost.JPG" width="400" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: large;">படத்துக்கும் கதைக்கும் தொட்ர்பில்ல்லை!</span></td></tr></tbody></table><span lang="EN" style="font-size: large;"><o:p><br /></o:p></span><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“மிஸ்டர் வாசு, உங்களை அன்று ஒரே ஒருமுறை பார்த்ததுதான்.
சாந்தியாவது பலமுறை பார்த்திருக்கிறாள். எத்தனை வருடம் ஆயிற்று! காரணம் சொல்லாமல் மாலையில் கடற்கரைக்கு வா என்று ஒரு பெண்ணை
அழைப்பது முறையா?</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">” என்று சீறினாள் பொன்னி. அவனைவிட்டுச் சற்று தூரத்திலேயே
நின்றாள். கடற்காற்றில் அவள் கேசம் இழை இழையாகப் பறக்க ஆரம்பித்தது. அதை ஒருகையால்
அழுத்திக்கொண்டாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">“ஹ் ஹ் ஹா” என்று சிரித்தான் வாசு. ஒப்பனைகள்
ஏதுமில்லை. மாலையில் களைப்பாக வீடு திரும்பும் சராசரி ஊழியனைப்போலவே இருந்தான். “உண்மையைச்
சொல்லட்டுமா</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">?</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA"> நீங்கள் இங்கு வருவீர்கள் என்று நான்
நம்பவேயில்லை” என்றான்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">“நானே கூடத்தான் நம்பவில்லை. பிறகு என் வந்தேன்
தெரியுமா</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">?</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">” </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">என்று அவனை ஏறிட்டாள் பொன்னி, </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">நிஜமான
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">கோபத்துடன்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">வாசு கலகலவென்று சிரித்தான். “</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">தெரியுமே!
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">உங்களை</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ப </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">போலவே நானும் இன்னும் மணமாகாதவன் என்பதால் தானே?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“சீ !” என்றவள், “உங்களுக்கு எப்படியோ, எனக்கு, இந்த
வயதில் திருமணம் செய்யும் நோக்கம் இல்லை என்பதை முதலில் புரிந்துகொள்ளுங்கள். நீங்கள்
அனுப்பிய கூரியர் சாந்தியின் கையில் கிடைத்துவிட்டது. அவள் என்னைப் பற்றி என்ன நினைப்பாள்?
அதனால்தான் உங்களைப் பற்றி முழுசாகத் தெரிந்துகொண்டு அவளிடம் சொல்லவேண்டும் என்று</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">வந்திருக்கிறேன்” என்றாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">வாசுவுக்குத் தன் தவறு புரிந்தது.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">“மன்னித்துவிடுங்கள் பொன்னி!” என்றான். பிறகு பேச
ஆரம்பித்தான்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><b><i><span style="font-size: large;">(4)</span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">சாந்தியைப் பெண்பார்க்க வந்தபோது, வாசு ஒரு நடுத்தரக்
குடும்பத்தின்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஒரே பிள்ளை. பி காம்,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சிஏ (இண்ட்டர்) படித்து</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஒரு தனியார் வங்கியில் அதிகாரியாக இருந்தான். தற்செயலாக
அவன் தந்தையின் நண்பர் கொடுத்த தகவலின்பேரில் பெண்பார்ப்பு நடந்தது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">சாந்தியை அவனுக்குப் பிடித்திருந்தது. ஆனால் பெற்றோர்களோ
மேலும் வசதியான இடமாகப் பார்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">க்கலாமே
என்று தாமதித்தார்கள். ஆனால் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">பழி</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">யை </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ஜாதகத்தின்மேல்
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">போட்டார்கள். அவன் துருவித் துருவிக் கேட்டதில்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">, பெண் வீட்டில் சம்மதிக்கவில்லை என்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">றாள்
அம்மா. </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">“பெண் என்ன சொன்னாளாம்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">?</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">” என்று
கேட்க அவனுக்கு நாணமாக இருந்தது. </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">சில மாதங்களில் அவன் மும்பையில் இன்னொரு நிதி நிறுவனத்தில் வேலைக்குச் சேர்ந்துவிட்டான்.
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">என்றாலும் சாந்தியின் அப்பாவியான முகம் அவன் மனதை விட்டு நீங்கவில்லை.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">இரண்டுமுறை சென்னைக்கு வந்தபோது சாந்தியைச் சந்திக்க
முயற்சி செய்தான். அவள் முகம்கொடுத்துப் பேசவில்லை. மூன்றாவது முறை அவளைப் பார்த்தபோது
அவள் கழுத்தில் தாலி ஏறியிருந்தது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">முதலில் பார்க்கும் பெண்ணையே மணந்துகொள்வது என்ற தன் இலட்சியம் நிறைவேறாததில் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">வாசு
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">மனம் தளர்ந்துவிட்டான். கவனத்தைப் படிப்பில் செலுத்தி சிஏ முடித்தான். இரண்டே
வருடத்தில் ஒரு தனியார் பங்குச்சந்தை முகவரின் கம்பெனியில் ஆடிட்டராகச் சேர்ந்தான்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“சில ஆண்டுகள் மத்தியக் கிழக்கு நாடுகளிலும், பிறகு
கனடாவிலும் இருந்தேன். வங்கிகள் மட்டுமின்றி, மருந்துக் கம்பெனிகள்,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பார்மா, ஐடி, விமானத்துறை என்று</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">வெவ்வேறு துறைகளில் அனுபவம் கிடைத்தது. கடந்த
பத்தாண்டுகளாகச் சுதந்திரமான ஆலோசகராக இருக்கிறேன். இந்த இரண்டு வருடங்களாக ரிசர்வ்
பேங்க் ஆஃப் இந்தியாவுக்கு ஆலோசனை சொல்லும் பொறுப்பு கிடைத்தது. அப்போதுதான் உங்களைப்
பார்த்தேன்…” என்று நிறுத்தினான் வாசு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னிக்குத் தூக்கிவாரிப்போட்டது. “நான் எப்போது ரிசர்வ்
பேங்குக்குப் போனேன்?” என்று தன் மூளையைக் கசக்கிக்கொண்டாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">வங்கிகளில் வாராக்கடன் அதிகரித்து வரும் நிலையில்,
முற்றிலும் ஆபத்து இல்லாததும், இந்திய மக்களால் பெரிதும் பயன்படுத்தப்படுவதுமான</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தங்க நகைக்கடன்களை வங்கிகள் இன்னும் அதிக ஊக்கத்துடன்
வழங்கவேண்டும்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">என்பதற்காக, சில முக்கிய வங்கிகளை
ரிசர்வ் பேங்க் பேச அழைத்தது. அவளது ஜிஎம் கலந்துகொள்ள வேண்டிய நிகழ்ச்சி அது. கடைசி
நேரத்தில் அவர் வரமுடியாமல், பொன்னியைக் கலந்துகொள்ளச் சொன்னார்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“அந்த நிகழ்ச்சியில் நீங்கள் ஆணித்தரமாகச் சொன்ன சில
கருத்துக்களை டெபுடி கவர்னரே மிகவும் பாராட்டினார். அதற்குப் பிறகுதான் உங்களைப் பற்றி</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">நன்றாக விசாரித்துத் தெரிந்துகொண்டேன்”</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">என்றான் வாசு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“ஆனால் என்னுடைய மொபைல் நம்பரை மட்டும் தெரிந்துகொள்ளவில்லை.
இல்லையா?” என்று கேலியாகக் கேட்டாள்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பொன்னி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“அதற்குக் காரணம் உண்டு. உங்கள் வங்கி இன்னொரு பெரிய
வங்கியில் ‘மெர்ஜ்’ ஆவதால் நீங்கள் வீஆர்எஸ் பெறுவதாகத் தெரிந்தது. அப்போது மொபைல்
நம்பரும் மாறக்கூடும் அல்லவா? நேரில் வாங்கிக் கொள்ள நினைத்தேன்”</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">என்றான் வாசு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“சரி, என்னைப் பற்றி வேறு என்னென்ன விசாரித்தீர்கள்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">?
யார் யாரிடம்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">அவள் சற்றே இறங்கிவருவதுபோல் தோன்றியது. </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“அதை
விட, <i>ஏன்</i> விசாரித்தீர்கள் என்று கேட்க மாட்டீர்களா?” என்று கொக்கி போட்டான்
வாசு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">ஒரு சிறுவன் ‘தேங்காய் மாங்காய் பட்டாணி சுண்டல்’ என்று
அவர்கள் இருந்த பக்கமே நின்று குரல் கொடுத்துக்கொண்டிருந்தான். இரண்டு பொட்டலங்கள்
வாங்கிக்கொண்டு அவனை விரட்டினான் வாசு. சுண்டலைக் கொறித்தபடி, “ஏனாம்?” என்றாள் பொன்னி.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“நடந்துகொண்டே பேசலாம். இன்னும் அரைமணிக்குள் நான்
வீட்டில் இருக்கவேண்டும்” என்று அவசரப்படுத்தினாள்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“எனக்கு நாடு நாடாகப் போய் ஆலோசனை சொல்லும் தொழில்
அலுத்துவிட்டது. சொந்தமாகத் தொழில்செய்ய</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">முடிவுசெய்து
ஒரு தொழிலைத் தேர்ந்தெடுத்து வைத்திருக்கிறேன். அதில் என்னோடு பங்குதாரராகச் சேர்வதற்கு
நீங்கள்தான் சரியானவர் என்று தோன்றியது. காரணம், அந்தத் தொழிலுக்கான எல்லாத்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">தகுதிகளும் உங்களுக்கு உண்டு..”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“போர் அடிக்காதீர்கள் வாசு!</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA"> ஆனாலும்
பரவாயில்லை. ரொமான்டிக்காக ஏதும் பேசிவிடுவீர்களோ என்று பயந்தேன். சரி</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">,</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">
அது </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">என்ன தொழில் என்று சட்டென்று சொல்லுங்கள்” என்று மீதமிருந்த
சுண்டலை ஒரே வாயாகப் போட்டுக்கொண்டவள், பச்சை மிளகாயைக் கடித்துவிட்டதால் “சூ..” என்று
அலறினாள். “மிளகாய்..மிளகாய்” என்று குழறினாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“கவலைப் படாதீர்கள். சூடாக ஒரு மிளகாய் பஜ்ஜி சாப்பிட்டால்
சரியாகிவிடும்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">. இங்க வாப்பா” என்று பஜ்ஜி விற்பவனை அழைத்தான்
வாசு, சிரித்துக்கொண்டே.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">அவனை அடிக்க வருவதுபோல் கையை ஓங்கினாள் பொன்னி.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“நீங்கள் ஒரு வங்கியில் மேலாளராக இருந்து நல்ல பெயர்
வாங்கி இருக்கிறீர்கள். தங்க நகைக்கடன் கொடுப்பதி</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ல் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">உங்கள்
வங்கி கவனமும் எச்சரிக்கையும் கொண்டதாக விளங்குகிறது. நகை மதிப்பீடு செய்யும் பயிற்சியில்
கலந்துகொண்டு சான்றிதழ் பெற்றிருக்கிறீர்கள். கஸ்டமர் சர்வீஸில் நீங்கள் சூப்பர் என்று
சேர்மனிடமே பாராட்டு பெற்றிருக்கிறீர்கள்…
முக்கியமாக, உங்கள் பெயரிலேயே பொன் இருக்கிறது..” </span></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“போதும், போதும். நானும் சொந்தத் தொழில் செய்யத்தான்
நாள் பார்த்துக்கொண்டிருக்கிறேன். ஆனால் அறிவுக்கு வேலை இல்லாத நகைக்கடன் தொழிலில்
நான் ஏன் இறங்கவேண்டும்? அதுவும் எனக்கு அதிகம் தெரியாத உங்களுடன்?” என்று குரலை உயர்த்தினாள்
பொன்னி.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">சடக்கென்று அவளுடைய கைகளைப்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பற்றிக்கொண்டான் வாசு. “என்ன மேடம் இப்படிச் சொல்லிவிட்டீர்கள்?
தமிழ்நாடு முழுவதும் கேரளாக் கம்பெனிகள் எவ்வளவு மும்முரமாக நகைக்கடன் கொடுக்கின்றன?
பார்க்கவில்லையா? முதலுக்கு மோசமில்லாத தொழில். அதிலும்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">நான் மேனேஜிங் டைரக்டர், நீங்கள் சி ஈ ஓ. உங்கள்
சம்பளம் இரண்டு லட்சம். அத்துடன் நிகரலாபத்தில் 2 சதம் போனஸ். கார் உண்டு.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஹெட் ஆபீசில் அமர்ந்துகொண்டு சூபர்வைஸ் செய்தால்
போதும். பத்து கிளைகளை ஆரம்பிக்கப் போகிறோம். அதற்கான திறமையுள்ள மேலாளர்களை நீங்கள்தான்
தேர்ந்தெடுக்கப் போகிறீர்கள். நாணயமான நகை மதிப்பீட்டாளர் இரண்டு பேர் வேண்டும். அவர்களும்
உங்கள்மூலம் தான் தேர்வாக வேண்டும். உங்களுக்கு என்ன ரிஸ்க் இதில்?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">அவனிடமிருந்து கைகளை விடுவித்துக்கொண்ட பொன்னி, தெளிவாகத்
திட்டமிட்டு வைத்திருக்கிறான் என்று அவனை மனதிற்குள் பாராட்டினாள். “மற்றதை நாளை போனில் பேசலாம்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">.
எதற்கும் சாந்தியிடம் விஷயத்தைச் சொல்லிவிடுகிறேன்” </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">என்று தன் அலைபேசி
எண்ணைக் கொடுத்தாள்.</span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">முகம் மலர்ந்த வாசு</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">, </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">“காத்திருக்கிறேன்
பொன்னி! உங்களுக்காக! எவ்வளவு நாள் வேண்டுமானலும்!” என்றான். </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">முகத்தில் இலேசான வெறுப்பைக் காட்டியபடி</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">, “</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">வாசு</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">, ஒரு
முக்கிய விஷயம்: எனக்குத் திருமணம் என்ற ஒன்று இந்தப் பிறவியில் கிடையாது. ஆகவே </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">நீங்கள்
காத்திருக்கவும் வேண்டாம். </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">வீண் கற்பனைகளு</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ம் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">வேண்டாம்.
அத்துடன் என்னைவிட வயதில் சிறியவர் நீங்கள். புரிந்ததா?” என்று ஆட்டோவில் ஏறினாள் பொன்னி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN" style="font-size: large;"><o:p> (தொடரும்)</o:p></span></p><p></p>
<a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/3.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு - 3
</span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-51112353571762875112024-01-27T15:43:00.004+05:302024-01-29T21:07:27.197+05:30வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு-1 <p> </p><p class="MsoNormal"><b><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="font-size: 14pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: Latha;">வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு-1<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></b></p><p class="MsoNormal"><b><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="font-size: 14pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: Latha;"><i>(குறுநாவல்)</i></span></b><b><span lang="EN" style="font-size: 14pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -0.25in;"><!--[if !supportLists]--><span lang="EN"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";">
</span></span></span><!--[endif]--><span face=""Latha",sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">இராய செல்லப்பா<br /> </span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;">(1)</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“அம்மா, என் பிரெண்ட்ஸ் எல்லாம் சொல்றாங்களே, அது உண்மையா?”
என்று ஆவலும் திகைப்புமாகக் கேட்டபடி உள்ளே நுழைந்தாள் சரண்யா. பள்ளிக்கூடப் பையைக்
கழற்றிவிட்டு, லஞ்ச்பாக்ஸை எடுத்தவள்,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">மௌனமாக
நின்ற சாந்தியைப் பார்த்து மறுபடியும் கேட்டாள். “நிஜமா அம்மா?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">சாந்திக்கு நெஞ்சை அடைத்தது. ஆமாம், இந்த வீட்டைச்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சீக்கிரம்</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">காலிசெய்ய வேண்டும் என்று சொல்லிவிடலாம்தான். அதன்பிறகு எங்கு போவதென்று</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">கேட்டால் தன்னிடம் பதில் இல்லையே!</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பேசாமல் போர்ன்வீட்டா கலப்பதில் முனைந்தாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">‘என் ஸ்கூலுக்கு இந்த வீடுதான் பக்கம். மாற்றவேண்டாம்’
என்று சரண்யா</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">அடம் பிடிக்கலாம்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பாலு இன்னும் வரவில்லை. அக்காவைப் பார்த்து அவனும்
புரண்டுபுரண்டு அழுவான். இவள் ஐந்தாவது, அவன் இரண்டாவது படிக்கிறார்கள். நன்றாகப் பழகிவிட்டது
இந்த வீடு.</span></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwTE7g8HMJ0zs_e0u6MViStyrBLCh-KH_sKJl_waxvc3ZtEV94soHXICRJjdLggzGZEZkwpn2lcQDWTSvZGhpBSugmlVJ6sUXAdpSevsuWgKzZ7IwFuBvcFRxdqdVP8JYKWiwvNF4zTtgBmhL3ZeYe_Yet-3YwG0rd71ZGnSaESTyFpwww6jjIhShqlUuK/s500/indiamart-ad-school-uniform.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: large;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwTE7g8HMJ0zs_e0u6MViStyrBLCh-KH_sKJl_waxvc3ZtEV94soHXICRJjdLggzGZEZkwpn2lcQDWTSvZGhpBSugmlVJ6sUXAdpSevsuWgKzZ7IwFuBvcFRxdqdVP8JYKWiwvNF4zTtgBmhL3ZeYe_Yet-3YwG0rd71ZGnSaESTyFpwww6jjIhShqlUuK/s320/indiamart-ad-school-uniform.jpg" width="320" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: large;">pic courtesy-IndiaMart ad</span></td></tr></tbody></table><p></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“என்ன சொன்னாங்க உன் பிரெண்ட்ஸ்?” என்று பொதுவாகக்
கேட்டு சரண்யாவை உற்றுப்பார்த்தாள் சாந்தி.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">போர்ன்வீட்டா குடிப்பதைப் பாதியில் நிறுத்திய சரண்யாவுக்குக்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">குரல் கம்மியது. “நாம்ப ஏழைகளாம். பெரியம்மா தயவுல
வாழறமாம். வேலைல இருந்து ரிட்டையர் ஆகி,</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பெரியம்மாவே
இந்த வீட்டுக்கு வரப்போறாங்களாம். அதனால் நாம்ப காலி பண்ணிட்டு டவுனை விட்டு ரொம்ப
தூரமா ஏதாச்சும் ஹவுசிங்போர்டு பிளாட்டுக்குப் போயிடுவமாம். சொரூபாவும் சந்திராவும்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சொல்றாங்க.”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">வெறுமையாகச் சிரித்தாள் சாந்தி. “இது ஒனக்குத் தெரிஞ்ச
விஷயம் தானே, சரணு! அப்பா திடீர்னு இறந்து போனப்ப</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">ஒங்க பெரியம்மா தானே நமக்கு சப்போர்ட்டா இருந்து, அவளோட வீட்டை நமக்கு வாடகையில்லாம
குடுத்தா! இப்ப பேங்க்கிலிருந்து விஆர்எஸ் வாங்கிக்கப் போறாளாம்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">அப்படீன்னா அவ குவார்ட்டர்ஸைக் காலி</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பண்ணியாகணும் இல்லையா?</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">இங்க தான வருவா?” என்றவள், “பொன்னினு எங்க அக்காவுக்குச்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சும்மா பேர் வெக்கல, அவ மனசெல்லாம் பொன்னு தான்!
நிச்சயம் நம்பளைத் தவிக்க விட மாட்டா. நீ கவலைப்படாம ஹோம்வொர்க் பண்ணு. பாலு கிட்ட
ஏதாச்சும் சொல்லி அவன் மூடையும் கெடுத்துறாதே” என்று சரண்யாவின் நெற்றியில் ஒரு முத்தம்
வைத்தாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">அதற்குள் உள்ளே நுழைந்துவிட்ட பாலு, தன் ஸ்கூல்பையைக்
கழற்றாமலே அவள் அருகில் ஓடிவந்து, “அம்மா, எனக்கு?” என்றான்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">அவனுக்கும் நெற்றியில் முத்தமிட்டாள் சாந்தி.
“எனக்குப்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பால் மட்டும்தான், போர்ன்வீட்டா
வேண்டாம்” என்று கூவிக்கொண்டே தன் அறைக்குப் போனான் பாலு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அவன் போனபிறகு அம்மாவின் அருகில் வந்த சரண்யா, “எப்பம்மா
பெரியம்மா வீஆர்எஸ்-ல போறாங்க?” என்று காதுக்குள் கேட்டாள். சாந்திக்குத் தெரியவில்லை.
பொன்னியிடம் கேட்கலாம். வீஆர்எஸ் பணத்தில் கடன் கேட்பதற்கு அடிபோடுவதாக அவள் நினைத்துவிட்டால்?</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“இன்னும் ரெண்டு மாசம் ஆகும்னு நினைக்கறேன்.”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">இரவு சுமார் எட்டுமணி. கதவில் ‘டொக், டொக்’ என்று யாரோ
தட்டினார்கள். கூரியர்! ஒரு சிறிய அட்டைப்பெட்டி! முகவரியில் ‘</span><i style="font-family: Latha, sans-serif;">செல்வி</i><span face="Latha, sans-serif"> பொன்னி அவர்களுக்கு’ என்று இருந்தது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">சாந்தியின் மனம் குற்ற உணர்ச்சியால் துணுக்குற்றது.
பத்து வயது சிறியவளான தான், திருமதி ஆகி, இரண்டு குழந்தைகளைப் பெற்று, கைம்பெண்ணாகவும்
ஆகிவிட்டேன். </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">பொன்னியோ </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">திருமணமே வேண்டாமென்று </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">செல்வியாகவே
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">இருந்துவிட்டு இப்போது பணியிலிருந்தும் ஓய்வுபெறப்போகிறாள். நாளைக்கு அவளுக்கு
யார் துணை?</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அட்டைப்பெட்டியைக் கையில் வாங்கிப்பார்த்த சரண்யா,
“அம்மா, அனுப்பியவர் பெயர் ‘வாசு’ன்னு போட்டிருக்கும்மா!” என்றாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">திகைத்துப் போன சாந்தி, அதை வெளிக்காட்டிக்கொள்ளாமல், “சரி, உள்ளே
கொண்டுபோய் வை. பத்திரமாகப் பெரியம்மாவிடம் கொடுக்கவேண்டும்” என்றாள். </span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span>(2)</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அந்த வங்கிக்கிளை</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">அன்று பரபரப்பாக இருந்தது. மேலாளர் பொன்னி விருப்ப ஓய்வு பெறப்போகிறாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அந்த வங்கியை வேறொரு பெரிய வங்கியுடன் இணைப்பதாக அரசு
முடிவெடுத்தவுடனேயே ஐம்பது வயதுக்கு மேற்பட்ட பல அதிகாரிகளும் விருப்ப ஓய்வுக்கு மனதளவில்
தயாராகிவிட்டார்கள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">காரணம், வங்கிகள் இணைக்கப்பட்டவுடன், இவர்களுடைய</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">கிளைகள் சீரமைக்கப்படலாம். ‘சீரமைத்தல்’ என்றால்
சிறிய வங்கியின் பாதி ஊழியர்களைப்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பெரிய வங்கியின்
பிற மாநிலக் கிளைகளுக்கு மாற்றிவிடுதல். அதில் மறைந்திருந்த உத்தி என்னவோ இவர்களைத்
துன்புறுத்தி விருப்ப ஒய்வு பெறச் செய்வதுதான்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">பொன்னிக்கு அத்தகைய அச்சம் இல்லை. அவள் தன்னுடைய வங்கியில்
சாதனை மேலாளராகத் திகழ்ந்தவள். ஆனால் சொந்தமாகத் தொழில் புரியவேண்டும் என்ற ஆசை அடிமனதில்
இருந்துகொண்டே இருந்தது. அதே சமயம் ஆண் துணையின்றி ‘செல்வி’யாகவே ஐம்பது வயதை எட்டிவிட்டவளுக்கு
என்ன தொழில்செய்வது, எங்கே, எப்போது தொடங்குவது என்ற புரிதல்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">ஏற்படாமல் இருந்தது.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">வங்கிகளின் இணைப்பினால் வீஆர்எஸ் திட்டம் அறிவிக்கப்பட்டபோது
முதல் ஆளாக மனு கொடுத்தாள். வழக்கமான பென்ஷனுடன், கிராஜுவிட்டி இருபது லட்சமும், எதிர்காலச்
சம்பளமாகப்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பதினைந்து</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">லட்சமும் கிடைக்கும் என்று தெரிந்தது. கையில் மொத்தமாகப்
பணம் வரட்டும், பிறகு என்ன தொழில் என்று தீர்மானிக்கலாம் என்று முடிவெடுத்தாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">இன்று அந்த வங்கியில் அவளுக்குக் கடைசி நாள்.</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">வங்கியில் அவளுக்கு மிகவும் நெருக்கமான தோழி என்றால்
அது ஷோபனாதான். அவள் கணவர் பிரபலமான ஜெராக்ஸ் கடையை நடத்திவந்தார். நல்ல வருமானம்.
ஆனால் இவள் வீஆர்எஸ் எடுத்தால் வரும் பணம் மொத்தமாகக் கணவரின்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பிசினஸில் முடங்கிவிடும். பிறகு ஐந்துக்கும் பத்துக்கும்
அவர் கையையே நம்பியிருக்க வேண்டும். ஆகவே வேண்டாம் என்று சொல்லிவிட்டாள்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“உனக்கென்னம்மா, கணவனா, பிள்ளையா</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">குட்டியா? உனக்கு நீயே ராணி! எல்லாருக்கும் அப்படி
வாய்க்குமா?” என்றாள் ஷோபனா.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">தேவிகா மட்டும் கவலைப்பட்டாள். துபாயில் நல்ல உத்தியோகத்தில்
இருப்பதாகச் சொல்லி அவளை மணந்துகொண்டவன், அங்கு ஒரு சாதாரண ஓட்டலில் சப்ளையர் என்று
தெரிந்தவுடன், அடுத்த விமானத்தில் ஏறி ஊருக்கு வந்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">துவிட்டவள்
</span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">தேவிகா.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">“பொன்னி, இத்தனைநாள் தனியாவே இருந்துட்டே. அதனால ஆம்பளைகளைப்
பத்தி ஒனக்கு அதிகம் தெரியாது. கையில பணம் இருக்குன்னு தெரிஞ்சா ஒன்னையே சுத்துவானுங்க.
ஜாக்கிரதையா இருக்கணும்” என்று எச்சரித்தாள்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA"> தேவிகா. </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">உடன்பணிபுரிபவர்கள் அந்த அலுவலக சம்பிரதாயப்படி ஆளுக்கு
ஐநூறு ரூபாய் பங்களிப்பு செய்</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">தார்கள். அதில் </span><span face="Latha, sans-serif" lang="EN">ஸ்வீட், காரம்,
காபி போக மீதிப்பணத்தில் பொன்னிக்கு ஒரு மொபைல் போன் அன்பளிப்பாகக் கொடுக்க முடிந்தது.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">அப்போதுதான் அங்கு வந்தாள் சாந்தி, கூரியரில் வந்த
அட்டைப்பெட்டியை எடுத்துக்கொண்டு.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">‘வாசு’ என்ற பெயரைப் பார்த்ததும் பொன்னியும் சாந்தியும்
ஒருவரையொருவர் திகைப்புடன் பார்த்துக்கொண்டார்கள். “அவனாக</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">இருக்குமோ?” என்றாள் சாந்தி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">“அவனாகத்தான் இருக்கவேண்டும். வேறு எந்த வாசு தடியனும்
எனக்குத் தெரியாது” என்றாள் பொன்னி.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">“இத்தனை வருஷம் கழித்து இப்போது ஏன்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">வருகிறான்? எனக்கென்னவோ பயமாக இருக்கிறது” என்றாள்
சாந்தி.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">தேவிகாவுக்குப் புரிந்துவிட்டது. “பார்த்தாயா, பொன்னி! உன் கைக்குப்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">பெரிய தொகை வரப்போவதை உன் பழைய
நண்பன் மோப்பம் பிடித்துவிட்டான்” என்று சிரித்தாள் பலமாக.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“ஒரு திருத்தம். வாசு என்னுடைய நண்பன் அல்ல. சாந்தியுடைய
நண்பன்!” என்றாள் பொன்னி வெறுப்புடன். “இல்லையா சாந்தி?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“மண்ணாங்கட்டி! ஏதோ வந்தான், பெண் பார்த்துவிட்டுப்
போனான். ஜாதகம் சரியில்லை என்று கடிதம் வந்தது. அவனா எனக்கு நண்பன்? கழிசடை!” என்றாள்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சாந்தி கோபத்துடன்.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">வாசுவைப் பற்றி தேவிகாவுக்குத் தெரியும். “பாவம்டி,
வாசுமேல ஒரு தப்பும் இல்லை. நீ ஏழைன்னு அவங்கப்பா தட்டிக் கழிச்சிட்டாரு. அதுக்கு அப்பறமும்
அவன் எவ்ளோ தடவை உன்னோட பேசறதுக்கு முயற்சி பண்ணினான்</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">இல்லையா?</span><span face="Latha, sans-serif">
</span><span face="Latha, sans-serif">நீதான் பிடிகொடுக்கல..”</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">ஷோபனா இடைமறித்தாள். “ஒருவேளை வாசுவுக்கு இவ</span><span face="Latha, sans-serif"> </span><span face="Latha, sans-serif">சரின்னு சொல்லியிருந்தா இப்படி வெறும் கழுத்தா நிக்கவேண்டி
இருக்காதோ என்னவோ!”</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span face="Latha, sans-serif">சாந்திக்கு இதைப்பற்றி மேற்கொண்டு விவாதம் வேண்டாம்
என்று தோன்றியது. “பொன்னி, சரண்யாவும் பாலுவும் மனதளவில் ரொம்ப பாதிக்கப்பட்டிருக்கிறாங்க. நீ எப்ப வீட்டைக் காலி பண்ணைச் சொல்வியோன்னு பயந்துகிட்டே இருக்காங்க." </span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: large;"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span face="Latha, sans-serif">“எதுக்கடி நீ காலி பண்ணணும், முட்டாள்?” என்றாள் பொன்னி
அவளை ஆழமாகப் பார்த்துக்கொண்டே. “மாடியில் ஒரே ஒரு ரூம் எனக்குப் போதும். மற்றதெல்லாம்
உங்களுக்குத்தான். ரெண்டுபேர் படிப்பும் முடியுற வரைக்கும் என்னோடயே இருங்கள். நான்
குவார்ட்டர்ஸைக் காலிபண்ணிட்டு நாளைக்கே வந்துடறேன்.”</span><span face="Latha, sans-serif"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">சாந்தியின் வயிற்றில் பாலை வார்த்ததுபோல் இருந்தது.
அவளுக்கும் ஒரு ஸ்வீட் காரம் காபி நீட்டினாள் ஷோபனா. ஆனால் அதைத் தின்ன விடாமல் வாசுவைப் பற்றி அவள் சொன்ன
கருத்து சாந்தியின் மனதில் ஈட்டி போல் குத்தி நின்றது. வாசுவின் வருகையால் தனக்கு என்னெவெல்லாம் நிகழுமோ என்று நினைத்தபோது குழந்தைகளின் எதிர்காலம் நல்லபடி அமையவேண்டுமே என்ற பயமும் மேலோங்கியது.</span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" style="font-size: large;">(தொடரும்) </span></p>
<a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2024/01/2.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> வண்ணம் கொண்ட வெண்ணிலவு-2
</span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.
இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-48687761822947733842024-01-04T23:40:00.002+05:302024-01-04T23:40:15.194+05:30லட்டுக்கும் உண்டோ அடைக்கும் தாழ்?<p><span style="color: #ff00fe; font-family: verdana; font-size: large;"><b><i>லட்டுக்கும் உண்டோ அடைக்கும் தாழ்? </i></b></span></p><p><span style="font-family: verdana; font-size: large; white-space-collapse: preserve;">இப்போதுதான் நுவார்க்கில் வந்து இறங்கியது போல் இருக்கிறது. அதற்குள் ஆறுமாதம் முடியப்போகிறது. இன்னும் ஒரு வாரத்தில் இந்தியா திரும்ப வேண்டும்.</span></p><span id="docs-internal-guid-d63493ad-7fff-16ca-fee7-5408d56ecf52" style="font-size: large;"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">இரண்டு வருடங்களாக உலகைப் புரட்டிப் போட்டுக்கொண்டிருக்கும் கோவிட்-19 பெருந்தொற்று இன்னும் அடங்கியபாடில்லை. ஆனால் பெரும்பாலான அமெரிக்கர்களிடம் தாங்களாகவே முன்வந்து பூஸ்டர் போட்டுக் கொள்ளும் உந்துதலைக் காண முடியவில்லை. போகட்டும், மாஸ்க் அணியும் பழக்கமாவது பரவலாக வேரூன்றியுள்ளதா என்றால் அதுவும் இல்லை. நம்மூரில் இருந்து போனவர்கள் கொஞ்சம் தேவலை. இதனால் ஒன்றரை வயதுக் குழந்தையோடு வெளியூர் செல்வது என்றால் அபாயகரமான விஷயமாகவே தோன்றியது.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">மருமகள் புவனாவுக்கு இதில் பெரிதும் மனக்குறை. மாமனார் மாமியாரைப் புதிய இடங்களுக்கு அழைத்துப் போக முடியவில்லையே என்று வருந்தினாள். ஃபிளஷிங் விநாயகர், பிரிட்ஜ்வாட்டர் பாலாஜி, பொமோனா லக்ஷ்மிநரசிம்மர், மார்கன்வீல் குருவாயூரப்பன், ராபின்ஸ்வீல் ஸ்வாமிநாராயணர் என்று முக்கியக் கோவில்களைப் பார்த்தாயிற்று. ப்ளெமிங்க்டனில் மகாபெரியவா பாதுகைக் கோவிலும் தரிசனம் ஆகிவிட்டது. ஆகவே இதுவரை பார்க்காத டெலாவர் மகாலட்சுமி ஆலயத்திற்கு மட்டுமாவது எப்படியும் அழைத்துப் போவது என்று முடிவு செய்தாள். எடிசனில் இருந்து சுமார் 200 கிலோமீட்டர் தொலைவில் இருந்த டெலாவர் மாநிலத்தின் ஹாக்கஸின் என்ற ஊரில் அமைந்திருந்தது அக்கோவில். </span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span class="Apple-tab-span" style="text-wrap: nowrap;"> </span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">ஒரு ஞாயிற்றுக்கிழமை வெங்கட்டும் புவனாவும் தங்கள் குழந்தை கிருஷ்ணாவுடன் தயாரானார்கள். மாமனார் பரசுராமனும் மாமியார் ஞானமும் வழக்கம்போலச் சுறுசுறுப்பாக எழுந்து உடன்வந்தார்கள். வெங்கட் திறமையான டிரைவர். வண்டி போவதே தெரியாமல் அமெரிக்காவின் 40ஆம் எண் நெடுஞ்சாலையில் நழுவிக்கொண்டு ஓடியது. மணிக்கு நூறு கிலோமீட்டருக்குக் குறைந்து ஓட்டக்கூடாது என்பதால் சரியாக இரண்டுமணி நேரத்தில் டெலாவர் எல்லையைத் தொட்டார்கள்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw3Kr8ELjlnvoxuxtxWnnkKuyP9lVexylTWu6F1xtaCTZjDZ_YZFKIN8txdf_oL8Vorszm2R-34rSWpGZ0fXIJdxU-GB4NvZ3M7uxqNPHXRAom3KRGFOszu4RsauG9xQYT4Wy2DnikMerg2nvVUlEIuo0Z7U0EXKLCYulwWedrR-llp_a0QMHJf1VSY_U0/s2048/%E0%AE%87%E0%AE%B0%E0%AF%81%E0%AE%B5%E0%AE%BE%E0%AE%9F%E0%AF%8D%E0%AE%9A%E0%AE%BF%202022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1519" data-original-width="2048" height="474" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw3Kr8ELjlnvoxuxtxWnnkKuyP9lVexylTWu6F1xtaCTZjDZ_YZFKIN8txdf_oL8Vorszm2R-34rSWpGZ0fXIJdxU-GB4NvZ3M7uxqNPHXRAom3KRGFOszu4RsauG9xQYT4Wy2DnikMerg2nvVUlEIuo0Z7U0EXKLCYulwWedrR-llp_a0QMHJf1VSY_U0/w640-h474/%E0%AE%87%E0%AE%B0%E0%AF%81%E0%AE%B5%E0%AE%BE%E0%AE%9F%E0%AF%8D%E0%AE%9A%E0%AE%BF%202022.jpg" width="640" /></a></span></div><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;"><br /></span></span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">தற்போது அமெரிக்க ஜனாதிபதியாக இருக்கும் ஜோ பைடனின் சொந்த ஊர் டெலாவர் என்றாலும் ஆடம்பரமில்லாத எளிய சூழலே வழியெங்கும் தென்பட்டது. நீண்ட பாலங்களும், இடையிடையே குறுக்கிடும் ஆறுகளும் மற்ற நீர்வழிகளும் ஆங்காங்கே தென்படும் நகர்ப்புறம் சார்ந்த பசுமைகளும் கவர்ச்சியானவையாக இல்லை. இதனுடன் ஒப்பிட்டால் நியூஜெர்சி மாநிலம் பலமடங்கு இயற்கையெழில் கொண்டதாக விளங்குகிறது. இயற்கையின் விளையாட்டு!</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">மாநிலத்தின் எல்லையிலேயே ஹாக்கஸின் நகர் அவர்களை வரவேற்றது. நெடுஞ்சாலைக்கு அருகில் யார்க்ளின் ரோடில் அமைந்திருந்தது மகாலக்ஷ்மி ஆலயம். அதன் வாசலில் திறந்தவெளியில் வானத்தைப் பார்த்து நின்றுகொண்டிருந்தார் 25 அடி உயரமான ஆஞ்சநேயர். சமீபத்தில் அங்கு நிலைநாட்டப்பெற்றவராம். காரிலிருந்து இறங்கியவுடனேயே குழந்தை கிருஷ்ணாவுக்கு அந்த ஆஞ்சநேயரைப் பிடித்துவிட்டது. அவரை நோக்கி ஓடினான். ஆனால் கோவிலுக்குள் நுழைந்து முக்கியத் தெய்வங்களைத் தொழுதபிறகே ஆஞ்சநேயரைத் தொழவேண்டும் என்பதால் அவனை இறுக்கிப் பிடித்துக்கொண்டாள் புவனா.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">வழக்கமான தென்னிந்தியக் கோயில் அமைப்பில் கட்டப்பட்ட ஆலயம். தெலுங்கு பேசும் இந்தியர்களின் குழுவால் நிர்வகிக்கப்பட்டுவருகிறது. முக்கியத் தெய்வமாக மகாலக்ஷ்மி இருந்தாலும் வழக்கம்போல மற்ற தெய்வங்களுக்கும் தனித்தனிச் சன்னதிகள் இருந்தன. கம்பீரமான விநாயகர் அவர்களை அன்போடு வரவேற்றார். சிவன் மற்றும் தக்ஷிணாமூர்த்தி, முருகன் (கார்த்திகேயன்), விஷ்ணு (சத்யநாராயணா), ஐயப்பன், ராதா-கிருஷ்ணா, சீதா-ராம-லக்ஷ்மணர், நரசிம்மர் ஆகியோரும் கடல்தாண்டி அமெரிக்காவில் வாசம்செய்யும் நம்மவர்களைக் காப்பதற்குத் தயாராக அங்கு காத்திருந்தார்கள். சிவன் இருந்தால் நவக்கிரகங்களும் இருப்பார்கள் அல்லவா? இருந்தார்கள். </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அழகாகப் பராமரிக்கப்பட்ட ஆலயம். சற்றே அதிகம் நிதிவசதி இருந்தால் இன்னும் அழகூட்டமுடியும் என்று தோன்றியது. அர்ச்சகர்கள் அருமையாக மந்திரங்கள் சொல்லிப் பூஜை செய்தார்கள். கற்பூரதீபம் காட்டியவுடன் பக்தர்கள் சன்னதியில் கட்டப்பட்டிருந்த பெரிய மணியின் நாக்கைப் பற்றிக்கொண்டு மணியடிப்பதைக் கண்ட குழந்தைக்கு, தாத்தாவின் தோளில் ஏறிக்கொண்டு, தானும் மணியடிக்கும் ஆர்வம் தொற்றிக்கொண்டது. ஒரு முறை மணி அடித்தவன், அர்ச்சகர் ஏதாவது சொல்வாரோ என்ற தயக்கத்துடன் அடுத்த மணியும் அடித்தான். அவர் ஏதும் சொல்லாததால் அதன் அருகில் இருந்த சிறிய மணியையும் அடித்துக் குதூகலித்தான்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அமெரிக்கக் கோவில்களில் அர்ச்சனைக்கு ஆப்பிள் பழங்களைத்தான் பயன்படுத்துகிறார்கள். (வாழைப்பழம் கிடைப்பது அரிது). அதை நிவேதனம் செய்து பக்தர்களுக்கே கொடுக்கிறார்கள். பாதாம், முந்திரி, திராட்சை அடங்கிய கலவையைப் பொதுவாக எல்லோருக்கும் விநியோகிக்கிறார்கள். இந்த மகாலக்ஷ்மி ஆலயத்தில் ‘லட்டு அர்ச்சனை’ என்று சிறப்பு அர்ச்சனை செய்கிறார்கள். (48 டாலர் கட்டணம்). இரண்டு பெரிய லட்டுகளை நிவேதனமாகச் சமர்ப்பித்து நமக்கே திருப்பித் தருகிறார்கள்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">கற்பூர தீப ஆராதனையின் அற்புதமான வெளிச்சத்தில் பளபளக்கும் ஆபரணங்களுடன் மகாலக்ஷ்மியின் தெய்வீகத் தோற்றத்தைக் கண்ட கிருஷ்ணா, தானாகவே தன் இரண்டு கைகளையும் கூப்பிக்கொண்டான். அர்ச்சகர் அவன் கைகளில் ஒரு லட்டை வைத்தார். இன்னொன்றைக் குங்குமப் பிரசாதத்துடன் புவனாவிடம் அளித்தார்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">கிருஷ்ணா அந்த லட்டை ஆச்சரியத்துடன் பார்த்தான். அவன் கைகளை மீறிய அளவில் பெரியதான அந்த உருண்டை வடிவம் அவனைக் கவரவில்லை. அம்மாவிடமே கொடுத்துவிட்டான்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">எல்லாச் சன்னதிகளையும் தரிசித்து முடித்தபோது, திருப்பதி மாதிரி துணி கட்டிய உண்டியலைப் பார்த்தான் கிருஷ்ணா. அவன் கையில் ஐந்து டாலர் நோட்டை வைத்தார் பரசுராமன். எல்லையற்ற மகிழ்ச்சியுடன் அந்தப் பணத்தை உண்டியலுக்குள் போட்டான் கிருஷ்ணா.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">வாசலை நோக்கி அனைவரும் நடந்தார்கள். அப்போது பிரசாதம் விற்கும் இடம் வந்தது. என்ன வாங்கலாம் என்று யோசித்தபடி புவனா நின்றபோது, “ம்மா! ம்மா!” என்று கைகாட்டினான் கிருஷ்ணா. அங்கே சிறிய அளவிலான இரண்டிரண்டு லட்டுகள் தனித்தனி பிளாஸ்டிக் பொட்டலங்களாக இருப்பதை அவன் கண்டுபிடித்துவிட்டான். அவன் முகத்தில் ஆனந்தத்தின் வெளிச்சம் அரும்பியது. அம்மாதிரி சிறு லட்டுகளை அவன் ஏற்கெனவே பார்த்திருக்கிறான். விரும்பிச் சாப்பிட்டும் இருக்கிறான்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">கிருஷ்ணாவின் முகத்தைப் பார்த்து புவனாவும் வெங்கிட்டும் சிரித்துக்கொண்டனர். ஆளுக்கு ஒன்று என்று ஐந்து பொட்டலங்களை வாங்கினார்கள். தனக்கு ஒன்று தரப்பட்டவுடன், பிடிவாதமாக அந்தப் பொட்டலத்தைப் பிரித்து, இரண்டு கைகளிலும் இரண்டு லட்டுகளை எடுத்து வைத்துக்கொண்டு சந்தோஷமாக அங்குமிங்கும் ஓடினான் கிருஷ்ணா.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">“கொஞ்சம் லட்டு தின்னுடா கண்ணு” என்று பாட்டி கூறினாலும் அந்த உருண்டை வடிவ லட்டைச் சிதைக்க அவன் உடன்படவில்லை. “நோ நோ நோ நோ” என்று தலையை பலமாக ஆட்டினான். தனக்குப் பிடிக்கவில்லை என்றால் நான்கைந்துமுறை ‘நோ’ சொல்லுவது கிருஷ்ணாவின் இயற்கை. “சரி, அப்படியே வெச்சுக்கோ. ஆனா கையெல்லாம் பிசுபிசுன்னு ஆயிடும்” என்று சமாதானம் ஆனார் பாட்டி.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">முறுக்கு, மிக்ஸ்சர், காராபூந்தி எல்லாம் கொஞ்சம் வாங்கினார்கள். பிரசாதம் விற்கும் கோவில் பணியாளர், “காபி, டீ யும் கிடைக்கும். வேண்டுமா?” என்றார். காபியை வேண்டாம் என்று சொல்வதற்கு எக்கச்சக்கமான மன உறுதி வேண்டுமல்லவா? அது பரசுராமனிடம் இல்லை என்பது ஞானத்திற்குத் தெரியும். “அவருக்கு ஒரு காபி. எனக்கு ஒன்று. அவருக்கு சர்க்கரை போடலாம்” என்று அறிவித்தார். (தனக்குச் சர்க்கரை போட வேண்டாம் என்பதை அவர் தெரிவிக்கும் சாதுர்யம் அது). அப்போது தூரத்தில் சென்று கொண்டிருந்த ஒரு பக்தரின் காதுகளில் இது விழுந்ததற்கு அடையாளமாக அவரும் “ஒரு காபி” என்று ஐந்து டாலரை நீட்டினார்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">எதிர்பார்த்தபடியே கிருஷ்ணாவின் கைகளில் இருந்த லட்டுகள் பிசுபிசுக்கத் தொடங்கின. அவனுக்குச் சற்றே என்னவோ போலிருப்பதை முகம் காட்டியது. ஆனால், “என்னிடம் கொடுக்கறியா? வீட்டுல வந்ததும் குடுக்கறேன்” என்று பாட்டி சொன்னதும் முடியாது என்பதுபோல் “நோ நோ நோ நோ” என்று தலையாட்டினான்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">“சரி, அப்படீன்னா அம்மா கிட்டயாவது குடு” என்று கைநீட்டினாள் புவனா. “இல்லேன்னா கையில எறும்பு கடிச்சுடும்.” சொல்லும்போதே அவளுக்குச் சிரிப்பும் வந்துவிட்டது. ஏனென்றால் அவனுக்கு எறும்பு என்றால் என்னவென்றே தெரியாதே! அடையாளம் காட்டுவதற்குக் கூட ஒன்றிரண்டு எறும்புகள் அவர்கள் வீட்டில் காணப்பட்டதே இல்லை. மீண்டும் “நோ நோ நோ நோ” தான் பதில். பிறகு வெங்கிட்டும் கேட்டான், “அப்பாகிட்ட ஒரு லட்டு குடு” என்று. அவனுக்கும் நான்கு “நோ” தான் பதில்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">தரைத் தளத்தில் காயத்ரி விக்ரகம் இருந்தது. நவராத்திரி போன்ற முக்கிய தினங்களில் மட்டும் அங்கு பூஜை நடக்கும்போல் இருந்தது. அழகான விக்கிரகம். அங்கு சென்றபோது, எதிர்ப்பக்கத்தில் இருந்த ஒரு சிறுவன் கிருஷ்ணாவைப் பார்த்துவிட்டான். அவனும் அவனது இளம் பெற்றோர்களும் ஏற்கெனவே பூஜையை முடித்து, ஒரு மேஜையில் உணவருந்திக் கொண்டிருந்தனர். இவன் கையில் இரண்டு மஞ்சள் நிறமான உருண்டைகளைப் பார்த்தவுடன் அவனுக்கும் ஆசை வந்திருக்கவேண்டும். “அம்மா, லட்டு, லட்டு!” என்று தன் தாயிடம் கூறினான். தமிழ்க் குடும்பம்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அதற்குள் கைகழுவிக்கொண்டு வந்த சிறுவனின் தந்தை, “ராகுல், வா, உனக்கும் லட்டு வாங்கலாம்” என்று பிரசாதக் கடைக்குச் சென்றார். ஆனால் அங்கு லட்டுகள் எல்லாம் விற்றுத் தீர்ந்துவிட்டன. தட்டில் மீதமிருந்த உதிர்ந்த லட்டுத் துண்டுகளைக் கடைக்காரர் அவன் கையில் கொடுத்தபோது, சிறுவன் ராகுல் உதறிவிட்டு, ஏமாற்றத்தில் அழத் தொடங்கினான். “எனக்கு லட்டுதான் வேணும்” </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அவனைப் பார்த்தால் கிருஷ்ணாவை விட இரண்டு வயது பெரியவனாகத் தோன்றியது. ஆனால் குழந்தைகள் எப்போதும் குழந்தைகள்தானே! ராகுல் நிறுத்தாமல் அழ ஆரம்பித்தான். அவனுடைய தாய், வீட்டிலிருந்து கொண்டுவந்திருந்த சாக்லேட், முறுக்கு இன்னும் பல உணவுப் பண்டங்களைக் கொடுப்பதாகச் சொன்னாலும் “எனக்கு லட்டுதான் வேணும்” என்று உரக்கக் கத்தினான் ராகுல். அவனை எப்படிச் சமாதானம் செய்வது என்று அவன் தாயாருக்குத் தெரியவில்லை.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அப்போதுதான் அந்த அதிசயம் நடந்தது.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">இரண்டு கைகளிலும் லட்டுகளுடன் கிருஷ்ணா அவன் எதிரில் ஓடிப்போய் நின்றான். கிருஷ்ணாவுக்கு இன்னும் பேச்சு வரவில்லை. ஒன்றரை வயதுதானே! அதிலும் மூன்று மொழிகளின் தாக்கம் அவனுக்கு இருந்தது. பெற்றோர்கள் பேசுவது தமிழில். ரைம்ஸ்கள் கேட்பது ஆங்கிலத்தில். அவனுடைய பேபிஸிட்டர் உரையாடுவது ஸ்பானிஷ் மொழியில். ஆகவே அவனுடைய மழலையில் மூன்று மொழிகளும் கலந்து ஒலிப்பது வழக்கம். இப்போதோ, தன்னை விடப் பெரிய பையனைப் பார்த்து அவன் ஏதோ சொல்ல வருகிறான். எந்த மொழியில் பேசுவான், என்ன பேசுவான் என்று புவனா ஆச்சரியமாகப் பார்த்துக்கொண்டு நின்றாள். </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">ராகுலின் கண்களை நேருக்கு நேராகப் பார்த்தான் கிருஷ்ணா. “சோ..ச்..சோ..” என்றான். அதற்கு ‘அழாதே’ என்று அர்த்தம் என்பது ராகுலுக்கு எப்படிப் புரிந்ததோ தெரியவில்லை. சட்டென்று அழுகையை நிறுத்தினான்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">தன் வலது கையை ராகுலை நோக்கி நீட்டினான் கிருஷ்ணா. விரல்களை விரித்து அதிலிருந்த லட்டை ‘எடுத்துக்கொள்’ என்பதுபோல் அவன் வாயருகில் கொண்டுசென்றான். அவன் முகத்தில் புன்சிரிப்பு தவழ்ந்தது.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">ராகுலுக்கும் முகத்தில் சிரிப்பு திரும்பியது. ஆனால் அரை மனதுடன் “நோ” என்றான். தன் அம்மா சாந்தியைப் பார்த்தான். அவளோ புவனாவைப் பார்த்தாள். புவனா, “ராகுல், ப்ளீஸ் டேக் இட்” என்றாள் முறுவலுடன்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அதன்பிறகே கிருஷ்ணாவிடம் இருந்து லட்டைப் பெற்றுக்கொண்டான் ராகுல். ஒரு நிமிடம் முன்பு அழுத பையனா இவன் என்றால் யாராலும் நம்ப முடியாத அளவுக்கு ஆனந்தப் பரவசத்தில் குதிக்க ஆரம்பித்தான். அவ்வளவுதான் இரண்டு குழந்தைகளும் நெருங்கிய நண்பர்களாகி விட்டனர்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">சற்று நேரத்தில் மஹாலக்ஷ்மி ஆலயத்தில் இருந்து கிளம்பத் தயாராயினர் இரண்டு குடும்பங்களும். </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">ஆலயத்தின் வெளிப்புறத்தில் நின்று அருள் புரியும் ஆஞ்சநேயரைப் பார்த்து வணங்கிவிட்டுப் போகலாம் என்று அனைவரும் ஆஞ்சநேயரின் பாதங்களுக்கு அருகில் வந்து நின்றனர். “‘வடைமாலை சேவை’ இருக்கிறது, செய்கிறீர்களா?” என்றார் அங்கிருந்த ஒரு பெரியவர். கையில் ரசீது புத்தகத்துடன் அருகில் ஒரு சிறு குடிலில் அமர்ந்திருந்தார்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அதாவது 108 வடைகளால் கோர்க்கப்பட்ட மாலை தயாராக உள்ளது, அதற்குரிய கட்டணம் செலுத்தினால் ஆஞ்சநேயருக்கு அணிவிக்கப்படும் என்று அர்த்தம். ராகுலின் தந்தை வேகமாகத் தன் பர்ஸிலிருந்து டாலர்களை எடுத்தார்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">பொதுவாக, ஆஞ்சநேயருக்குச் சார்த்தப்படும் மாலையிலுள்ள வடைகள், தமிழ்நாட்டில் என்றால் தட்டையான மிளகுவடைகளாக இருக்கும். சென்னையில் ஆழ்வார்ப்பேட்டையில் ‘லேண்ட் டெவெலப்மெண்ட் பேங்க்’ ஆஞ்சநேயர் கோவிலில் இந்த மிளகுவடைகள் உலகப் பிரசித்தம். பத்து நாள் வெளியில் வைத்தாலும் கெடாது. ஆனால், பெங்களூரில் இட்லியோடு சாப்பிடும் மெதுவடையைத்தான் மாலையாக்குகிறார்கள். சார்த்தப்பட்ட மாலையைப் பிரித்து பக்தர்களுக்கு விநியோகம் செய்வதற்குள் கிழிந்த துணி போலாகிவிடும். பெரும்பாலும் இவை உண்ணப்படாமலே வீணாவதுண்டு. இந்த டெலாவர் ஆஞ்சநேயரின் பாக்கியம், அவருக்கும் அதே மெதுவடையால் ஆன மாலைதான் அன்று சார்த்தினார்கள். </span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span class="Apple-tab-span" style="text-wrap: nowrap;"> </span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அர்ச்சனை முடிந்து பிரசாதமாகச் சில வடைகளைக் கொடுத்தார் அர்ச்சகர். அவற்றில் இருந்து ஒரு வடையை ஆசையோடு எடுத்துக்கொண்டான் ராகுல்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அவனே சாப்பிடுவான் என்று எதிர்பார்த்தால், ஓடி வந்து கிருஷ்ணாவிடம் அதைக் கொடுத்தான். “இந்தா, சாப்டு!” என்று அன்போடு கூறினான். வடைக்கும் கிருஷ்ணாவின் வாய்க்கும் மிகக் குறைந்த இடைவெளிதான் இருந்தது. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">ஆனால் கிருஷ்ணா அதை ஏற்கவில்லை. புன்சிரிப்புடன் “நோ நோ நோ நோ“ என்றான். ராகுல் மீண்டும் வற்புறுத்தினான். சாந்தியும், “ப்ளீஸ் டேக் இட் கிருஷ்ணா!” என்று அருகில் வந்து அவனிடம் குழைந்தாள். ஆனால் கிருஷ்ணா மசியவில்லை. “அவனுக்கு வடை அதிகம் பிடிக்காது” என்று புன்முறுவலுடன் கூறினாள் புவனா.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அது மட்டுமல்ல, ராகுல் நீட்டிய வடையைத் திடீரென்று பிடுங்கிய கிருஷ்ணா, அதை ராகுலின் வாயில் அடைப்பதுபோல் கொண்டுபோனான். “ஓப்பன், ஓப்பன்” என்று அவனை வாய் திறக்கச் சொல்லி, வடையை உள்ளே நுழைத்த பிறகே அமைதியடைந்தான். </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">பார்த்துக்கொண்டிருந்த இரு குடும்பங்களே யன்றி, அர்ச்சகர்களும் இதைப் பார்த்து வியப்போடு மகிழ்ச்சியை வெளிப்படுத்தினார்கள். இந்தச் சிறப்பான தருணத்தைத் தன் கேமிராவில் பிடித்துக்கொண்டான் வெங்கிட். எந்தத் தூண்டுதலும் இல்லாமல் ராகுலும் கிருஷ்ணாவும் தாங்களாகவே ஒருவரை யொருவர் அணைத்துக்கொண்டு படத்திற்கு போஸ் கொடுத்தது, நிலைமையின் இனிமையை அதிகப்படுத்தியது.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-family: verdana;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;">அப்போது இன்னொரு அதிசயம் நிகழ்ந்தது. புவனாவின் கார் நம்பரைத் தற்செயலாகப் பார்க்க நேர்ந்த சாந்தி, “நீங்க அபிதா பர்த்டேக்கு வந்திருந்தீர்களா?” என்று தயங்கித் தயங்கி கேட்டாள்.</span><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span class="Apple-tab-span" style="text-wrap: nowrap;"> </span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">ஆச்சரியத்துடன் அவளைப் பார்த்த புவனா,”ஆமாம்! இப்போது நினைவுக்கு வருகிறது” என்றாள். அது மூன்று வருடங்களுக்கு முன்பு! அப்போது கிருஷ்ணா உருவாகக் கூட இல்லை. “என் நாத்தனார் வேலை செய்யும் பேங்கில் நீங்களும் வேலை செய்கிறீர்கள் அல்லவா? அவளுடைய கொலீகின் பெண்தான் அபிதா!” என்றாள்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">“உங்களுக்கு நல்ல மெமரி பவர்! இப்போது நான் அங்கு இல்லை. டெலாவரிலேயே சொந்தமாகத் தொழில் செய்கிறேன்” என்றாள் சாந்தி.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அவ்வளவே, தங்கள் குழந்தைகளைத் தொடர்ந்து தாங்களும் நெருங்கி வந்து விட்டதை உணர்ந்தார்கள் அவர்கள்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">சாந்தியின் வீடு, ஹாக்கஸின் நகரில்தான் இருந்தது. “எங்கள் வீட்டிற்கு வந்துவிட்டுப் போகவேண்டும்” என்று கேட்டுக்கொண்டாள் சாந்தி. “அடுத்த தெருவிலேயே ஒரு பிள்ளையார் கோவில் இருக்கிறது. பிள்ளையார்ப்பட்டியில் இருக்கும் அதே கற்பக விநாயகர் இங்கும் இருக்கிறார்! அவரையும் பார்த்துவிட்டுப் போகலாம்!” என்றாள். ஆனால் புவனாவுக்கு அன்று இரவுக்குள் முடிக்கவேண்டிய எடிட்டிங் வேலை பாக்கி இருந்தது. முகவரியை வாங்கிக்கொண்டு “இன்னொரு ஞாயிற்றுக்கிழமையில் வருகிறோம்” என்று உறுதியளித்தாள். “உங்களுக்கும் நல்ல ஞாபக சக்திதான்! பாராட்டுக்கள்” என்றாள்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">“ஒரு நாள் முன்பு சொன்னால் போதும். நீங்கள் வரும்போது கிருஷ்ணாவுக்காக விசேஷமாக லட்டு செய்து வைக்கிறேன்” என்று சிரித்தாள் சாந்தி. “கிருஷ்ணா, உனக்கு லட்டு வேணுமா? டு யூ லைக் லட்டு?” என்று கேட்டாள்.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">“யா, யா, யா, யா” என்று நான்குமுறை மகிழ்ச்சியோடு சொன்னான் கிருஷ்ணா.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">“குட். உனக்கு எத்தனை லட்டு வேணும்? ஒன், டூ ஆர் த்ரீ?” என்றாள் சாந்தி.</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">“டூ, டூ, டூ, டூ“ என்றான் கிருஷ்ணா உற்சாகமாக. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">அவனை ஓடிவந்து அணைத்துக்கொண்டு ராகுல், “எனக்கு த்ரீ, த்ரீ, த்ரீ” என்றான். கலகலப்பாக விடைபெற்றுக்கொண்டார்கள் இரு குடும்பத்தினரும். </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">லட்டுக்கும் உண்டோ அடைக்கும் தாழ்?</span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;"> <span style="color: #ff00fe;"><i><b>- இராய செல்லப்பா </b></i></span></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;">**** </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;"> (இருவாட்சி- பொங்கல் சிறப்பு மலர்-2023 இல் வெளிவந்தது). </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 12pt; margin-top: 12pt;"><span style="font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; vertical-align: baseline; white-space-collapse: preserve;"><span style="font-family: verdana;"> </span></span></p></span>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-3739756041367900322024-01-03T10:38:00.001+05:302024-01-03T10:38:37.948+05:30குவிகம் வெளியிடும் 'கோலாமாவு கோகிலாவின் ஏழாவது நாய்க்குட்டி' <p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><i><span style="color: #ff00fe; font-size: large;">2024 புத்தாண்டை வரவேற்கும் விதமாக, </span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><i><span style="color: #2b00fe; font-size: large;">'குவிகம்' பதிப்பகத்தினாரால்</span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><i><span style="color: #ff00fe; font-size: large;">வெளியிடப்படும் </span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><i><span style="color: #ff00fe; font-size: large;">எனது </span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><i><span style="color: #38761d; font-size: large;">'மென்கதை' தொகுப்பு</span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ0AYhG7b_evl4c7C_7EBwJgOL2crMdAmYE5lWT1a5M7KP3Waf8gMpJdZtvpztVNA4F4zs65SE9P0y8I30TfMvUVpZiu1hU63QULTdiOZeD_1MpDHHLg503c22TsmdjD_nwzFk-y3LFSbzW077oijOkBdxXbuF2Lb2kFUPJkuj0HUNzn-BsKGTUFZGk8Wv/s1072/Wrapper%20-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="762" data-original-width="1072" height="454" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ0AYhG7b_evl4c7C_7EBwJgOL2crMdAmYE5lWT1a5M7KP3Waf8gMpJdZtvpztVNA4F4zs65SE9P0y8I30TfMvUVpZiu1hU63QULTdiOZeD_1MpDHHLg503c22TsmdjD_nwzFk-y3LFSbzW077oijOkBdxXbuF2Lb2kFUPJkuj0HUNzn-BsKGTUFZGk8Wv/w640-h454/Wrapper%20-2.jpg" width="640" /></a><br /> <p></p>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-39399363000235355582024-01-02T08:37:00.004+05:302024-01-02T09:08:18.559+05:30பட்டுப் பாவாடை (சிறுகதை)<p> <b style="font-family: Latha, sans-serif; font-size: 18.6667px;"><i>வாசக நேயர்களுக்கு என் நெஞ்சார்ந்த ஆங்கிலப் புத்தாண்டு வாழ்த்துகள்!</i></b></p><p class="MsoNormal"><b style="color: #ff00fe;"><i><span lang="EN" style="font-family: "Latha",sans-serif; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: Latha;">பட்டுப் பாவாடை (சிறுகதை)</span></i></b></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பொழுது இன்னும் விடிந்தபாடில்லை. கீதாவுக்கு முன்பே
எழுந்துவிட்டன அவளுடைய ஒரு சேவலும் இரண்டு கோழிகளும் பத்து குஞ்சுகளும். குடிசையின்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">சாத்திய கதவுக்கு முன் வந்து ‘க்ளக்’,</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">‘க்ளக்’,</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">
</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">‘க்ளக்’ என்று சப்தமிட்டன.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">‘எழுந்திரு கண்ணு’ என்று தன் மூன்று வயது மகள் பிரியாவை
எழுப்பியபடியே கதவைத் திறப்பதற்கும் சைக்கிள் மணியை அடித்தபடி பிரபு வந்து நிற்பதற்கும்
சரியாக இருந்தது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">வந்தால் சுலபத்தில் போகமாட்டான். தன்னை எப்படியாவது
வசப்படுத்திவிடவேண்டும் என்று ஒற்றைக்காலில் நிற்கிறான். அவனைப் பார்த்தும் பார்க்காததுபோல்
வாசல் பெருக்குவதற்குத் துடைப்பத்தைக் கையில் எடுத்தாள் கீதா.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“என்ன கீதா மேடம், வரவேற்பு பலமாக இருக்கிறதே!” என்று
சைக்கிளிலிருந்து இறங்காமலேயே சிரித்தான் பிரபு.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“குட் மாணிங் மாமா” என்றாள் பிரியா. ப்ரீ-கேஜி யில்
சொல்லிக்கொடுத்த பழக்கம்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதாவுக்குப் பற்றிக்கொண்டு வந்தது. இராத்திரி முழுதும்
தனக்குப் பொங்கலுக்குப் பட்டுப் பாவாடைதான் வேண்டும் என்று அடம் பிடித்து அழுதுகொண்டிருந்த
பிரியாவை சமாதானப்படுத்தவே விடியற்காலை ஆகிவிட்டது. கோழித்தூக்கம் போடுவதற்குள் சேவல்
கூவிவிட்டது. இப்போது இவன் வேறு நக்கல் பண்ணுகிறான். அவனுக்கு குட்மாணிங் சொல்கிறாள்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">இவள்….</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“இங்க பாரு பிரபு!”</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">என்றவள் பக்கத்து குடிசைக்காரிகள் யாரும் கவனிக்கிறார்களா
என்று ஓரக்கண்ணால் பார்த்துக்கொண்டே,</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“ஒனக்கு
நூறு தடவை சொல்லிட்டேன்… இனிமே வராதேன்னு! புருஷன் இல்லாத வீட்டுக்கு இப்படி ஒரு தடியன்
அடிக்கடி வந்துபோனா பாக்கிறவங்களுக்கு என்ன பதில் சொல்றது?’ என்றாள் சற்றே கோபத்துடன்.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“உண்மையைத்தான் சொல்லிவிடேன்” என்று சைக்கிளில் இருந்து
இறங்கினான் பிரபு. “எட்டாவது படிக்கும்போதே இவன்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">
</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">என்னை லவ் பண்ணினான், ஆனா எனக்கு வேற ஆளோட கல்யாணம் ஆயிடுச்சி. அந்த ஆளும் ஒரு
பொண் கொழந்தையைக் குடுத்துட்டு ஆக்சிடெண்ட்டுல போயிட்டான். இந்த தடியன் இன்னும் கல்யாணமே
பண்ணிக்காம என்னையே சுத்திட்டு வரான் - அப்படீன்னு சொல்லிடேன்! அவங்களா பாத்து நல்ல
தீர்ப்பு சொல்லட்டுமே!” என்று பிரியாவைக் கையில் தூக்கிக் கொண்டான்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“மாமா, எனக்குப்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">
</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பட்டுப் பாவாடை வாங்கித் தரியா?” என்றாள் பிரியா.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கையிலிருந்த துடைப்பத்தை ஆவேசத்துடன் வீசி எறிந்தாள்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதா. “அவன் யாருடி ஒனக்கு வாங்கித் தர்றதுக்கு?”
என்று அவளை பிரபுவிடமிருந்து பிடுங்கிக்கொண்டாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“பிரபு! திரும்பியும் சொல்றேன், நான் மனசு மாறி ஒன்னையக்
கல்யாணம் கட்டுவேன்னு நெனக்காதே. எங்க ஆளு இல்லாம போயிட்டாலும், என் மனசுல எப்பவும்
அவர்தான் இருப்பார். அதுனால ஒன்னோட சபல புத்திய வுட்டுடு. ஒன்னோட ஜவுளிக் கடையிலே பதினஞ்சு
இருவது பொண்ணுங்க வேல செய்யுதில்ல, அதுங்கள்ல ஒண்ணைப் புடிச்சுப் போட்டுக்கோ. மறுபடி
வந்தா பொண்டாட்டியோட தான் என்னப் பாக்க வரணும். கெளம்பு நீ! எட்டு மணிக்குள்ள டாக்டரு
வீட்டுல இருக்கணும்” என்று உறுதியுடன் சொன்னாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">வழக்கம்போல் அசடு வழிந்தபடி நகர்ந்தான் பிரபு.</span></p>
<p class="MsoNormal">***</p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN" style="font-family: "Latha",sans-serif; mso-fareast-font-family: Latha;">டாக்டர் கிருபாகரன் வீட்டில் இரண்டாவது வேலைக்காரியாகச்
சேர்ந்து இரண்டு வ்ருடங்கள் ஆகிறது. அவர் மனைவி லதா இவளை மிகவும் அன்போடுதான் நடத்தினாள்.
என்றாலும் சீனியர் வேலைக்காரியான கல்பனாவுக்கு இவளைக் கண்டால் எப்போதும் இளப்பம். அவள்
பிளஸ்டூ படித்து பெயில் ஆனவள். கீதாவோ எட்டாவதைத் தாண்டவில்லையே! அதனால் முக்கிய வேலைகளைத்
தன்னிடம் வைத்துக்கொண்டு, சின்னச் சின்ன எடுபிடி வேலைகளை மட்டும் கீதாவுக்குக் கொடுப்பாள்.
“பாருடி, எனக்கு லதாம்மா எஜமானி, ஆனா ஒனக்கு நான்தான் எஜமானி” என்று நக்கலாகச் சிரிப்பாள்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதா பொறுமையாக இருந்துவிடுவாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">விபத்தில் இறப்பதற்கு ஒரு மாதம் முன்புதான் டாக்டரின்
கிளினிக்கில் வேலைக்குச் சேர்ந்தான் கீதாவின் கணவன் முருகேசன். அவன் துரதிர்ஷ்டம்,
கொரோனா தொற்று வந்துவிட்டது. கிளினிக் மூடவேண்டியதாயிற்று. அரசாங்க ஆஸ்பத்திரியிலேயே
கிருபாகரனுக்கு மூச்சுமுட்டும் அளவுக்கு வேலை. எனவே முருகேசனை நிறுத்திவிட்டார். அடுத்த
வாரமே அவன் விபத்தில் இறந்துபோனான். அனுதாபத்தின் காரணமாக</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதாவைத்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">
</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">தன்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">வீட்டில்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">வேலைக்காரியாக எடுத்துக்கொண்டாள் லதா. அவ்வப்பொழுது
குழந்தை பிரியாவுக்கும் வேண்டியதைக் கொடுப்பாள். இரண்டு வருடம் இப்படியே கழிந்தது.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பொங்கல் வருவதை முன்னிட்டுப்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">புதிய துணிமணிகள் வாங்கவேண்டுமென்று டாக்டரை ‘ஆனந்த்
டிரஸ்ஸஸ்’ கடைக்கு அழைத்தாள் லதா. அந்த ஊரில் அதுதான் பெரிய ஜவுளிக்கடை. குறிப்பாகப்
பட்டுத்துணிகளுக்குப் பேர்போனது. “அய்யய்யோ நான் மாட்டேன். ஒரு சட்டை எடுக்க மூன்றுமணி
நேரம் ஆகும் உனக்கு. கீதாவை அழைத்துக்கொண்டு போய் வா” என்று அவளைக் கத்தரித்துவிட்டார்
கிருபாகரன்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதா முதலில் மாட்டேன் என்றாள். இரண்டு காரணங்கள்.
ஒன்று கல்பனா பொறாமைப்படுவாள். இன்னொன்று, அந்தக் கடையில்தான் பிரபு வேலைசெய்துகொண்டிருந்தான்.
ஆனால் அன்று கல்பனாவுக்கு வயிற்றுவலியாக இருந்ததால் “நான் வைஷ்ணவியைப் பார்த்துக்கொள்கிறேன்.
நீங்க ரெண்டு பேரும் போய்வாருங்கள்” என்று ஒதுங்கிக்கொண்டாள். வைஷ்ணவி, டாக்டர் தம்பதியின்
மூன்று வயதுக் குழந்தை.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span>***</p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“வாங்க வாங்க, டாக்டர் சார் வரலியா?” என்று வாயெல்லாம்
பல்லாக வரவேற்றார் நாராயணசாமி. ‘ஆனந்த் டிரஸ்ஸஸ்’ உரிமையாளர்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">புன்சிரிப்போடு</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">
</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அவருக்கு வணக்கம் சொல்லிவிட்டு, “வீட்டில் எல்லாரும் நலமா?” என்றபடி உள்ளே நுழைந்தாள்
லதா. அவளை நிழல்போல் தொடர்ந்து மெல்ல நடந்துவந்தாள் கீதா.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“தம்பி, பிரபு! மேடத்துக்கு எல்லாப் புது ஐட்டங்களையும்
ஒண்ணுவிடாமல் காட்டு” என்றார். ஊழியர்களை அவர் தம்பி என்றுதான் அழைப்பார்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">லதாம்மாவை விடவும் கீதாவைப் பார்த்தவுடன்தான் பிரபுவுக்கு
உற்சாகம் பீறிட்டது. அது கீதாவுக்கும் தெரிந்தது. இன்னும் தன்மீது காதலுடன் இருக்கும்
அந்த அப்பாவியைப் பார்த்ததும் ஒரு பக்கம் அனுதாபமும், ஒரு பக்கம் தான் இழந்துவிட்ட
இல்லறத்தின் தாபமும் அவளை வாட்டியெடுத்தது. உள்ளத்து உணர்ச்சி மனதில் பிரதிபலித்துவிடாதபடி
லதாவின் பின்னால் ஒதுங்கியே நின்றுகொண்டாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கண்ணாடி அலமாரிகளில் அடைத்திருந்த எல்லா விதமான சேலைகளையம்
எடுத்துப்போட்டான் பிரபு. ஒவ்வொன்றையும் பிரித்துக்காட்டி அதனதன் சிறப்புகளை விவரித்தான்.
அவற்றின் விலைகள் எல்லாம் அவனுக்கு மனப்பாடமாகி இருந்ததைக் கண்டு பிரமித்துவிட்டாள்
கீதா. ‘வேலையில் கெட்டிக்காரன்தான்’ என்று மனதிற்குள் அவனுக்கு சர்டிபிகேட் கொடுத்தாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">இரண்டே இரண்டு சேலைகள் மட்டும் தேர்ந்தெடுத்தாள் லதா.
பிறகு, “மூன்று வயதுக் குழந்தைக்குப் பட்டுப் பாவாடை காட்டுங்க” என்றாள். உடனே கீதாவின்
கண்கள் மலர்ந்ததை பிரபு கவனித்தான். ‘ஓஹோ, பிரியாவுக்குத்தான் டாக்டரம்மா எடுக்கிறார்
போல’ என்று எண்ணிக்கொண்டான். நாலாயிரம் ரூபாயில் இலைப்பச்சையில் மஞ்சள்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">ஜரிகை போட்ட பாவாடை செட் எடுத்துக் காட்டினான்.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">‘இது பிரியாவுக்கு மிகவும் பொருத்தமாக இருக்கும்’
என்று மனதிற்குள் மகிழ்ந்தான். டாக்டருக்கும் அதே வயதில் பெண் குழந்தை இருப்பது அவனுக்குத்
தெரியாது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“இது நம்ப வைஷ்ணவிக்கு சூப்பரா இருக்கும்ல?” என்று
கீதாவிடம் கேட்டாள் லதா. “ஆமாங்க” என்று மகிழ்ச்சியோடு தலையாட்டினாள் கீதா. “வேறு எதுவும்
வேண்டாம். இதை ‘பேக்’ பண்ணுங்க” என்று பில்லிங் கவுண்ட்டரை நோக்கி நடந்தாள் லதா.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பிரபுவுக்குத் தூக்கிவாரிப்போட்டது. ‘தன் குழந்தைக்கு
மட்டும்தான் எடுப்பார்களா, வேலைக்காரியின் குழந்தைக்கும் எடுத்தால்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">குறைந்தா போய்விடும்?’ என்று மற்றவர்களுக்குக் கேட்காதபடி
தன் அருகில் இருந்த பெண் ஊழியர் கனகாவிடம் கூறினான் பிரபு.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அப்போது திடீரென்று மின்சாரம் நின்றுபோனது. உரிமையாளர்
நாராயணசாமி அவசரமாக உள்ளே போனார். அதே கணம் அவனுக்கு அந்த யோசனை தோன்றியது. மின்சாரம்
இல்லாவிடில் கம்ப்யூட்டர் பில்லிங் போட முடியாது.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">
</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">‘பார்கோடு’ வேலைசெய்யாது. ஆகவே…</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">ஒன்றுக்குப் பதில், ஒரே மாதிரியான இரண்டு பட்டுப் பாவாடைகளை
ஒரே அட்டைப்பெட்டியில் வைத்து</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">‘பேக்’ செய்தான்.
எமெர்ஜென்சி லைட்டின் ஒளியில்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கார்பன் பேப்பரை
வைத்து கையால் ‘பில்’ எழுதினான். பணம் கொடுத்துவிட்டு லதாவும் கீதாவும் கிளம்பினார்கள்.
கீதாவின் முகத்தில் மிகுந்த ஏமாற்றம் இருப்பதைக் கண்டான் பிரபு.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">இருக்கட்டுமே, தற்காலிகம் தானே என்று உள்ளூற மகிழ்ந்தான்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">வீட்டுக்கு வந்த லதா, ஜவுளிக்கடை பெட்டிகளை அப்படியே
படுக்கையறையில் கிடத்திவிட்டு, ஓடிப்போய்த் தன்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">
</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">குழந்தையை அள்ளி</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">எடுத்துக்கொண்டாள்.
“குழந்தை ரொம்ப சமர்த்தும்மா! நிலா காட்டினேன். ட்விங்கிள் ட்விங்கிள் பாடச்சொன்னேன்,
பாடினாள். அழவேயில்லை!” என்றாள் கல்பனா.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதா
விடைபெற்றுக்கொண்டு வீட்டை நோக்கி விரைந்தாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“அம்மா எனக்குப் பட்டுப் பாவாடை வாங்கினியா?” என்று
ஆவலோடு கேட்ட பிரியாவை இறுக அணைத்துக்கொண்டாள் கீதா. கண்கள் குளமாயின.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN">*** <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN" style="font-family: "Latha",sans-serif; mso-fareast-font-family: Latha;">அன்று<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>இரவு
சுமார் பத்துமணி இருக்கும். டாக்டர் வீட்டு அழைப்புமணி அடித்தது. “யார்?” என்றது கல்பனாவின்
குரல்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“மேடம், நான்தான் பிரபு. ‘ஆனந்த் டிரஸ்ஸஸ்’ கடையில்
இருந்து வருகிறேன்” என்று பதில் வந்தது. அதற்குள் டாக்டரே வந்து கதவைத் திறந்தார்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“ரொம்ப மன்னிக்கணும் சார்! ஒரு தப்பு நடந்து போச்சு.
அதுதான் முதலாளி அனுப்பிவைத்தார்” என்று பிரபு வருத்தம் தோய்ந்த முகத்துடன் நின்றான்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அதற்குள் வெளியில் வந்த லதாவும், “அடடே, நீயாப்பா?
என்ன விஷயம்?” என்றாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“மேடம், ஒங்க அட்டைப் பெட்டியில் ஒரு பட்டுப் பாவாடைக்கு
பதில் ரெண்டு பாவாடை ‘பேக்’ ஆகியிருக்கிறதான்னு பாக்கணும். அப்போ கரண்ட்டு போயிடிச்சு
இல்லியா, எங்க ஸ்டாக்குல ஒரு பாவாடை குறையுது. தப்பு என்னோடதுதான் மேடம். கொஞ்சம் பாத்து
சொல்லுங்க” என்றான் வார்த்தையில் மிகுந்த குழைவுடன்.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">வேகமாக உள்ளே போன லதா, “ஆமாம் தம்பி! ஒண்ணுக்கு பதில்
ரெண்டா ‘பேக்’ பண்ணிட்டீங்க போல! நானும் ஒடனே பாக்காம இருந்துட்டேன். சாரி” என்று இரண்டில்
ஒன்றை அவனிடம் திருப்பிக் கொடுத்தாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“ரொம்ப நன்றி மேடம்! ரொம்ப நன்றி!” என்று அந்தப் பாவாடையைத்
தான் கொண்டுவந்திருந்த ஓர் அட்டைப் பெட்டியில் வைத்து மூடிக்கொண்டு சைக்கிளில் பறந்தான்
பிரபு. எங்கே? வேறெங்கு போவான்? கீதாவின் வீட்டுக்குத் தான்!</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN">*** <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பிரபு வெளியேறிய சிறிது நேரத்தில் டாக்டர் கிருபாகரனுக்கு
ஒரு சந்தேகம் எழுந்தது. இந்தப் பையன் ஒருவேளை கடையில் இருந்து இப்படித் துணிகளைத் திருடுகிறானோ?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">உடனே நாராயணசாமிக்கு போன் செய்தார். “அப்படிங்களா?
பிரபு ரொம்ப நல்ல பையன். அவனை மீறி இப்படி ஒரு தப்பு நடந்திருக்கும் போல.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பொருள் என்னிடம் வந்துவிடும். கவலைப்படாதீங்க” என்று
உறுதியளித்தார் அவர்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">உறக்கம் கலைந்துவிட்ட டாக்டர் சிறிதுநேரம் டிவி பார்க்கலாமென்று
டிவியை ஆன் செய்தார். அப்போதுதான் அவருக்கு அந்தக் கேள்வி எழுந்தது. ‘லதா எப்போதும்
வைஷ்ணவிக்கு மட்டும் என்று துணி எடுக்கமாட்டாளே, வேலைக்காரிகளின் குழந்தைகளுக்கும்
சேர்த்துத்தானே எடுப்பாள், இன்று மட்டும் ஏன் இப்படி?’</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அவருடைய கேள்விக்கு லதாவின் பதில் ஒரு புன்சிரிப்புதான்.
“இந்தப் பட்டுப் பாவாடை கீதாவின் குழந்தைக்குத் தான்! அவள் எதிரில் சொல்லாமல், சஸ்பென்சாகக்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கொடுக்கவேண்டும் என்றுதான் வைஷ்ணவிக்கு என்று சொல்லிவைத்தேன்!
நம் குழந்தைக்குத்தான் ஏகப்பட்ட டிரஸ் இருக்கிறதே” என்றாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதாவின் வீடு மிகவும் அருகில்தான் இருந்தது. “லதா,
ஒன்று சொன்னால் கேட்பாயா?</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">இப்போதே போய் இந்தப்
பாவாடையை அந்தக் குழந்தையிடம் கொடுத்துவிட்டுவந்தால் என்ன? சந்தோஷமாகத் தூங்கும் அல்லவா?”
என்றார் டாக்டர்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span>***</p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">தூரத்தில் காரில் வரும்போதே, கீதாவின் குடிசை முன்பு
பிரபு மாதிரி ஒருவன் நிற்பது லதாவுக்குத் தெரிந்தது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“இங்க பாரு பிரபு, நீ குடுத்தா வாங்க மாட்டேன்னு எத்தனையோ
தடவை சொல்லிட்டேன். இந்த டிரெஸ்ஸ நீயே எடுத்துக்கிட்டுப் போ. ஒரு நிமிஷம் கூட இங்க
நிக்காதே” என்று கோபத்துடன் விரட்டிக்கொண்டிருந்தாள் கீதா.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கார் வெளிச்சத்தைக் கண்டதும், அவசரமாகப் பின்வாங்கி
அருகில் இருந்த மரத்தின் இருட்டில் ஒளிந்தமாதிரி நின்றுகொண்டான் பிரபு. அட்டைப்பெட்டி
மட்டும் குடிசையின் முன்பிருந்த கயிற்றுக் கட்டிலின் மேல் கிடந்தது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அந்த இரவு நேரத்தில் லதாம்மாவை எதிர்பார்க்காத கீதா
அதிர்ச்சியில் உறைந்துநின்றாள். தான் ஏதாவது தவறு செய்துவிட்டோமா என்று திகைத்தாள்.
‘வாங்க’ என்று அழைக்கவும் இயலாமல் விழித்தாள். குழந்தை பிரியா மட்டும் அவர்களைக் கண்டதும்
தெரிந்துகொண்டு “குட் மாணிங்” என்றாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN" style="font-family: Latha, sans-serif;">“குட் மாணிங் பிரியா” என்ற லதா, “இதோ பார், பொங்கலுக்கு ஒனக்கு ஒரு
கிப்ட்” என்று த</span><span lang="TA" style="font-family: Latha, sans-serif;">ன் </span><span lang="EN" style="font-family: Latha, sans-serif;">கையிலிருந்த அட்டைப் பெட்டியை நீட்டினாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பெட்டியின்மேல் குழந்தைகள் படம் இருப்பதை வைத்து, அதற்குள்
தனக்கான ஆடைதான் இருக்கும் என்று பிரியா புரிந்துகொண்டாள். “அம்மா, டாக்டர் மேடம் குடுத்தாங்க”
என்று அதை கீதாவிடம் கொடுத்தாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கீதாவுக்குத் தெரியாதா, அதற்குள்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">இருப்பது பட்டுப் பாவாடை எனறு! எவ்வளவு பெரிய சஸ்பென்ஸ்!
எவ்வளவு பெரிய இன்ப அதிர்ச்சி! “அம்மா ஒங்களுக்கு ரொம்பப் பெரிய மனசு” என்று லதாவைக்
கட்டிக்கொண்டாள்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">இருட்டில் இருந்த பிரபுவுக்கு ஒன்றும் புரியவில்லை.
இந்த மேடம் அவ்வளவு நல்லவரா? இது மட்டும் அப்போதே தெரிந்திருந்தால் அவன் இப்படியொரு
திருட்டு வேலை செய்திருக்கவேண்டாமே! எவ்வளவு நல்ல முதலாளிக்கு நான் துரோகம் இழைத்துவிட்டேன்!
அவன் கண்ணிலிருந்து நீர் ஆறாக வழிந்தது. இனி அடுத்து என்ன செய்வது? முதலாளியின் கால்களில்
சென்று விழுவதுதான் ஒரே வழி.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">சரி, இவர்கள் போகட்டும். அதன் பிறகு கீதாவிடமும் உண்மையைச்
சொல்லிவிட்டு முதலாளியிடம் போகலாம். இத்துடன் கீதாவின் நினைவுக்கும்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">ஒரு முழுக்குப் போட்டுவிடவேண்டியதுதான்.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">ஆனால் அவர்கள் கிளம்பிய அடுத்த நிமிடமே அங்கு</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">ஒரு ஸ்கூட்டர் வந்து நின்றது. “கீதாம்மா வீடு இதுதானே?”
என்றபடி இறங்கினார், நாராயணசாமி.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN" style="font-family: "Latha",sans-serif; mso-fareast-font-family: Latha;">திகைத்துப்போய் மீண்டும் இருட்டில் பதுங்கிக்கொண்டான்
பிரபு.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“எங்க கடைல வேலைசெய்யும் பிரபு இங்க வந்தானாம்மா?”
என்றார் கீதாவிடம்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">என்ன பதில் சொல்வதென்று தெரியாமல் விழித்தாள் கீதா.
‘நிச்சயம் ஏதோ</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">தப்பு செய்திருக்கிறான், இல்லையென்றால்
முதலாளியே தேடிக்கொண்டு வருவாரா?’</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“என்னங்க விஷயம்?” என்று பயத்துடன் கேட்டாள். தன் கையில்
இருந்த ‘ஆனந்த் டிரஸ்ஸஸ்’ அட்டைப் பெட்டியை அவரிடம் காட்டி மகிழ்ந்தது குழந்தை. ஒரே
நிமிடத்தில் அவருக்கு எல்லாம் புரிந்துவிட்டது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அவசரமாக உள்ளிருந்த பாவாடையைப் பிரித்தார். அதிலிருந்த
விலை எழுதிய அட்டையைக் கண்ணுக்கு அருகில் வைத்துப்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பார்த்தார். அவருக்கு ஏமாற்றமாக இருந்தது. அவர்
தேடி வந்தது அதுவல்ல.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அதே சமயம் கயிற்றுக் கட்டிலில் அதே போன்ற இன்னொரு அட்டைப்பெட்டி
இருப்பதைக் கண்டார். வேகமாகப்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பிரித்தார்.
அதே கலர் அதே டிசைன் உள்ள பட்டுப் பாவாடை. அதே விலை. ஆனால் விலை அட்டையில் </span><b style="font-family: Latha, sans-serif;"><i>‘பிரபுவுக்கு</i></b><span style="font-family: Latha, sans-serif;">’
என்று எழுதியிருந்தது. அதைக் கண்டதும் அவர் முகத்தில் அளவற்ற மகிழ்சசி தாண்டவமாடியது.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“கீதா, உண்மையைச் சொல். பிரபு இங்கு வந்தனா? அவன் தானே
இதைக் கொடுத்தான்?”</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அவள் பதில் சொல்வதற்குள், ஓடோடி வந்து அவர் காலில்
விழுந்தான் பிரபு. கண்களில் இருந்து ஆறாக நீர் ஓடியது. “என்னை மன்னித்துவிடுங்கள் முதலாளி”
என்று திரும்பத் திரும்பப் பிதற்றினான்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“எழுந்திரு தம்பி” என்றார் நாராயணசாமி.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“நான்கைந்து நாட்களாகவே ஒரு குழந்தைக்குப் பட்டுப்
பாவாடை வாங்கவேண்டும், ஆனால் பணமில்லை</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">என்று
நீ கனகாவிடம் சொன்னதாகக் கேள்விப்பட்டேன். அதனால் உனக்குப் பரிசாகக்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கொடுக்கவேண்டும் என்று இந்தப் பாவாடையை நான் தேர்ந்தெடுத்து
உன் பேரையும் அதில் எழுதிவைத்திருந்தேன். நீ அதற்குள் அவசரப்பட்டுவிட்டாய்.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">ஒவ்வொரு ராத்திரியும் கடையில் மொத்த ஸ்டாக்கையும்
நான் கணக்கெடுப்பேன் என்று உனக்குத் தெரியாதா? அதனால்தான் நீ ஒன்றுக்குப் பதில்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">ரெண்டு ஐட்டம் வெளியே அனுப்பியிருப்பதைக் கண்டுபிடித்தேன்”
என்றார் அவன் கண்களைத் தம் கையால் துடைத்தபடியே.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">அந்த அட்டைப் பெட்டியை எடுத்து பிரியாவிடம் கொடுத்தார்.
“பாப்பா, ஒனக்கு இந்தப் பொங்கலுக்கு ஒண்ணுக்கு ரெண்டா பட்டுப் பாவாடை கெடைச்சுருக்கு.
சந்தோசம் தானே?” என்றார். கீதா, குழந்தை இருவரும் ஒருசேர மகிழ்ச்சியில் திக்குமுக்காடினர்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“மடையா, வழக்கம்போல நாளைக்கு வேலைக்கு வா. இனிமேல்
இந்த மாதிரி நடக்கக்கூடாது. சரியா?” என்றார் பிரபுவைப் பார்த்து.</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பிறகு, “இந்தப் பெண் யார்? இந்தக் குழந்தை யாருடையது?</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">உண்மையைச் சொல். ஏதாவது தப்பு தண்ட்டா செய்தியா?”</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">என்றார்.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">பிரபுவை முந்திக்கொண்டு, “இவரு எனக்கு அண்ணன் முறைங்க.
பெரியம்மா புள்ளை” என்றாள் கீதா.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“தனக்கு ஒரு தங்கச்சி இருக்கறதா இவன் சொன்னதே இல்லையே”
என்று வியப்புடன் ஸ்கூட்டரைக்</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">கிளப்பினார்
நாராயணசாமி. </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;">“எனக்கே இப்போதுதானே</span><span style="font-family: Latha, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Latha, sans-serif;">தெரியும்?”
என்று நினைத்தபடி சைக்கிளில் ஏறினான் பிரபு.</span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: Latha, sans-serif;"><span style="color: #ff00fe;"><i><b>- இராய செல்லப்பா</b></i></span> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN">***<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span lang="EN" style="mso-bidi-font-family: Latha; mso-bidi-theme-font: minor-bidi;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><i><span lang="TA" style="font-family: "Latha",sans-serif; mso-ascii-font-family: Arial; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Arial;">(‘பூபாளம்’ இதழில் வெளியான கதை). </span></i><i><span lang="EN" style="mso-bidi-font-family: Latha; mso-bidi-theme-font: minor-bidi;"><o:p></o:p></span></i></p>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-66049639776349372272022-09-16T01:06:00.000+05:302022-09-16T01:06:00.511+05:30சாண்டில்யனும் ராஜபுதனத்து வாளும் - <p><b><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="font-size: 14pt; line-height: 107%; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யனும்
ராஜபுதனத்து வாளும்</span></b></p>
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18pt;"><!--[if !supportLists]--><span face=""Latha",sans-serif" style="font-size: 12pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Latha;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> - </span></span></span><!--[endif]--><b><i><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="font-size: 12pt; line-height: 107%; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">இராய செல்லப்பா </span></i></b><b><i><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p><span style="color: red; font-family: georgia;">1910 நவம்பர் 6 ஆம் தேதி பிறந்தவர் எழுத்தாளர் சாண்டில்யன். 1987இல் மறைந்தவர். மகாகவி பாரதியாரைப் போலவே இவரது நினவு நாளும் செப்டம்பர் மாதம் 11 ஆம் தேதி தான்! </span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: red; font-family: georgia;">சாண்டில்யனோடு எனக்கிருந்த நட்புறவு பற்றிய கட்டுரை இது. </span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQORtADiyjptMfGTnWrLk2F0tiWLRbnYAanVbzELYg6wuxApJYOXY9bdyuYucKGnCat4GtubjGDEDmINq5Kt_AO8Gy9fX2WQJis1WJQ3JZVAapBJBFVj_RnFgEbew7eJ33Cy11WtDVBjgW8X7dklvZVE2d3DdfIsAhh9aVKIVbeycx65rbpST9caPlkw/s310/Chandilyan-1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="162" data-original-width="310" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQORtADiyjptMfGTnWrLk2F0tiWLRbnYAanVbzELYg6wuxApJYOXY9bdyuYucKGnCat4GtubjGDEDmINq5Kt_AO8Gy9fX2WQJis1WJQ3JZVAapBJBFVj_RnFgEbew7eJ33Cy11WtDVBjgW8X7dklvZVE2d3DdfIsAhh9aVKIVbeycx65rbpST9caPlkw/w640-h334/Chandilyan-1.jpg" width="640" /></a></div><br /><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span lang="TA" style="font-family: arial; font-size: large; line-height: 107%;">இப்போது
சிட்டி யூனியன் வங்கி என்கிறார்கள் (</span><span style="font-family: arial; font-size: large; line-height: 107%;">CUB)<span lang="TA">. நான் பணியில் சேர்ந்த 1974 மே மாதம் 19 ஆம் தேதி அதற்குக் கும்பகோணம் சிட்டி
யூனியன் வங்கி என்று பெயர் (</span>KCUB)<span lang="TA">.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA" style="line-height: 107%;">சென்னை
தி.நகரில்</span><span style="line-height: 107%;">,<span lang="TA"> சிவா விஷ்ணு கோயிலின்
எதிர்ப்புறமுள்ள மகாலட்சுமி தெருவில்</span>,<span lang="TA"> 5 ஆம் எண் முகவரியில் இயங்கிவந்த அவ்வங்கியின் தி.நகர் கிளையில்
புரொபேஷனரி ஆபீசராக நான் சேர்ந்தேன் (1974 மே மாதம்). சுமார் ஒன்றரை ஆண்டுகள்
அங்கே இருந்தேன். (பின்னர் கடலூரில் புதிய கிளை திறக்க அனுப்பிவிட்டார்கள்).</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: large;">காலை
எட்டு மணிக்கே தொடங்கிவிடும் வங்கி அது.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA" style="line-height: 107%;">காலையில்
வரும் முதல் வாடிக்கையாளர்களில் பலர் அன்று பெரும்புள்ளிகள். இன்றும் அவர்களின்
மூன்றாம் தலைமுறையினர் பெரும்புள்ளிகளாகவே உள்ளனர். நினைவுக்கு வரும் ஒரு சில
பெயர்கள்: மகாராஜபுரம் சந்தானம்</span><span style="line-height: 107%;">,<span lang="TA"> கிருஷ்ணகான சபா
யக்ஞராமன்</span>,<span lang="TA"> கீதா ஹோட்டல் (மற்றும் பின்னாளில் ஹோட்டல்
காஞ்சி) உரிமையாளர்களான ஜெயராமய்யர்- கணேசன் சகோதரர்கள்</span>,<span lang="TA"> நகை
வணிகர்களான நாதெள்ள குடும்பத்தினர். இவர்களுடன் மிகப்பெரும் புகழுடன் விளங்கிய
சரித்திர நாவலாசிரியர் சாண்டில்யனையும் சேர்த்துக்கொள்ளலாம்.</span><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA" style="line-height: 107%;">“கண்ணன்
ஒரு கைக்குழந்தை” என்று </span><span style="line-height: 107%;">‘<span lang="TA">பத்ரகாளி</span>’<span lang="TA">யில் பாடிய இளம் நடிகை ராணி சந்திராவை என்னால் மறக்கமுடியாது. தன்
தாயாருடன் அடிக்கடி வந்து ஏதேனும் ஒரு கேரளத்து கிராம வங்கியின் மீது வரையப்பட்ட
காசோலையை – பெரும்பாலும் ரூ.25</span>,000 <span lang="TA">என்றே இருக்கும் – செலான்
எழுதி கலெக்ஷனுக்குப் போடுவார். அவரை அறிமுகப்படுத்தியவர் சாண்டில்யன் என்றுதான்
ஞாபகம். பாவம்</span>,<span lang="TA"> அந்த இளம்பெண் ஒரு விமான விபத்தில் அகால மரணம்
அடைந்துவிட்டார். </span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">காதல்
கவிதைகளில் பைரனும் கண்ணதாசனும் போல</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA">
அக்காலத்தில் சரித்திரக் கதைகளில் வீரமும் சிருங்காரமும் கலந்து கொடிகட்டிப்
பறந்தவர் சாண்டில்யன். அவரை</span>,<span lang="TA"> தலை நரைத்த முதியவராக- <b>பாஷ்யம்
அய்யங்காராக</b>- வங்கியில் பார்த்தபொழுது என்னால் நம்பவே முடியவில்லை. அதற்காக அவரை
ஒரு நா.பா. போல நீண்ட கூந்தலராகவோ</span>,<span lang="TA"> கோவி. மணிசேகரனைப் போல
நீண்ட மீசையராகவோ நான் கற்பனை செய்திருக்கவில்லை. ஆறடி உயரம் அல்லது பார்த்த உடனே
பெண்களைக் கவரும் எழில்முகம் அல்லது குறைந்த பட்சமாகத் தலையைச் சுற்றி ஓர்
ஒளிவட்டம் இருக்கும் என்றுதான் நினைத்திருந்தேன். தான் வந்த வேலையை முடித்து</span>,<span lang="TA"> அவர் போனபிறகு</span>,<span lang="TA"> என்னைப் போலவே வியப்பு மாறாமல்
நின்றுகொண்டிருந்த வாடிக்கையாளரான ஓர் அய்யங்கார் மாமி</span>,<span lang="TA">
“என்னடா கண்ணா! கலிகாலம்! இந்தத் தொண்டு கிழமா இவ்வளவு கிளுகிளுப்பாக எழுதுகிறது</span>?”<span lang="TA"> என்று வாயெல்லாம் பல்லானார்.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">குமுதத்தில்
அவர் தொடர்ந்து சரித்திர நாவல்கள் எழுதிவந்தார். குமுதத்தின் உயர்ந்த
சர்க்குலேஷனுக்கே அவருடைய யவனராணி</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA">
கடல்புறா</span>,<span lang="TA"> ஜலதீபம் போன்ற அற்புதமான தொடர்கள்தான் காரணம்
என்றால் மிகையாகாது. </span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA">என்னைப் பொறுத்தவரையில்</span>,<span lang="TA"> வாராவாரம்
குமுதம் வந்தவுடன்</span>,<span lang="TA"> அவருடைய தொடரின் கடைசிப் பக்கத்தை
முதலில் படித்துவிடுவேன். அதுதான் அந்த அத்தியாயத்திலேயே முக்கியமானதும்</span>,<span lang="TA"> இளைஞர்களைக் கவரும் கிளுகிளுப்பான உரையாடல்கள் நிறைந்ததாகவும் இருக்கும்.
அடுத்து என்ன வருமோ என்று சிந்திக்கத் தொடங்கும்போது </span>‘<span lang="TA">தொடரும்</span>’<span lang="TA"> போட்டுவிடுவார். </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">அவ்வளவு
தலைசிறந்த</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> இலட்சக்கணக்கான வாசகர்களின் கனவு
எழுத்தாளராகத் திகழ்ந்த ஒருவர்</span>,<span lang="TA"> என் மேசைக்கெதிரே அமர்ந்து
பேசும் வாய்ப்பு எனக்குக் கிடைத்தது பெரும் பாக்கியமே.</span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">அன்றும்
சரி</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> இன்றும் சரி</span>,<span lang="TA"> அந்த வங்கியில்
வாடிக்கையாளர் என்றால் மகாராஜாவைப் போலத்தான் நடத்துவார்கள். அதிலும்
மகாராஜாக்களைப் படைக்கிறவரே வாடிக்கையாளரானால் சொல்லவும் வேண்டுமா</span>?</span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: large; line-height: 107%;"><br /></span></p><span style="font-family: arial; line-height: 107%;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: arial; line-height: 107%;"><span lang="TA"><div class="separator" style="clear: both; font-size: x-large; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-jt_acE4BPNE_hWurnFcnQ1cxuZkY15Jzr2jvtemJ7MW9Qdjw1UW_1XO-ocUm1m2sQvuqForKLPA6j4H2nVurvlWBkke5C9HJQsk1hSRNrqi0zkzv3k4-L8Fz-H5eY55SY700S7nR8XD70xYM2fg39vNKTHIdp5qQzqTMihs8zfqFP_f_Cy3WFsQVbQ/s268/kannimaadam.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="268" data-original-width="188" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-jt_acE4BPNE_hWurnFcnQ1cxuZkY15Jzr2jvtemJ7MW9Qdjw1UW_1XO-ocUm1m2sQvuqForKLPA6j4H2nVurvlWBkke5C9HJQsk1hSRNrqi0zkzv3k4-L8Fz-H5eY55SY700S7nR8XD70xYM2fg39vNKTHIdp5qQzqTMihs8zfqFP_f_Cy3WFsQVbQ/w280-h400/kannimaadam.jpg" width="280" /></a></div><span style="font-size: medium;"> சாண்டில்யன் அவர்கள் தானாக எழுந்துபோகும் வரையில் அவரைச் சுற்றி நான்கு பேராவது
நின்றுகொண்டிருப்போம். அவரை முன்னிட்டு கிளை மேலாளர் எங்களுக்கும் கீரை வடை ஆர்டர்
செய்வதுண்டு. சில நாடகள் சாண்டில்யனே தன் செலவில் காப்பி (மட்டும்!) ஆர்டர்
செய்வதும் உண்டு.</span></span></span></div></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">குறிப்பிட்டதொரு
வார இதழ்மீது பற்றி அவருக்கு எப்போதுமே
அதிருப்தி இருந்தது. அதிலும்</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA">
தான் உடல் நலமின்றிப் படுத்திருந்தபோது</span>,<span lang="TA"> ஓர் உதவி ஆசிரியர்
இவருடைய பெயரிலேயே அந்த வாரத்தின் அத்தியாயத்தை எழுதிவிட்ட அநீதியை அவரால்
பொறுத்துக்கொள்ள முடியவில்லை. வெவ்வேறு பெயர்களில் அந்த ஆசாமி தானே எழுதிப்
பத்திரிகையை நிரப்பிவிடுகிறார்</span>,<span lang="TA"> அதனால் மற்ற எழுத்தாளர்களின்
வயிற்றில் அடிக்கிறார் என்று கோபப்படுவார் சாண்டில்யன்.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ஆனால்
நான் இங்கே சொல்ல விரும்புவது அவருடைய நகைச்சுவை மிகுந்த ஆளுமையைப் பற்றித்தான்.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">அந்த
வருடம் பொங்கல் விடுமுறைக்குப் பிறகு வங்கி திறந்தபோது</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> காலை எட்டு மணிக்குக் கதவைத் திறப்பதற்கு நான்
வளாகத்தினுள் நுழைந்தால்</span>,<span lang="TA"> சுமார் முப்பது நாற்பது நகரசபை
துப்புரவு ஊழியர்கள் தங்கள் துடைப்பம்</span>,<span lang="TA"> முறம் போன்ற
கருவிகளோடு என்னை எதிர்கொண்டார்கள். எனக்கு ஒன்றும் புரியவில்லை. அவர்களை நகரச்
சொல்லிவிட்டுக் கதவைத் திறந்தேன். மற்ற ஊழியர்கள் இனிமேல்தான் வருவார்கள்.
அதற்குள் இந்த ஆசாமிகள் அனைவரும் திபுதிபுவென்று உள்ளே நுழைந்துவிட்டனர்.</span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; line-height: 107%;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; font-size: x-large; text-align: center;"><span style="font-family: arial; line-height: 107%;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3drYt_OH23cpz35xZkXrmZChQyj_C9OTrTnERwZ3WJ6SXp4lbwazoKQESP58IvWDUB5dRjqcFCqBFxr4Qk2zP3E3m5_HA9ypQ9VYcC-gHp2YczY16bgwNkXmi9gXZ9JG2FSnM7lCWIMdRhSvXAtWRayhxjSU3lp0-k1NcPerWXnnyjaTCTTOgDaoAuQ/s269/kadalpuraa.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="269" data-original-width="187" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3drYt_OH23cpz35xZkXrmZChQyj_C9OTrTnERwZ3WJ6SXp4lbwazoKQESP58IvWDUB5dRjqcFCqBFxr4Qk2zP3E3m5_HA9ypQ9VYcC-gHp2YczY16bgwNkXmi9gXZ9JG2FSnM7lCWIMdRhSvXAtWRayhxjSU3lp0-k1NcPerWXnnyjaTCTTOgDaoAuQ/w278-h400/kadalpuraa.jpg" width="278" /></a></span></div><span style="font-family: arial; line-height: 107%;"><span style="font-size: medium;">“தயவு
செய்து வெளியே போயிருங்கள். வங்கி திறக்க இன்னும் பதினைந்து நிமிடம் இருக்கிறது”
என்றேன் சற்றே உரத்த குரலில்.</span></span><p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">“அதுதான்
திறந்து விட்டீர்களே!” என்றாள் ஒரு பெண்மணி</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA">
விகற்பமில்லாமல். யாரும் இம்மி கூட நகரவில்லை.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">சக
ஊழியர்கள் வருகிறார்களா என்று வாசலைப் பார்த்தேன். இல்லை.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA" style="line-height: 107%;">அதற்குள்
அவர்களில் வயதான ஓர் ஊழியர் என்னிடம் வந்து ஒரு காசோலையை நீட்டினார். ஒரே ஒரு
ரூபாய்க்கான காசோலை! சாண்டில்யன் கொடுத்தது! </span><span style="line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">உடனே
மற்ற எல்லாரும் முட்டி மோதிக்கொண்டு ஆளுக்கொரு காசோலையை நீட்டினார்கள். எல்லாமே
ஒரு ரூபாய் காசோலைதான்! எல்லாமே சாண்டில்யன் கொடுத்ததுதான்!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">எனக்கு
ஒருவாறு விஷயம் புரிந்தது. துப்புரவுத் தொழிலாளர்களுக்குப் பொங்கல் இனாம்
கொடுத்திருக்கிறார் சரித்திர நாவலாசிரியர்! அந்த ஒற்றை ரூபாயைப் பணமாகவே
கொடுத்திருக்கக் கூடாதா</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">?</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">எல்லாக்
காசோலைகளையும் பெற்றுக்கொண்டு அவர்களை வெளியில் உட்காரச் சொன்னேன். அதற்குள் காசாளரும்
வந்துவிட்டார். பிற நான்கு குமாஸ்தாக்களும் வந்துவிட்டனர். அதை விட ஆச்சரியம்</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> </span> <span lang="TA">ராஜ கம்பீரமாக சாண்டில்யனே நேரில் வந்ததுதான்!</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">“என்னப்பா</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> எல்லாரும் பாங்கில் பணம் வாங்கிக்கொண்டீர்களா</span>?”<span lang="TA"> என்று அசாத்தியப் பிரேமையுடன் அவர் கேட்டதும்</span>, “<span lang="TA">அரை
மணி நேரமா காத்திருக்கோம் சாமி!” என்று போட்டுக்கொடுத்தார்கள் அவர்கள்.</span></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; line-height: 107%;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: arial; line-height: 107%;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVObBS26mxHyIEJft3dsivlqnsNHFWs7LdcIqDsg9BFllFkFeR9eNoGmshgmV1Zw9qI8DIsIdEQt1XgzP6JZbmsYNRKcCVu9IQ5it1NZvGIdPSj09rgBEVKzlbghVbqvTW0wDsxm_aY-GsBe2J2ZmQ23CEnxVe73md2ZRjAF5Miwg2WOGYFIVK0osDvQ/s271/Yavanarani.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="271" data-original-width="186" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVObBS26mxHyIEJft3dsivlqnsNHFWs7LdcIqDsg9BFllFkFeR9eNoGmshgmV1Zw9qI8DIsIdEQt1XgzP6JZbmsYNRKcCVu9IQ5it1NZvGIdPSj09rgBEVKzlbghVbqvTW0wDsxm_aY-GsBe2J2ZmQ23CEnxVe73md2ZRjAF5Miwg2WOGYFIVK0osDvQ/w275-h400/Yavanarani.jpg" width="275" /></a></span></div><p></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">காசாளருக்கு
மிகவும் கோபம். ஒரு ரூபாய்</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">, <span lang="TA">ஒரு ரூபாய்</span>, <span lang="TA">ஒரு ரூபாய் என்று முப்பது தடவை மூன்று இடங்களில் பற்று வைக்கவேண்டுமே!</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">சாண்டில்யன்
என்னைப் பார்த்து அர்த்த புஷ்டியோடு சிரித்தார். “கல்யாணத்திற்குப் புது ஒரு
ரூபாய் கட்டு வேண்டுமென்று அன்று ஒருவர் கேட்டபோது சுலபத்தில் கொடுத்தீர்களா</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">?” <span lang="TA">என்றார்.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">ஆனால்
மற்றபடி அவரோடு பழகியதில் அவர் குழந்தை உள்ளம் கொண்டவராகவே விளங்கினார் என்று
என்னால் சொல்ல முடியும்.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA" style="line-height: 107%;">*** </span><span style="line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA" style="line-height: 107%;">ஒருமுறை
தி.நகரில் லேவாதேவித் தொழில் நடத்தி வந்த ராஜஸ்தானத்து செல்வந்தரான மார்வாடி
ஒருவர்</span><span style="line-height: 107%;">,<span lang="TA"> சில மாதங்களுக்குத் தன் சொந்த ஊருக்குச் செல்ல
விரும்பினார். ஆனால் தன்னிடமிருந்த<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>நூற்றுக்கும் மேற்பட்ட தங்க பிஸ்கட்டுகளை எந்த வங்கியில் பாதுகாப்பாக
வைப்பதென்று அவருக்குக் குழப்பமாயிருந்தது. அவர் கணக்கு வைத்திருந்த வங்கியில்
அப்போது லாக்கர் வசதி இல்லை. முன்பின் தெரியாத வேறு வங்கிக்குச் செல்ல அவருக்குத்
தயக்கமாக இருந்தது. விஷயம் (அப்போது அமலில் இருந்த) தங்கக் கட்டுப்பாட்டுச் சட்டத்தை
அமலாக்கும் அதிகாரிகளுக்குத் தெரிந்துவிட்டால்</span>?<span lang="TA"> கணக்குக்
காட்டாத பணமல்லவா அது!<o:p></o:p></span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">ஆகவே
தனது நண்பரான சாண்டில்யனிடம் ஆலோசனை கேட்டார். கிடைத்தது. என்ன ஆலோசனை</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">?</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">“இங்க
பாருய்யா</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">, <span lang="TA">உனக்கு எந்த பாங்க்கிலும் லாக்கர் கிடைக்காது. நான்
சொல்கிறபடி செய்கிறாயா</span>?”</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><span lang="TA" style="line-height: 107%;">செய்கிறேன்
என்றார் மார்வாடி. </span><span style="line-height: 107%;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">“பாங்கில்
நகைகளை அடகு வைக்கலாம். தங்க பிஸ்கட்டுகளை வைக்க முடியாது. ஆகவே உன்னிடம்
இருக்கும் பிஸ்கட்டுகளைக் கொண்டு எதாவது பெரிய நகை ஒன்றைச செய்துகொள்.
அதைக்கொண்டுபோய் பாங்கில் அடகு வைக்கலாம். நீ திரும்பி வந்ததும்
மீட்டுக்கொள்ளலாம். சரியா</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">?”<span lang="TA"> என்றார்
சாண்டில்யன்.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">அவ்வளவு
தங்கத்தை வைத்து என்ன மாதிரி நகையைச் செய்வதென்று மார்வாடிக்குப் புரியவில்லை. அதற்கும்
சாண்டில்யனே ஆலோசனை சொன்னார்.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">“இங்க
பாருய்யா</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> என்னோட சரித்திர நாவலில் வருவது போல ஒரு கத்தியைச்
செய்துகொள்ளேன்! உங்கள் ராஜபுதன ராஜாக்களின் கத்திகளை நீ பார்த்ததில்லையா</span>?<span lang="TA"> அதுபோல நான்கு அடியோ</span>,<span lang="TA"> ஐந்து அடியோ</span>,<span lang="TA"> ஏன் ஆறடி தான் இருக்கட்டுமே</span>!<span lang="TA"> மேலே கீழே ஒன்றிரண்டு
வைரங்களையும் வைத்துவிடேன்! பிறகு என்னிடம் வா. என்னுடைய பாங்க்கில் உனக்குக் கடன்
ஏற்பாடு செய்து தருகிறேன்!” என்றார்.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">அதையே
வேதவாக்காகக் கொண்ட நமது செல்வந்தர்</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA">
நாளும் கோளும் நிறைந்ததொரு நன்னாளில் சாண்டில்யன் முன்னால் வர</span>, <span lang="TA">தன்னுடைய மகன்கள் இருவரும் ஒரு நீண்ட கனமான பெட்டியுடன் பின்னால் வர</span>,<span lang="TA"> மந்தகாசப் புன்னகையோடு எங்கள் வங்கிக்குள் நுழைந்தார்.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">எங்கள்
தி.நகர் கிளையில் அப்போது நகைக்கடன் வழங்கும் வசதி தொடங்கப்படவில்லை. அதனால் என்ன</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> சேர்மனிடம் அனுமதி கேட்டால் போயிற்று. அனுமதி
கிடைத்தது. ஆனால் வட்டி விகிதம் 15 சதத்திற்குக் குறையாது என்று கூறப்பட்டது.
மார்வாடி நண்பருக்கு இதெல்லாம் ஒரு வட்டியா! அவர் வாங்குவது மூன்று வட்டி அல்லவா</span>?<span lang="TA"> சரியென்று ஒப்புக்கொண்டார்.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">கடன்
தொகை பத்து லட்சமோ பதினைந்து </span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">லட்சமோ,<span lang="TA">
நினைவில்லை. வங்கியில் அனைவருக்கும் மகிழ்ச்சி. நல்ல செக்யூரிட்டிக்கு பெரிய கடன்
கொடுக்கும் வாய்ப்பு கிடைத்ததே என்று.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">அதன்
பிறகுதான் வந்தது சிக்கல். வழக்கமான நகைகளாய் இருந்தால் சிறிய துணிப்பைகளில்
வைத்துக் கட்டி சீல் வைத்து அவற்றை கனமான இரும்புப் பெட்டியில் வைப்போம். ஆனால்
இதுவோ ஐந்தடிக்கும் மேலான நீளம் கொண்ட</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA">
வளைந்த</span>,<span lang="TA"> தங்கக் கத்தியாயிற்றே! இதை எதனுள் பாதுகாப்பாக
வைப்பது</span>?</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">பலத்த
ஆலோசனைக்குப் பிறகு</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> </span>‘<span lang="TA">டபுள் லாக்</span>’<span lang="TA"> வசதியுள்ள புதிய கோத்ரெஜ் பீரோ ஒன்று
வாங்கி</span>,<span lang="TA"> அதனுள்ளிருக்கும் தட்டுகளை எடுத்துவிட்டு</span>,<span lang="TA"> கத்தியை அதனுடைய பெட்டியுடனேயே நிற்கவைத்துப் பூட்டிவிடுவது என்று
முடிவானது. மேற்படி சடங்குகள் முடிந்து</span>,<span lang="TA"> லக்ஷக் கணக்கான
ரொக்கத்தையும் தன்னுடைய சூட்கேசில் எடுத்துக்கொண்டு மார்வாடியும் மகன்களும்
கிளம்பியபோது நம் சாண்டில்யன் அவர்கள் பூத்த வெற்றிப் புன்னகை இருக்கிறதே</span>,<span lang="TA"> அடடா</span>,<span lang="TA"> அடடா!</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">ஆனால்
அந்தப் புன்னகையின் இன்னொரு அர்த்தம் இரண்டு நாட்கள் ஆனபிறகுதான் தெரிந்தது. அன்று</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> மார்வாடி தான் கொண்டுபோன அதே பணத்தைத் திருப்பிக்
கொண்டுவந்தார். கடன் கணக்கில் வெறும் ஐயாயிரம் மட்டும் பாக்கியாக இருக்கட்டும்</span>,<span lang="TA"> மீதியைத் திருப்பிக் கட்டிவிடுகிறேன் என்றார், பைனான்சியர்களுக்கே உரிய
விருப்பு வெறுப்பற்ற குரலில். அது சாண்டில்யன் கொடுத்த ஆலோசனையாகத்தான் இருக்கும்
என்று எங்களுக்குத் தெரிந்துவிட்டது. நண்பர்களுக்காக என்ன வேண்டுமானாலும் உதவி செய்பவர்
அல்லவா அவர்!</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="TA" style="font-family: arial; line-height: 107%;">கிளை
மேலாளருக்கு துக்கம் பீறிட்டது. பதினைந்து லக்ஷம் கடனுக்கு 15 சதம் வட்டி வரும்</span><span style="font-family: arial; line-height: 107%;">,<span lang="TA"> பேலன்ஸ் ஷீட்டில் நல்ல லாபம் காட்டலாம் என்று
இருந்தவருக்கு</span>, <span lang="TA">அது வெறும் ஐயாயிரமாகச் சுருங்கிப்போனால்
எப்படி இருக்கும்! ஆனால் கடனை முன்கூட்டியே திருப்பிச் செலுத்தினால் அபராதம்
விதிக்கும் சட்டம் அன்று இல்லாததால் மார்வாடியாரின் எண்ணத்தை நிறைவேற்றுவதைத் தவிர
வேறு வழியிருக்கவில்லை. கோத்ரெஜ் பீரோ விலைக்குக் கூட அந்த வட்டி காணாது.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">சிறிது
நேரத்தில் நமது சரித்திர நாவலாசிரியர் தற்செயலாக வருவதுபோல் உள்ளே வந்தார்.
மார்வாடியின் நன்றிப் புன்னகையை மறுக்காமல் ஏற்றுக் கொண்டார். இப்போது எங்களைப்
பார்த்து அதே வெற்றிப் புன்னகையைப் புரிந்தார். நாங்கள் அசடு வழிந்தோம்!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial; font-size: medium;">இப்போதும்
தி.நகர் பக்கம் போனால் சாண்டில்யனும் அந்த ராஜபுதனத்து வாளும் நினைவில் வராமல்
இருப்பதில்லை.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="line-height: 107%;"><o:p><span style="color: #ff00fe; font-family: arial; font-size: medium;">('குவிகம்' 100 ஆவது இதழில் வெளியான கட்டுரை).</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="line-height: 107%;"><o:p><span style="font-family: arial; font-size: medium;">**** </span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="line-height: 107%;"><o:p><span style="font-family: arial; font-size: medium;"><b>சாண்டில்யன் நூற்றாண்டு தினத்தை முன்னிட்டு 2010இல் தினமணி வாரமலரில் அமுதசுரபி ஆசிரியர் விக்கிரமன் எழுதிய கட்டுரையிலிருந்து சில தகவல்கள்:</b></span></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">தஞ்சை மாவட்டம்</span>, <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">மயிலாடுதுறையை அடுத்துள்ள திருஇந்தளூர் அவரது சொந்த ஊர். 1</span>910-<span face="Latha, sans-serif" lang="TA"> நவம்பர் </span>6- <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ஆம் தேதி</span>, <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">டி.ஆர்.சடகோபன்
ஐயங்காருக்கும்</span>, <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">பூங்கோதைவல்லி அம்மையாருக்கும்
மகனாகப் பிறந்தார். பிறந்த ஊர் திருக்கோவிலூர். இயற்பெயர்
எஸ்.பாஷ்யம்.</span></p><p class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhThGkpen_UwumZIVoSvPj4GUtpq33z0czk5kgw6UdVJ-0mZV9OU-JBdqv6L5fqealQ-dhozlzYhPIYnDnJAiV1HtuPIdnM3APFgrqlm4p6FfLe2bOl6yRTwcBLXkZjdJVPbeuQVAIHhtH_wbmkYEoF7vQLNzTaIS5Km5t-UA_ivmHFGZOYnU8ZZIJ2IQ/s227/Vikraman%20Writer.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="222" data-original-width="227" height="391" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhThGkpen_UwumZIVoSvPj4GUtpq33z0czk5kgw6UdVJ-0mZV9OU-JBdqv6L5fqealQ-dhozlzYhPIYnDnJAiV1HtuPIdnM3APFgrqlm4p6FfLe2bOl6yRTwcBLXkZjdJVPbeuQVAIHhtH_wbmkYEoF7vQLNzTaIS5Km5t-UA_ivmHFGZOYnU8ZZIJ2IQ/w400-h391/Vikraman%20Writer.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red;">'அமுதசுரபி' விக்கிரமன்</span></td></tr></tbody></table></p><p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">இன்டர்மீடியட்</span> <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">படித்தவர். அப்போதே அவருக்குத்
தேசிய இயக்கத்தில் ஈடுபாடு ஏற்பட்டது. அதனால் </span> <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சென்னை வந்த அவருக்கு</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">அறிஞர் வெ.சாமிநாத சர்மா, </span><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">கல்கி
போன்றோர் நண்பர்களாயினர். இருவருடனும் பழகியதால் சிறுகதை எழுதும் ஆர்வம்
ஏற்பட்டது. அந்நாளில்</span>, '<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">திராவிடன்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">இதழாசிரியர்
தோழர் சுப்பிரமணியம் நண்பரானார். அவருடைய </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">திராவிடன்</span>'
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">இதழில் </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாந்தசீலன்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற
சிறுகதையை எழுதினார். அந்தக் கதையைப் படித்த கல்கி</span>, தான் <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஆசிரியராக<span style="color: red;"> </span>இருந்த </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஆனந்தவிகடனில்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">எழுத
வற்புறுத்தினார். சாமிநாத சர்மா ஆசிரியராக இருந்த </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">நவசக்தி</span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">யிலும் சாண்டில்யனின் கட்டுரைகள் வெளிவந்தன. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யன் எழுதிய </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">பலாத்காரம்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற முதல் நாவலுக்கு அந்நாளைய
காங்கிரஸ் தலைவர் தீரர் சத்தியமூர்த்தி சிறப்பாக முன்னுரை எழுதியிருக்கிறார். பிற்காலத்தில்</span>, '<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">புரட்சிப்பெண்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற தலைப்பில் அந்த நாவல் வெளிவந்தது. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யனுக்குத் தன்னம்பிக்கை
அதிகம். </span>''<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஒரு படத்துக்கு மக்கள் மத்தியில்
ஐந்து ஆண்டுகள் மட்டுமே மவுசு இருக்கும். ஆனால்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">நான்
எழுதும் புத்தகங்களுக்கு </span>500<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> ஆண்டுகள் மவுசு இருக்கும். அதனால்தான்
நான் எழுத்துத் துறையைத் தேர்ந்தெடுத்தேன்</span>'' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்று</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யனே ஒருமுறை கூறியிருக்கிறார்.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யனின் எழுத்துத் திறமையை
அறிந்த சுதேசமித்திரன் ஆசிரியர் ஸி.ஆர்.சீனிவாசன்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">அவரை
நிருபர் பணியில் அமர்த்தினார். சாண்டில்யன்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">உயர்
நீதிமன்றத்தில் நடைபெறும் வழக்குகள் பற்றிய செய்திகளை எழுதும் நிருபராகப்
பணியாற்றினார். நிருபர்களுக்கு வழக்கு மன்றத்திலிருந்த </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">மரியாதை</span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">யை சுவைபட விவரித்து</span> '<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஆங்கில ஏடுகளின் நிருபர்களுக்கு மட்டும் நீதிமன்றத்தில்
வசதியாகவும் மற்ற தமிழ்ப் பத்திரிகை நிருபர்கள் நின்றுகொண்டுதான் எழுதவேண்டிய
நிலை</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">உள்ளதைச் சுட்டிக்காட்டிப் பேசியும்
எழுதியும் வந்தார்.</span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiooiaIrdGjeenEtQVjngfEBzAF1z405drTtTmxaoFsFIHZnXpfZsJdCG8iHkQXVs82FTBmhTxgse5M3yj9tG5EGStVFKi5mdfgfBLsmxk4LjdUjkNVgCnMNEh6sJsZZFWWkpzrCuAoS_2r4jtjP36PuGkFrTR7Gl1CxfJn6SMua0JPGCdG2wv3tV2OcQ/s272/Chandilyan%20photo%20unveiling.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="185" data-original-width="272" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiooiaIrdGjeenEtQVjngfEBzAF1z405drTtTmxaoFsFIHZnXpfZsJdCG8iHkQXVs82FTBmhTxgse5M3yj9tG5EGStVFKi5mdfgfBLsmxk4LjdUjkNVgCnMNEh6sJsZZFWWkpzrCuAoS_2r4jtjP36PuGkFrTR7Gl1CxfJn6SMua0JPGCdG2wv3tV2OcQ/w400-h272/Chandilyan%20photo%20unveiling.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">செய்தி வழக்கறிஞர்களிடையே பரவியது. சாண்டில்யனுக்கு உட்கார நாற்காலி வசதி செய்யப்பட்டது.
நீதிமன்ற வழக்குகளை நல்ல தமிழில் சுதேசமித்திரனில் எழுதியதால்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யன் திறமை எங்கும் பேசப்பட்டது. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">1937-<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">இல் மகாத்மா காந்தியைச் சந்தித்துப் பேட்டிகண்டு எழுதினார். சாண்டில்யனின் மதிப்புணர்ந்த நிர்வாகம்</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">அவரை உதவி ஆசிரியராகப் பதவி உயர்வு அளித்தது. பின்னர் சில
கருத்துத் வேறுபாடு காரணமாக</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">மீண்டும் நிருபர் பதவியே தரப்பட்டது.
இதனால் கோபமடைந்த சாண்டில்யன்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">அந்தப் பதவியிலிருந்து விலகி </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஹிந்துஸ்தான்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">வார இதழில் சேர்ந்தார்.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யனுக்கு</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சினிமா</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">நாடகம் பார்ப்பதில் மிகுந்த
ஈடுபாடு உண்டு. </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஹிந்துஸ்தானி</span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ல்
பணியாற்றியபோதுதான் திரைப்படத்துறையின் தொடர்பு அவருக்கு ஏற்பட்டது.
திரைப்படக் கலையில் முன்னணியில் நிற்க வேண்டுமென்று இயற்கையாகவே அவரிடம் இருந்த
லட்சியம் அப்போது நிறைவேறியது. சினிமாவைத் தாக்கி எழுதுபவர்களுக்கு அவர்</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">தன் பேனாவின் வலிமையால் பதில் சொல்லியிருக்கிறார். சினிமா
பற்றி ராஜாஜி கூறிய கருத்துகளை எதிர்த்து, </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சினிமா
பார்ப்பது கெடுதலா</span>?' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற கட்டுரையை </span>1952-<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">இல் எழுதினார்.</span></p><p class="MsoNormal"><span lang="TA">"</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">எனக்கு சினிமாவைப் பற்றி ஏதாவது
தெரிகிறது என்றால்</span>, <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">அதற்குக் காரணமானவர்கள்
பி.நாகிரெட்டி</span>, <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">வி.நாகையா</span>, <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">கே.ராம்நாத்
ஆகியோர்தான். பதினான்கு ஆண்டுகள் சினிமா உலகில் இருந்தேன். அப்போதெல்லாம் கதையை எழுதக் குறைந்தது ஆறுமாதங்களாகும். கதையை எழுதினால் மட்டுமே போதாது. </span>'<span face="Latha, sans-serif" lang="TA">ஷூட்டிங் ஸ்கிரிப்ட்</span>' <span face="Latha, sans-serif" lang="TA"> தயாரிக்க
வேண்டும்</span>'' <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">என்று கூறியுள்ளார்.</span></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">வி.நாகையாவின் </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">தியாகையா</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">வெற்றிக்கு சாண்டில்யன் பெரிதும் காரணமானவர். அந்தப் படம் வெளிவந்த பிறகு</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">புகழின் உச்சியில் இருக்கும்போதே
திரைப்படத் துறையிலிருந்து விலகிவிட்டார்.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">இளம் வயதிலிருந்தே அவரின் லட்சியம்
எழுத்தாளராக வேண்டுமென்பது. பிரபலமாக விற்பனையாகும் பத்திரிகைக்கு ஆசிரியராக வேண்டுமென்பது.
முதல் எண்ணம் வெற்றிகரமாக நிறைவேறியது. இரண்டாவது எண்ணம் சொந்தமாகப் பத்திரிகை
நடத்தி</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">வெற்றி பெறவில்லை. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சில காரணங்களால் மீண்டும் சுதேசமித்திரனில் சேர்ந்தார். </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஞாயிறு மலர்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற சிறப்புப் பகுதியின் பொறுப்பாளரானார். சுதேசமித்திரன் வாரப் பத்திரிகையிலும் எழுதினார். </span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">அமுதசுரபி</span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">யில்
சரித்திர நிகழ்ச்சிகளை நிலைக்களனாகக் கொண்ட சிறுகதைகளை அவ்வப்போது
எழுதினார்.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சரித்திர நாவல் எழுதும் தாங்கள்</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">வரலாற்றுப் புதினங்கள் எழுதவேண்டும்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்று
</span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">அமுதசுரபி</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">நிறுவனத்தார்
கேட்டுக்கொண்டதால்</span>, '<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஜீவபூமி</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற
சரித்திரத் தொடரை எழுதினார். </span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஜீவபூமி</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">தொடர்</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">பின்னர் பிரபல அமெச்சூர் நாடக மன்றத்தாரால் நாடகமாக
அரங்கேற்றப்பட்டது.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal">'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஜீவபூமி</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">தொடருக்குப்
பிறகு</span>, '<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">மலைவாசல்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற
தொடரை எழுதினார். </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">மலைவாசல்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">புதினத்துக்குக் கிடைத்த வாசகர்களின் வரவேற்பால்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">பல
வரலாற்றுப் புதினங்களை எழுத அவருக்கு உற்சாகம் ஏற்பட்டது. </span></p><p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">கன்னிமாடத்தில்
தொடங்கி</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">கடல்புறா (மூன்று பாகங்கள்)</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">யவனராணி முதலிய பிரம்மாண்டமான நாவல்களை எழுதினார். மொத்தம் </span>50<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> நூல்களை எழுதியுள்ளார். அவற்றில்</span>, 42<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">
சரித்திர நாவல்கள். மற்றவை சமூக நாவல்கள் மற்றும் இலக்கியக் கட்டுரைகள். </span></p><p class="MsoNormal"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">இவர்
எழுதிய மிகப்பெரிய நாவல் <b>கடல்புறா</b>. மூன்று பாகங்கள்</span>; <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">மொத்தம்
</span>2000<span face="Latha, sans-serif" lang="TA"> பக்கங்கள். (பொன்னியின் செல்வனை விடப் பெரியது). </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">இந்தியாவிலேயே அதிகம் எழுதி சரித்திரம்
படைத்த சாதனையாளர் சாண்டில்யன்தான்.</span></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">பத்திரிகையாளர்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">எழுத்தாளர்</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">திரைப்படக் கதை வசனகர்த்தா</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">வரலாற்று நாவலாசிரியர்கள் போன்றோரிடையே முன்னணி இடத்தைத்
தேடிக்கொண்டவர் எனப் பலமுகத் திறமைகளோடு முன்னேறிக் கொண்டிருந்த சாண்டில்யன்</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">உழைக்கும் பத்திரிகையாளர்களுக்கான சங்கம் ஒன்றை நிறுவுவதில்
பெரும்பாடுபட்டு</span>, '<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">தமிழ்நாடு பத்திரிகையாளர் சங்கத்தை</span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">த் தொடங்கினார். அது </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">தென்னிந்தியப்
பத்திரிகையாளர் சம்மேளனம்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற பெயரில் பிரபலமடைந்தது. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">தனக்கு நியாயம் எனத் தோன்றாததை
எதிர்த்து அவர் பேனா சீறிப்பாயும். நாடகமோ</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">திரைப்படமோ</span>,
<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சமுதாயத்துக்குத் தீங்கு விளைவிக்கும் என்று தெரிந்தால் போர்க்கொடி உயர்த்தத் தயங்கமாட்டார். நண்பர் என்றும் வேண்டியவர் என்றும்
பார்க்க மாட்டார்.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சரித்திரக் கதை சக்கரவர்த்தி
சாண்டில்யன்</span>, '<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சீனத்துச் சிங்காரி</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">என்ற தொடரை </span>'<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">குமுதம்</span>' <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">வார
இதழில் எழுதத் தொடங்கியபோது</span>, <span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">திடீரென நோய்வாய்ப்பட்டார். மரணப்படுக்கையிலும் அந்தக் கதையை எழுதினார்.</span><span lang="TA"> </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA">முடிவடையா கோபுரமாய் </span>'<span face="Latha, sans-serif" lang="TA">சீனத்துச் சிங்காரி</span>' <span face="Latha, sans-serif" lang="TA">நின்றுவிட்டது.</span></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">சாண்டில்யனுக்கு அளிக்கப்பட்ட தீவிர
சிகிச்சை பலனளிக்காமல்</span>, 1987-<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஆம் ஆண்டு செப்டம்பர் </span>11-<span face=""Latha",sans-serif" lang="TA" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ஆம் தேதி இயற்கை எய்தினார்.</span><o:p></o:p></p>
***இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-19496284917672005062022-09-10T21:53:00.003+05:302022-09-10T21:55:21.395+05:30சுப்ரமணிய பாரதியும் சுத்தானந்த பாரதியும்<span id="docs-internal-guid-7f99d419-7fff-8478-410f-3e47b067c5f0"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 24px; white-space: pre-wrap;">சுப்ரமணிய பாரதியும் </span></span><span style="font-family: Arial; font-size: 24px; white-space: pre-wrap;">சுத்தானந்த பாரதியும்</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Arial; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: red; font-size: medium;"><i>சுத்தானந்த பாரதியாரின் </i></span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Arial; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: red; font-size: medium;"><i>வாழ்க்கை வரலாற்றிலிருந்து ஒரு பகுதி…..</i></span></span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 18pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">29. கண்டேன் கவிக்குயிலை ! </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாரதியாரை நான் சிறுவயதில் மதுரையில் பார்த்தேன். அப்போது அவர் வாட்டசாட்டமாகக் களை நிரம்பியிருந்தார், புதுச்சேரியில் பார்த்தபோது மெலிந்திருந்தார். நெற்றி நாமமும், வீர விழிகளும், பாவறா வாயும், தைரிய மீசை தாடியும் பாரதியை விளக்கின. இப்போது எவ்வளவு வேற்றுமை! ஆள் இளைத்திருந்தார். ஆனால் விழியில் அதே கனல் ; வெற்றிலைக்காவியேறிய உதட்டில் அதே முத்துநகையைக் கண்டேன். மீசை "ஜயமுண்டு பயமில்லை" என்று பேசியது. தாடியில்லை. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5FOKlnT7sCZIjw0Wq4wZv7_MxOBLFmQPurW9NwHHxkJKnh9902E5i--yjHvcp3dlLHe3aN0x8mmLny2zJjep9pXqXbXX5Sa7EoNEn0wctfFpLn_tg9F2rXKCIKKmgMRDvBsVFBE8Z5V4gTVm_QUxXWsOtHV2XOWeNcjinND79Uwb66YWC5zjEUEyKsQ/s300/pic-2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5FOKlnT7sCZIjw0Wq4wZv7_MxOBLFmQPurW9NwHHxkJKnh9902E5i--yjHvcp3dlLHe3aN0x8mmLny2zJjep9pXqXbXX5Sa7EoNEn0wctfFpLn_tg9F2rXKCIKKmgMRDvBsVFBE8Z5V4gTVm_QUxXWsOtHV2XOWeNcjinND79Uwb66YWC5zjEUEyKsQ/w640-h358/pic-2.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">முதலில் அக்கிரகாரத்திற்குச் சென்று பாரதியார் வீடெது?" என்று வினவினேன். “அடடா நீர் வைதீகமாயிருக்கிறீர், அவனை ஏன் பார்க்கிறீர்? முழு அனாச்சாரம்" என்றார் ஒருவர். “அது கிராக்குப் பிடித்து கஞ்சாப்போட்டு எங்காவது திரியும்" என்றார் இன்னொருவர். "நாங்கள் யாரும் அவன் வீட்டுக்குப் போவதில்லை. கழுதைக் குட்டியை முத்தம் கொஞ்சும் கவி" என்றார் இன்னொருவர். </span></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான் அவர்கள் வாயை அடக்கினேன். "ஐயா தமிழ் நாடு முழுவதும் கொண்டாடும் கவிக்குயிலை காகமும் கூகையும் வெறுத்தால் பரவாயில்லை. அவர் பெருமையை நான் அறிவேன்" என்றேன். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒருவர் மட்டும் கடையம் சத்திரத்திண்ணையிலிருந்து வந்து, “அதோ அந்த ஆற்றங்கரைத் தோப்பில் தாண்டு கால் போடுகிறார்; போம்" என்றார். ஓடினேன். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">'விட்டு விடுதலை பெற்றிடுவாய் இந்தச் சிட்டுக் குருவியைப் போலே" என்ற பாட்டு என்னை வரவேற்றது. பாரதியார் அதைப் பாடி வெகு முறுக்காக ராணுவ நடை போட்டுக் கொண்டிருந்தார். இடையிடையே மீசையை நகாசு செய்து கொண்டே, அஸ்தமன சூரியனைப் பார்த்தார். </span></div><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 6.98328pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பசுஞ்சோலையில் தங்கமுலாம் பூசியது போல் மஞ்சள் வெய்யில் படர்ந்தது. ஆற்றின் சலசலப்பும் புட்களின் கலகலப்பும் இயற்கையழகில் உள்ளிசையுடன் கொஞ்சி விளையாடின. இந்தக் காட்சியில் கட்டற்ற கருடனைப்போல் என் உள்ளம் </span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வட்டமிட்டு, பாரதியாரின் கவியுருவில் சொக்கிக் கொண்டிருந்தது. அந்தக் கறுப்புக் கோட்டையோ, கிரிகிக் கட்டையோ, குச்சி போன்ற கால்களையோ நான் பார்க்கவில்லை. அவர் உடலான கூண்டில் "ஓம்சக்தி ஓம் சக்தி ஓம்" என்று பாடித்துள்ளும் அமரக் குயிலையே கண்டேன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0.722408pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நமஸ்காரம்" என்னுமுன் படபடவென்று பேசினார்..... பேசினோம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 5.05686pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> ஓம் சக்தி ; வரவேண்டும் பாரதி. பாரதசக்தியைப் பார்த்தோம், நன்றாயிருக்கிறது, கம்பீரமாயிருக்கிறது. ஐயர் மெச்சினார் - நாமும் மெச்சுகிறோம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 3.13043pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">: பராசக்தியின் அருளால் அந்தக் காவியம் நிறைவேற வேண்டும், சக்தி அருள்பெற்ற தங்கள் ஆசி எனக்குப் பூரணமாயிருக்க வேண்டும். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 2.64883pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> நிறைவேறும்; ஓம் சக்தி நிறைவேறும் ; ஆக்ஷேபனையில்லை ... எடுத்த காரியம் யாவினும் வெற்றி, எங்கும் வெற்றி" மகா காவியம் என்றார் ஐயர். அதைப் பூர்த்தி பண்ணும்; தமிழுக்கு அரிய கலைச் செல்வமாகும். அத்யாத்ம நிதியாகும். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 5.05686pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> திருவருளால் காவியம் நிறைவேறும். ஆனால் இந்தக் காலம் யார் அதை மதிக்கப் போகிறார்கள். ஐயர் மதிப்பார், நல்ல ரசிகர். தாங்கள் மதித்தால் அது கவி வாணியே மதித்ததாகும். ஆனால் தமிழகம் அதை அறிய வெகுகாலம் ஆகும். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 1.92642pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> அறியும், அறியும் தமிழகம் எழுந்து விட்டது தலை நிமிர் தமிழா என்று பாடினீரே... தலை நிமிர் தமிழா. தலைநிமிர் தமிழா.... தமிழ் நாடு எழுந்து விட்டது. இதோ எழுந்து விட்டது. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 3.19454pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்: </span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இப்படி உட்காருவோம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.42321pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> சரி. அஸ்தமனத்தைப் பார்த்து உட்காருவோம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.42321pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> உதயத்தைப் பார்த்தே அமர்வோம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.66894pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> சபாஷ் பாண்டியா, நமக்கு அஸ்தமனம் இல்லை ; என்றும் உதயமே. நாம் அமரத்தன்மை பெற்றுவிட்டோம்..... சாகாவரம் பெற்று விட்டோம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.66894pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்: </span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆம், இந்த உடம்பில் துடிப்பது அமராத்மாதானே. தங்கள் வாக்கு அமரத்தன்மை பெற்றது. இன்று அதை உலகம் சரியாக அறியவில்லை . நாளை அறியும்; </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.17747pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> பாண்டியா, பாரதி, நாம் என்ன செய்யப் போகிறோம் தெரியுமா.... </span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அமிர்தம்</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> என்ற புதிய ஸஞ்சிகை நடத்தப் போகிறோம். ஆயிரம் பதினாயிரம் லக்ஷம் என்று சந்தா சேரும். நமது பாட்டு வசனம் எல்லாம் புதிய மோஸ்தரில் அழகாக வெளியிடுவோம். பணம் குவியும். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.91468pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> அப்படி வெளிவந்தால் நாட்டுக்கே நல்லது. தங்கள் தைரியம் எனது சோர்வை விரட்டியடித்தது. நம்மை நாம் அறிந்தால் உலகம் நம்மை அறியும். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 3.93174pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> சபாஷ்! நல்ல ஞானம். சரி, நாடகங்கள் எப்படியிருக் கின்றன? நாடக சிருஷ்டி செய்யும். தமிழை அபிவிருத்தி செய்ய வேண்டும். நான் கவிதை, நீ நாடகம், அவன் கதை, இன்னொருவன் கட்டுரை என்று காரியம் நடத்தினால், இலக்கியம் நிறைவாக வளரும். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.66894pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> இயற்கையிலும் அப்படியே, அததன் சக்தியைக் காட்டி அதது உலகை வளர்க்கிறது. சூரியன் ஒளி, மேகம் மழை, கடல் ஆவி, நதி நீர், மண் பயிர் தருவதுபோல், நமது புலமையைத் தந்து தேசந்தழைக்க வாழ வேண்டும். முரசுப் பாட்டை அனுஷ்டானத்திற்குக் கொண்டு வந்தால் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 1.22867pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">போதும். வெற்றி எட்டுத் திக்கும் எட்டக் கொட்டு முரசே! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 1.22867pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாரதியார் விரைப்பாக நின்று “வேதம் என்றும் வாழ்க வென்று கொட்டு முரசே" என்று தொடங்கி முரசுப் பாட்டை, ஆவேசமாகப் பாடினார். பிறகு "இங்கே தேவர் சங்கம் கூடும்" என்ற பாட்டை உரக்கப்பாடியதும் அப்படியே சோர்ந்து உட்கார்ந்து விட்டார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.42321pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நான்:</span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> இவ்வளவு பலமாகப் பாடினால், உடம்பு தளரும்; மூச்சு வீணாகுமே. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 4.42321pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்: 'நாம் அமரத்தன்மை பெற்று விட்டோம் ஐயா" என்று நாலுதரம் சொன்னார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 7.61775pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நிலாக்காலம். சந்திரன் எழுந்தது. நானும் குற்றாலம் நோக்கிச் செல்லக் காலெடுத்தேன். "சாப்பிட்டுப் போகலாமே" என்றார் பாரதியார். தங்கள் வாக்கமுதமே போதும் என்று புறப்படும் போது </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0.245734pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு கவி எழுந்தது:</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 1.96587pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வீரங் கனலும் விழிக்கனலும், பிள்ளை போல் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 1.96587pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஈரந் திகழும் இளநெஞ்சும் - பாரதியின் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 1.96587pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சொல்லும் பொருளும் சுதந்திரப் பேரிகையும் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 1.96587pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வெல்லும் புவியை விரைந்து. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 9.58362pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இத்துடன் நான் விடைபெற்றேன். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 9.58362pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பத்து நாட்களுக்குப் பிறகு நான் திருச்செந்தூர் சென்றேன். அங்கே நாழிக்கிணற்றில் குளித்தேன். அப்போது கடலோரத்தில் பாரதியார் அமர்ந்து சூரியோதயத்தைப் பார்த்தார். நான் அவரைக் கண்டேன். ஓம் சக்தி என்று அன்புடன் என்னை அழைத்துக் கொண்டு முருகன் சந்நிதிக்குச் சென்றார். ஆனால் முருகனைக் கும்பிடவில்லை. நிமிர்ந்து பார்த்துக்கொண்டே ஐந்து நிமிஷம் இருந்து, உடனே கடற்கரைக்கு ஓடினார். நானும் தொடர்ந்தேன். அங்கிருந்து கம்பீரமாக "முருகா, முருகா, முருகா" என்று பாடினார். கோயில் மணி கேட்டது. தீபாராதனை காண நான் சென்றேன். பாரதியாரும் எங்கோ சென்றார். ஒரு சோலையில் கூடி, இரைதேடப் போகும் பறவைகள் போல் நாங்கள் பிரிந்தோம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 9.58362pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கடைசி முறையாக நான் பாரதியாரை, திலகர் கட்டத்தில் ஒரு கூட்டத்தில் பாரத சமுதாயம் என்ற பாட்டை ஆவேசமாகப் பாடக் கண்டேன். அக்கூட்டத்தில் ஐயரும் இருந்தார். ஆனால் திடீரென்று மழை வந்து கூட்டம் கலைந்தது. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 9.58362pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாரதியார் திருவல்லிக்கேணி யானை மிதித்து நோய்வாய்ப்பட்டதாகச் செய்தி வந்தது. ஒரு நாள் ஒத்துழையாமையைப் பற்றி ஆசிரியர்களுடன் பேசிக் கொண்டிருந்தேன். பாரதியார் இறந்த செய்தி வந்தது. கவிக்காணிக்கை செலுத்திக் கண்ணன் பாட்டை ஒருதரம் அன்பருக்குப் பாடிக்காட்டினேன். "பாரதி விளக்கம்" "கவிக்குயில் பாரதியார்" ஆகிய நூல்களைப் பிற்காலம் பாரதியாருக்கு </span><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அர்ப்பணித்தேன். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-right: 294pt; margin-top: 1.2pt;"><span style="font-family: Verdana; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">****</span></p></span><p><i><span><u>(குறிப்பு</u>: சுத்தானந்த பாரதியாரின் நூல்கள் அனைத்தும் அரசுடைமையாக்கப்பட்டவை. இணையத்தில் இலவசமாகக் கிடைக்கும். இந்தக் கட்டுரையின் நீளமான சில பத்திகள் வாசிப்பதற்கு எளிமையாக இருக்கும் பொருட்டு சிறு பத்திகளாகப் பிரிக்கப்பட்டுள்ளன).</span></i></p>
<p> <a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2014/09/105-1921-43.html"><span style="color: #cc0000; font-size: medium;"><b> பாரதியாரின் இறப்புச்செய்தி- 1921 சுதேசமித்திரனில் படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</b></span></a></p><p>-இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து</p>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-66509620061359953022022-09-07T07:37:00.003+05:302022-09-07T17:06:44.839+05:30நிலமே நீ வாழ்க! <p><i><b><span style="color: #ff00fe;"> <span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">நிலமே நீ வாழ்க!</span></span></b></i></p><p><i><span><span style="font-family: Arial; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 148 வது நாள்)</span></span></i></p><span id="docs-internal-guid-3a5e297a-7fff-88aa-2034-662097ff3947"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; white-space: pre-wrap;">புதுடில்லிக்கு மாற்றலாகி, கரோல்பாக் ஆரிய ஸமாஜ் ரோட்டில் இருந்த மண்டல அலுவகத்தில் நான் பணியில் சேர்ந்த புதிதில் நடந்த கதை இது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நேருபிளேஸ் என்ற வர்த்தக மையம் அப்போதுதான் உருக்கொள்ள ஆரம்பித்திருந்தது. சிறுசிறு கடைகள் எல்லாம் திடீரென்று இடிக்கப்பட்டு அவற்றின் தொகுதியாகப் பெரிய வர்த்தக வளாகங்கள், ஏழெட்டு மாடிகளைக் கொண்டனவாய் எழும்பத் தொடங்கின. நொய்டா (New Okhla Industrial Development Authority) என்ற பேரில் ஓக்லாவில் தொழில் வளாகம் தோன்றியதும் அக்காலமே. மண்ணோடிய குறுகலான சாலைகளுக்குப் பதில், நான்கு வழிச் சாலைகளும் அவற்றின் தொடர்ச்சியாகப் பல்வேறு பாலங்களும் அசுரகதியில் உண்டாக்கப்பட்டன. எதற்கும் லாயக்கில்லாத நிலங்களும் லட்சக்கணக்கில் விலைபேசப்பட்டு, நகரின் முக்கிய வர்த்தகக் குடும்பங்களால் போட்டிபோட்டுக்கொண்டு வாங்கப்பட்டன. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அந்தப் பகுதியில் எங்கள் வங்கியின் கிளையொன்று திறக்கப்பட்டு, திறந்த வேகத்திலேயே பலகோடி ரூபாய் வர்த்தகத்தைப் பெற்றுவிட்டது. (அப்போதெல்லாம் தென்னிந்திய வங்கி என்றால் டில்லியில் மிகவும் நல்ல பெயர்). தானாக வரும் டெபாசிட் (‘வாக்கிங் டெபாசிட்’) கொட்டோ கொட்டென்று கொட்டியது। லாக்கர்கள் அனைத்தும் இரண்டே நாளில் நிரம்பிவிட்டன. கிளை மேலாளர்களும் வங்கியின் வளர்ச்சிக்குத் தங்களை அர்ப்பணித்துக் கொண்டவர்களாக இருந்ததால், வாடிக்கையாளர் சேவைக்கு இலக்கணமாகத திகழ்ந்தது அந்த வங்கி. எனவே சேவிங்க்ஸ் கௌண்டர் எப்போதும் பிஸியாக இருந்தது. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgho6ll4z6XJpj8yc02Tu-B-nwZw3yr31UdARrfY9wDdEazYvsVaWPeAaA3j5dFMEbPOeBAlWMSj9nYtBSYw02C67QqsjzeQbOx0VhSHdBuZbqg-0smP-ZdJFiMmkboJuxvz_0yLlyZMbvjQVA7ydkr8eY5efkKvkGilc6c6y89X_XpSDVz-I21mSA8-A/s1300/Noida%20map-2.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="676" data-original-width="1300" height="333" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgho6ll4z6XJpj8yc02Tu-B-nwZw3yr31UdARrfY9wDdEazYvsVaWPeAaA3j5dFMEbPOeBAlWMSj9nYtBSYw02C67QqsjzeQbOx0VhSHdBuZbqg-0smP-ZdJFiMmkboJuxvz_0yLlyZMbvjQVA7ydkr8eY5efkKvkGilc6c6y89X_XpSDVz-I21mSA8-A/w640-h333/Noida%20map-2.png" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">ஆனால் தில்லியைப் போன்ற தொழில்வளம் மிக்க நகரத்தில் வங்கிக் கிளையை ஆரம்பித்த நோக்கமே, தொழில்துறையினருக்கு அதிகக் கடன்களை வழங்கவேண்டும் என்பதுதான். அவர்களிடமிருந்து பெறும் வட்டியில் தான் வங்கியின் செல்வ வளமே அடங்கியிருக்கிறது. ஆகவே, மேலாளர்கள் அருகாமையில் எழுந்திருந்த வணிக வளாகத்தை ஒரு கோவிலாகக் கருதி ஒரு நாளைக்குப் பலமுறை சுற்றிவருவார்கள். அங்கிருந்த ஒவ்வொரு கடையும் ஒரு கரண்ட் அக்கவுண்டு தொடங்கி, கூடவே ஒரு வர்த்தகக் கடனும் பெறும்வரையில் ஓயமாட்டார்கள். அப்படித்தான் அந்த 70 வயது வர்த்தகரை சந்தித்தார் விவேக், வங்கியின் கிளைமேலாளர். </span></div><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அந்த வர்த்தகரின் பெயர் மறந்துவிட்டது. (ஏதோ ஒரு அரோரா அல்லது அகர்வால்). அகர்வால் என்றே வைத்துக்கொள்வோம். அவர் தன் தொழிலில் பழம் தின்று கொட்டைபோட்டு, பின்னர் அவற்றிலிருந்து மரங்கள் முளைத்து அவையும் பழமாகி நிற்பதைக் கண்டு அனுபவித்தவர். நான்கு தலைமுறைகளாக அவர்கள் அரிசி ஏற்றுமதித் தொழிலில் மட்டுமே இருந்தார்கள். வேறு எத்தனையோ கவர்ச்சிகரமான தொழில்கள் அடுத்தடுத்த தலைமுறையில் காணப்பட்டாலும், தங்கள் ஆதாரமான அரிசி ஏற்றுமதியை மாற்றிக்கொள்ள அவர்கள் மறுத்துவிட்டார்கள். ஆனால் அதனால் எந்த நஷ்டமும் இல்லை. ஒவ்வொரு தலைமுறையிலும் திருமகளின் அருள் வேண்டியமட்டும் கிடைத்தது. பஞ்சாபில் ஒரு சிற்றூரில் இருந்தபடியே தொழில் நடத்தியவர்கள், மூன்றாவது தலைமுறையில் டில்லியில் குடியேறினார்கள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அந்த வரிசையில் நமது அகர்வால் (70) கோதுமை வண்ணத்தில் ஆஜானுபாகுவான மேனியும், சுருக்கம் விழாத முகமும் ஓரளவே நரைத்த தலைமுடியுமாக எப்போதும் புன்சிரிப்பைத் தாங்கிய வெற்றிகரமான வர்த்தகராக இருந்தார். அந்தச் சிரிப்புக்குப் பின்னால் விவேகமும் நல்லெண்ணமும் பின்னிப் பிணைந்திருந்தன. யாராலும் அவரை ஏமாற்ற முடியாது. அவரும் யாரையும் ஏமாற்றியதில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">‘ராஜேஷ் அகர்வால் எக்ஸ்போர்ட்ஸ்’ என்ற பெயரில் முதல் கரண்ட் அக்கவுண்ட்டைத் தொடங்கினார் அவர். ராஜேஷ் அவருடைய கடைசி மகன். தனது நான்கு மகன்கள் பெயரிலும் ஆளுக்கொரு பிஸினஸ் தொடங்கப்போவதாகச் சொன்னவர், முதலில் இளைய மகன் பெயரில் தொடங்கியதற்குக் காரணம் என்ன என்று கேட்டேன். நாம் தோட்டம் போடும்போது, சிறு குழந்தையின் கையில் செடியைக் கொடுத்து நடச் சொல்வோமே அதே காரணம்தான்! இளையவர்கள் பெயரில் தொடங்கினால் வேகமாக வளருமாம். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அடுத்த சில நாட்களில் மற்ற மூன்று பிள்ளைகளின் பெயரிலும் கணக்குகள் தொடங்கப்பட்டன. பெரியவர் அகர்வாலும் தனது கணக்கை ‘ஓரியண்டல் பேங்க் ஆஃப் காமர்ஸ்’-லிருந்து எங்கள் வங்கிக்கு மாற்றிக்கொடுத்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் வங்கியில் கடன் பெறுவதைப் பற்றி அவர் வாயே திறக்கவில்லை. நல்ல வர்த்தகர் ஒரு வங்கியில் கடன்பெற்று அவருடைய செக்குகள் வர்த்தகர்களிடையே புழங்க ஆரம்பித்தால்தான் மற்ற வர்த்தகர்களும் அந்த வங்கிக்கு வரத் தொடங்குவார்கள். எனவே அவரை எப்படியாவது கடன் வாங்க வைத்துவிட வேண்டுமென்று கிளை மேலாளர் விவேக் எப்போதும் கடன் விண்ணப்பத்தைக் கையில் ஏந்திக்கொண்டு அவரை வலம் வந்து கொண்டிருந்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சில மாதங்கள் ஆயின. ஆனால் கடன் விண்ணப்பம் மட்டும் வருவதாயில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பங்குதாரர்களின் சொத்து விவரங்கள், ஆடிட் செய்யப்பட்ட ‘பேலன்ஸ் ஷீட்’, இலாப நஷ்டக் கணக்கு, வருமானவரிப் படிவங்கள் போன்ற முக்கியத் தகவல்களைக் கொடுத்தால் எந்த வங்கியும் கடன் கொடுப்பது எளிது. ஆனால் டில்லியைப் பொறுத்தவரை, (அநேகமாக வட இந்தியா முழுவதுமே என்றும் கூறலாம்), வர்த்தகர்கள் இந்த விவரங்களை முதல் எடுப்பில் கொடுக்க மாட்டார்கள். வங்கிக்கு நம்பிக்கை ஏற்படுத்துவதற்காக, தங்கள் கரண்ட் அக்கவுண்ட்டில் தொடர்ந்து சில மாதங்கள் வரவு-செலவு நடத்துவார்கள். அனுபவப்பட்ட மேலாளர்கள் அதைப் பார்த்தாலே வர்த்தகத்தின் தன்மையைப் புரிந்துகொண்டுவிடுவார்கள். வர்த்தகரின் எதிர்பாராத தேவைகளுக்கு மேலிடத்தின் அனுமதி பெறாமலேயே இந்த வரவு செலவின் அடிப்படையில் ‘தற்காலிக ஓவர்டிராப்ட்’ கொடுப்பதுண்டு. அவ்வாறு கொடுத்த கடனை ஒரு வாரத்திற்குள்ளோ, அல்லது, வர்த்தகத்தின் தன்மையைப் பொறுத்து ஒரு மாதத்திற்குள்ளோ மேலாளர் வசூல் செய்துவிடவேண்டும். அந்த விவரம் மேலதிகாரிக்கு முறைப்படித் தெரிவிக்கப்பட வேண்டும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இவ்வாறு தற்காலிக ஓவர்டிராப்ட் பெறுவதும் அதைக் குறிப்பிட்ட தவணைக்குள் திரும்பிச் செலுத்துவதும்தான் நல்ல கடன்தாரருக்கான அறிகுறிகள். இவ்வாறு ஒருசில முறைகள் அனுபவப்பட்டபிறகே கிளைமேலாளர்களுக்கு அந்த வர்த்தகர்மீது பெரிய தொகையை நீண்டகாலக் கடனாகக் கொடுப்பதற்கு தைரியம் பிறக்கும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பெரியவர் அகர்வாலுக்கு எங்கள் வங்கியின்மீது மிகுந்த மரியாதை உண்டு. பஞ்சாபில் ஒரு முக்கிய நகரத்தில் அவருடைய சகோதரர் எங்கள் வங்கியில் நல்ல தொடர்பு வைத்திருந்தாராம். ஆனால் இந்த நேரு பிளேஸ் வங்கியின் கிளைமேலாளர் விவேக் அதே போன்ற ஒத்துழைப்பைத் தருவாரா என்று அவருக்கு இன்னும் நம்பிக்கை ஏற்படவில்லை போலும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்கும் ஒரு சரியான சந்தர்ப்பம் அவருக்குக் கிடைத்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அன்றைய க்ளியரிங்கில் பெரியவரின் கணக்கில் அவர் கொடுத்த நான்கைந்து செக்குகள் வந்திருந்தன. மொத்தம் பத்து லட்ச ரூபாய் தேவை. அவர் கணக்கில் இருந்ததோ ஒரு லட்சம்தான்! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கிளைமேலாளர் விவேக் ‘குதிரைஉணர்வு’ (‘ஹார்ஸ் ஸென்ஸ்’) கொண்டவர். யாருக்குத் தற்காலிக ஓவர்டிராப்ட் தரலாம், யாருக்குத் தரக்கூடாது என்று அவருக்கு நன்றாகத் தெரியும். எல்லாம் அனுபவ அறிவுதான். மங்களூர்க்காரர் என்பதால் காலையில் வெறும் வயிற்றில் அவர் வழக்கமாகக் குடித்த கொள்ளு ரசமும் ஒரு காரணமாக இருக்கலாம். தன் உதவியாளரை அழைத்து “எல்லா செக்கையும் பாஸ் செய்துவிடுங்கள். தற்காலிக ஓவர்டிராப்ட் ரிப்போர்ட்டை மண்டல அலுவலகத்துக்கு அனுப்பிவிடுங்கள்” என்று உத்தரவிட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பிறகு பெரியவர் அகர்வாலுக்கு போன் செய்தார். “உங்கள் செக்குகள் வந்துள்ளன. பாஸ் செய்துவிட்டேன். ஒரு வாரத்துக்குள் பணம் கட்டிவிடுவார்கள் அல்லவா?” என்று கேட்டார். “இன்னும் நீங்கள் கடன் விண்ணப்பத்தைப் பூர்த்தி செய்து அனுப்பவில்லையே!” என்றும் நினைவுபடுத்தினார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அகர்வால் அதிர்ச்சி அடைந்தவர்போல் பேசினார். “இல்லையே, இந்த வாரம் என்னுடைய செக் எதுவும் வராதே!” என்றவர், “கொஞ்சம் பொறுங்கள், என் கணக்கப்பிள்ளையைக் கேட்டுவிட்டு லைனில் வருகிறேன். எதற்கும் செக் நம்பர்களைச் சொல்லுங்கள்” என்று குறித்துக்கொண்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சற்று நேரம் கழித்து அகர்வால் பேசியபோது அவரது குரலில் காரம் அதிகமாக இருந்தது. “இந்த செக்குகளை அடுத்த மாதம்தான் போடச் சொல்லி இருந்தேன். அதற்குள் அந்த ஆள் போட்டிருக்கிறான்! எல்லாவற்றையும் திருப்பி அனுப்புங்கள்” என்று கூறிவிட்டுப் போனை அணைத்துவிட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(இந்த விஷயம் கிளைமேலாளரைத் தவிர்த்து வேறு யாருக்கும் தெரியாது).</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விவேக்கிற்கு ஒரு நிமிடம் மூச்சு ஒடுங்கிவிட்டது. ஏனென்றால், செக்குகளைத் திருப்பி அனுப்புவதற்கான நேரம் கடந்துவிட்டது. அத்துடன், பணம் இல்லாமல் செக்குகளைத் திருப்பி அனுப்பினால் அது சந்தையில் வங்கிக்கிளையின் மீதும் அவமதிப்பை உண்டாக்கும். எனவே அகர்வாலை நேரடியாகச் சென்று சந்திக்கக் கிளம்பினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் அகர்வால் ஒருவாரம் வரமாட்டார், பஞ்சாப் சென்றுவிட்டார் என்று தகவல் கிடைத்தது. பஞ்சாபில் அவருடன் பேசுவதற்கு போன் நம்பர் தெரியவில்லை. அவருடைய மகன்களையும் சந்திக்க முடியவில்லை. விவேக் மிகவும் சோர்ந்துபோய்விட்டார். பத்து லட்ச ரூபாய் அல்லவா ஆபத்தில் இருக்கிறது? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">குதிரைஉணர்வு என்று சொன்னேன் அல்லவா? அது இப்போது அவரை உந்தித் தள்ளியது. அகர்வால் யார் யாருக்குச் செக் கொடுத்திருந்தார் என்று பார்த்தார். வெவ்வேறு பெயர்களில் இருந்தாலும், அவர்கள் அனைவரும் ஒரே நிறுவனத்தின் பங்குதாரர்கள் என்று தெரிந்தது. அவர்களுடைய வங்கியில் சென்று மேற்கொண்டு விவரம் சேகரித்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">டில்லிக்கு மிக அருகில் ‘பிளாட்’ போட்டு விற்றுக்கொண்டிருந்த புதிதாக நிலம் விற்கும் ஒரு குழுமம் அது. அதில் நமது அகர்வால் ஐந்து பிளாட் முன்பதிவு செய்திருக்கிறார். அதற்கான தொகையைத்தான் செக் மூலம் கொடுத்திருக்கிறார். உடனே அந்த பில்டரை நேரில் சந்தித்தார் விவேக். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“எனக்கு இரண்டு பிளாட் வேண்டும். நிலத்தைப் பார்வை யிடலாமா?” என்றதுதான் தாமதம், பில்டர் சௌதரி தானே ஓடிவந்து இவரை அழைத்துச்சென்று காட்டினார். நல்ல இடம், ஒரு சில ஆண்டுகளிலேயே விலை மூன்று மடங்காகிவிடும் என்று விவேக் புரிந்துகொண்டார். பிறகு தன்னை முறைப்படி அறிமுகப்படுத்திக்கொண்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வங்கியின் பெயரைச் சொன்னதும் சௌதரி உற்சாகத்துடன் பேச ஆரம்பித்தார். “ராஜேஷ் அகர்வால் உங்கள் வங்கியின் கஸ்டமர் அல்லவா? அவர் என்னிடம் ஐந்து பிளாட் வாங்கியிருக்கிறார்! மேலும் ஐந்து வேண்டுமென்று கேட்டார். பணம் கொண்டுவருவதற்கு பஞ்சாப் போயிருக்கிறார்” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விவேக்கின் குதிரைஉணர்வு இப்போது வெளிக்கிளம்பிப் பிரகாசித்தது. சௌதரியுடன் ஒரு ஒப்பந்தம் செய்தார். அதாவது, அவரிடம் பிளாட் வாங்க வருபவர்களை அவர் விவேக்கிடம் அனுப்பவேண்டும். அவர்கள் எல்லாருக்கும் பிளாட் விலையில் 50 சதம் தொகை கடனாக வழங்கப்படும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அடுத்த சில நாட்களில் நாற்பது பிளாட்கள் முன்பதிவு செய்யப்பட்டன. அவ்வளவு பேர்களுக்கும் விவேக் சொன்னபடி கடன் கொடுத்தார். அந்த நாட்களில், காலிமனைக்குக் கடன்கொடுக்கும் திட்டம் வங்கிகளில் கிடையாது. ஆகவே இவர்கள் அனைவரையும் கரண்ட் அக்கவுண்ட் ஆரம்பிக்கச் சொல்லி, ஒவ்வொருவருக்கும் தற்காலிக ஓவர்டிராப்ட் கொடுத்தார். நிலம் பதிவுசெய்யப்பட்டதும், பத்திரங்கள் வங்கியின் வசம் ஒப்படைக்கப்படும் என்று பில்டரிடம் எழுதிவாங்கிக்கொண்டார். கடனுக்கான வங்கியின் ஆவணங்களையும் ஒவ்வொருவரும் கையெழுத்திட்டு வாங்கிவைத்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இந்த விஷயத்தை முறைப்படி மண்டல அலுவலகத்திற்குத் தெரியப்படுத்தினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சூட்டோடு சூடாக, ராஜேஷ் அகர்வால் வாங்க ஒப்பந்தம் செய்துகொண்ட பிளாட்களுக்கான பத்திரங்கள் மீதும் வங்கிக்கு ‘லீன்’ இருப்பதாகவும், அந்தப் பத்திரங்களையும் வங்கியிடமே ஒப்படிப்பதாகவும் பில்டரிடம் எழுதிவாங்கினார் விவேக். பிறகு தான் அவருக்கு நிம்மதியான உறக்கம் வந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அகர்வால் தானாகப் போன் செய்யட்டும் என்று விட்டுப் பிடித்தார் விவேக். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மேலும் ஒரு வாரம் கழித்து அகர்வால் போன் செய்தார். “விவேக், அந்தச் செக்குகளைத் திருப்பி அனுப்பிவிட்டீர்களா?” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாம் அகர்வால் ஜி! நீங்கள் சொன்னபிறகு செய்யாமல் இருப்பேனா?” என்று பதிலளித்துவிட்டு அவரது எதிர்வினைக்காகக் காத்திருந்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியா?” என்றார் அகர்வால் நம்பமுடியாதவராக. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாம், வேறு ஏதாவது பேச வேண்டுமா? கவுண்ட்டரில் கூட்டமாக இருக்கிறது” என்று போனை வைத்துவிட்டார் விவேக். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர் எதிர்பார்த்தபடியே அகர்வால் அடுத்த அரைமணி நேரத்தில் வந்துவிட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மிஸ்டர் விவேக், அந்த செக்குகளை நிஜமாகவே திருப்பி அனுப்பிவிட்டீர்களா?” என்று அதிர்ச்சியோடு கேட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவரை அலட்சியமாகப் பார்த்தபடி, “ஆமாம், அதில் என்ன சந்தேகம்?” என்றார் விவேக். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“தயவுசெய்து அவற்றை அதே தேதியில் பாஸ் ஆனதாகச் செய்யமுடியுமா? இல்லையென்றால் எனக்கு மிகுந்த நஷ்டம் ஏற்படும்” என்று வேண்டினார் அகர்வால். அவர் குரலில் மிகுந்த பணிவு இருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">உள்ளுக்குள் சிரித்துக்கொண்ட விவேக், இருவருக்கும் பாதாம்பால் வாங்கிவரச் சொல்லி பியூனை அனுப்பினார். பிறகு வேண்டுமென்றே அகர்வாலைப் புறக்கணிப்பதுபோல் எழுந்து கவுண்ட்டருக்குப் போய் மற்ற வாடிக்கையாளர்களைக் கவனிக்கத் தொடங்கினார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாதாம்பால் வந்தது. ஒரு பாலை அகர்வாலுக்குக் கொடுக்கும்படி கை காட்டிய விவேக், தான் மட்டும் கவுண்ட்டரிலேயே நின்றுகொண்டு பாலருந்தத் தொடங்கினார். அதுவும் மெதுவாக, மிக மெதுவாக. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கிட்டத்தட்ட அரைமணி நேரம் காத்திருந்த அகர்வால் பொறுமை யிழந்தவராக எழுந்து விவேக்கை நோக்கி நடந்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மிஸ்டர் விவேக், நீங்கள் ஏதாவது செய்து அந்த செக்குகளை பாஸ் செய்துகொடுக்க வேண்டும். இதோ பத்து லட்ச ரூபாய் என் கணக்கில் செலுத்துகிறேன்” என்றார். செலுத்தினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இப்போது பந்து தன் வசம் வந்துவிட்ட திருப்தியோடு, விவேக் அவரை எதிர்கொண்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அகர்வால் ஜி, நீங்கள் பிஸினஸ்மேன். நாங்கள் சம்பளத்துக்கு வேலை பார்ப்பவர்கள். உங்கள் பெயரையும் உங்கள் தொழிலின் கௌரவத்தையும் நம்பி நாங்கள் தற்காலிக ஓவர்டிராப்ட் கொடுக்கிறோம். ஆனால், நீங்களோ, பணமே இல்லாமல் செக்கைக் கொடுத்துவிட்டு, எங்களை உங்கள் வீட்டு வேலைக்காரன் மாதிரி, செக்கைத் திருப்பி அனுப்பச் சொன்னீர்கள். இன்றோ பாஸ் பண்ணவேண்டும் என்கிறீர்கள். இது சரியா என்று நீங்களே கூறுங்கள். அதன் பிறகு என்ன செய்யவேண்டுமோ நான் செய்கிறேன்” என்று போடுபோட்டார் விவேக். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அகர்வால் நெருங்கிவந்து விவேக்கின் கைகளைப் பிடித்துக்கொண்டார். “விவேக் ஜி, என்னை மன்னித்துவிடுங்கள். என் மூத்த மகன், என்னிடம் கூறாமல் இந்த செக்குகளைக் கொடுத்திருக்கிறான். அதனால் எனக்குத் தெரியாமல் போய்விட்டது. என் கணக்குப் பிள்ளைக்கும் விஷயம் தெரியவில்லை” என்றவர், “நல்ல இடத்தில் பிளாட் விலைக்கு வருகிறது என்றவுடன், கார்னர் பிளாட்களாகப் பார்த்து புக் செய்திருக்கிறான். அப்போதே செக் கொடுத்தால் ஒரு விலையும், பத்துநாள் கழிந்தால் 25 சதம் உயர்ந்துவிடும் என்றும் பில்டர் சொன்னதால் அப்படிச் செய்திருக்கிறான். மறுநாளே அவன் மலேசியாவுக்கு வேறு வேலையாகச் சென்றுவிட்டான். அதனால் என்னிடம் அவன் விவரம் கூறவில்லை” என்று சொன்னார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இப்போது பில்டர் அதன் விலையை 30 சதமாக உயர்த்திவிட்டார். நல்ல டிமாண்ட் ஏற்பட்டுவிட்டது. ஆகவே எனக்கு தயவு செய்யுங்கள்” என்று கெஞ்சினார் அகர்வால். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விவேக் சிரித்துக்கொண்டே, பில்டருக்கு போன் செய்து அவரை நேரில் வரவழைத்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பில்டர் நடந்த விவரங்களைச் சொல்லச் சொல்ல, விவேக் மீது அகர்வாலுக்கிருந்த மரியாதை ஆயிரம் மடங்கு அதிகரித்தது. தன்னுடைய பிளாட்கள், தான் ஒப்பந்தம் செய்திருந்த விலையிலேயே கிடைத்துவிடும் என்ற நம்பிக்கை அவருக்கு ஏற்பட்டவுடன், அதையும் மீறி, இந்த வங்கியில் வடிக்கையாளர் மீது மேலாளர்கள் காட்டும் கரிசனத்தின் மீதான நம்பிக்கை அதிகரித்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">உடனே வேறு வங்கியில் இருந்த தன் குடும்ப உறுப்பினர்கள் அனைவருடைய கணக்குகளையும் இந்த வங்கிக்கு மாற்றிக்கொடுத்தார். அவருக்குத் தெரிந்த வர்த்தகர்கள் பலரையும் அப்படியே செய்யவைத்தார். அதனால் வங்கியின் மொத்த பிஸினஸ் இரண்டே வருடத்தில் நூறு கோடியாக உயர்ந்தது. அக்காலத்தில் இது ஒரு அபூர்வ சாதனையாகும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i>எல்லாவற்றிற்கும் அடிப்படையான காரணம், நிலம்! அதாவது காலிமனை! விவேக் பல ஆண்டுக்காலம் இதை மறக்கவில்லை. வர்த்தகர்களுக்கு எந்தக் கடன் கொடுத்தாலும், காலிமனை அல்லது கட்டி முடிக்கப்பட்ட வீடு ஒன்றாவது நிச்சயமாக ஈடு (‘கொலேட்டரல் செக்யூரிட்டி’) வைக்கப்படவேண்டும் என்பதை உறுதியாகச் சொல்லிவிடுவார். அவர் ஓய்வு பெறும்வரையில் அவர் கொடுத்த கடன்கள் எதுவும் வாராக் கடனாக ஆகவில்லை என்பதில் ஆச்சரியமென்ன? </i></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i><br /></i></span></p><ul style="margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; padding-inline-start: 48px;"><li aria-level="1" dir="ltr" style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; list-style-type: disc; vertical-align: baseline; white-space: pre;"><p dir="ltr" role="presentation" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து. </span></p></li></ul><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p></span>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-15697023991063551372022-09-06T21:39:00.005+05:302022-09-07T17:05:11.771+05:30மனோ சார்<div class="MsoNormal"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: 14pt; line-height: 21.4667px;">மனோ சார்</span></b></div><div class="MsoNormal"><div class="MsoNormal"><br /></div></div><div class="MsoNormal"><b><i>செப்டம்பர் 05 - ஆசிரியர் தினத்தை முன்னிட்டு </i></b></div><div class="MsoNormal"><b><i>ஓர் உண்மைக்கதை - (2019 இன் மீள்பதிவு) </i></b></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><span style="color: red;"> (அமெரிக்காவில் 147வது நாள்)</span></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">பத்தாம் வகுப்புத் தேர்வுகள் முடிந்து சில நாட்கள் ஆகியிருக்கும். தேர்வின் சுமை<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>நீங்கியதன் வெளிப்பாடாக நூலகத்தில் சென்று இளைப்பாறிக் கொண்டு இருந்தேன். கடந்த ஒரு வாரமாக நூலகத்திற்குப் போகாததால் பார்க்க முடியாமல் போன பத்திரிகைகளை<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>இப்போது ஆர்வமாகப் புரட்டிக் கொண்டிருந்தேன்.</span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;"><br /></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ரீடர்ஸ் டைஜஸ்ட், இம்பிரிண்ட், கலைமகள், அமுதசுரபி ஆகிய<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>பத்திரிகைகளை நூலகத்துக்குத் தபாலில் வந்தவுடன் படிக்கும் முதல் வாசகனாக நான் இருந்ததால், நான் வராத நாட்களில்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>அவை தபாலில் வந்தால் கவரைப் பிரிக்காமலேயே வைத்திருப்பார் நூலகர். என்மீது<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>அன்புமிகக்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>கொண்டவர். </span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;"><br /></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">அப்படி மூன்று பத்திரிகைகள் அன்று புத்தம் புதிதாக</span><span face=""latha" , sans-serif" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: Latha;">க்</span><span face=""latha" , sans-serif" style="mso-fareast-font-family: Latha;"> <span lang="EN">கிடைத்தன. அவற்றை ஓர் இரவு கொண்டுபோய் அடுத்த நாள் காலையில் திருப்பித் தந்துவிடும் விசேஷ அனுமதியும் அவர் கொடுத்திருந்தார். அதற்குப் பிரதியுபகாரமாக இரவு 8 மணிக்கு நூலக நேரம் முடியும்போது அவருக்கு உதவியாக நாளிதழ்களையும், வார-மாத-<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>பத்திரிகைகளையும்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ஒழுங்காக அடுக்கி வைத்து, ஜன்னல்களை சாத்தி, கதவைப் பூட்டி, சாவியை அவரிடம் ஒப்படைக்க வேண்டும். சில நேரம் காற்றுப்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>போயிருக்கும் அவருடைய சைக்கிளுக்குக்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>காற்று அடித்துக் கொண்டு வரும்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>தொண்டையும் நான் ஏற்கவேண்டி வரும்.</span></span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0c0PmEiAMD6j0OvvM9Su3JsVDmoPskwzeJM_KLrlPSEBbgkQ9rWA_1Jn4Lu59WFtJ3K0MaCFWgXiykx5mqwBMNSOePaOYjwPZuPq9SVVP3bE0xbNuC4LEGzQ4f16ewGrRejQsf9d5D7RE/s1600/YC-Ramya+Marriage.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-size: medium;"><img border="0" data-original-height="232" data-original-width="185" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0c0PmEiAMD6j0OvvM9Su3JsVDmoPskwzeJM_KLrlPSEBbgkQ9rWA_1Jn4Lu59WFtJ3K0MaCFWgXiykx5mqwBMNSOePaOYjwPZuPq9SVVP3bE0xbNuC4LEGzQ4f16ewGrRejQsf9d5D7RE/s400/YC-Ramya+Marriage.jpg" width="318" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: medium;">நானும் ஒருகாலத்தில் வாத்தியார் தான்!</span></td></tr></tbody></table><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">அன்றும் அப்படித்தான் நூலகத்தை மூடிவிட்டு, உரிய அனுமதியோடு கையில் சில பத்திரிகைகளை எடுத்துக்கொண்டு, நான் வீட்டை நோக்கி நடந்து கொண்டிருந்தபோது, எதிர்ப்புறம் சைக்கிளில் சென்று கொண்டிருந்த மனோ சார் என்னைப் பார்த்தவுடன் நின்றார். "என்னப்பா பரீட்சை எல்லாம் நன்றாக எழுதி இருக்கிறாயா?" என்றார்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">நான் அவருக்கு வணக்கம் சொல்லி, "நன்றாக செய்து இருக்கிறேன் சார்" என்றேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">மனோ சார் எங்களுக்கு 'சமூகம்' அதாவது 'சோஷியல் ஸ்டடீஸ்' பாடம் எடுக்கும்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ஆசிரியர். மனோகரன் என்ற அவருடைய பெயர்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>மிகவும் நீளமாக இருந்ததால் மனோ என்று சுருக்கப்பட்டதாகப் பேசிக்கொண்டார்கள். அவருடைய வகுப்பில் இருந்தால் நேரம் போவதே தெரியாது. அவ்வளவு அழகாக பாடம் எடுப்பார். </span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">மாணவர்களை அவர் மீது மையல் கொள்ளச் செய்த இன்னொரு இயல்பு, அப்போதைய சினிமாத் துறையைப் பற்றி அவருக்கிருந்த<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>விரிவான அறிவு. அவர் தீவிரமான எம்ஜிஆர் ரசிகர். ஏதாவது ஒரு வருடத்தைச் சொன்னால் போதும், அந்த வருடத்தில் ஜனவரி 1 முதல் டிசம்பர் 31 வரை எம்ஜிஆரின் எந்தெந்த படங்கள் வெளியாகின, அவற்றில் யார் யார் கதாநாயகி, படம் வெற்றியா தோல்வியா என்ற தகவல்கள் அவரிடம் விரல் நுனியில் இருக்கும்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: large;">"ரொம்ப நல்ல விஷயம். சரி என்னுடைய பாடத்தில் எப்படிச் செய்திருக்கிறாய்?" என்று கேட்டார் மனோ சார்.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">"ரொம்ப நன்றாகச் செய்து இருக்கிறேன் சார். திருத்துபவர்கள் ஒழுங்காகத் திருத்தினால் 90 மார்க் வரும். ஆனால் ஸோஷியல் ஸ்டடீஸ்- இல் 75-க்கு மேல் போட<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>மாட்டார்களே" என்று வருத்தத்துடன் கூறினேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">மனோ சார் என் முதுகைத் தட்டிக் கொடுத்தார். "கவலைப்படாதே, மார்க்குகள் முக்கியமில்லை. நீ நன்றாக எழுதி இருக்கிறாய் என்ற திருப்தி உனக்கு ஏற்பட்டால், அது போதும். 40 மார்க் எடுத்தாலும் பாஸ், 90 மார்க் எடுத்தாலும் பாஸ் - இல்லையா? தன்னம்பிக்கை தான் முக்கியம்" என்று சொன்னவர், "என் ரூம் உனக்குத் தெரியும் தானே? நாளை காலை 7 மணிக்கு வந்து விடு. கொஞ்சம் பேப்பர்கள் திருத்த வேண்டும். உதவி செய்வாய் அல்லவா? ஆனால் விஷயம் யாருக்கும் தெரியக் கூடாது" என்று என் முகத்தை உற்றுப் பார்த்தார்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ஒவ்வொரு வருடமும் தேர்வுகள் முடிந்தவுடன் யாராவது ஒரு ஆசிரியருக்கு அம்மாதிரி உதவிகள் செய்வது என்னுடைய கடமையாகவே ஆகியிருந்தது. எனக்கு உற்சாகம் கொடுத்த காரியம் அது. ஆகவே "சரிங்க சார்!" என்று மகிழ்ச்சியோடு ஒப்புக்கொண்டேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span lang="EN" style="font-size: medium;">***<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;">மனோ சார் குடும்பம் வேலூரில் இருந்தது.ஒவ்வொரு வாரமும் திங்கட்கிழமை காலை வேலூரிலிருந்து இராணிப்பேட்டைக்கு பஸ்ஸில் வருவார். இன்னும் திருமணம் ஆகவில்லை. சனிக்கிழமை வரை தங்குவதற்காகப் பள்ளிக்கு அருகில் இருந்த<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>நவல்பூரில் ஒரு மாடி அறையை வாடகைக்கு எடுத்து இருந்தார். சனிக்கிழமை மாலை 4 மணிக்கு வேலூர் போய்விடுவார்.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">நான் போனபோது ரூம் கதவு திறந்தே இருந்தது. "சார்" என்று அழைத்துக் கொண்டே நுழைந்தேன். எனக்கு முன்னால் அங்கே இருந்தான் என் வகுப்பு மாணவன் பன்னீர். அவன் கையில் ஒரு சில விடைத்தாள்கள் இருந்தன. தரையில் அமர்ந்தபடி சிகப்பு கலர் பென்சிலால் அவனும் விடைகளைத் திருத்திக் கொண்டிருந்தான்.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">சிறிய அறைதான்.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>மேஜை எதுவும் இல்லை. ஒரே ஒரு நாற்காலி இருந்தது. தரையில் பாய் போட்டு இரட்டைத் தலையணையில் சாய்ந்தபடி அவனுக்கு உத்தரவுகளைக் கொடுத்துக் கொண்டிருந்தார் லுங்கி பனியனில் இருந்த மனோ சார்.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">பன்னீர் மீது எனக்கு எந்த வருத்தமும் இல்லை. ஆனால் அவன் கையால் விடை திருத்தப்படும் மாணவர்களின் தலைவிதியை நினைத்துத்தான் வருத்தம் ஏற்பட்டது. ஏனென்றால் பத்தாம் வகுப்பில் எந்தப்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>பாடத்திலும் பன்னீர் 50 க்கு மேல் மதிப்பெண் எடுத்தது கிடையாது. அந்த அறிவை வைத்துக்கொண்டு மற்றவர்கள் அறிவை எப்படி அவனால் எடை போடமுடியும்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>என்று தயக்கத்தோடு நின்றேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">"வாப்பா செல்வம், நீயும் உட்கார். பன்னீர் எட்டாம் வகுப்பு சோஷியல் ஸ்டடீஸ்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>திருத்துகிறான். அவனுக்கு ஏதாவது டவுட் வந்தால் நீ தான் கிளியர் பண்ண வேண்டும். சரியா?" என்றார். எட்டாம் வகுப்பு தானே பரவாயில்லை என்று எண்ணிக் கொண்டேன். கடவுள்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>இருக்கின்றார். பலமாகத் தலையசைத்தேன். உட்கார்ந்தேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">"இந்தா, அவனைப் பார்க்காதே! இதெல்லாம் பத்தாம் வகுப்பு பேப்பர்கள். நீ நன்றாகப் படிப்பவன் என்பதால் தான் உன்னை அழைத்தேன். மிகவும் சரியாகத் திருத்த வேண்டும். சுருக்கமாகச் சொன்னால் நம்பியார்மீது<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>எம்ஜிஆர் மாதிரி நீ செயல்பட வேண்டும்" என்றார் மனோ சார்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;">இதுதான் சாக்கு என்று அவரை ஒரு பிடி பிடித்தேன். </span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;">சில மாதங்கள் முன்பு ஒரு சமயம் பள்ளியில் இலக்கிய வகுப்பின் பொழுது எம்ஜிஆரா சிவாஜியா என்ற விவாதத்தை அவராகவே எழுப்பி, வசூல் மன்னன் என்றால் எம்ஜிஆர்தான் என்று நிரூபித்து இருந்தார். அப்போது எம்ஜிஆரின் 'படகோட்டி' படம் வெளியாகி யிருந்தது. (1964 நவம்பர் 3- தீபாவளி ரிலீஸ்). அதற்குப் போட்டியாக சிவாஜி கணேசனின் இரண்டு படங்கள் 'நவராத்திரி', 'முரடன் முத்து' வெளியாகியிருந்தன. ஆனால்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>‘படகோட்டி’ வசூலில் வெளுத்து வாங்கிக் கொண்டிருந்தது. "இனிமேல் சிவாஜி சினிமாவை விட்டுவிட்டு சூரக்கோட்டைக்குப் போய்க் குதிரை மேய்க்க வேண்டியதுதான்"<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>என்று அவர் கம்பீரமாக சொல்லிச் சிரித்தது இன்னும் நினைவில் இருக்கிறது.<span style="mso-spacerun: yes;"> (</span>சூரக்கோட்டை யில் சிவாஜிக்கு பெரிய பண்ணையும், பல குதிரைகளும்<span style="mso-spacerun: yes;"> இருந்த</span>தாகச் சொல்வார்கள்). </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ஆகவே சொன்னேன்: "சாரி சார்,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>எம்ஜிஆர் மாதிரி என்னால் திருத்த முடியாது. சிவாஜிதான் படிக்காத மேதை. அதுவே சிவாஜி மாதிரி திருத்தட்டுமா?" என்று சிரித்துக் கொண்டே கேட்டேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">"ஓ படுபாவி, நீ சிவாஜி ரசிகனா? தொலைந்து போ. ஒழுங்காக மார்க் போடு. டவுட் இருந்தால் என்னிடம் கேட்டுக் கொள்" என்று<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>எழுந்தார் மனோ சார்.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>கீழ் போர்ஷனில் போய் அவர் குளித்துவிட்டு வருவதற்குள் 20 பேப்பர்கள் திருத்திவிட்டேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;">அதுவரையில் ஆங்கிலப் பேப்பர்களும் கணக்குப் பேப்பர்களும்தான் நான் திருத்தி இருக்கிறேன். அதில் எது சரியான விடை, எது தவறான விடை என்று சுலபமாகத் தெரிந்து கொள்ள முடியும். ஆகவே வேலை எளிதாக இருந்தது. </span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;">ஆனால் இங்கோ சோஷியல் ஸ்டடீஸ். ஒவ்வொரு மாணவனும் சொந்தமாகக் கதை அளந்து இருந்தான். அதாவது பரவாயில்லை. ஒரு மாணவன் இப்படி எழுதியிருந்தான்: "ஐயா நான் மூன்றாவது வருடம் இந்தத் தேர்வை எழுதுகிறேன். என்மேல் இரக்கப்பட்டு பாஸ் மார்க்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>போடுங்கள்" என்று.</span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">இன்னொரு மாணவன்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>கொஞ்சம் மேலே போய், "ஐயா, எனக்கு அதிக<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>மார்க்கு வேண்டாம், ஐம்பதிலிருந்து அறுபது போடுங்கள் போதும். 35, 40 போட்டு விடாதீர்கள். வாத்தியார் பிள்ளை மக்கு என்பார்கள். என் அப்பாவும் ஒரு வாத்தியார் தான்" என்று எழுதி இருந்தான். இது வேண்டுகோளா மிரட்டலா என்று தெரியவில்லை.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">குளித்துவிட்டு வந்த பிறகு மனோ சார் முகம் மிகத் தெளிவாக இருந்தது. அந்த இரண்டு விடைத்தாள்களையும் அவரிடம் காட்டினேன். "தொலைந்து போகிறார்கள். பாவம்! அவனுக்கு நாற்பதும் இவனுக்கு 62 ம் போட்டுவிடு" என்றார். மிகுந்த சிரமப்பட்டு அந்த மார்க் வரும்படி ஒவ்வொரு கேள்விக்கும் கொஞ்சம் கூடுதல் மார்க் கொடுத்தேன்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">மனோ சார் பன்னீரைப் பார்த்து மூணு பேருக்கும் பொங்கல் வடை மசாலாவும்,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>பிளாஸ்க்கைக்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>கொடுத்து<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>காப்பியும் வாங்கி வரச் சொல்லிப் பணம் கொடுத்தனுப்பினார்.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">காலை உணவு உள்ளே போனதும் உற்சாகம் பிறந்தது. பகல் ஒரு மணிக்குள் மேலும் 50 பேப்பர்கள் திருத்திவிட்டேன். நல்ல வெயில். அறையைச் <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>சுற்றிலும் வெளிப்புறத்தில் மரங்கள் எதுவும் கிடையாது. எனவே<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>அனல் தகித்தது.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">சிறிது நேரத்தில் மனோ சார் எழுந்து பேண்ட் சட்டை அணிந்து கொண்டார். "டேய் பன்னீர், நீ திருத்தியது போதும். உங்க ரெண்டு பேருக்கும் பிரிஞ்சியும் பரோட்டாவும் வாங்கிக்கொண்டு வா. நாலு மணி போல நான் வந்து விடுவேன். அதற்குள் இரண்டு பேரும் எல்லாவற்றையும் முடித்து விடுங்கள். நான் வெரிஃபை செய்து கொள்கிறேன். ரூம் சாவி இந்தா!" என்று என்னிடம் சாவி கொடுத்துவிட்டுக் கிளம்பிவிட்டார்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="font-size: medium; mso-fareast-font-family: Latha;">பன்னீர் என்னைப் பார்த்து, "செல்வம் இப்பவே போகட்டுமா, இல்லை ஒரு மணி நேரம் ஆகலாமா?" என்றான்.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>எப்படியும் அவன் போய் சாப்பாடு வாங்கி வர ஒரு மணி நேரம் ஆகும் என்பதால் அவனை உடனே அனுப்பினேன். நெற்றியிலும்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>கழுத்திலும் வழிந்த வேர்வையைத் துடைத்துக்கொண்டு செயலில் இறங்கினேன்.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">அப்போதெல்லாம் அந்தப் பாடத்தில்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>35 மதிப்பெண் எடுத்தால் பாஸ். மனோ சார் ரொம்பவும் இரக்கம் உள்ளவர். "யாரையும் பெயிலாக்கி விடக்கூடாது" என்று உத்தரவு போட்டிருந்தார். ஆனால் சில மாணவர்களின் விடைத்தாள்கள் எனக்கு சவாலாக இருந்தன.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">அக்காலத்தில் சோஷியல் ஸ்டடீஸ் பாடத்தில் சிறிய வினாக்கள் Part A வில் 15, பெரிய வினாக்கள் Part B இல் 7 என்று எழுத வேண்டும். Part A<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>வினாக்களுக்கு தலா 2 மதிப்பெண். Part B வினாக்களுக்கு தலா 10 மதிப்பெண்கள். ஆக 30 + 70<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>= மொத்தம் 100.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">ஒரு குறிப்பிட்ட மாணவனுக்கு எப்படித்தான் கருணையோடு மார்க் போட்டாலும் 30 தான் வந்தது. இன்னும் ஐந்துக்கு எங்கே போவது? Part B இல் தான் மார்க்குகளைக் கொஞ்சம் உயர்த்துவதற்கு வழி உண்டு. ஆகவே அவற்றைக் கண்ணில் விளக்கெண்ணெய் விட்டுக்கொண்டு பலமுறை படித்தேன். 10 மார்க் கேள்விகளுக்குக் குறைந்தது 10 வரிகள் கூட எழுதவில்லை அவன். அப்படி இருந்தும் அவன் எழுதிய நான்கு கேள்விகளுக்கும் தலா 5 மதிப்பெண் முதலிலேயே கொடுத்துவிட்டேன். யார் பெற்ற பிள்ளையோ! வேறு வழி இல்லாததால் அங்கொன்றும் இங்கொன்றுமாக அரை மார்க்கு, ஒரு மார்க்கு என்று உயர்த்தினேன். அப்படியும் மொத்தம் 34 வந்தது. இன்னும் ஒரு மார்க்கு வேண்டும்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">Part A வில் தான் இனி கை வைக்க வேண்டும். அவனுடைய அதிர்ஷ்டமோ அல்லது என்னுடைய அதிர்ஷ்டமோ, ஒரு கேள்விக்கு மார்க் போடாமல் X போட்டிருந்தேன். அதாவது பூஜ்யம். அந்த விடையை மறுபடியும் படித்தேன். <i>"முதலாம் பானிபட் போருக்குக் காரணம் யாது?" என்ற 2 மார்க் கேள்வி அது. மாணவனின் பதில்: "இருதரப்புக்கும் இடையில் இருந்த கருத்து வேற்றுமையே காரணம்!"</i></span><i><span lang="EN"><o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">இது சரியான விடை இல்லை என்பது தெளிவு. ஆனால் அவனுக்கு எப்படியும் ஒரு மார்க் கொடுத்தாக வேண்டுமே! இல்லையெனில் பெயில் ஆகிவிடுவான். <i>"கருத்து வேற்றுமை யினால்தான் போர் உண்டாகிறது"</i> என்ற சிந்தனை, அரிஸ்டாட்டில், பிளேட்டோ போன்ற அறிஞர்களுக்கே உரிய சிந்தனை அல்லவா! அதை ஒரு பத்தாம் வகுப்பு மாணவன் வெளிப்படுத்தினால் கௌரவப்படுத்த வேண்டாமா? ஆகவே அந்த<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>விடைக்கு அவனுக்கு 2 மதிப்பெண் கொடுப்பதில் அறப்பிறழ்வு ஏற்படாது என்று நம்பினேன். அப்பாடா, ஒருவழியாக 36 கிடைத்துவிட்டது. அவன் பாஸ் ஆகி விட்டான்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">சிறுநீர் கழிப்பதற்காக நான் மாடியில் இருந்து இறங்கிக் கீழ் போர்ஷனுக்கு போய்த் திரும்பினேன். அதற்குள் பாயின்மீது பிரிஞ்சியும் பரோட்டாவும் கமகமத்துக் கொண்டிருந்தன. அதாவது பன்னீர் அவற்றை வைத்துவிட்டு, சொல்லிக் கொள்ளாமல் நழுவிவிட்டான் என்று பொருள்!</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">அடுத்த இரண்டு மணி நேரத்தில் என்னிடம் இருந்த எல்லாப்<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>பேப்பர்களும் திருத்தி முடிந்துவிட்டன. எனவே பன்னீர் பாக்கி வைத்திருந்த பேப்பர்களையும் எடுத்து நானே திருத்தினேன். மாலை மணி ஐந்தை நெருங்கிக் கொண்டிருந்தது. மனோ சார் வருவதாகக் காணோம்.</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">நான் பகல் உணவுக்கு வரவில்லையே என்று வீட்டில் தேடிக் கொண்டிருப்பார்கள். மனோ சார் வீட்டுக்கு தான் போய் இருக்கிறேன் என்பது அவர்களுக்குத் தெரியும். அதனால் பரவாயில்லை. ஆனால் இப்போது மாலையும் ஆகி விட்டதே!</span><span lang="EN"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;">செய்வதற்கு வேறு வேலை இல்லாததால் அறையை நோட்டமிட்டேன். அதிகம் பொருள்கள் இல்லை. ஒரு சில சினிமா பாட்டுப் புத்தகங்கள் இருந்தன. அட்டையில் எம்ஜிஆர் போட்ட 'பேசும் படம்' ஒன்று கண்ணில் பட்டது. அதைப் படித்து முடித்தேன். இன்னும் மனோ சார் வரவில்லை. ஆறரை மணி ஆகிவிட்டது. சூரியன் மறைந்து இருள் பரவத் தொடங்கிவிட்டது. விளக்கைப் போடலாம் என்று பார்த்தால் பல்ப் ஃப்யூஸ் ஆகியிருந்தது. </span><br /><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA"><br /></span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">மெழுகுவர்த்தி</span> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">இருக்குமா என்று</span> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">தேடப் போனதில் பழைய</span> ‘<span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">குமுதம்</span>’ <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">இதழுக்கு நடுவில் மேலட்டை இல்லாத மிகவும் பழைய புத்தகம் ஒன்று தென்பட்டது. மாடிப் படியில் இறங்கி நின்றுகொண்டு தெருவிளக்கின் ஒளியில் அதைப் புரட்டினேன்.</span><br /></span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; margin: 12pt 0in;"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">ஆங்கிலத்தில்</span> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">இருந்ததால் மேற்கொண்டு படிக்க வேண்டும் என்ற எண்ணம்</span> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">எழவில்லை. நிறையப் படங்கள் இருந்தன. மட்டமான பழுப்புநிறத் தாளில் அச்சிட்டிருந்ததால் ஒன்றும் தெளிவாக இல்லை. படங்களில் யாரும் ஏன் ஆடை அணியாமல் இருந்தார்கள் என்று தெரியவில்லை. (வயது வந்தவர்கள் படிக்கும் புத்தகங்களில் ஒன்று என்று கல்லூரியில் சேர்ந்தபிறகு தெரிந்தது).</span><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; margin: 12pt 0in;"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">கீழ் போர்ஷன் உரிமையாளர் படியேறி வந்தார். வயது அறுபதுக்குமேல் இருக்கும்.</span> “<span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">ஏன்</span> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">இன்னும்</span><span lang="TA"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">நிற்கிறாய்</span>, <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">அப்பா</span>? <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">சார் வரும்வரை நீ இருக்கவேண்டும் என்று கட்டாயம் இல்லை. சாவியை என்னிடம் கொடுத்துவிட்டு நீ போகலாம்</span>, <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">நான் பூட்டிக் கொள்கிறேன். சார் ஒன்றும் சொல்லமாட்டார்</span>” <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">என்றார். அப்படியே செய்தேன்.</span><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; margin: 12pt 0in;"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">சில நாட்களுக்குப் பிறகு</span>, <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">பன்னீரைக் கடைத்தெருவில் பார்க்க நேர்ந்தது. ஆர்வமாக ஓடிவந்தான்.</span> “<span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">படித்து முடித்து விட்டாயா</span>?” <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">என்றான். எதை என்றேன்.</span><span lang="TA"> </span><i><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">அந்தப் புத்தகத்தை</span></i><i><span lang="TA"> </span></i> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">என்றான்.</span> </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; margin: 12pt 0in;"><span style="font-size: large;">“</span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">இல்லையே</span><span style="font-size: large;">,</span><span style="font-size: large;"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">அதை அங்கேயே வைத்துவிட்டேனே</span><span style="font-size: large;">”</span><span style="font-size: large;"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">என்றேன்.</span><span style="font-size: large;"> </span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; margin: 12pt 0in;"><span style="font-size: large;">“</span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">சரிதான்</span><span style="font-size: large;">,</span><span style="font-size: large;"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">யாரோ லவட்டிக் கொண்டுவிட்டார்கள் போல் இருக்கிறது. சார் என்னிடம் கேட்டார். அவரே இன்னும் படிக்கவில்லையாம். அவருடைய நண்பருடையதாம். நீ எடுத்துக்கொண்டு வருவாய் என்றுதான் நான் விட்டுவிட்டு வந்தேன். இல்லாவிட்டால் நானே</span><span style="font-size: large;"> </span><span style="font-size: large;"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">கொண்டுவந்திருப்பேன். நல்ல சான்ஸ் போய் விட்டதே! இப்படி யாருக்கும் இல்லாமல் பண்ணிவிட்டாயே</span><span style="font-size: large;">”</span><span style="font-size: large;"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">என்று புலம்பினான்.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; margin: 12pt 0in;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">எனக்கென்னவோ அந்தக் கீழ் போர்ஷன் உரிமையாளர்மீது தான் சந்தேகம். ஆனால் அது நியாயமான சந்தேகமா என்று தெரியவில்லை. காரணம் அவருக்கு ஆங்கிலம் தெரியாமல் இருந்தால் ? ஆயிரம் குற்றவாளிகள் தப்பலாம்</span><span style="font-size: large;">,</span><span style="font-size: large;"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: large;">ஆனால் ஒரே ஒரு நிரபராதி கூட தண்டிக்கப்படக் கூடாது எனபது தானே அறம்!</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 12.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; margin: 12pt 0in;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA" style="font-size: medium;">****</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">அடுத்த வருடம் பள்ளி திறந்து நாங்கள் பதினொன்றாம் வகுப்பிற்குப் போனபோது மனோ சார் வரவில்லை. வேலூரில் - சொந்த ஊரில் - மிகப்பெரிய தொழில் நிறுவனத்தில் மேலாளராக அவருக்கு வேலை கிடைத்துவிட்டதாம். அந்த உற்சாகத்தில் அவர்</span> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">எம்ஜிஆரை மறந்து விட்டிருக்கலாம்.</span> <span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">பன்னீர் மட்டும்</span><span lang="TA"> </span><i>(</i><i><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">அந்த!)</span></i><span lang="TA"> </span><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA">ஆங்கிலப் புத்தகத்தை மறக்கமுடியாமல் புலம்பிக்கொண்டே இருந்தான். அதற்காகவே வேகமாகவும் நன்றாகவும் ஆங்கிலம் கற்றுக்கொண்டான் என்று கேள்வி. </span><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="TA"><br /></span></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;">இப்போதெல்லாம் காலம் மாறிவிட்டது. ஜெயில் மாதிரி எல்லா ஆசிரியர்களையும் ஒரே இடத்தில் இருக்கவைத்து எல்லாப் பேப்பர்களையும் அவர்களே திருத்தும்படி செய்து விட்டார்களாம். </span><span style="font-size: large;">ஆசிரியருக்கு உதவியாக மாணவர்கள் பேப்பர் திருத்தி அகமகிழ்ந்த எங்கள் நாட்கள் இனி மீண்டும் வருமா? </span></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: medium;"><span face=""latha" , sans-serif" lang="EN" style="mso-fareast-font-family: Latha;"> - <i style="font-weight: bold;">இராய செல்லப்பா</i><span style="font-style: italic; font-weight: bold; mso-spacerun: yes;"> , நியூ ஜெர்சியில் இருந்து. </span></span></span></div></div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal"><p>எனது அடுத்த கட்டுரை <a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/09/blog-post_6.html"><span style="font-size: medium;">"<span style="color: #ff00fe;"> நிலமே நீ வாழ்க! </span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><div><br /></div></div>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-87345031377105116282022-08-24T04:03:00.004+05:302022-09-07T07:47:45.509+05:30மணிகர்ணிகா (24) இதோ வந்து விட்டாள்! -கடைசிப் பகுதி <span id="docs-internal-guid-5867cbf2-7fff-7948-e822-4ee720c817af"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (24) இன்று வர மாட்டாள் (கடைசிப் பகுதி) </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 121வது நாள்: 10-8-2022)</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">டாக்டர் வசந்தாவின் நர்சிங்ஹோமுக்குச் சென்று விபத்து சம்பந்தமான சிசிடிவி காட்சியை நேரில் பார்க்க விரும்பினார் குல்கர்னி. மீனாவிடமும் மற்ற விவரங்களைக் கேட்டறிந்தார். திலகாவிடம் நஷ்ட ஈடு கொடுப்பதாகச் சொல்லி ஐந்து லட்சம் பெற்றுக்கொண்ட கருணாமூர்த்தி வெறும் ஐம்பதாயிரம் மட்டும் கொடுத்துவிட்டு, தவறு முழுவதும் மயூரியுடையதே என்று எழுதிவாங்கிய தகவலும் அவருக்கு அதிர்ச்சியளித்தது. </span></p><div><span><br /></span></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi87tNcVoz0h0qn6Iu2LJL--aOGukBF02iN5mRJswTWLvfsbr1CbxcZkmka1zeRbLC3Ot4gblxpeuB3dad5r6mxFAQ7e7TVAQYjsitxtX6TA1EuV2wkW3FghjjOJytSrrGgsELfOmyMNdJl8-RLqgBnbwGNUk90hAYV5mb7yxJ_deCt8JmR9sWUxNoyjg/s1200/sneha%20prasanna%20marriage.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1200" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi87tNcVoz0h0qn6Iu2LJL--aOGukBF02iN5mRJswTWLvfsbr1CbxcZkmka1zeRbLC3Ot4gblxpeuB3dad5r6mxFAQ7e7TVAQYjsitxtX6TA1EuV2wkW3FghjjOJytSrrGgsELfOmyMNdJl8-RLqgBnbwGNUk90hAYV5mb7yxJ_deCt8JmR9sWUxNoyjg/w400-h300/sneha%20prasanna%20marriage.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red;"><i>மணிகர்ணிகாவும் நவீனும் இப்படித்தான் <br />இருப்பார்களோ? (படம் நன்றி-இணையம்) </i></span></td></tr></tbody></table><div><i><span style="color: red;"></span></i></div><div><br /></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மீனாவின் தோழியர் மயூரியும் திலகாவும் சம்பந்தப்பட்டிருந்த ஒரே காரணத்திற்காக இந்தப் பிரச்சினையை எப்படியும் தீர்த்துக் கொடுக்கவேண்டும் என்று எண்ணினார் குல்கர்னி. ஆகவே யாருக்கும் தெரியாமல் தன் நண்பரும் ஐபிஎஸ் அதிகாரியுமான அனந்தராம் ஷெனாயை நர்ஸிங்ஹோமுக்கு வரவழைத்தார். அந்த சிசிடிவி காட்சியைப் பார்த்த பிறகு கிரீஷிடமும் திலகாவிடமும் பேசினார் ஷெனாய். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பலநாட்களாகவே கருணாமூர்த்தி மீது லஞ்சப்புகார்கள் இருந்துவந்தன. ஆனால் அவையெல்லாம் ஆளும்கட்சிக்கு ஆதரவாக அவர் செயல்பட்டதால் எதிர்க்கட்சிகள் தொடுத்த புகார்கள். அவற்றின்மீது ஆக்ஷன் எடுக்க முடியாமல் ஷெனாயின் கைகள் கட்டப்பட்டிருந்தன. இப்போது ஆளும்கட்சிக்காரரையே ஏமாற்றி வசமாக மாட்டியிருக்கிறார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நல்லது, குல்கர்னி! சென்னையில் உங்களுக்கு நல்வரவு!” என்று வாழ்த்திவிட்டுத் தன் காரில் பயணமானார் ஷெனாய்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">போலீஸ் ஸ்டேஷன் வாசலில் நின்றிருந்தாள் பரமேஸ்வரி. “ஐயா வந்துட்டாருங்களா?” என்று கேட்டாள். அவளுடைய மாதாந்திர வட்டி வசூல் தினம் அன்று. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவசரமாக ஓடிவந்த ஒரு போலீஸ்காரர், “வாங்க பரமேஸ்வரி! ஐயாவை மட்டும்தான் விசாரிப்பீங்களா, எங்களைக் கவனிக்க மாட்டீங்களா?” என்றவர், மரத்தடியில் ஒரு நாற்காலியைப் போட்டு அவளை உட்காரவைத்தார். ஐயா என்றது கருணாமூர்த்தியை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஐயாவுக்கு சம்பளம் வந்துட்டுதா?” என்றாள் பரமேஸ்வரி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர் சிரித்தார். “சம்பளம் வாங்கித்தான் ஒனக்கு வட்டி கட்டணும்கற நெலமையில ஐயா இருக்காரா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பரமேஸ்வரிக்கு இந்த விவாதங்களில் அக்கறை கிடையாது. கருணாவின் ஜீப் வருகிறதா என்பதில் மட்டுமே கவனமாக இருந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">போன காரியம் நிறைவேறாததால் பொருமிக்கொண்டே உள்ளே நுழைந்தார் கருணா. தன்னைப் பார்த்துப் பல்லை இளித்துக்கொண்டே வணக்கம் சொன்ன பரமேஸ்வரியைப் பார்த்ததும் ஆத்திரம் அதிகமாயிற்று. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்னம்மா, ஒன்னோட பிசாத்து வட்டியை நான் குடுக்க மாட்டேன்னு நீயே வசூல் பண்ண வந்துட்டியா?” என்றார் இளக்காரமாக. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வழக்கமான குழைவுடன், “என்ன பண்றதுங்க சார்! ஒரு ஆசாமிக்கு இன்னிக்கு அம்பதாயிரம் குடுக்கறேன்னு வாக்கு கொடுத்துட்டேன். அதான் எல்லா இடத்துலயும் பீறாஞ்சிக்கிட்டு இருக்கேன்” என்று எழுந்து நின்றாள் பரமேஸ்வரி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இங்கப்பாரு பரமேஸ்வரி! வட்டி, கிட்டி எல்லாம் குடுக்கற பழக்கம் எனக்கு கெடையாது. அசலும் வட்டியும் சேர்த்து ஒரே தொகையா அடுத்த மாசம் தர்றேன். வந்து வாங்கிக்க. ஒங்கிட்ட எவ்ளோ வாங்கினேன்? முப்பதாயிரம் தானே?” </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஐயோ, ஐயோ” என்று வாயிலும் வயிற்றிலும் அடித்துக்கொண்டாள் பரமேஸ்வரி. “நல்ல கியாபகம் பண்ணுங்க சார், அம்பது ரூபா குடுத்தேன், முப்பதுன்னு சொல்றீங்களே!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என் கணக்கு எப்பவும் சரியாத்தான் மே இருக்கும்! அந்த வினோதா அம்மாவுக்கு இருவதாயிரம் ஒங்க அப்பனா வந்து குடுப்பான்?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இன்னாங்க சார், புதுசா பேசறீங்க. அந்தம்மா யாருன்னே எனக்குத் தெரியாது.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணா சிரித்தார். “ஒம் புருஷனுக்குத் தெரியுமான்னு கேட்டுப்பாரேன்! நம்பர் சொல்றியா, போன் போடறேன்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கனராவங்கியில் வினோதா மேடம் கையெழுத்திட்ட செக்கை அவள் கணவன் கொடுத்துப் பணம் வாங்கிய சிசிடிவி காட்சியை நேரில் பார்த்தபின்தான் கருணா தன்னிடமிருந்த பணத்தில் இருபதாயிரத்தைக் கோபால்சாமியிடம் கொடுத்து செட்டில் செய்தார். அவருக்கும் சில நியாயக் கோட்பாடுகள் இருந்தன. வயதானவர்களின் நியாயமான பணத்தில் அவர் கைவைக்கமாட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அடப்பாவி மனுஷா! நான் வயத்தைக் கட்டி வாயைக் கட்டி நடையா நடந்து வட்டிக்கு விட்டு பொழப்பு நடத்தறேன். நீ சும்மா தின்னுப்புட்டு குடிச்சி என் பணத்தை அழிக்கறதும் இல்லாம, இப்பத் திருடவும் ஆரம்பிச்சிட்டியா?” என்று அவள் கத்திய கத்தில் அவள் கணவனின் போனே இரண்டாக உடைந்திருக்கும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஹஹ்ஹஹ்ஹா” என்று கடோத்கஜன் சிரிப்பு சிரித்தார் கருணா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஐயா, என்கிட்டப் பணம் வாங்கிட்டு என் புருஷன் பண்ணின காரியத்துக்கு அடஜஸ்ட்மெண்ட்டு பண்றீங்களே, இது நியாயமா சார்?” </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“பரமேஸ்வரி, எது நியாயமோ அதைச் செய்றதுக்கு தான் நமக்கு காக்கி சட்டை கொடுத்திருக்காங்க, இல்லியா கணேஷு?” என்றார் கருணா. “ஐயா சொன்னா சரியாத்தான் இருக்கும்” என்று பின்பாட்டுப் பாடினார் கணேஷு என்ற போலீஸ்காரர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“கருணா சொன்னா சரியாத்தான் இருக்கும்” என்று சிரித்துக்கொண்டே உள்ளே நுழைந்தார் அனந்தராம் ஷெனாய், ஐ.பி.எஸ்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திடுக்கிட்டு எழுந்து நின்றார் கருணா. “குட் மாணிங் சார்” என்று விறைப்பாக சல்யூட் அடித்தார். ஸ்டேஷனில் இருந்த எல்லா போலீஸ்காரர்களும் சப்-இன்ஸ்பெக்டரும் அலறியடித்துக்கொண்டு தாங்களும் சல்யூட் செய்தனர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஷெனாயின் அதிகார எல்லைக்குள் தனது போலீஸ் ஸ்டேஷன் இருந்தபோதிலும், கருணாவால் அவரை நெருங்கிப் பழக முடியாமல் இருந்தது. காரணம் ஷெனாய் நெருப்பு மாதிரி. எவரிடமும் கைநீட்டி வாங்கமாட்டார். ஆளும்கட்சியின் செல்வாக்குக்கு முடிந்தவரை வளைந்துகொடுக்காமல் நியாயமாக நடந்துகொள்வார். அதனால் எதிர்க்கட்சிகளும் அவருக்குத் தொல்லை கொடுக்காமல் மரியாதையோடு நடத்தின. கீழுள்ள அதிகாரிகளும் அவரிடம் பயத்தோடு செயல்பட்டார்கள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“கணேஷு, இந்த ஸ்டேஷனில் சீனியர் நீங்கதானே?” என்றார் ஷெனாய்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாங்க ஐயா! பத்து வருஷமா வேலூருக்கு ட்ரான்ஸ்பர் கேக்கறேன், குடுக்க மாட்றாங்க ஐயா” என்றார் கணேஷு.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“வேலூருக்குப் போறது ரொம்ப சுலபமாச்சே கணேஷு! ஏதாச்சும் தப்பு தண்ட்டா பண்ணு. நீ கேட்ட மாதிரியே வேலூர்ல போட்டுடறேன்” என்று சிரித்தார் ஷெனாய்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பரிதாபமாக முழித்தார் கணேஷு. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தலைமை போலீஸ் அலுவலகத்தின் சீல் வைத்த கடித உறை ஒன்றை கணேஷிடம் கொடுத்தார். “இதை நீங்களே ஒங்க ஐயாவுக்கு குடுங்க” என்றார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பரபரப்புடன் அதை பிரித்தார் கருணா. ப்ரோமோஷனா, டிரான்ஸ்பரா, அவார்டா? இல்லையென்றால் ஷெனாய் நேரில் வந்து கொடுக்கவேண்டிய காரணம் என்ன?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நீளமான கடிதம். “இக்கடிதத்தில் மேற்சொன்ன விஷயம் பற்றி விசாரணை செய்வதற்கு ஏதுவாக நீங்கள் தாற்காலிகப் பணிநீக்கம் செய்யப்படுகிறீர்கள்” என்று இருந்தது!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சஸ்பென்ஷன்! வாழ்க்கையில் முதல் முறையாக! அதிர்ந்துபோனார் கருணா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனாலும் சவால் விட்டார். “புகார் செய்தவன் எந்தக் கொம்பனாக இருந்தாலும், ஒரே வாரத்தில் சஸ்பென்ஷனை ரிவோக் பண்ணி மறுபடியும் இங்க வந்து உட்காருவேன், நடக்கிறதா இல்லையா பாருங்கள்” என்று ஷெனாயின் பக்கம் திரும்பாமல் மற்ற போலீஸ்காரர்கள் அனைவரையும் ஆழமாகப் பார்த்தார் கருணா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்ப நான் வரட்டுமா, கணேஷு?” என்று கிளம்பினார் ஷெனாய்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணாவுக்கு சஸ்பென்ஷன் என்றதும் பரமேஸ்வரிக்கு நாடியெல்லாம் ஒடுங்கிவிட்டது. ஐம்பதாயிரம் போய், முப்பதாயிரமாகி, இனி அது பூஜ்யமாகிவிடப் போகிறதா?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இந்தாங்க சார்! ஒங்க பெரிய ஐயா இருக்காரேன்னு பேசாம இருந்தேன். சஸ்பென்ஸன் ஆச்சின்னா எப்படி சம்பளம் வரும்? மரியாதையா என் பணத்தை மொத்தமா இப்பவே குடுத்திருங்க. இல்லேன்னா நான் வண்டை வண்டையாக் கேட்ருவேன்” என்று அவருக்கு நேர் எதிரில் குஸ்தி போடுபவள்போல் நின்றுகொண்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கணேஷு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;"> பரமேஸ்வரியைச் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">சமாதானப்படுத்தினார். “நாங்களெல்லாம் எதுக்கு இருக்கோம்?” என்ற அவருடைய உறுதிமொழியின் பேரில் தயங்கித் தயங்கி வெளியேறினாள் அவள். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அன்று அந்த வங்கிக்கிளை விழாக்கோலம் பூண்டிருந்தது. பல முக்கிய நிகழ்ச்சிகள் காரணமாகப் பெரிய விருந்தும் ஏற்பாடாகியிருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரீஜினல் மேனேஜர் ஜான் நாயுடு டிஜிஎம் ஆக ப்ரோமோஷன் கிடைத்து விஜயவாடா போகிறார். அவருடைய இடத்தில் இந்த வங்கியின் கிளை மேலாளர் சண்முகம் ரீஜினல் மேனேஜர் ஆகிறார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வேலையை ராஜினாமா செய்வதாக இருந்த மயூரி, அவளுடைய தொழிற்சங்கம் கொடுத்த ஆலோசனையின்பேரில் அதை வாபஸ் வாங்கிவிட்டு, பெங்களூரில் ஒரு கிளைக்கு மாறுதல் பெறுகிறாள். அதைக் கொண்டாடும் விதமாகத் தன் கணவர், குழந்தையுடன் வந்திருக்கிறாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விபத்துக்குப் பிறகு திலகா அன்றுதான் மீண்டும் பணியில் சேருகிறாள். சண்முகத்தின் சிபாரிசில் அவளுடைய கணவன் கிரீஷுக்கு ஒரு கம்பெனியில் மார்க்கெட்டிங் பிரிவில் வேலை கிடைத்துவிட்டது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கிட்டத்தட்ட ஐந்து வருடங்களாகப் பிரிந்திருந்த மீனாவும் குல்கர்னியும் இப்போது ஒன்று சேர்ந்துவிட்டார்கள். “சீக்கிரமே டாக்டர் வசந்தாவைப் போய்ப் பார்க்கவேண்டும் தானே?” என்று அவளைக் கிண்டலடித்தாள் திலகா. “இல்லையென்றால் என் மாமியார் வக்கீல் நோட்டீஸ் அனுப்பிவிடுவார்” என்று சிரித்தாள் மீனா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணாமூர்த்தியை அனேகமாக டிஸ்மிஸ் செய்துவிடுவார்கள் என்று தனக்குத் தகவல் வந்ததாகச் சொன்னார் குல்கர்னி. “டான்ஸ் மேக்கப்பில் இருந்த என்னை போலீஸ் ஸ்டேஷனுக்கு வரச்சொல்லி ஸ்டேட்மெண்ட் வாங்கியவனுக்கு இதுவும் வேண்டும், இன்னமும் வேண்டும்” என்றாள் மீனா, பழைய ஆத்திரம் அடங்காதவளாக.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வங்கியின் மற்ற ஊழியர்களும், ரீஜினல் ஆபீசில் இருந்து விசேஷ அழைப்பின்பேரில் மாலினியும், வந்திருந்தார்கள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மணிகர்ணிகாவும் இங்கு இருந்தால் எவ்வளவு மகிழ்ச்சியாக இருக்கும்?” என்றார் சண்முகம். ஜான் நாயுடு ராஜாவின் முகத்தைப் பார்த்தார். </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அவன் பேசாமல் சிரித்தான். உள்ளர்த்தம் இல்லாமல் அவன் சிரிக்கமாட்டான். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சற்று நேரத்தில் அங்கு ஒரு பெரிய வேன் வந்து நின்றது. அதிலிருந்து முதலில் இறங்கினார் வங்கியின் சேர்மன் ரங்கநாத், பிறகு அவர் மனைவி சாமுண்டீஸ்வரி. அடுத்து கையில் நிறைய அழைப்பிதழ்களுடன் நவீன். கடைசியாக இறங்கினாள் மணிகர்ணிகா! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு மணப்பெண்ணுக்குரிய நாணத்துடன் விசேஷ அலங்காரத்துடன் வந்திருந்தாள் அவள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இனிமேல் மணிகர்ணிகா வருவாளா, மணிகர்ணிகா எங்கு போனாள் என்று யாரும் என்னிடம் கேட்க வேண்டியது இல்லை. இதோ வந்துவிட்டாள்” என்று மாலினி உரக்கக் கூறினாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆனால் எல்லாம் அக்டோபர் 9 ஆம் தேதி வரைதான்! அதன் பிறகு மணிகர்ணிகா வருவாளா வங்கிக்கு என்று அவள் கணவனைத்தான் கேட்கவேண்டும்!” என்று சிரிப்புடன் கூறினார் சேர்மன் ரங்கநாத். “ஆனால் என்னுடைய மருமகளை ஒரு தொழிலதிபராகத்தான் பார்க்க எனக்கு ஆசை” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீங்கள் அனைவரும் திருமணத்திற்குக் கண்டிப்பாக வரவேண்டும்” என்று ஒவ்வொருவரிடமும் தானே அழைப்பிதழைக் கொடுத்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அன்றைய விருந்து அனைவருக்கும் மறக்க முடியாத விருந்தாக அமைந்தது. விருந்து முடியும் நேரத்தில் மணிகர்ணிகாவின் மொபைலில் <i>“விரைவில் விஜயவாடாவில் தொடங்க இருக்கும் உங்கள் கம்பெனிக்கு என் நல் வாழ்த்துக்கள்”</i> என்று குறுஞ்செய்தி வந்தது. அனுப்பியவள் - துபாயில் இருந்து மாதவி!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">****முற்றும்**** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><i style="font-size: large;"><b>வாசகப்பெருமக்களுக்கு ஒரு வேண்டுகோள்!</b></i></div><p><span style="font-size: medium;"><i>இதுவரை 'மணிகர்ணிகா' வின் 24 அத்தியாயங்களையும் படித்தவர்கள் தயவுசெய்து தங்கள் மனதில் தோன்றும் கருத்தைப் பின்னூட்டமாக எழுதவேண்டுகிறேன். </i></span></p><p><span style="font-size: medium;"><i>(1) இந்த வலைப்பதிவின் கீழும் எழுதலாம். அல்லது (2) என்னுடைய வாட்ஸ்அப் பிலும் எழுதி அனுப்பலாம். (3) அல்லது என்னுடைய ஈமெயிலுக்கும் அனுப்பலாம்: chellappay@gmail.com</i></span></p><p><span style="font-size: medium;"><i>அவற்றில் சிறந்த கருத்துக்களை, இந்த நாவல் புத்தகமாகும்போது அதில், (உங்கள் அனுமதி பெற்று), வெளியிட விரும்புகிறேன். </i></span></p><p><span style="font-size: medium;"><i>தினந்தோறும் என்னை எழுப்பி <b>"மணிகர்ணிகா எப்போது வருவாள்" </b>என்று உசுப்பிவிட்டுக்கொண்டே இருந்த எனது சீடியெஸ் சென்னைப்பட்டின வாசிகளுக்கும், முகநூல் மத்யமர் வட அமெரிக்கக் குழுவினருக்கும், எனது கார்ப்பொரேஷன் வங்கி நண்பர்களுக்கும், குவிகம் -விருட்சம் அமைப்புகளின் மகத்தான உறுப்பினர்களுக்கும் மற்றும் எனது நீண்டநாள் விசுவாசமான வாசகர்களுக்கும் என் மனமார்ந்த நன்றியறிதலைத் தெரிவித்துக் கொள்கிறேன். </i></span></p><p>-இராய செல்லப்பா. </p><p><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/09/blog-post.html"><span style="font-size: medium;">எனது அடுத்த கட்டுரை <span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மனோ சார் </span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><div><br /></div>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-70217795133822547002022-08-24T04:00:00.004+05:302022-08-28T01:14:33.276+05:30மணிகர்ணிகா (23) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-c30df690-7fff-a7a0-b9d3-5c970c298570"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (23) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 120 வது நாள்: 09-8-2022)</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திலகா எங்கு போனாளோ என்று தவித்துக்கொண்டிருந்த சண்முகமும் கிரீஷும் அவள் டாக்டர் வசந்தாவின் நர்ஸின் ஹோமில் பத்திரமாக இருக்கிறாள் என்று தெரிந்தவுடன் அடைந்த நிம்மதிக்கு அளவேயில்லை. இருவரும் உடனே அவளைப் பார்க்கக் கிளம்பி வந்தார்கள். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5TMAdF0LUFqHSHrilQVp2MaE-aYg9ea4-0UIiSQJDnGi78Q1xfFsLghsbS1K-9dyTR69yKCwM4IIkK7B_EBAWgtYc36KAsvQkIXTKzG63HYVPoq5YtQtRAKoD2xPRCWJ6UDQE3kqYHnY1K7-T15dnsSaQMXWBWY1ImkwyTlRhSo8hTyhEcizxzFHPbQ/s499/Nalli%20Silk-Rs9424.webp" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="499" data-original-width="333" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5TMAdF0LUFqHSHrilQVp2MaE-aYg9ea4-0UIiSQJDnGi78Q1xfFsLghsbS1K-9dyTR69yKCwM4IIkK7B_EBAWgtYc36KAsvQkIXTKzG63HYVPoq5YtQtRAKoD2xPRCWJ6UDQE3kqYHnY1K7-T15dnsSaQMXWBWY1ImkwyTlRhSo8hTyhEcizxzFHPbQ/w268-h400/Nalli%20Silk-Rs9424.webp" width="268" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red;">நல்லி சில்க்ஸ்-ரூ 9424 <br />மயூரிக்குப் பிடிக்குமா? <br /><br /></span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அதற்கு முன்பாகத் தன் வீட்டுக்குப் போய் திலகாவுக்குச் சில மாற்று ஆடைகளை எடுத்துக்கொண்டான் கிரீஷ். கொஞ்சம் பழங்களும் வாங்கிக்கொண்டான்.</span><p></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">டாக்டர் வசந்தா அவர்கள் இருவரையும் தனியே அழைத்துப்போய், திலகா தன்னிடம் கூறிய எல்லா விவரங்களையும் தெளிவாகச் சொன்னார். ஒரு போலீஸ் அதிகாரியின் சூழ்ச்சி வலையில் தன்னை அறியாமலேயே கிரீஷ் விழுந்துவிட்டதைச் சுட்டிக்காட்டிய வசந்தா, முதலில் அந்த வலையில் இருந்து வெளிவருவது பற்றி யோசிக்கவேண்டும் என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">திலகாவின் கர்ப்பம் பத்திரமாக இருப்பதாகவும், அவளுக்கு எந்த மருத்துவ உதவியும் தேவையில்லை என்றும் உடனே அவளை வீட்டுக்கு அழைத்துக்கொண்டு போகலாம் என்றும் அவர் தெரிவித்தபோது, கிரீஷ் நன்றிப் பெருக்கால் கண்ணீர் உதிர்த்தான். சண்முகம் டாக்டரோடு பேசிக்கொண்டிருக்க, கிரீஷ் மேல்மாடிக்குச் சென்றான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போது திலகா உறக்க நிலையில் இருந்தாள். தனக்கு ஏற்பட்ட துயரத்தையும் மீறி, அவளுக்குத் தான் இழைத்துவிட்ட துயரங்களின் சுமை அவனை அழுத்தியது. மெதுவாகச் சென்று அவளுடைய கால்கள் இரண்டையும் பிடித்துக்கொண்டான். வழிந்த கண்ணீரில் கால்கள் சிலிர்த்தபோது திடுக்கிட்டு விழித்துக்கொண்டாள் திலகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எழுந்து நிற்க முயன்றவளை எழவிடாமல் கட்டி அணைத்துக்கொண்டான். அவள் கண்களும் நீரைப் பெருக்கின. “வாங்க, நம்ப வீட்டுக்குப் போகலாம்” என்று அவன் பிடியில் இருந்து தன்னைத் தளர்த்திக்கொண்டு எழுந்து நின்றாள். “முதலில் மயூரியிடம் மன்னிப்பு கேட்கவேண்டும். அவள் லோன் போட்டு ஒரு லட்சம் கொடுத்திருக்கிறாள். அதைத் திருப்பிக் கொடுத்துவிடவேண்டும்” என்றாள். பிறகு குளித்து விட்டு, அவன் கொண்டுவந்த உடைகளை அணிந்துகொண்டு புறப்படத் தயாரானாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">டாக்டரிடம் விடைபெற்றுக்கொள்ளச் சென்றபோது அவர் பிஸியாக இருந்தார். அங்கிருந்த சிசி டிவியின் பதிவுகளை வேறொரு ஹார்டு டிஸ்க்கில் பிரதி எடுக்கும்போது ஏதோ பிரச்சினை ஏற்பட்டுவிட்டது. அதனால், பிரதி எடுத்த டிஸ்க்கை ஓடவிட்டுப் பார்த்துக் கொண்டிருந்தார். அப்போதுதான் திலகாவும் கிரீஷும் உள்ளே நுழைந்தார்கள். ‘பத்து நிமிஷம் உட்காரும்மா’ என்று சைகை காட்டிவிட்டு பதிவுகளைத் தொடர்ந்து பார்க்கலானார் வசந்தா. கிரீஷும் பார்க்க ஆரம்பித்தான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு கட்டத்தில், “இருங்க டாக்டர்” என்று கத்தினான் கிரீஷ். டாக்டர் அந்தக் காட்சியை ஃப்ரீஸ் செய்தார். என்பீல்டு பைக்கில் மயூரியும் திலகாவும் இருக்கும்போது ஒரு தண்ணீர் லாரி உரசுவதுபோல் செல்லும் காட்சி அதில் பதிவாகி இருந்தது. திலகாவும் உணர்ச்சி வசப்பட்டுப்போனாள். “டாக்டர் அதை முழுசாகக் காட்டுவீர்களா?” என்று கெஞ்சினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நர்சிங் ஹோமுக்கு எதிரே இருந்த சாலையில் நடந்த அந்த விபத்து சிசிடிவி காட்சியில் நன்றாகப் பதிவாகி இருந்தது. முக்கியமாக, லாரியின் பதிவு எண் தெளிவாகத் தெரிந்தது. காட்சியில் தேதியும் நேரமும் தெளிவாகத் தெரிந்தன. பைக்கை மயூரி ஓட்டிக்கொண்டிருக்கிறாள். அவளை முந்திக்கொண்டு லாரி இடதுபுறம் திரும்ப முயற்சிக்கும்போது, பைக் மீது உரசுகிறது. மயூரியும் திலகாவும் கீழே விழுகிறார்கள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதாவது, மயூரி எந்தத் தவறும் செய்யவில்லை. லாரி மீதுதான் தவறு என்று இதைப் பார்த்தவுடனே யாருக்கும் தெரிந்துவிடும்” என்றார் டாக்டர். “இதை வைத்தே லாரி ஓனர் மீது கேஸ் பதிந்திருக்கவேண்டும். ஏன் போலீஸ் செய்யவில்லை?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பைக் இன்சூரன்ஸ் காலாவதியாகிவிட்ட விஷயத்தைத் துருப்புச் சீட்டாக்கி போலீஸ் அதிகாரி, மயூரிதான் தவறாக ஓட்டினாள் என்றும் அந்த பைக் பழுதான நிலையில் இருந்ததாகவும் எழுதிவாங்கி விட்டது கிரீஷுக்குத் தெரியாது. திலகாவிற்கும் தான் எந்த பேப்பரில் கையெழுத்திட்டோம் என்று ஞாபகம் வரவில்லை. அவள் எதையும் படித்துப் பார்க்கவில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நல்லது, இந்தப் பதிவு உங்களுக்குத் தேவைப்படுமானால், எழுத்துபூர்வமாகக் கேளுங்கள். தருகிறேன். அப்போதுதான் அதை கேசுக்கான ஆதாரமாக நீங்கள் காட்ட முடியும்” என்ற டாக்டர் அவர்களுக்கு விடை கொடுத்தார். திலகாவை ஒரு நோயாளியாக அவர் பதிவுசெய்யாததால், அவளிடம் கட்டணம் எதுவும் பெறவில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சண்முகத்தின் காரில் வீடு வந்து சேர்ந்தாள் திலகா. வேலைக்காரிக்கு போன் செய்து வரச்சொன்னாள். வீடு துப்புரவாகும்வரை பால்கனியில் நின்றுகொண்டாள். தலைவிதி! என்னவெல்லாம் நடந்துவிட்டது! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சண்முகம் கிரீஷை அழைத்துக்கொண்டு ஐசிஐசிஐ வங்கியின் உள்ளூர் தலைமை அலுவலகத்துக்குச் சென்றார். அன்று ஏடிஎம்-மில் தனக்குத் தவறுதலாகக் கிடைத்த 20,000 ரூபாயை அவர்களிடம் ஒப்படைத்தான் கிரீஷ். அவர்களுக்கு ஆச்சரியம். ஏனென்றால் அதை ஒப்படைக்கச் சொல்லி கோர்ட்டில் உத்தரவு இல்லை. மாறாக, கிரீஷுக்கு ஒரு லட்சம் நஷ்டஈடு வழங்கவேண்டும் என்பது தான் உத்தரவு. “மற்றவர்களின் பணம் எனக்குத் தேவையில்லை. அத்துடன் எனக்கு எந்த நஷ்ட ஈடும் தேவையில்லை” என்று எழுதிக்கொடுத்தான் கிரீஷ். ஒரு பெரிய சிக்கலில் இருந்து தங்கள் வங்கியை விடுவித்ததற்காக அதன் உயர் அதிகாரி சண்முகத்திற்கு நன்றியைத் தெரிவித்துக்கொண்டார்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“கிரீஷ், மயூரிக்கு நீங்கள் ஏதாவது சொல்லவேண்டி இருக்கிறதா?” என்றார் சண்முகம். “ஏனென்றால் அவள் ரெசிக்னேஷன் லெட்டர் அனுப்பியிருக்கிறாள். அவளை இனிமேல் நீங்கள் பார்க்க முடியாது. ஆகவே போன் போடட்டுமா, பேசுகிறீர்களா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தலையைக் குனிந்தான் கிரீஷ். போலீஸ் அதிகாரி கருணாவும், தொழிற்சங்கத் தலைவரும் தன்னை எவ்வாறு ப்ரெயின்வாஷ் செய்து வைத்திருந்தார்கள் என்று நினைத்தபோது வெட்கமாக இருந்தது. அதன் காரணமாகவே மயூரியும் வேலையை விட்டுவிட்டு பெங்களூர் செல்லத் தீர்மானித்திருக்கவேண்டும். அவளிடம் மன்னிப்பு கேட்டாகவேண்டும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“வணக்கம் மயூரி! எல்லாம் என்னால் வந்த வினை. விதி! உங்களை என்னென்னவோ பேசிவிட்டேன். தயவு செய்து என்னை மன்னித்துவிடுங்கள். உங்கள் ஆரோக்கியம் இப்போது பரவாயில்லையா? திலகா உங்களோடு பேச விரும்புகிறாள். அவளும் உங்களிடம் மன்னிப்பு கேட்கவேண்டும் என்கிறாள்..” என்று குரல் தழுதழுக்கப் பேசினான் கிரீஷ்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மயூரிக்கும் குரல் நெகிழ்ந்துபோய்விட்டது. சில கணங்கள் மௌனமாக இருந்தவள், “போனது போகட்டும், கிரீஷ்! திலகாவின் குழந்தைக்கு ஒன்றுமில்லையே? அதைக் கவனியுங்கள். மற்றப்படி, எல்லாம் என் தலையெழுத்து. வண்டியின் இன்சூரன்ஸை ஒழுங்காக ரினியூ செய்யாதது என் கணவரின் தவறு. அதனால் தான் நீங்கள் அந்தப் போலீஸ் அதிகாரி சொன்னபடி கேட்கவேண்டி வந்தது. இந்த விஷயத்தை இத்தோடு மறந்துவிடுவோம். என் ரெசிக்னேஷன் ஏற்றுக்கொள்ளப்பட்டவுடன் ஒருநாள் வந்து எங்கள் பிராஞ்சில் அனைவருக்கும் பார்ட்டி கொடுக்கிறேன். அப்போது தவறாமல் கலந்துகொள்ளுங்கள்” என்று போனை வைத்துவிட்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“எவ்வளவு பெரிய மனசு அவளுக்கு! அவளை வைத்து 20 லட்சம் கறந்துவிடலாம் என்று தூண்டிவிட்டானே அந்தக் கயவன்!” என்று பொருமினான் கிரீஷ். “அவனுக்கு எப்படியாவது பாடம் கற்பிக்கவேண்டும் சண்முகம் சார்!” என்றான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சண்முகம், “கொஞ்சம் பொறுமையாக இருங்கள். ஒரு காக்கிச் சட்டையை இன்னொரு காக்கிச்சட்டை காட்டிக்கொடுக்காது என்பது பொதுவிதி. ஆகவே முதலில் அவரிடமிருந்து உங்களை முழுசாக விடுவிக்கவேண்டும். அதன் பிறகு அவரைப் பழிவாங்குவது பற்றி யோசிக்கலாம்“ என்றார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரு விஷயத்தில் நீங்கள் உண்மையாக இருக்கவேண்டும். கருணாவிடம் நீங்கள் பணம் வாங்கினீர்களா, எவ்வளவு?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சொல்லிவிடுகிறேன் சார்! அன்று அப்போலோவில் அட்மிட் ஆனபோது திலகாவிடம் சில பேப்பர்களில் கையெழுத்து வாங்கிக்கொண்டு என்னிடம் ஒரு கவர் கொடுத்தார். அதில் ஐம்பதாயிரம் இருந்தது. அவ்வளவுதான். வேறு எதுவும் அவர் கொடுக்கவில்லை” என்றான் கிரீஷ். “அத்துடன் எந்த பேப்பரிலும் நான் கையெழுத்து போடவும் இல்லை.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அந்த அளவில் நிம்மதி” என்ற சண்முகம், அவரை அழைத்துக்கொண்டு ஓய்வு பெற்ற நீதிபதி ஒருவரின் வீட்டுக்குப் போனார். இடதுசாரிப் பற்றுள்ளவர் அவர். போலீசாரின் வன்முறைக்கு ஆளான எளிய மக்களைப் பற்றிய சில திரைப்படங்களில் நடித்ததன் மூலம் சாதாரண மக்களுக்கும் தெரிந்தவராகி விட்டவர். சண்முகமும் கிரீஷும் சொன்னதையும், டாக்டர் வசந்தாவிடமிருந்து பெற்ற சிசிடிவி பதிவையும் பார்த்தபின் அவர் கூறினார்: </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இதுதான் நம் நாட்டில் அடிக்கடி நடப்பது. பதவியைத் தவறாகப் பயன்படுத்திப் பணம் பண்ணுவது அநேகமாக ஒப்புக்கொள்ளப்பட்ட தலைமைப் பண்பாகி விட்டது. பண பலம், சாதி பலம் உள்ளவர்கள் மட்டுமே இவர்களை எதிர்க்க முடிகிறது. மற்றவர்களை இவர்கள் பயத்தாலும் மிரட்டலாலுமே விழுங்கி ஏப்பம் விட்டு விடுகிறார்கள்.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பிறகு, “உங்களிடம் மிகச் சரியான சாட்சியம் இருக்கிறது. ஆனால் அதை பயன்படுத்தி நஷ்டஈடு கேட்கவேண்டும் என்ற ஆவேசமோ, அதற்கான நேரமோ, பண வசதியோ இல்லை. அதைத்தான் கருணாவைப் போன்றவர்கள் தங்களுக்குச் சாதகமாகப் பயன்படுத்திக்கொள்கிறார்கள். இது ரொம்ப சிம்பிள் கேஸ்! உடனே அந்த லாரி ஓனருக்குத் திலகாமூலம் வக்கீல் நோட்டீஸ் கொடுங்கள். ஒரே வாரத்தில் கருணா உங்களிடம் சரண்டர் ஆகிறாரா இல்லையா பாருங்கள். கவலை வேண்டாம்” என்றார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வாசல் வரை வந்து வழியனுப்பியவர், கடைசியாகச் சொன்னார்: “எப்போது வேண்டுமானாலும் என்னிடம் பேசலாம். ஆனால் இந்த விஷயத்தை அதிகம் விளம்பரப்படுத்தவேண்டாம். ஏனென்றால் போலீஸ்காரர்கள் அடிபட்ட நாகம் மாதிரி. ஞாபகம் வைத்துக்கொண்டு இன்னொரு சமயம் கொத்திவிடுவார்கள்” என்றார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதன்படியே வக்கீல் நோட்டீஸ் போயிற்று.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">**** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எந்த மாநிலமானாலும், அமைச்சர்களுக்கும் ஐஏஎஸ் அதிகாரிகளுக்கும் முழுமையான கருத்தொற்றுமை இருப்பது அபூர்வமே. சொந்தக் கட்சிக்காரர்களுக்கு நல்லது செய்யவேண்டும் என்பதுதான் அமைச்சர்களின் முன்னுரிமை. ஆனால், எதைச் செய்தாலும் அது சட்டதிட்டங்களுக்கு உட்பட்டதாகவும், தங்கள் எதிர்காலத்தைப் பாதிக்காதவாறும் இருக்கவேண்டும் என்பது இந்த உயர் அதிகாரிகளின் ஆரம்பப் பாடம். இரண்டும் எல்லா நேரங்களிலும் ஒத்துப்போவதில்லை.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">குல்கர்னிக்கும் இந்த நிலைமை ஏற்பட்டது. ஒரு அமைச்சரின் நியாயமற்ற யோசனையை ஏற்க மறுத்ததால் அவர் ஆளும்கட்சிக்கு வேண்டாதவரானார். அவரை மத்திய அரசுக்குத் திருப்பி அனுப்புமாறு சிபாரிசு எழுதினார் அமைச்சர். இதை இரகசியமாக அறிந்துகொண்ட குல்கர்னி, தாமே விருப்ப மாறுதலுக்கு விண்ணப்பித்தார். அவர் எதிர்பார்த்தபடியே தமிழ்நாடு கேடருக்கு மாறுதல் கிடைத்து, போக்குவரத்துத் துறையில் துணைக் கமிஷனராக ஒரே வாரத்தில் வந்து சேர்ந்துவிட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சம்பிரதாயப்படி, அதிக வாகனங்களை வைத்திருக்கும் உரிமையாளர்கள் குல்கர்னியை நேரில் சந்தித்து, வாழ்த்து சொன்னார்கள். அவர்களில் முதலாமவர் ஆளும்கட்சியின் செல்வாக்குமிக்க தொழிலதிபர். ஆனாலும் குல்கர்னியிடம் பணிவாக நடந்துகொண்டார். அத்துடன் தனது தனிப்பட்ட பிரச்சினை ஒன்றையும் அவருடன் பகிர்ந்துகொண்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரு சின்ன விபத்து. போலீஸ் சொன்னதை நம்பி ஐந்து லட்சம் கொடுத்தேன். விஷயம் செட்டில் ஆகிவிட்டது என்றார் போலீஸ் அதிகாரி. இப்போது சம்பந்தப்பட்ட பெண்மணி வக்கீல் நோட்டீஸ் கொடுத்திருக்கிறார். இந்த வருடம் முனிசிபல் தேர்தலில் கவுன்சிலருக்கு நிற்பதாக இருக்கிறேன். விஷயம் பெரிதாகாமல் அடக்கவேண்டும். உங்கள் உதவி தேவை” என்று பணிவாகக் கேட்டுக்கொண்டார். அரசாங்க அதிகாரிகளிடம் பணத்தைவிடப் பணிவுதான் அதிகம் பலன்தரும் என்று அனுபவத்தில் அறிந்தவர் அவர். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வக்கீல் நோட்டீஸைப் படித்தார் குல்கர்னி. அதில் மயூரி, திலகா என்ற கேள்விப்பட்ட பெயர்கள் இருப்பதைக் கவனித்தார். மீனாவிடம் பேசவேண்டும் என்று தீர்மானித்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்னுடைய டிபார்ட்மண்ட் விஷயம் இல்லையே இது! போலீஸ்துறையில் நான் எப்படித் தலையிட முடியும்?” என்று கேட்டார் குல்கர்னி. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படிச் சொல்லக்கூடாது குல்கர்னி சார்! நானே போலீஸ் டிபார்ட்மெண்ட்டுக்குப் போய் டீல் செய்யமுடியும். ஆனால் அங்கிருக்கும் ஒரு முக்கியமானவர் எனக்கு எதிரானவர். இந்த வக்கீல் நோட்டீசை உடனே நக்கீரனுக்கு லீக் பண்ணிவிடுவார். அத்துடன் நோட்டீஸ் கொடுத்திருக்கும் வக்கீல், பிரபலமான முன்னாள் நீதிபதியின் உறவினர். ஆதாரம் இல்லாமல் கேஸை எடுக்கமாட்டார். விளைவாக, என் அரசியல் முன்னேற்றம் தடைப்படும். அதனால்தான் உங்களிடம் வந்தேன். ஏற்கெனவே ஐந்து லட்சம் கருணாமூர்த்தியிடம் கொடுத்துவிட்டேன். எப்படியாவது நீங்கள் கருணாவை அடக்கி இந்த கேஸை வாபஸ் வாங்கும்படி செய்யவேண்டும்” என்று எழுந்தார் அவர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">போகும்போது “இந்தக் கருணாமூர்த்தியின் மேலதிகாரி உங்கள் ஊர்க்காரர் தான். அனந்தராம் ஷெனாய்” என்ற தகவலையும் கொடுத்தார். அரசியல்வாதிகள் எப்படியெல்லாம் அதிகாரிகளை ‘கவர்’ செய்கிறார்கள் என்று அதிசயப்பட்டார் குல்கர்னி. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">**** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: #38761d;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; text-decoration-line: underline; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">குறிப்பு:</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> இந்த அத்தியாயத்துடன் கதை முடிந்துவிடும் என்று தோன்றியது. ஆனால் மணிகர்ணிகா துபாயில் இருந்துவரும் விமானம் ஆறுமணி நேரம் தாமதமாவதால், அடுத்த அத்தியாயத்தில் தான் அவளை நீங்கள் சந்திக்க முடியும்! அதற்காகக் கஷ்டப்படவேண்டாம். கீழே சொடுக்கினால் போதும். </span></span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">-இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து. </span></p></span><p> <a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/24.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (24) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><div><br /></div>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-34335510956457255132022-08-23T07:18:00.005+05:302022-08-29T18:01:53.833+05:30மணிகர்ணிகா (22) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-b0be44f4-7fff-ed4e-776e-85422dcacbd6"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (22) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 119 வது நாள்: 08-8-2022)</span></p><br /><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/10.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (10) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><div><br /></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திலகா மௌனமாக இருந்ததைக் கண்டு, உள்ளுக்குள் ஆனந்தப் பட்டார் கருணா. லாரி உரிமையாளரிடம் பெற்ற ஐந்து லட்சத்திற்கு இனிமேல் அவர் யாருக்கும் கணக்குச் சொல்ல வேண்டியதில்லை. மூன்று லட்சம் கிரீஷிடம் கொடுத்ததாகத் திலகாவை நம்பவைத்தாகி விட்டது. மேலும் இரண்டு லட்சம் அவ்வப்பொழுது சில்லறையாகக் கொடுத்ததாகச் சொன்னால் போயிற்று. அதற்குள் கிரீஷைத் தேடிக் கண்டுபிடிக்கவேண்டும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்குள் இவள் தன் வீட்டுக்குத் திரும்பிவிடக்கூடாது. குட்டு உடைந்துவிடும். அதற்கு ஒரே வழி, இவளை மறுபடியும் ஏதாவது ஒரு தனியார் ஆஸ்பத்திரியில் சேர்த்துவிடுவதுதான். அதற்கு கிரீஷ் வந்தால்தான் முடியும். தான் இந்த முயற்சியில் தலையிடுவது நல்லதல்ல. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiPBmu_VYfMJgyGohBzFSh9YVgjpuD589Ov16Bu8qZs4hgOsGaslVUuNW-EffK_V30-GeBQQ1FPM9CS6cW0y3x2f8vyWP8W3pladjWqYna5s4Cz1DjmIgkje94wjj7fvyR9DTrnUQrU_X01PopICpzcoAITbk45SFvBzYpcxdPP1L8Wq_E6LnyIEHyhA/s338/Kajal%20Agarwal.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="338" data-original-width="297" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiPBmu_VYfMJgyGohBzFSh9YVgjpuD589Ov16Bu8qZs4hgOsGaslVUuNW-EffK_V30-GeBQQ1FPM9CS6cW0y3x2f8vyWP8W3pladjWqYna5s4Cz1DjmIgkje94wjj7fvyR9DTrnUQrU_X01PopICpzcoAITbk45SFvBzYpcxdPP1L8Wq_E6LnyIEHyhA/w351-h400/Kajal%20Agarwal.jpg" width="351" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red;">காஜலுக்குக் குழந்தை பிறந்தது மீனா குல்கர்னிக்குத் தெரியுமா?</span></td></tr></tbody></table><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இங்க பாரு திலகா மா! நீங்க ஒடனே இன்னொரு ஆஸ்பத்திரியில் சேர்ந்துடணும். அப்பத்தான் நீங்க தொடர்ந்து அந்த ஆக்சிடெண்ட்டுனால பாதிக்கப்பட்டீங்கன்னு ரெக்கார்டுல வரும்! நடுவுல எழுந்து வெளியில வந்துட்டீங்கன்னா, இல்ல, ஒங்க வீட்டுப் பக்கம் போய்ட்டீங்கன்னா, இவங்க ஒடம்புக்கு ஒண்ணுமில்லேனு பாக்கறவங்க சாட்சி சொல்லிடுவாங்க. நம்ப கேஸ் வீக்காயிடும். அப்புறம் லாரி ஓனருக்குப் பணத்தைத் திருப்பிக்கொடுக்க வேண்டிவரும். அப்படி நடந்தால், நீங்கதான் அவரை டைரக்டா டீல் பண்ணிக்கனும். நான் வரமாட்டேன். புரிஞ்சிகிட்டு நடக்கணும். சரியா?” </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவ்வளவுதான் போனை வைத்துவிட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன்னுடைய தொழிற்சங்கத் தலைவரிடம் பேசினால் என்ன என்று தோன்றியது. எந்த உதவி வேண்டுமானாலும் செய்வதாகக் கூறினாரே!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திலகா பேசியதைப் பொறுமையாகக் கேட்டுக்கொண்ட தலைவர், “ஒங்க மெடிக்கல் பில் எல்லாத்தையும் குறைக்காம சாங்க்ஷன் பண்ணச் சொல்லி ஜிஎம் கிட்ட சொல்லிடறேன். அதுக்கு மேல என்கிட்டே எதையும் எதிர்பாக்காதீங்க” என்று நறுக்கென்று பேசி முடித்தார். மயூரியைப் பழிவாங்கவேண்டும், கருங்காலி என்றெல்லாம் சொன்னவர் இப்போது அவளைப் பற்றி வாயே திறக்கவில்லையே! ஒருவேளை அவருடைய சங்கத்தில் சேர்ந்துவிட அவள் ஒப்புக்கொண்டுவிட்டாளோ? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆஸ்பத்திரி வாசலில் வெகுநேரமாக அவள் நின்று கொண்டு இருப்பதைக் கவனித்த ஓர் ஆட்டோக்காரர் “எங்கம்மா போகணும்?” என்று அருகில் வந்தார். ஆட்டோவிலிருந்து ‘வசந்தகால நதிகளிலே’ என்ற மிகப் பழைய பாடல் ஒலித்துக்கொண்டிருந்தது. உடனே அவள் மனதில் டாக்டர் வசந்தாவின் ஞாபகம் வந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆம், அதுதான் சரி! அவர் ஏற்கெனவே தன்னைப் பார்த்திருக்கிறார். முன்பணம் கேட்கமாட்டார். அவருடைய நர்ஸிங் ஹோமில் தங்கிவிடலாம். எப்படியும் சில நாட்களுக்குள் கிரீஷ் வந்துவிடமாட்டானா? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“கோட்டூர்புரம்- டாக்டர் வசந்தா ஆஸ்பத்திரி” என்றாள் திலகா. ஆட்டோ பறந்தது.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒருமுறை பார்த்த நோயாளியைத் தன் வாழ்நாள் முழுதும் மறக்கமாட்டார் டாக்டர் வசந்தா. இயற்கையாகவே அவருக்கு ஞாபக சக்தி அதிகம். அதே போல, நோயாளிகளின் வசதிக்குத் தக்கபடி தான் பணம் வாங்குவார். ஏழைகள் என்றால் வெறும் ஐம்பதே ரூபாய் வாங்கிக்கொண்டதும் உண்டு. அதை அவர் விளம்பரப்படுத்துவதில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திலகாவைப் பார்த்ததுமே அடையாளம் தெரிந்துவிட்டது. “வாம்மா, எல்லாம் சரியாகத்தானே இருக்கிறது? உன்னைப் பார்த்தாலும் நார்மலாகத் தான் தோன்றுகிறது” என்று வரவேற்றார் வசந்தா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நோயாளிகள் கூட்டம் அதிகமில்லை. அவளை உள்ளே அழைத்துக்கொண்டு தன் அறைக்கதவைச் சாத்தினார். “புஷ்பா, நான் லஞ்சு சாப்பிடவேண்டும். அதனால் இன்று ஓ.பி. யில் வேறு யாரையும் எடுத்துக்கொள்ளாதே” என்று கூறிவிட்டு, தன் உணவுப் பெட்டியைத் திறந்தார். தலையாட்டிவிட்டுக் கிளம்பினாள் நர்ஸ் புஷ்பா. “திலகா, உன் பிரச்சினையைக் கூறு. சாப்பிட்டபடியே கேட்கிறேன்” என்றதும் மடைதிறந்த வெள்ளம்போல் தன் மனத்தைத் திறந்து கொட்டலானாள் திலகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாப்பிட்டு எழுந்த டாக்டர், திலகாவின் கர்ப்பம் நார்மலாகத்தான் இருக்கிறது என்பதை உறுதிப்படுத்திக்கொண்டபின், கூறினார்: “திலகா, எத்தனை நாள் வேண்டுமானாலும் நீ இங்கு தங்கிக்கொள்ளலாம். உன் பேங்க் கொடுக்கும் ரீ-இம்பர்ஸ்மென்ட் அளவுக்கே நான் பில் கொடுப்பேன். கையை விட்டு நீ ஒரு பைசாவும் தரவேண்டாம். நம்ப செக்யூரிட்டி ஏஜென்சிக்குத் தகவல் சொல்லி, சரியான ஆளை வரவழைக்கிறேன். உன் கணவரின் போட்டோக்கள் சிலதை என் வாட்ஸப்ப்புக்கு அனுப்பிவை. அவரைக் கண்டுபிடித்துவிடலாம்” என்று அவளை முதல்மாடியில் ஒரு ஸ்பெஷல் ரூமில் அமர்த்தினார். மனம் ஓரளவு அமைதியடைந்ததில் உடனே கண்ணுறங்கிவிட்டாள் திலகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாலை ஆறு மணிக்கு அந்தப் போட்டோக்களைப் பெற்றுக்கொண்ட செக்யூரிட்டி ஏஜென்சியின் அதிகாரி, கிரீஷின் வீட்டு முகவரியைப் பார்த்தவுடன், அந்தப் பகுதியில் பணிசெய்யும் தங்களுடைய காவலர்களின் மொபைல்களுக்கு அவற்றை அனுப்பினார். சரியாக ஐந்தே நிமிடத்தில் பதில் வந்துவிட்டது. “இவர் இரண்டு நாட்கள் கூடுவாஞ்சேரி லாக்கப்பில் இருந்தார். நிரபராதி என்று கோர்ட்டால் விடுதலை செய்யப்பட்டார்” என்று! பதிலளித்தவர், தங்கராசு!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திலகா இருக்கும் மனநிலையில், கிரீஷ் லாக்கப்பில் இருந்த விஷயம் அவளுக்குத் தெரிய வேண்டாம் என்று டாக்டர் முடிவுசெய்தார். தங்கராசு மூலமே தகவல் அனுப்பி, கிரீஷைத் தன்னைச் சந்திக்குமாறு ஏற்பாடுசெய்யச் சொன்னார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தங்கராசு கிரீஷின் வீட்டை நெருங்கும்போது, அவன் ஒரு மாருதி காரில் ஏறுவது தெரிந்தது. “அரசாங்க வண்டிகளுக்கே உரிய ‘ஜி’ என்னும் ஆங்கில எழுத்து நம்பர்பிளேட்டின் மீது சிகப்பில் எழுதப்பட்டிருந்தது. அந்தக் காரைப் பின்தொடர்ந்ததில் அது ஒரு வங்கி மேனேஜரின் கார் என்று தெரிந்தது. அது போய் நின்ற இடம் மேனேஜரின் வீடாக இருக்கவேண்டும்” என்று தன் ரிப்போர்ட்டில் எழுதியிருந்தார் தங்கராசு. அந்த வீட்டு முகவரியும் கொடுத்திருந்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இந்த விவரங்களைத் திலகாவிடம் சொன்ன உடனே அவளுக்குத் தெம்பு வந்துவிட்டது. தன்னுடைய மேனேஜர் சண்முகத்தின் வீட்டுக்குத்தான் போயிருக்கிறான் கிரீஷ்! பரபரப்புடன் சண்முகத்துக்கு போன் செய்தாள் திலகா.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">**** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">துணை ஜனாதிபதி வந்தபோது நடைபெற்ற நாட்டிய நிகழ்ச்சிக்கே வரவேண்டுமென்று முயற்சித்தார் குல்கர்னி. ஆனால் ஐஏஎஸ் பொறுப்புகள் அவரை நகரவிடாமல் செய்துவிட்டன. அடுத்த ஒரு மாதமும் மீனாவிடம் பேசக்கூட முடியாமல் பிஸியாகிவிட்டார். அவளிடமிருந்து போன் வந்தாலும், “இதோ, ஐந்தே நிமிடத்தில் நானே போன் செய்கிறேன்” என்று வைத்துவிடுவார். ஆனால் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அவரிடமிருந்து போன் வர </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">மேலும் நான்கு நாளாவது ஆகும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வெறுத்துப்போன மீனா, “இனிமேல் என்னால் பொறுக்க முடியாது. எதற்காக என்னைக் கல்யாணம் செய்துகொண்டீர்கள்? உடனே சென்னைக்கு ட்ரான்ஸ்பர் கேட்டு வாருங்கள். இல்லையென்றால் வக்கீல் நோட்டீஸ்தான் வரும்!” என்று பயமுறுத்தினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஓஹோ, என்னை டைவர்ஸ் செய்துவிடத் தீர்மானித்துவிட்டாயா?” என்று கிண்டல் செய்தார் குல்கர்னி. “ஆமாம், வேறு என்ன எதிர்பார்க்கிறீர்கள்?” என்று பதிலடி கொடுத்தாள் மீனா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சொன்னபடி செய்யுங்கள். எனக்கு நிறைய வேலை இருக்கிறது. கலாக்ஷேத்ரா ஆண்டுவிழாவில் எனக்கு ஸ்லாட் கிடைத்திருக்கிறது. ரிஹர்சலுக்குப் போகவேண்டாமா?” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“தாராளமாகப் போங்க மேடம்! ஆனா ஒண்ணு, நமக்கு கல்யாணம் ஆகி எத்தனை வருடம் ஆச்சுன்னு ஞாபகம் இருக்கா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஏன், அதுக்கு என்ன இப்ப?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அம்மா ஒனக்கு வக்கீல் நோட்டீஸ் அனுப்பச் சொல்றாங்க. செய்யட்டுமா?” </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்ன உளறுகிறீரகள்?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உளறவில்லை மேடம், எனக்குப் பிறகு கல்யாணம் ஆன என் தம்பிக்குக் குழந்தை பிறந்து மூன்று வயது ஆகிறது என்று அம்மா சொல்கிறாள். அதான்…” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மீனாவுக்கு வெட்கத்தால் கன்னம் சிவந்தது. “சரி, ப்ராமிஸ்! நீங்க சென்னைக்கு டிரான்ஸபர்ல வந்துடுங்க. அடுத்த வருஷம் நீங்க கேட்டது கிடைக்கும்” என்று சிரித்தாள். பிறகு அவனுக்கு மட்டுமே கேட்பதுபோல் மிகவும் மெல்லிய குரலில்,”அதற்கு என்னுடைய முயற்சி மட்டுமே போதாது என்று உங்கள் அம்மா சொல்லியிருப்பார்களே!” என்றாள். கலகலவென்று சிரித்தார் குல்கர்னி. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அடுத்த அத்தியாயத்தில் முடிந்துவிடும் )</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> -இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து </span></p></span><p> <a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/23.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (23) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><div><br /></div>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-27445383326406823482022-08-23T06:46:00.005+05:302022-08-29T17:38:54.750+05:30மணிகர்ணிகா (21) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-91faee1f-7fff-b6a1-f55c-fa700dd053f6"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br />மணிகர்ணிகா (21) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 118 வது நாள்: 07-8-2022)</span></p><div><span><br /></span></div><div><span><br /></span></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/10.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (10) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><div><br /></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சென்னையில் வங்கி குமாஸ்தாவாகச் சேர்ந்தாள் மணிகர்ணிகா. சேரும்போதே அது நிரந்தரமல்ல என்று அவளுக்குத் தெரியும். துபாயில் தொழிலை நிலைப்படுத்திவிட்டு நவீன் சென்னைக்கு வரும்போது அவனோடு தொழில் பங்காளியாகச் சேர்ந்துகொள்வதாகத் திட்டம். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixdMo6evycLMS5YrTn39PcRPYZViYUC5rjWgM1-PtKS2cDVC5YUzC5R6cq8gFdsGicTMKI2sqg2ZTEb3Z3Gwiwg9shB3Bm-HX4zvaDidQMGtD4rMZNVVV4ZoVWVFqqsNAUb658AGAHdqDQ_p6ivbOGJiJ3WYfx6Kz5Ulwfg8xZ34vqnDoUXmRVGdFXNg/s286/Rajiv_gandhi_government_Hospital.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="161" data-original-width="286" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixdMo6evycLMS5YrTn39PcRPYZViYUC5rjWgM1-PtKS2cDVC5YUzC5R6cq8gFdsGicTMKI2sqg2ZTEb3Z3Gwiwg9shB3Bm-HX4zvaDidQMGtD4rMZNVVV4ZoVWVFqqsNAUb658AGAHdqDQ_p6ivbOGJiJ3WYfx6Kz5Ulwfg8xZ34vqnDoUXmRVGdFXNg/w640-h360/Rajiv_gandhi_government_Hospital.jpg" width="640" /></a></span></div><p></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் மத்தியக் கிழக்கு நாடுகளில் இருந்த வினோதமான பழக்கம் என்னவென்றால், வெளிநாட்டுக் கம்பெனிகள் தங்களுடைய பங்குதாரராக அந்த நாட்டு ஆட்சிக்குடும்ப உறுப்பினர் ஒருவரை ஏற்றுக்கொள்ளவேண்டும் என்பதுதான். நவீனின் கம்பெனிக்கு இதில் ஆட்சேபணை இல்லை. ஆனால் ஒருவர் அல்ல, இருவர் அதில் பங்குதாரராகச் சேர முன்வந்தபோது, அமெரிக்கக் கம்பெனியோ ஒருவரை மட்டுமே ஏற்பதாகக் கூறினார்கள். ஒருவரை விட்டு ஒருவரை ஏற்றுக்கொண்டால் ஆட்சியாளர்களின் வெறுப்பைச் சம்பாதிக்கவேண்டும். இதை எப்படிக் கையாளுவதென்று அமெரிக்கக் கம்பெனிக்குத் தெரியவில்லை. இதனால் ஆரம்பத்திலிருந்தே குழப்பம் நிலவியது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மக்கள் தொடர்பு விஷயத்தில் மணிகர்ணிகா ஆஸ்திரேலியாவில் சிறப்பான பெயரெடுத்திருந்த காரணத்தால், திடீரென்று ஒருநாள் அவளை துபாய்க்கு அனுப்பிவைத்தார் ரங்கநாத். அவள் போவதும் திரும்பிவந்ததும் வங்கியில் யாருக்கும் தெரியாது. ராஜாவுக்கும் மாலினிக்கும் தவிர. போன வேகத்தில் அவள் சில முக்கியமானவர்களைச் சந்தித்து சில ஆலோசனைகளை நவீனுக்குக் கூறிவிட்டு வந்தாள். பிரச்சினை தீர்ந்துவிடும் போல் இருந்தது. ஆனால் முற்றிலுமாகத் தீரவில்லை. அதனால் மீண்டும் அவள் அனுப்பப்பட்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன்-மணிகர்ணிகா திருமணம் இன்னும் அதிகாரபூர்வமாக அறிவிக்கப்படாததால், அடிக்கடி இவள் துபாய் போவதும் வருவதும் ரங்கநாத்மீது தேவையற்ற பழிவரக் காரணமாகிவிட்டது. துபாய் வேலை திருப்திகரமாக முடியாததால் இப்போதைக்குத் தான் சென்னை வர இயலாது என்று நவீன் கூறிவிட்டான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரங்கநாத் தன் பதவிக்குரிய செல்வாக்கைப் பயன்படுத்தியதில், நவீனின் கம்பெனியில் சேர முன்வந்த இரு ஷேக்குகளில் ஒருவர் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">துபாய் கம்பெனியிலும், இன்னொருவர், விஜயவாடாவில் நவீன் ஆரம்பிக்கவுள்ள கம்பெனியிலுமாக இணைவது என்று முடிவுசெய்யப்பட்டது. அந்த இரண்டாவது ஷேக்குக்கு இதில் கொள்ளை மகிழ்ச்சி. ஏனென்றால் துபாய் கம்பெனியை விட, விஜயவாடாக் கம்பெனியின் நிர்வாகப் பரப்பு பெரியதாக இருக்கும் என்பதுதான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எல்லாம் நல்லபடியாக முடிந்து முத்தரப்பு - புரிந்துணர்வு ஒப்பந்தம் கையொப்பம் ஆகும் வேளையில் புதிய சிக்கல் ஏற்பட்டுவிட்டது. வேலைப்பளுவின் காரணமாகவோ உடல் நலமில்லாமல் போனதாலோ தெரியவில்லை, நவீன் மணிகர்ணிகாவுக்குப் போன் செய்தே பலநாட்களாகிவிட்டன. மத்தியக் கிழக்கின் வேறு சில நாடுகளுக்கும் அடிக்கடி அவன் பயணம் செய்யவேண்டி இருந்தது. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வேண்டுமென்று செய்தானா என்று தெரியாது, அவனுடைய அன்றாட நடவடிக்கை என்ன என்பதே இவளுக்குத் தெரியாமல் போனது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஏற்கெனவே மாதவியின் கைப்பை உண்டாக்கிய மன உளைச்சல் மறையாத நிலையில், இப்போது மாதவி துபாயிலேயே நிலையாகத் தங்கி வேலைசெய்வதால் மணிகர்ணிகாவின் மனதிற்குள் ஏற்பட்ட பழைய சந்தேகம் அவ்வப்பொழுது முளைவிட்டுக் கொண்டே இருந்தது. மாதவியின் திருமணத் தேதி இன்னும் குறிக்கப்படாததும் அவளை வேதனைப் படுத்தியது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆகவே தான் தன் மாமாவிடம் பேசிவிட்டு, வங்கி வேலையை விட்டுவிடுவதென்று தீர்மானித்தாள். ஆனால் சாமுண்டீஸ்வரி ஒப்புக்கொள்ளவில்லை. நவீன் இந்தியா திரும்பியவுடன் வேலையை விட்டால்போதும் என்பது அவர் கருத்து. இன்னும் ஒன்றிரண்டு மாதங்களில் என்ன ஆகிவிடும் என்றார் அவர். ஆகவே வங்கியில் ரீஜினல் மேனேஜர் ஜான் நாயுடுவிடம் மட்டும் தெரிவித்துவிட்டு துபாய் கிளம்பினாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஓட்டல் அறையில் வந்து சேர்ந்தவுடன் நவீனுக்குச் செய்தி அனுப்பினாள். பதில் இல்லை. வேறு வழியின்றி மாதவிக்கும் செய்தி அனுப்பினாள். ‘சாரி, ஐ ஆம் பிஸி’ என்ற பதில் மட்டும் வந்தது. என்ன அகம்பாவம் என்று ஆத்திரம் ஏற்பட்டது மணிகர்ணிகாவுக்கு. உடனே தன் மாமியோடு பேசினாள். நவீன் ஏன் இப்படி நடந்துகொள்கிறான் என்று அழுதாள். அவர் வழக்கம்போல் பொறுமையைப் போதித்தார்!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தலையணையில் முகம் புதைத்துக்கொண்டு, கண்ணீருடன் படுத்த மணிகர்ணிகா, சற்று நேரத்தில் உறங்கிப்போனாள்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சுமார் ஒருமணி நேரம் ஆனபிறகு அறைக் கதவு தட்டப்படும் ஓசை கேட்டு எழுந்தாள் மணிகர்ணிகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஓட்டல் மேனேஜர் வணக்கம் சொன்னார். “மேடம், உங்களை ஏழாவது தளத்தில் இருக்கும் கன்வென்ஷன் ஹாலுக்கு வரும்படி மிஸ்டர் நவீன் அழைக்கிறார்” என்று ஓர் அழைப்பிதழைக் கொடுத்துவிட்டு நகர்ந்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அது மாதவியின் நிச்சயதார்த்த வரவேற்பிதழ்! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஓஹோ, அவளுடைய திருமணத்தை முடித்துவைக்கத்தான் இவருடைய நேரமெல்லாம் செலவாகிக் கொண்டிருக்கிறதோ? மனைவியை விட அவள் முக்கியமாகிவிட்டாளோ? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அடுத்த நிமிடம், எல்லாவற்றிற்கும் தான் தானே காரணம் என்பது உறைத்தது. மூன்று வருடம் திருமண அறிவிப்பை ஒத்திவைத்தது எப்படிப்பட்ட முட்டாள்தனம்! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திடீரென்று அவளுக்கு ஓர் யோசனை உதித்தது. தன் மாமா, மாமியிடம் பேசினாள். மாதவியின் திருமணத்தை அறிவிக்கும் அதே மேடையில் தனக்கும் நவீனுக்கும் நடந்துவிட்ட திருமணத்தையும் அறிவிக்கவேண்டும் என்று கேட்டுக்கொண்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆனால், அதற்கு முன்பு, நவீன் எதற்காக இப்படித் தகவல் சொல்லாமல், பல நாட்களாக என்னுடன் பேசாமல் இருந்தார் என்பதற்கு சரியான விளக்கம் சொல்லவேண்டும்” என்று நிபந்தனை விதித்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அடுத்த நிமிடம் அவளுடைய மொபைலில் ஒரு செய்தி வந்தது. “முட்டாள்” என்று தமிழில் இருந்தது!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மேடம் மணிக்கா அவர்களே! ஒரு லேடிஸ் ஹேண்ட் பேக் காரில் இருந்ததற்காகச் சொல்லாமல் கொள்ளாமல் இந்தியா திரும்பிவிடும் வீராப்பு உங்களுக்கு இருந்தால், அப்படிப்பட்ட நியாயமற்ற குற்றச்சாட்டுக்குப் பழிக்குப் பழி வாங்கவேண்டும் என்ற வீராவேசம் என்னிடம் இருக்காதா?” என்றது அந்தச் செய்தி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு ‘அப்பாடா’ என்று இருந்தது. அவள் மனதில் இருந்த குற்ற உணர்வு முழுதுமாக நீங்கிவிட்டது. நவீனால் கூட இப்படி விளையாட்டுக் காட்ட முடியும் என்பது அவளுக்குப் புதுமையாக இருந்தாலும் பிடித்தமானதாகவே இருந்தது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வேகமாக உடை மாற்றிக்கொண்டு கன்வென்ஷன் ஹாலில் நுழைந்தவளை, “வாம்மா மணிக்கா” என்று வரவேற்றது வேறு யாருமில்லை, ரங்கநாத்தும் சாமுண்டீஸ்வரியும் தாம்! அட, இவர்களும் நவீனுடன் சேர்ந்து தான் என்னோடு கண்ணாமூச்சி ஆடினார்களா என்று கோபமும் ஆச்சரியமும் கலந்த பார்வையை வீசினாள் மணிக்கா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படிப் பார்க்காதேம்மா, எங்களுக்கு ஒண்ணும் தெரியாது. எல்லாம் உன் கணவனோட ஏற்பாடு. திடீரென்று கிளம்பி வா என்று நேற்று போன் செய்தான். வந்துவிட்டோம்” என்றார்கள் இருவரும்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாதவி ஓடிவந்து கட்டிக்கொண்டாள். “எல்லாம் திடீரென்று முடிவாகியது மணிக்கா! இப்போதைக்கு இந்தியா போக முடியும்போல் தோன்றவில்லை. ஆகவே இங்கேயே திருமணத்தை அறிவித்துவிடலாம் என்று அவர் சொன்னார்..” என்று வெட்கப்பட்டாள் மாதவி. தனக்குக் கணவராக வரப்போகிறவரை அவளுக்கு அறிமுகப்படுத்தினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாதவி- பிரசாத் திருமண அறிவிப்பைத் தொடர்ந்து, மணிகர்ணிகா- நவீன் திருமணமும் அதே மேடையில் அறிவிக்கப்பட்டது. பல அமெரிக்க நிறுவனங்களும் துபாயின் பங்காளி நிறுவனங்களும் தங்கள் உயர் அதிகாரிகளை அனுப்பி அவர்களைக் கௌரவித்தன. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு வார இன்பச் சுற்றுலாவுக்குப் பின் நவீன் குடும்பம் சென்னை திரும்பியது. தன் ராஜினாமாக் கடிதத்தை மாலினியிடம் சமர்ப்பித்தாள் மணிகர்ணிகா. “உன் கவலை தீர்ந்துவிட்டது. எனக்கு ஒருவன் எப்போது வருவானோ தெரியவில்லை” என்று அலுத்துக்கொண்டாள் மாலினி. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போலோ ஆஸ்பத்திரியில் இருந்து டிஸ்சார்ஜ் ஆன திலகாவுக்குக் கையும் ஓடவில்லை, காலும் ஓடவில்லை. கணவன் கிரீஷின் மொபைலுக்குப் பலமுறை தொடர்புகொண்டாள். அவன் எடுத்தால் தானே! அவளுக்கு இருந்த ஒரே உயிர்த்தோழி, மயூரிதான். அவளையும் தன்னிடமிருந்து பிரித்துவிட்டானே கிரீஷ்! </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இருபது லட்சம் நஷ்ட ஈடு அவளிடமிருந்து வாங்கித் தருவதாகவும் அதுவரை அப்போலோவில் தான் இருக்கவேண்டுமென்றும் அந்தப் போலீஸ் அதிகாரி கிரீஷை வசியம்செய்து விட்டாரே! தினமும் இரண்டுதரம் போன் செய்பவர், இப்போது போன் செய்தாலும் எடுக்க மறுக்கிறாரே! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கிரீஷுக்கு என்னதான் ஆகியிருக்கும்? ஒருவேளை உடல்நலம் இல்லாமல் வீட்டில் கிடக்கிறானோ? கையில் செலவுக்குப் பணம் இருக்குமா என்றும் தெரியவில்லை. வயிற்றில் குழந்தைவேறு அவ்வப்பொழுது ஏதோ செய்துகொண்டிருந்தது. அவளுக்கு என்ன செய்வதென்று புரியவில்லை. தான் ஒரு வங்கி ஊழியர் என்பதால், மருத்துவச் செலவுக்கு வங்கியில் இருந்து உரிய தொகை தரப்படும் என்று அவள் உறுதிமொழி எழுதிக்கொடுத்த பிறகே அவளை வெளியே விட்டார்கள். இப்போது எங்கு போவது?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போது அவள் எதிர்பார்த்த போன் வந்தது. கருணாமூர்த்தியிடம் இருந்து. “திலகாம்மா, கிரீஷ் எங்கம்மா போனார்? ரெண்டு நாளா நான் தவிக்கிறேன். ஒருவேளை எனக்குத் தெரியாம மயூரியோடு சமாதானமா போகலாம்னு இருக்காறா? அதுல எந்தப் பயனுமில்ல. ஆஸ்பத்திரிக்குக் கட்டச்சொல்லி என்கிட்ட வாங்கின பணத்தை என்ன பண்ணினார்?” என்றார் கருணா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்ன, ஒங்க கிட்டப் பணம் வாங்கினாரா? எவ்வளவு?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மூணு லட்சம் குடுத்திருக்கேன் மா! இப்ப எங்க இருக்கார் அவர்? நீங்க என்கிட்ட கேக்காம ஆஸ்பத்திரிலே இருந்து டிஸ்சார்ஜ் ஆனதே பெரிய தப்பு. இதனால நஷ்ட ஈடு அமெளண்ட் கொறஞ்சிடுமே மா!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இவர் சொல்வதை நம்புவதா வேண்டாமா என்று குழம்பினாள் திலகா. மூன்று லட்சம் கையில் இருந்தால் உடனே ஆஸ்பத்திரிக்குக் கட்டியிருப்பானே கிரீஷ்! திலகாவுக்காக இல்லாவிட்டாலும் வயிற்றில் வளரும் குழந்தைக்காகவாவது செய்திருப்பானே! இப்போது எங்கு போனான்?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(தொடரும்)</span></p><ul style="margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; padding-inline-start: 48px;"><li aria-level="1" dir="ltr" style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; list-style-type: disc; vertical-align: baseline; white-space: pre;"><p dir="ltr" role="presentation" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து </span></p></li></ul></span><p> <a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/22.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (22) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><div><br /></div>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-70538714648467435832022-08-22T22:43:00.007+05:302022-08-23T06:48:42.302+05:30மணிகர்ணிகா (20) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<p><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (20) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><span id="docs-internal-guid-54f90f82-7fff-328f-e9d4-99f3bce7e927"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 117 வது நாள்: 06-8-2022)</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/10.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (10) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">"அம்மா, அம்மா, இவ என்ன காரியம் பண்ணியிருக்கா பாரும்மா.." என்று நவீன் பரபரப்புடன் போன் செய்த போதே ஏதோ விரும்பத்தகாத விஷயம் நடந்திருப்பதை சாமுண்டீஸ்வரி புரிந்துகொண்டுவிட்டாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">முதல்நாள் இரவு அவன் எவ்வளவு மகிழ்ச்சியோடு பேசினான்! மணிகர்ணிகா வருகிறாள் என்று எவ்வளவு ஆசையோடு இருந்தான்! அவள் வந்த உடனே இருவரும் தன்னோடு பேசுவார்கள் என்று காத்திருந்தது இப்படி வீணாகிவிட்டதே!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVr6WYCkUcGlyrjBTGNicAXjG0JtThPu07FpC6aVJ7nHZy52WwFbZhghb4VfhtJ9OvLHdu2iR1VRPP6TbnQWEriEXIAZrGxiAwLTYNLGnPbRIlYWMyWFZlB8pRZrXLIwdInmPT_Q7H66RWl0zaAz1XAF_mHxmRJgwoEHw56_lbDP0lEksU_oq6SCaEug/s235/ladies%20handbag-1.jpg" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="235" data-original-width="215" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVr6WYCkUcGlyrjBTGNicAXjG0JtThPu07FpC6aVJ7nHZy52WwFbZhghb4VfhtJ9OvLHdu2iR1VRPP6TbnQWEriEXIAZrGxiAwLTYNLGnPbRIlYWMyWFZlB8pRZrXLIwdInmPT_Q7H66RWl0zaAz1XAF_mHxmRJgwoEHw56_lbDP0lEksU_oq6SCaEug/w366-h400/ladies%20handbag-1.jpg" width="366" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">ஹேண்ட்பேகை நம்பாதே மணிகர்ணிகா!</span></td></tr></tbody></table><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீனை எப்பொழுதும் அவள் கடிந்து கொண்டதே இல்லை. அவனுடைய விருப்பத்திற்கு முதலிடம் கொடுத்தே வளர்த்து வந்தாள். அவனும் தன் வயதுக்கு மீறிய பொறுமையுடன் பெற்றோர்களுக்கு உடன்பட்டு நடந்து வந்தான். அவன் கண்ணில் ஒரு சொட்டு நீர் வந்தாலும் பொறுக்காது. உருகிப் போய் விடுவாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">"என்னடா செல்லம், என்ன நடந்ததுன்னு பொறுமையா சொல்லு" என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா வந்ததையும் தன்னிடம் சொல்லிக் கொள்ளாமல் கிளம்பி விட்டதையும் அவன் சொன்னபோது, அதற்கு முன்பு நிச்சயம் அழுதிருப்பான் என்று தோன்றியது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">"நவீன் கண்ணா, நீ அவள் மனம் புண்படும்படி ஏதாவது நடந்து கொண்டாயா? ஏதாவது பேசினாயா? யோசிச்சு சொல்லு. நான் இப்பவே அவ கிட்ட பேசுறேன். அதுவரையும் நீ மேற்கொண்டு பேசாதே!"</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">"இல்லைமா! எனக்குத் தெரிஞ்சு நான் எந்த தப்பும் பண்ணல. ராத்திரி போய் அப்பார்ட்மெண்ட் ஃபிக்ஸ் பண்ணிட்டு வந்தோம். அப்ப கூட நல்லா தான் இருந்தா. ராத்திரி வீட்டிலேயே எதுவும் பேசல. அப்புறம் ஏன் காலையில் எழுந்தவுடன் சொல்லிக்காம இவ சென்னைக்கு போயிட்டான்னு புரியல மா!"</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இவர்கள் பேசுவதை கேட்டுக் கொண்டிருந்த ரங்கநாத் மனைவியிடம் இருந்து போனை வாங்கி, "நவீன், எனக்கு மணிகர்ணிகாவைத் தெரியும். ஏதோ ஒரு சாதாரண விஷயத்தை அவள் தப்பா புரிஞ்சுகிட்டு இருக்கான்னு தோணுது. நீ பொறுமையா இரு. நாங்க அவ கிட்ட பேசி, எந்த பிரச்சினையா இருந்தாலும் சால்வ் பண்றோம். கவலைப்படாதே. நீ உன்னுடைய வேலையை கவனி" என்றார். சாமுண்டீஸ்வரியும் அதேபோல் அவனுக்கு ஆறுதல் சொன்னாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்கு மேல் இந்தப் பிரச்சினையில் நேரம் செலுத்த முடியாதபடி அலுவலக வேலைகள் அவனை ஆட்கொண்டன.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சென்னை விமான நிலையத்தில் மணிகர்ணிகா இறங்கியதுதான் தாமதம், அவளுடைய மொபைல் ஒலிக்கத் தொடங்கியது. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாமா ரங்கநாத்!</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வீட்டுப்பாடம் எழுதாமல் வந்த மாணவனை ஆசிரியர் எழுந்து நிற்கச் சொன்னதுபோல் குற்றவுணர்வு அவளை உந்தித் தள்ளியது. சுற்றிலும் வருவோர் போவோர் இருந்ததால் ஓரமா</span><span style="font-family: Arial; font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;">ன </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">இருக்கையைப் பிடித்து அமர்ந்துகொண்டபின், “ஹலோ மாமா!” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுடைய குரலைக் கேட்டதும்தான் உயிர் வந்தது ரங்கநாத்துக்கு. “மணிக்கா செல்லம், எங்களை எல்லாம் மறந்துட்டியாம்மா? எங்க கிட்ட கூட ஒரு வார்த்தை சொல்லாம வந்துட்டியேம்மா?..” என்றார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போதுதான் தன்னுடைய முட்டாள்தனம் அவளுக்கு விளங்கியது. மாதவியின் கைப்பையை நவீனுடைய காரில் பார்த்தவுடனே மாமா, மாமியிடம் பேசியிருக்கக் கூடாதா? அவர்களை விட்டால் ஆதரவு என்று தனக்கு யார் இருக்கிறார்கள்? "மன்னிக்க வேண்டும் மாமா!" என்று மட்டும் சொன்னாள். வேறு என்ன சொல்லவேண்டும் என்று தெரியவில்லை.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரங்கநாத்துக்குப் புரிந்தது. இளம் தம்பதிக்குள் சின்னச்சின்ன விஷயங்களுக்கும் கருத்துவேறுபாடு வருவது இயற்கை. உடனே தலையிட்டுச் சமாதானப்படுத்த யாராவது பெரியவர்கள் இருக்கவேண்டும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">"மணிக்கா! நீ எப்படி எனக்குக் குழந்தையோ, நவீனும் அப்படித்தான். உன்னைவிட ரெண்டு வயசு பெரியவன். அவ்வளவுதான். அவனைப் பற்றி உனக்கும் கொஞ்சம் தெரியும்தானே, மனசுல இருப்பதை வெளியில சொல்லத் தெரியாது. அதனால்தான் நீ கோபப்படும்படி அவன் ஏதோ சொல்லியிருக்கவேண்டும்..." என்று ரங்கநாத் பேசிக்கொண்டிருக்கும்போதே அவள் குறுக்கிட்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">"அவர் பேசியிருந்தால் பரவாயில்லையே மாமா! பேசவே இல்லையே, அவர் மனசு கல்லு மாதிரி" என்று கோபமாகக் கூறினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாமுண்டீஸ்வரி இப்போது லைனில் வந்தாள். “பார்த்தீர்களா, மணிக்காவுக்கு ஒண்ணும் தெரியாது. ஊரும் புதுசு. இவன் தானே பாத்து நடந்துக்கணும்? மணிக்கா, நீ ஒண்ணும் கவலைப்படாதே. நான் பேசறேன் அவன்கிட்ட. மொதல்ல நீ எங்க தங்கப் போற, சொல்லு, சென்னையில ஒனக்கு யார் இருக்காங்க?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போதுதான் தன்னுடைய அறியாமை அவளுக்குப் புரிந்தது. கோபத்தோடு துபாய் விமான நிலையம் வந்தபோது எங்கு போகவேண்டும் என்ற தெளிவில்லாமல் இருந்தாள். இன்னும் ஒருமணி நேரத்தில் சென்னை விமானம் புறப்பட இருப்பது அறிவிப்புப் பலகையில் பளிச்சிட்டதால், சென்னைக்கு டிக்கட் வாங்கினாள். "தெரியலே, மாமி" என்றாள். அவளுக்கு அழுகை வரும்போல் இருந்தது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாமுண்டீஸ்வரிக்கு விஷயம் புரிந்துவிட்டது. நவீனையும் இவளையும் வீடியோ காலில் பேசவைத்தால் பிரச்சினை இன்னதென்று கண்டுபிடிக்கலாம். கணவரைப் பார்த்து, “இவளை உங்க கெஸ்ட் ஹவுசில் தங்குவதற்கு ஏற்பாடுசெய்யுங்கள்” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாம் மணிக்கா! நீ அங்கேயே இரு. உன்னை கெஸ்ட் ஹவுசுக்கு அழைத்துப்போவதற்குக் கார் வரும். அந்த நேரத்தில் ஏர்போர்ட்டில் ரெண்டு ரெஸ்டாரண்டுகள் இருக்கே, ஏதாவது சாப்பிடு. மனசைத் தெளிவா வச்சிக்கோ. நாங்க இருக்கோம். நீ எதுக்கும் கவலைப்படவேண்டாம்” என்றார் ரங்கநாத்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">துபாயில் வாட்ஸப் கால் வசதி கிடையாது. ஆகவே ‘கூகுள் டுவோ’வில் வீடியோகால் ஏற்படுத்தினான் நவீன். முதலில் மணிகர்ணிகாவின் இணைப்பு தான் கிடைத்தது. அவன் முகத்தில் இருந்த சோகம் அவளை பெரிதும் பாதித்தது. அவன் தவறு செய்யக்கூடியவனாகத் தெரியவில்லைதான். ஆனாலும் மனதில் இருந்த சந்தேகம் அவளை ஆட்டிப்படைத்துக் கொண்டிருந்தது. மூன்று முறை காதல் தோல்வி அடைந்தவளாயிற்றே மாதவி! நாலாவது முறை வெற்றி அடைந்துவிட்டிருந்தால்? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாமா, மாமி இருவரும் சற்று நேரத்தில் இணைந்தார்கள். அவர்கள் விஜயவாடாவில் இருந்து. இவள் சென்னையில் இருந்து. அவன் துபாயில் இருந்து. தொழில்நுட்பத்தின் அற்புதம்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அம்மா..” என்றான் நவீன் சோகமாக. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாமுண்டீஸ்வரி அவனைக் கண்டிப்பதுபோல் பேசினாள். “நவீன், இன்னும் குழந்தை மாதிரியே நீ நடந்துகொள்ளக் கூடாது. மணிக்கா, நாம்ப தொலைத்துவிட்டு மீண்டும் கிடைத்த மாணிக்கம். அவளை எப்படி நடத்தறதுன்னு ஒனக்கு இன்னும் தெரியல. நான் அவளைக் குத்தம் சொல்லவே மாட்டேன். அதனால, என்ன நடந்ததுன்னு தெளிவாச் சொல்லிடு. எதையும் மறைக்காதே” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அம்மா, எனக்கு ஒண்ணுமே தெரியலையே! நாங்க போனோம், அபார்ட்மெண்ட் பாத்தோம், சாவி வாங்கிட்டு வந்தோம். தூங்கினோம். நான் குளிக்கப்போனேன். இவளைக் காணோம். அவ்ளோதான் எனக்குத் தெரியும். அதனால ஒன் மருமகளைத் தான் கேக்கணும்” என்றான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு அழுகை பொத்துக்கொண்டு வந்தது. “உண்மையைச் சொல்லுங்க நவீன். எனக்கு எல்லாம் தெரிந்துவிட்டது. மறைக்கலாம்னு நினைக்காதீங்க” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீனுக்குப் பதற்றம் உண்டாவது தெரிந்தது. “மணிக்கா, நீ என்ன சொல்கிறாய்?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாமுண்டீஸ்வரி மகன் சார்பாகப் பேசினாள். “மணிக்கா செல்லம், மனசுல இருக்கறத சொல்லிடும்மா. நவீன் தெரியாதுன்னு சொல்றான் இல்லியா?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவ்வளவுதான் பொங்கியெழுந்துவிட்டாள் மணிகர்ணிகா. “நவீன், உங்களை நான் என்னவோன்னு நெனைச்சேன். உங்களுக்குத் தெரியாமத்தான் அந்தப் பை ஒங்க காருக்குள்ள வந்துச்சா?’</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவன் விழித்தான். “பையா, எந்தப் பை?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நெஜம்மா ஒங்களுக்குத் தெரியாது இல்லே?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சத்தியமா தெரியாது மணிக்கா!” என்று சோகமாகக் கூறினான் நவீன்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீங்களும் நானும் ஒரு லேடீஸ் ஹேண்ட் பேக் வாங்கி, அவளுக்கு கொடுத்தோமே, அந்தப் பை!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதுவா, அதைத்தான் மாதவிக்குக் கொடுத்துவிட்டோமே!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாம், கொடுத்தோம், அதுதான் கேட்கிறேன், அவளுக்கு கொடுத்த பை, மறுபடியும் ஒங்க கார்ல எப்படி வந்ததுன்னு கேட்கிறேன்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாமுண்டீஸ்வரிக்கு விஷயம் ஒருவாறு புரிந்தமாதிரி இருந்தது. முதல் முறையாக மாதவியைப் பற்றிக் கேள்விப்பட்டபோதே அவள் ஆபத்தானவளாக இருப்பாளோ, இந்த அப்பாவி மணிக்கா அவளை நம்புகிறாளே என்று தோன்றியது. இப்போது அவளைச் சுற்றித்தான் சந்தேக வளையம் உண்டாகியிருக்கிறது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்னோட காரிலா? நான் இதுவரை பார்க்கவில்லையே!” என்று நவீன் உறுதியோடு சொன்னான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரு நாள் தற்செயலாக அவள் துபாயில் கடைத்தெருவில் நடந்துகொண்டிருப்பதை பார்த்தேன். காப்பி சாப்பிட அழைத்தேன். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அந்த ஒரு முறைதான் என் காரில் அவள் ஏறினாள். பிறகு காபிஷாப்பிலிருந்து ‘கேப்’பில் போய்விட்டாள். அவளுடைய பை எப்படி என் காரில் இருக்கமுடியும்? மறந்துபோய் விட்டுவிட்டுப் போயிருந்தால் மறுநாள் போன் செய்திருக்க மாட்டாளா? இல்லையே!’</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“பாருங்க மாமி, எப்படி சாதிக்கிறார்!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“கொஞ்சம் பொறு, மணிக்கா! நவீன், ஒண்ணு செய். நீ நேரடியாக உன் காருக்குப் போ. அங்கிருந்து மறுபடியும் வீடியோ கால் பண்ணு. நாங்க காத்திருப்போம். அந்தப் பை இருந்தா அதைக் காட்டு. இல்லேன்னா இல்லேன்னு சொல்லு. சரியா? பதினஞ்சு நிமிஷம் கழிச்சு நான் கூப்பிடறேன்” என்றாள் சாமுண்டீஸ்வரி. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">**** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் காருக்குள் பார்த்தான். பின் சீட்டில் இருந்தது அந்தப் பை! மாதவியின் பை! எப்படி இவ்வளவு நாள் அவன் பார்க்காமல் இருந்தான்?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மணிக்கா, நீ சொன்னது சரி! அவளோட பை காரில் தான் இருக்கிறது!” என்றான் நவீன். முகத்தில் அசடு வழிந்தது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நான் அப்பவே நெனச்சேன். மணிக்கா சொன்னா சரியாத்தான் இருக்கும்னு. தன் பாக்கெட்டுல இருக்கறதே இவனுக்குத் தெரியாது. இவன் டென்த் படிக்கும்போது ஒரு பையன் கரப்பான் பூச்சிய பொட்டலத்துல மடிச்சு இவனோட பேண்ட் பாக்கெட்ல போட்டிருக்கான். ரெண்டு நாள் கழிச்சு நான் துவைக்கும்போது தான் தெரிஞ்சது!" என்று நிலைமையை சகஜமாக்கினாள் சாமுண்டீஸ்வரி. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">"நான் எப்படி நம்பறது? அவ வந்து இவரோட தங்கியிருந்தா?" என்று கோபத்துடன் மாமியைப் பார்த்தாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">"நோ, நோ, அவசரப்படாதே மணிக்கா! நவீன் அப்படியெல்லாம் தப்பு செய்யமாட்டான். என் பையனை எனக்குத் தெரியும்" என்ற சாமுண்டீஸ்வரி, “அந்தப் பையை காமிராவுல காட்டு” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">காட்டினான். “இதே பை தான்” என்றாள் மணிகர்ணிகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதுவரை பேசாமல் இருந்த ரங்கநாத் இப்போது தலையிட்டார்: “ஒருவேளை அந்த மாதவி, நிஜமாகவே தவறவிட்டிருந்தால்? உன் காரில் தான் வைத்தோம் என்று அவளுக்கே தெரியாமல் இருந்தால்? ஆகவே, அவளுக்குப் போன் போடு. எந்த ஊரில் இருக்கிறாளோ?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">குரூப் வீடியோ காலில் மாதவியையும் இணைத்தான் நவீன். “மாதவி, என் பெற்றோர்களும் மணிகர்ணிகாவும் உன்னோடு பேச ஆவலாய் இருக்கிறார்கள்!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஓ, கிரேட்! குட் மாணிங் டு ஆல்!” என்றாள் மாதவி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வழக்கமான நல விசாரிப்புக்குப் பிறகு, நேரடியாக விஷயத்துக்கு வந்தார் ரங்கநாத்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மாதவி, நீங்கள் துபாய்க்கு இதற்குமுன் போனதுண்டா?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரே ஒரு முறை போயிருக்கிறேன். அப்போதுதான் நவீனைப் பார்த்தேன். காப்பி கூடச் சாப்பிட்டோம்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்போது உங்கள் ஹேண்ட் பேக் தொலைந்துபோய் விட்டதா?” என்றாள் சாமுண்டீஸ்வரி. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதெப்படித் தொலையும்? நவீன் காரில் பத்திரமாக இருக்குமே” என்று சிரித்தாள் மாதவி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“துபாயில் ஒரு குறிப்பிட்ட கம்பெனிக்கு என்னை சிபாரிசு செய்யும்படி நவீனைக் கேட்டுக்கொண்டேன். மறந்துவிடக் கூடாதே என்று என் கைப்பையை காரின் பின்சீட்டில் அவரிடம் சொல்லாமல் வைத்தேன். சஸ்பென்சாக இருக்கட்டுமே என்று என்னுடைய ரெஸ்யூமின் பிரிண்ட்-அவுட்டையும் அந்தப் பையில் வைத்தேன். ஆமாம், அதற்கென்ன இப்போது? அடுத்த முறை துபாய் வந்தால் பெற்றுக்கொள்கிறேன்” என்றாள் மாதவி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவின் அந்தப் பையைத் திறந்தான். அவள் சொன்னபடியே அவளுடைய ரெஸ்யூம் இருந்தது!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்பாடா என்று பெருமூச்சு விட்டான் நவீன். மணிகர்ணிகாவின் சந்தேகமெல்லாம் சூரியனைக் கண்ட பனிபோல மறைந்துவிட்டது. “மாதவி, உன் பை என்னிடம் பத்திரமாக இருக்கும். அல்லது அட்ரஸ் கொடுத்தால் கூரியரில் அனுப்பிவிடுகிறேன்” என்று புன்சிரிப்புடன் கூறினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரங்கநாத்தும் சாமுண்டீஸ்வரியும் நிம்மதிப் பெருமூச்சு விட்டனர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆனால் அதற்கு அவசியமில்லை. நானே துபாய்க்குத்தான் வரப்போகிறேன். பாத்திமா டக்ளஸ் இன்று காலை போன் செய்தாள். அவளுடைய கம்பெனியில்தான் சி.எஃப்.ஓ.வாக நான் சேரப்போகிறேன். நவீன் சொல்லித்தான் கிடைத்திருக்கவேண்டும். அதற்காக அவருக்கு நன்றி” என்றா</span><span style="font-family: Arial; font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;">ள்</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;"> மாதவி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">உண்மையில் நவீன் எந்த சிபாரிசும் செய்யவில்லை. தானாகவே அவளுக்குக் கிடைத்த வாய்ப்பு அது. இருந்தாலும் வெறுமனே புன்னகை செய்தான். “கங்கிராஜுலேஷன்ஸ்” என்றான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இன்னொன்றுக்கும் நீங்கள் கங்கிராட்ஸ் சொல்லவேண்டுமே” என்றாள் மாதவி வாயெல்லாம் சிரிப்பாக.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“எனக்கு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">நிச்சயதார்த்தம் நடக்கப் போகிறது. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அவர் பஹ்ரைனில் இருக்கிறார். கல்யாணத் தேதி இன்னும் முடிவாகவில்லை. ஆனால் கல்யாணம் சென்னையில்தான் நடக்கப்போகிறது.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு அளவற்ற சந்தோஷம். இவள் மீதா சந்தேகப்பட்டோம் என்று அவளுக்கு வெட்கமாகப் போயிற்று. மாமா, மாமியைப் பார்க்கவும் அவளுக்கு மிகுந்த வெட்கமாகியது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரங்கநாத் உரையாடலை முடிவுக்கு கொண்டுவந்தார். “ரொம்ப நன்றி மாதவி! சென்னையில் ஏதாவது உதவி வேண்டுமானால் நீங்கள் மணிக்காவிடம் கேட்கலாம். ஏனென்றால் அவளும் இனிமேல் சென்னையில்தான் இருப்பாள்” என்றார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீனும் மணிகர்ணிகாவும் வியப்போடு பார்த்தார்கள். “சென்னையிலா?’</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாம். மணிக்கா போன வருடம் பேங்கிங் சர்வீஸ் தேர்வு எழுதியதில் செலக்ட் ஆகி, அவள் பெயர் எங்கள் பேங்கிற்கு இன்டர்வியூ லிஸ்ட்டில் வந்திருக்கிறது. 500 பேர் லிஸ்ட்டில் அவள் முதல் இருபதில் இருக்கிறாள். எனவே நிச்சயம் கிடைத்துவிடும். கொஞ்சநாள் சென்னையில்தான் இருப்பாள். நானும் ரிட்டையர் ஆனபின் சென்னைக்கே வந்து செட்டில் ஆவதாக இருக்கிறேன்” என்றார் ரங்கநாத்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மயூரியின் வீடு பூட்டியிருந்தது. அக்கம் பக்கத்தில் விசாரித்ததில் அவளுக்கு உடல்நலம் சரியாகிவிட்டதாகவும், அவளுடைய கணவருக்கு பெங்களூரிலேயே பதவி உயர்வு கிடைத்துவிட்டதால், சொந்தமாக ஒரு பெரிய ஃபிளாட் வாங்கப் பணம் கொடுத்திருப்பதாகவும், அவள் விரைவில் வேலையை விட்டுவிட்டு குடும்பப் பெண்ணாக செட்டில் ஆகப் போவதாகவும் தெரிந்தது. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எனவே திலகாவின் வீட்டுக்குக் கிளம்பினார் சண்முகம். அவள் அப்போலோவில் இருந்து டிஸ்சார்ஜ் ஆகிவிட்டதால், வீட்டிலேயே ஓய்வெடுத்துக் கொண்டிருப்பாள் என்று எதிர்பார்த்தார். ஆனால் அவள் வீடும் பூட்டியிருந்தது!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அக்கம் பக்கத்தில் யாருக்கும் அவளைப் பற்றித் தெரியவில்லை. எனவே ஏமாற்றத்துடன் காரை எடுத்தார். அப்போது ஒரு போலீஸ் ஜீப்பிலிருந்து திலகாவின் கணவன் கிரீஷ் இறங்குவதைக் கண்டதும் காரை நிறுத்தினார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“வணக்கம் சார்” என்று அவசரமாகக் காரில் ஏறிக்கொண்டான் கிரீஷ். “நீங்கள்தான் சார் என்னைக் காப்பாற்றவேண்டும். திலகா எங்கு போனாள் என்று தெரியவில்லை” என்று குரல் தழுதழுக்கக் கூறினான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாலையில் போக்குவரத்து அதிகம் இருந்ததால், சண்முகத்தால் அவனோடு தொடர்ந்து பேசமுடியவில்லை. “வீட்டில் போய் பேசிக் கொள்ளலாம்” என்று சாலையில் கவனம் வைத்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மனைவிக்கு போன் செய்து, “கிரீஷ் வருகிறார். எங்கள் ரெண்டு பேருக்கும் சாப்பாடு தயாராக வை” என்றார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(தொடரும்)</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> -இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/21.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (21) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><div><br /></div></span>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-86485579571082875052022-08-19T19:46:00.004+05:302022-08-22T23:06:11.852+05:30மணிகர்ணிகா (19) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-acef04fa-7fff-810e-9421-450695d3b998"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (19) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 116 வது நாள்: 05 -8-2022)</span></p><div><span><br /></span></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/14.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (14) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மயூரியும் திலகாவும் பைக் விபத்தில் சிக்கியதால் மெடிக்கல் லீவ் போட்டுவிட்டதில் அதிகம் பாதிக்கப்பட்டவர் அந்த வங்கியின் கிளை மேலாளர் சண்முகம்தான். இருக்கும் ஆறு கிளார்க்குகளில் இரண்டு பேர் இப்படி நீண்டநாள் மெடிக்கல் லீவில் போனால் கவுண்ட்டர்களை நிர்வகிப்பது எப்படி?</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiH8N85MHgQ3zh3rskccu7HSse4mjTTJQi2DOZyppwfO9dG8PJyrr2BydYnWAoj4xlnxRnDfaVZIhANpuuOYAwZ1kG4nnOnwIc3sff1vusgC7WBqAcbRVO8F0iq8XKLHElN-6qlmVMpEGqxpUw4r8wm35CYkmLVVTicAqwjuilPZ55PKx8BJNv8za1bg/s1061/YC%20Chennai%20airport.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="523" data-original-width="1061" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiH8N85MHgQ3zh3rskccu7HSse4mjTTJQi2DOZyppwfO9dG8PJyrr2BydYnWAoj4xlnxRnDfaVZIhANpuuOYAwZ1kG4nnOnwIc3sff1vusgC7WBqAcbRVO8F0iq8XKLHElN-6qlmVMpEGqxpUw4r8wm35CYkmLVVTicAqwjuilPZ55PKx8BJNv8za1bg/w400-h198/YC%20Chennai%20airport.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">சென்னை விமான நிலையம் </span></td></tr></tbody></table><p></p><div><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">இன்னொருத்தி - மணிகர்ணிகா- எப்போது வேண்டுமானாலும் லீவில் இருப்பவள், விரைவில் ராஜினாமா செய்யப்போவதாகவும் சொல்கிறாள். அவளுக்குப் பதிலாக மீனா குல்கர்னி வந்துவிட்டாள் என்பது உண்மையே. ஆனால் அவளை 'பிசினஸ் டெவலப்மெண்ட்டு'க்காகவே பெரும்பாலும் பயன்படுத்துவதால் கவுண்ட்டர் வேலைக்கு அவளை அமர்த்தமுடியாது. அத்துடன் மீனா வந்தபிறகு வங்கியின் பிஸினசும் அதிகரித்துவிட்டது. தலா ஐயாயிரம் பணியாளர்களைக் கொண்ட ஐந்தாறு மென்பொருள் கம்பெனிகளின் சம்பளப் பட்டியல் சேவிங்ஸ் கணக்குகளை அவள் வங்கிக்குப் பெற்றுக் கொடுத்திருந்தாள். அதனாலும் வேலைப்பளு கணிசமாக அதிகரித்தது. </span></div><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வங்கி அமைந்த இடம், வணிகம் அல்லாத குடியிருப்புப் பகுதி என்பதால், நேரில் வரும் வாடிக்கையாளர்களில் அதிகம் பேர் பெண்களும் வயதானவர்களுமே இருந்தனர். வங்கியில் செலவழிப்பதற்கு அவர்களுக்குப் போதுமான நேரம் இருந்தது. எனவே காலி நாற்காலிகளை வைத்துக்கொண்டு அவர்களுக்கு சேவை வழங்கமுடியாது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நிலைமை கட்டுக்கடங்காமல் போகும்போல் இருந்ததால், சண்முகம், தனது ரீஜினல் மேனேஜர் ஜான் நாயுடுவுக்குப் போன் செய்தார். பொறுமையாகக் கேட்டுக்கொண்ட நாயுடு, “எதற்கும் மாலினியிடம் பேசுங்கள், சர்ப்ளஸ் ஸ்டாஃப் எந்த பிராஞ்சில் இருந்தாலும் கொடுக்கச் சொல்கிறேன்” என்று போனை வைத்துவிட்டார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இது வழக்கமாக ரீஜினல் ஆபீசில் மேற்கொள்ளப்படும் ‘பொறுப்பைத் தட்டிக் கழிக்கும் உத்தி’ என்பது சண்முகத்துக்குத் தெரியாதா? எனவே, நாயுடுவின் பர்சனல் லைனுக்குப் போனில் வந்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சண்முகம் அப்படிச் செய்வார் என்று நாயுடுவுக்கு மட்டும் தெரியாதா என்ன? அவரும் பல்வேறு கிளைகளில் மேலாளராக இருந்தவர் தானே! “என்னங்க ரீஜினல் மேனேஜர் சார்! ஸ்டாஃப் ஷார்ட்டேஜா?” என்று சிரித்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“வணக்கம் சார்! உங்களால் சிரிக்க முடியும்! ஏனென்றால் அங்கே கவுண்ட்டர் கிடையாது, கஸ்டமர்களும் வரமாட்டார்கள்….” என்று சோகமாகச் சிரித்தார் சண்முகம். “எப்போது விஜயவாடா போகிறீர்கள்? நான் எப்போது உங்கள் நாற்காலிக்கு வருவது? அப்படியாவது இந்த ஸ்டாஃப் ஷார்ட்டேஜ் பிரச்சினையில் இருந்து விடுதலை கிடைக்காதா என்று பார்க்கிறேன்.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மாலினி, மாலினி” என்று நாயுடு அழைப்பது சண்முகத்துக்கு கேட்டது. அவள் வந்ததும், “மாலினி, உங்க எதிர்கால ரீஜினல் மேனேஜர் ரொம்பக் கோவமா இருக்கார். ஸ்பெஷல் கேஸாக அவருக்கு மட்டும் ஒரு கிளார்க் ரெண்டு மாசம் டெபுடேஷன் ஏற்பாடு பண்ணிவிடுங்கள். இல்லையென்றால் நாளைக்கு உங்கள் பாடுதான் திண்டாட்டம்” என்று சிரித்துக்கொண்டே கூறினார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாலினி போனை வாங்கிப் பேசினாள். “வணக்கம் சார்! இன்னும் இரண்டே நாள் கொடுங்கள். ஈரோட்டிலிருந்து மாளவிகா கெல்லீஸ் பிராஞ்சில் ஜாயின் ஆகிறாள். அதே நாளில் உஷா மாணிக்கம் உங்கள் ஆபீசுக்கு வருவாள். சந்தோஷம் தானே?” </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஐய்யய்யோ, திரும்பவும் லேடி ஸ்டாஃப்பா? வேண்டாம்மா! எனக்கு ஒரு ஆண்பிள்ளையாகப் பார்த்து அனுப்புங்கள். இங்கு என்னைத்தவிர எல்லாரும் பெண்கள்தான்!” என்று வேண்டினார் சண்முகம்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாலினி நல்ல பெண். நல்ல ஞாபகசக்தி. சென்னை மண்டலத்தில் இருக்கும் இரண்டாயிரம் ஊழியர்களின் ஜாதகமும் அவளுக்கு மனப்பாடம். குறிப்பாகப் பெண் ஊழியர்களில் யார் யார் எப்பொழுது மெட்டர்னிட்டி லீவ் எடுக்கக்கூடும் என்ற பட்டியலை ரீஜினல் மேனேஜருக்கு எந்த நிமிடமும் அவளால் அப்டேட் செய்யமுடியும். அதனால் எச்.ஆர். கடமைகளை அவளால் திறமையாக நிறைவேற்றமுடிந்தது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பொதுவாகவே கிளைமேலாளர்கள் எச்.ஆர். டிபார்ட்மெண்ட்டில் குழைந்து பேசித்தான் காரியம் சாதித்துக் கொள்வார்கள். அதுவும் மாலினி போன்ற திறமையான அதிகாரியிடம் புன்சிரிப்புடன்தான் பேசுவார்கள். சண்முகத்திடம் அவளும், அவளிடத்தில் சண்முகமும் சற்றே அதிக சுதந்திரம் எடுத்துக்கொண்டு பேசுவதுண்டு. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சார், உங்களுக்கு ‘மேல்’ கிளார்க் தான் வேண்டுமென்றால் அதற்கு ஒரு மேலான யோசனை சொல்லட்டுமா?” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்ன, என்ன?” என்று ஆவலாகக் கேட்டார் சண்முகம்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“யாராவது ‘ஃபீமேல் கிளார்க், ‘மேல்’ ஆவதற்கு சிகிச்சை பெறும் ஆர்வத்துடன் இருக்கிறாளா என்று பார்க்கவேண்டும்.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சண்முகம் சிரித்தார். நாயுடுவும் சிரித்தார். மாலினியும் சிரித்தாள். “உனக்கென்னம்மா, சிரிப்பே! என் பாடு எனக்குத் தானே தெரியும்? அது சரி, எப்போது கல்யாண சாப்பாடு? ஜாதகம் கேட்டாலும் தரமாட்டேன் என்கிறாய்!” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்னிடத்தில் கேட்கிறீர்களே, மணிகர்ணிகாவிடம் கேட்டீர்களா?” என்று மடக்கினாள் மாலினி. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அவள்தான் ரிசைன் பண்ணப்போகிறாளே! எனக்கு உன்னைப் பற்றித்தான் அக்கறை!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாலினி அலுத்துக்கொண்டாள். “அமெரிக்கா மாப்பிள்ளை இருந்தால் சொல்லுங்கள்! அத்துடன், மயூரியும் திலகாவும் மெடிக்கல் பில் அனுப்பிவிட்டார்கள். டிஸ்சார்ஜ் ஆகிவிட்டார்கள். அதனால் சீக்கிரம் ‘ஃபிட்டாகி’ வந்துவிடுவார்கள் என்று நினைக்கிறேன். அவர்கள் வீட்டிற்கு ஆள் அனுப்பிப் பாருங்களேன்” என்று யோசனை சொன்னாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சண்முகம் யோசிக்க ஆரம்பித்தார். இருவருக்கும் போன் செய்தார். பதில் இல்லை. அரைமணி நேரம் கழித்து மீண்டும் போன்செய்தார். அப்போதும் பதில் இல்லை. தானே நேரில் போய்ப் பார்த்துவிடுவது என்று தீர்மானித்தார். நலம் விசாரித்த மாதிரியும் இருக்கும்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சரி, மணிகர்ணிகா இப்போது எங்கிருக்கிறாள் என்ற கேள்வியும் எழுந்தது. துபாய்க்குத் தான் போயிருக்கவேண்டும்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஹோட்டல் அறையில் தனிமையில் அழுதபடித் தனது கடந்தகால நினைவுகளை மனக்கண்ணில் பார்த்துக்கொண்டிருந்த மணிகர்ணிகாவுக்கு, அன்று நவீனின் காரில் தான் மாதவிக்கு அளித்த பரிசுப் பை கிடந்ததை ஜீரணிக்கவே முடியவில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்படியானால்? மாதவியும் துபாயில்தான் இருக்கிறாளா? இரண்டரை வருடம் முன்பு பார்த்தது தான். எம்பிஏ-படிப்பை முடித்துப் பட்டம் வாங்கியிருப்பாள். பன்னாட்டுக் கம்பெனியொன்றில் நிச்சயம் நல்லவேலை கிடைத்திருக்கும். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் தன்னிடம் எதையும் ‘ஷேர்’ செய்யவில்லையே! முகநூலோ, வாட்ஸப்போ, ட்விட்டரோ எதிலும் தன் வேலையைப் பற்றியோ, துபாயில் இருப்பது பற்றியோ அவள் ‘அப்டேட்’ செய்யவில்லையே! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தாங்கள் பார்க்கவந்த அபார்ட்மெண்ட் அருகில் காரை நிறுத்தினான் நவீன். இவளோ தன் மனத்தில் இருந்த சந்தேகத்தை வெளிக்காட்டிக்கொள்ளாமல் அவனைப் பின்தொடர்ந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அது ஓர் அழகான குடியிருப்புப் பகுதி. ஐந்து நிமிடம் நடந்தாலே கடற்கரை வந்துவிடும். முதல் மாடியில் இருந்தது அவன் பார்த்த வீடு. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இந்த வீட்டின் பொறுப்பு, இரண்டாம் மாடியில் இருக்கும் ஒரு மொராக்கோ பெண்மணியிடம்தான் உள்ளது. பாத்திமா டக்ளஸ் என்று பேர். அவளைப் பார்த்து அறிமுகப்படுத்திக்கொண்டு சாவி வாங்கிக்கொள்ளலாமா?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா மௌனமாக அவனைத் தொடர்ந்தாள். அந்த மொராக்கோ பெண்மணி - பாத்திமா டக்ளஸ்- நடுத்தர வயதினள். நல்ல அழகி என்று முதல் பார்வையிலேயே யாரும் சொல்லிவிடுவார்கள். அழகான ஆங்கிலம் பேசினாள். ஓர் அமெரிக்கக் கம்பெனியின் சிஇஓ. நவீன் பார்த்திருந்த வீட்டின் சாவியைக் கொடுத்தாள். மணிகர்ணிகாவைப் பார்த்து, ‘வெல்கம்’ என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மூவருக்கும் ஜிஞ்சர் டீ எடுத்துவந்தாள். “பன் வித் சீஸ், அல்லது பிஸ்கட்ஸ் - வேண்டுமா?” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் “நோ, தேங்க்ஸ்” என்றான். மணிகர்ணிகா ஏதும் பேசாமல் டீயை அருந்தினாள். அமைதியான மனத்தில் அந்தப் பரிசுப்பை ஏற்படுத்திய சலனம், குளத்தில் எறிந்த கல்போல வட்டமாகப் பரவி விரிந்துகொண்டே சென்று, மனம் முழுவதையும் ஆக்கிரமித்தது. யாருடனும் பேசும் மனநிலையில் இல்லை அவள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீங்கள் பார்த்திருக்கும் வீடு மிகவும் அழகானது. என்வீடு மாதிரியேதான், ஆனால் அந்த ஓனர் நிறைய கலை வேலைப்பாடுகளைச் செய்திருக்கிறார். நானும் கூட வந்து காட்டட்டுமா?” என்றாள் பாத்திமா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒவ்வொரு அறையாகக் காட்டி அங்கிருந்த கலைப் பொருட்களைப் பற்றி விவரித்தாள். உரிமையாளர் கையெழுத்திட்ட ஒப்பந்த ஆவணமும் அங்கிருந்ததை எடுத்துக் கொடுத்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு அந்த வீடு திருப்திகரமாகவே இருந்தது. ஆனால் பெர்த்தில் அவர்கள் இருந்த வீட்டுக்கு இது ஒரு மாற்றுக் குறைவுதான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாவியைப் பெற்றுக்கொண்டு, பாத்திமாவுக்கு நன்றி சொல்லிவிட்டுக் கிளம்பினார்கள். வழியில் எங்கும் வாயே திறக்கவில்லை மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்கள் ஹோட்டலை அடைவதற்கும், பாத்திமாவிடமிருந்து போன் வருவதற்கும் சரியாக இருந்தது. நவீன் முகம் கழுவப் போயிருந்ததால் மணிகர்ணிகாவே எடுத்து, “ஹலோ” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஹாய், மணி! எ குட் நியூஸ் டு நவீன்! அவரிடமே சொல்லட்டுமா, இல்லை உங்களிடம் சொன்னால் பரவாயில்லையா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“குட் நியூஸ் தானே! என்னிடமே சொல்லுங்கள். அவர் வருவதற்கு நேரமாகலாம்” என்றாள் மணிகர்ணிகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஓகே, அப்படியானால் அவரிடம் சொல்லுங்கள், அவர் சிபாரிசு செய்த மாதவி என்ற கேண்டிடேட் எங்கள் கம்பெனியில் சி.எஃப்.ஓ. போஸ்ட்டுக்கு செலக்ட் ஆகிவிட்டார் என்று!” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு ஏனோ உடம்பெல்லாம் எரிவது போல் இருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாத்திமா மேலும் தொடர்ந்தாள். “இந்தத் தகவலை முதலில் மாதவிக்குத்தான் சொல்ல முயன்றேன். ஆனால் அவளை போனில் பிடிக்க முடியவில்லை. அதிகாரபூர்வ ஈமெயில் நாளைக்குத் தான் போகும். அதனால்தான் நவீனிடம் இதை உடனே ஷேர் செய்ய விரும்பினேன் ... பை!” என்று முடித்தாள் பாத்திமா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">காரில் அந்தப் பை எப்படி வந்தது என்ற சஸ்பென்ஸ் இப்போது உடைந்துவிட்டது. மாதவி இங்குதான் இருக்கிறாள். இதே காரில் பயணித்திருக்கிறாள். எத்தனை நாட்களாகவோ? எங்கு தங்கியிருக்கிறாளோ? தனியாகவா, அல்லது நவீனுடனா? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீனுடன் அவள் தனிமையில் இருந்திருப்பாளா? அந்த எண்ணமே அவள் உடலெங்கும் பூச்சி ஊர்வதுபோல அருவருப்பான உணர்வைக் கொடுத்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எதற்காக நவீன் இதையெல்லாம் தன்னிடம் மறைக்கவேண்டும்? அல்லது, மாதவிதான் தன்னிடம் ஏன் இதையெல்லாம் கூறவில்லை? இவர்களுக்குள் இன்னும் என்னவெல்லாம் இரகசியங்கள் இருக்குமோ?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இவனைப் புரிந்துகொள்ள மூன்று வருடம் வேண்டும் என்று தோன்றியதே, அப்படியே இருந்திருக்கக் கூடாதா நான்? அவசரப்பட்டு நெருக்கத்துக்கு இடம் கொடுத்துவிட்டேனோ? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">குளியலறைக்குச் சென்ற நவீன், தான் பார்த்த வீடு மணிக்காவுக்குப் பிடித்துவிட்ட மகிழ்ச்சியை வெதுவெதுப்பான வெந்நீரில் ஆற அமரக் குளித்தபடி அனுபவித்துக்கொண்டிருந்தான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அரைமணி நேரம் கழித்து அவன் வெளியில் வந்தபோது, மணிக்கா அங்கு இல்லை. சென்னை செல்லும் விமானத்தில் ஏறிக்கொண்டிருந்தாள். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(தொடரும்)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="eric: normal; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> -இராய செல்லப்பா, நியூஜெர்சியில் இருந்து </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="eric: normal; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/20.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (20) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>. </p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p></span> இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-26340124200151552172022-08-18T08:34:00.008+05:302022-08-29T07:19:13.525+05:30மணிகர்ணிகா (18) இன்று வர மாட்டாள்- தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-17c85417-7fff-d748-d666-ebe5a036e9ec"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (18) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 115 வது நாள்: 04 -8-2022)</span></p><div><span><br /></span></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/14.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (14) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன்னுடைய செக் திருட்டுப் போய்விட்டதாகவும், அதைப் பயன்படுத்தி யாரோ தன் கணக்கிலிருந்து இருபதாயிரம் ரூபாயைத் தனக்குத் தெரியாமல் எடுத்துவிட்டதாகவும், அதைக் கண்டுபிடித்துக் கொடுக்குமாறு கேட்டுக்கொள்வதாகவும் வினோதா மேடம் கையெழுத்திட்ட கடிதத்தை எடுத்துக்கொண்டு கோபால்சாமியே நேரில் வந்துவிட்டார், கருணாமூர்த்தியைப் பார்க்க.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwG754rE8teqIeXDUcXfHeBBm8sggh2c-e9oeDwjYX0hNL0A6_kKbsGGIFg-vxyq2qYQslrhhF4rbR5MSEDEjM-nhAHAGB3a15AQ7KLfXyTDEfiWtxo4qH7TmoEHd0_mzhMhwnDRGAjHUczv0X0Sq7RJtQDtdjqCc57oW_nUUOfWuqS7sVdQNSz7yR1Q/s300/Court%20Bldg.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwG754rE8teqIeXDUcXfHeBBm8sggh2c-e9oeDwjYX0hNL0A6_kKbsGGIFg-vxyq2qYQslrhhF4rbR5MSEDEjM-nhAHAGB3a15AQ7KLfXyTDEfiWtxo4qH7TmoEHd0_mzhMhwnDRGAjHUczv0X0Sq7RJtQDtdjqCc57oW_nUUOfWuqS7sVdQNSz7yR1Q/w640-h358/Court%20Bldg.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">செங்கல்பட்டு கோர்ட் இதைவிடச் சிறியதாக இருக்கும்!</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;"><br /></span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">“ரொம்ப நன்றி சார்! இவ்வளவு சீக்கிரம் திருடனைப் பிடித்ததற்கு” என்று பணிவாகக் கூறினார். “என் மனசிலிருந்த குற்ற உணர்ச்சி இப்போதுதான் நீங்கியது.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணாமூர்த்தி அவரை நிமிர்ந்து பார்த்தார். “சரி, பணத்தைக் கோர்ட்டில் வந்து வாங்கிக்கொள்ளும்படி சம்மன் வரும். அப்போது வந்தால் போதும் என்று அந்த மேடத்திடம் சொல்லிவிடுங்கள்” என்கிறார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதற்கு எவ்வளவு நாள் ஆகும்? பத்துப் பதினைந்து நாள் ஆகுமா?” என்று அப்பாவியாகக் கேட்டார் கோபால்சாமி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> கருணாமூர்த்தி ஏளனமாகச் சிரித்தார். “எப்படியும் ஆறு மாசத்துக்குள் கிடைத்துவிடும். அதுவரையில் அடிக்கடி வந்து என்னைத் தொந்தரவு செய்யக்கூடாது என்று சொல்லிவிடுங்கள்” என்று எழுந்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அய்யய்யோ, ஆறு மாசமா? கொஞ்சம் தயவு பண்ணி ஒரு மாசத்திற்குள் கிடைக்கும்படி செய்யுங்களேன். நாங்கள் எல்லாம் வயதானவர்கள்” என்று கெஞ்சினார் கோபால்சாமி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியானால் கோர்ட்டுக்குப் போகாமலே செட்டில் பண்ணிவிடலாமா? அதற்கு சம்மதமா என்று கேளுங்கள்!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சம்மதம் என்றுதான் அந்தம்மா சொல்வாள்! இந்த வயதில் யாரால் கோர்ட்டு கீர்ட்டு என்று அலையமுடியும்?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியானால் முயற்சிசெய்கிறேன்” என்றவர், உள்ளே திரும்பி ஒரு போலீஸ்காரரை அழைத்து, “ஏம்ப்பா, கணேஷு, கோர்ட்டுக்குப் போகாம இருபதாயிரம் ரூபாயை செட்டில் பண்ணிக் கொடுக்க ஏதாச்சும் வழியிருக்கா?” என்று கேட்டார்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கணேஷு என்ற அந்தப் போலீஸ்காரர் பதறிக்கொண்டு, “அப்படியெல்லாம் செஞ்சுடாதீங்க சார்! எல்லாம் முறையா நடக்கணும். இல்லாவிட்டால் மேலிடத்துக்குத் தெரிந்தால் சீரியஸாக ஆக்ஷன் எடுப்பாங்க!” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியானால்..” என்றவர், கோபால்சாமி பக்கம் திரும்பி, “ஆறு மாசம் நீங்க வெயிட் பண்ணித்தான் ஆகணும். வேற வழியில்லை” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கோபால்சாமி பதற்றத்துடன், “எப்படியாவது பார்த்து முடிச்சுக் குடுத்துடுங்க சார்! அடுத்த வாரம் கெடைக்கறாப்பல செஞ்சுடுங்க” என்று தழுதழுத்த குரலில் கூறினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இவர் செய்யக்கூடாதுன்னு சொல்றாரே சாமி! என்னைவிட அனுபவஸ்தர் சொல்லும்போது நான் மீறமுடியுமா?” என்று கணேஷுவைக் கைகாட்டினார் கருணா. “கணேஷு, வயசானவங்க, ஏதாவது பண்ண முடியுமான்னு பாரேன்” என்றார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">புரிந்துகொண்ட கணேஷு ஸ்டேஷனை விட்டு வெளியில் வந்தார். மரத்தடியில் நின்றார். கோபால்சாமி அவரைப் பின் தொடர்ந்தார். ஏதோ பேசினார்கள். இரண்டாயிரம் ரூபாய் செலவுக்கு ஒப்புதல் அளித்தார் கோபால்சாமி. “நம்ம பணம் நமக்கு கெடைக்கறதுக்கே நாம்ப செலவழிக்கவேண்டியிருக்கு” என்று முனகினார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போதுதான் அங்கு வந்தாள் பரமேஸ்வரி. அவளைக் கண்டதும் அங்கிருந்த போலீஸ்காரர்கள் எல்லாரும் “வணக்கம் பரமேஸ்வரி அக்கா” என்று வரவேற்றார்கள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணா கேட்ட ஐம்பதாயிரம் ரூபாயை அவரிடம் கொடுத்தாள் பரமேஸ்வரி. “ஏன் சார், இன்னிக்கு தான் என்கிட்டே கேக்கணும்னு தோணிச்சா ஒங்களுக்கு?” என்று ஒரு மாதிரியாகச் சிரித்தாள். பெரிய அதிகாரிகளிடம் மட்டுமே அவள் வெளிப்படுத்தும் சிரிப்பு அது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்ன பண்றது பரமேஸ்வரி! நீங்க எப்படி எப்படியெல்லாமோ சம்பாதிக்க முடியுது. நாங்க சம்பளக்காரங்க, எப்படி பொழைக்கறது? விலைவாசி ஏறிக்கிட்டே போகுதில்ல? கடனை வாங்கித்தான் காலம் தள்ள வேண்டியிருக்குது” என்று அலுத்தபடியே பணத்தை வாங்கி, எண்ணினார் கருணா. “என்னமே இது, வட்டி கழிக்காம கொடுத்திருக்க?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அட போங்க சார்! எல்லாரையும் போல உங்களை நடத்த முடியுமா?” என்று குழைந்த பரமேஸ்வரி, “அப்ப நான் வரட்டுங்களா?” என்று கிளம்பினாள். அதற்குமுன் உள்ளிருந்த சில போலீஸ்காரர்களை அழைத்து,”சாருக்கு என்னப் பத்திச் சொல்லிடுங்க. என் வாய் ரொம்ப பொல்லாதது. ஒழுங்கா சம்பளத்தன்னிக்கு வட்டி வந்து சேர்ந்துடணும்” என்று கருணாவுக்குக் கேட்கும்படி பலமாகச் சொன்னபடி வெளியேறினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கணேஷை அழைத்து இருபதாயிரம் ரூபாயைக் கொடுத்தார். “இந்தாய்யா, நீயே செட்டில் பண்ணிடு” என்று கோபால்சாமியைக் காட்டினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இருபதாயிரம் பெற்றுக்கொண்டேன்” என்று கையெழுத்து போட்டுக்கொடுத்தார் கோபால்சாமி, கையில் பதினெட்டாயிரத்தை வாங்கிக்கொண்டு. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">**** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சிறு குற்றங்களுக்கான செங்கல்பட்டு நீதிமன்றத்தில் ஆஜர் படுத்தப்பட்டான் கிரீஷ். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நீதிபதியை நோக்கி அரசு வக்கீல் கூறினார்: “மைலார்டு, இவர்மீதுள்ள குற்றம் ஏடிஎம்-மில் பதினைந்தாயிரம் ரூபாயைத் திருடினார் என்பது.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நீதிபதி ஆச்சரியமாகக் கேட்டார்: “வெறும் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;">பதினைந்தாயிர</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">மா? ஏடிஎம்-மில் லட்சக் கணக்கில் அல்லவா பணம் இருக்கும்?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: 13pt;">அரசு </span>வக்கீல் சுதாரித்துக்கொண்டு, “இவர் ஏடிஎம்-முக்கு உள்ளிருந்து எடுக்கவில்லை, வெளியில் இருந்து எடுத்திருக்கிறார்” என்றார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நீதிபதி முறைப்பாக, “தயவு செய்து விளக்கமாகச் சொல்லுங்கள். ஒவ்வொருமுறையும் நான் கேட்டு அதன் பிறகு நீங்கள் பதில் சொல்வதாக இருக்கவேண்டாம்” என்றார் கோபத்துடன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சாரி சார்” என்ற </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அரசு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வக்கீல் நடந்ததை எடுத்துச் சொன்னார். அவர் சொன்னதை மனதில் வாங்கிகொள்ளச் சில நிமிடங்கள் எடுத்துக்கொண்ட நீதிபதி, “என் கேள்விகளுக்குத் தெளிவாகப் பதில் சொல்லுங்கள்” என்றவர், “இவர் திருடியதாகச் சொல்லப்படும் பணம் யாருக்குச் சொந்தமானது?” என்று கேட்டார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஏடிஎம்-முக்கு சொந்தமானது” என்றார் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அரசு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வக்கீல்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன் தலையில் இலேசாகத் தட்டிக்கொண்டார் நீதிபதி. “ஏடிஎம் என்பது ஒரு மெஷின். அதற்கு எப்படி ஐயா பணம் சொந்தமாக இருக்க முடியும்?” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: 13pt;">அரசு </span>வக்கீலுக்கு அப்போதுதான் உறைத்தது. “தாங்கள் சொல்வது சரி ஐயா! அது ஐசிஐசிஐ வங்கியின் ஏடிஎம். ஆகவே பணம் அந்த வங்கிக்குச் சொந்தமானது” என்றார்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“குட்! அப்படியானால் தனக்குச் சொந்தமான பணத்தை அந்த வங்கி, தன்னுடைய ஏடிஎம்-முக்கு வெளியில் வைத்திருந்ததா? அதை இவர் திருடினாரா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இல்லையில்லை சார்!” என்று </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அரசு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வக்கீல் பரபரப்புடன் சொன்னார். “இந்த நபர் தன் கார்டை ஏடிஎம்-முக்குள் நுழைத்தவுடனே பணம் ஓடிவந்து விழுந்தது. அதை இவர் எடுத்துக்கொண்டார்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதாவது, இவர் தன்னுடைய கார்டை நுழைத்தவுடன் பணம் வந்து விழுந்தது என்கிறீர்கள். இல்லையா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆம் ஐயா!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியானால் இது இவருடைய பணமாகவே ஏன் இருக்கக் கூடாது?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இல்லை என்றுதான் ஏடிஎம் பாதுகாவலர் தங்கராசு சாட்சி அளித்திருக்கிறார்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தங்கராசு சாட்சிக் கூண்டில் ஏறினார். கிரீஷ் தன் கார்டை உள்ளே நுழைத்தவுடனேயே பணம் வந்து விழுந்ததைப் பார்த்ததாகவும், அவசரம் அவசரமாக அந்தப் பணத்தை எடுத்துக்கொண்டு கிரீஷ் பைக்கில் கிளம்பியதால் தனக்கு சந்தேகம் ஏற்பட்டு 100க்கு போன் செய்ததாகவும் கூறினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஏடிஎம்-மில் பணம் எடுக்க கஸ்டமர்கள் வரும்போது அவர்கள் என்ன செய்கிறார்கள் என்று பார்க்கும்படி உங்களுக்கு பேங்கிலிருந்து உத்தரவு இருக்கிறதா?” என்றார் நீதிபதி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இல்லை ஐயா! நாங்கள் பார்க்கவே கூடாது என்றுதான் உத்தரவு இருக்கிறது.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியானால் இவர் செய்ததை மட்டும் பார்க்கவேண்டும் என்று உங்களுக்கு எப்படித் தோன்றியது?’ </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இதற்கு தங்கராசுவால் பதில் கூற முடியவில்லை. பேசாமல் இருந்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நீதிபதி </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">அரசு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வக்கீலின் பக்கம் திரும்பினார். “இந்த நிகழ்ச்சியைப் பற்றி நீங்கள் என்ன கருதுகிறீர்கள் என்பதைச் சுருக்கமாகச் சொல்லுங்கள்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: 13pt;">அரசு </span>வக்கீல் கூறினார்: “அதாவது, இவருக்கு முன்பாக யாரோ ஒரு கார்டுதாரர், தனக்கு வரவேண்டிய பணத்தை எடுக்காமல் போய்விட்டிருக்கிறார். அந்தப் பணம், இவருடைய கார்டைப் போட்டவுடன் இவருக்கு கிடைத்திருக்கிறது.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நீதிபதி நிமிர்ந்து உட்கார்ந்தார். “அதாவது, இந்தப் பணம், இன்னொரு கார்டுதாரருக்குச் சொந்தமான பணம் என்கிறீர்கள். சரியா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆம் ஐயா!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அந்த கார்டுதாரர் யார், அவருடைய கம்ப்ளெயிண்ட் எங்கே?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அவர் யார் என்று தெரியாது ஐயா! உலகத்தில் எந்த நாட்டிலிருந்து வரும் கஸ்டமர்களும் எந்த ஒரு ஏடிஎம்-மிலும் பணம் எடுக்கலாம் என்ற விதி இருப்பதால், அந்த நபரைக் கண்டுபிடிப்பது கடினம் என்று பேங்க் தரப்பில் சொல்கிறார்கள் ஐயா!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நீதிபதிக்கு பயங்கரமான எரிச்சல் வந்தது. “உங்களுக்கு வேலை அதிகம் இல்லை போலிருக்கிறது. அதனால்தான் இம்மாதிரி ‘சில்லி’ கேஸ்களை எடுத்து வந்திருக்கிறீர்கள். முதலில் பணம், இந்த வங்கிக்கு சொந்தம் என்றீர்கள். இப்போது யாரோ ஒரு கார்டுதாரருக்கு சொந்தம் என்கிறீர்கள். அவரை யாரென்று கண்டுபிடிப்பது சிரமம் என்கிறீர்கள். அப்படியானால் இவரை எப்படித் திருட்டுக் குற்றத்தில் கைதுசெய்தீர்கள்?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: 13pt;">அரசு </span>வக்கீல் குழைந்தார். “ஐயா, தனக்கு சொந்தம் அல்லாத ஒரு பொருளை ஒருவன் எடுத்தால் அது திருட்டு என்று சட்டம் சொல்கிறதல்லவா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இருங்கள். என் முன்னால் இன்னொரு முக்கியமான கேள்வி இருக்கிறது. நீங்கள் சொல்வதுபோல, சம்பந்தமில்லாத ஒருவருக்கு, ஏடிஎம் உள்ளிருந்து பணம் வந்து விழுந்தால், அதை அவர் என்ன செய்யவேண்டும் என்று அந்த வங்கி விதிகளை வகுத்திருக்கிறதா? அதைப் பற்றி அறிவிப்பு ஏதும் செய்திருக்கிறதா?” என்றார் நீதிபதி.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: 13pt;">அரசு </span>வக்கீல் தங்கராசுவின் முகத்தைப் பார்த்தார். அவரோ, “அப்படி எந்த உத்தரவையும் நான் பார்த்ததுமில்லை, கேட்டதுமில்லை” என்று உறுதியாகச் சொன்னார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: 13pt;">அரசு </span>வக்கீலைப் பார்த்து நீதிபதி தன் தீர்ப்பைப் படித்தார்: </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஏடிஎம்- முக்கு வெளியில் கிடந்த பணம் இது என்பதற்கு ஒரே சாட்சி, ஏடிஎம் காவலரின் வாக்குமூலம்தான். ஆனால் கார்டுதாரர்கள் ஏடிஎம்-மில் நுழைந்து என்ன செய்கிறார்கள் என்பதை பார்க்க அவருக்கு அனுமதி கிடையாது. காரணம் கார்டுதாரரின் அந்தரங்கம் பாதுகாக்கப்படவேண்டும். அத்துடன், இவ்வாறு வெளிவரும் பணத்தை என்ன செய்யவேண்டும் என்பது பற்றி சட்டபூர்வமான ஒழுங்குமுறை எதையும் அந்த வங்கி இதுவரை வெளியிட்டதாகத் தெரியவில்லை. அத்துடன், எந்தக் காரணத்தால் இப்படி சம்பந்தமில்லாமல் பணம் வெளியில் வந்து விழுகிறது என்று அந்த வங்கிதான் கண்டுபிடிக்கவேண்டுமே யன்றி எந்த ஒரு கார்டுதாரர்மீதும் அந்தக் கடமையை அது திணிக்கமுடியாது. இந்தக் காரணங்களால், வங்கியின் நிர்வாகக் குறைபாட்டின் காரணமாக ஏற்பட்ட இந்த நிகழ்ச்சியை ஒரு திருட்டு என்று சட்டபூர்வமாக அங்கீகரிக்க இயலாது. எனவே குற்றம் சாட்டப்பட்டுள்ள கிரீஷ் நிரபராதி என்று இந்த நீதிமன்றம் அவரை விடுதலை செய்கிறது. பணம் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;">பதினைந்தாயிர</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">ம் அவரிடமே கொடுக்கப்படவேண்டும்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதே சமயம், ஏடிஎம் பாதுகாவலரின் அவசர நடவடிக்கையால் கிரீஷ் கைதுசெய்யப்பட்டு இரண்டுநாள் லாக்கப்பில் இருக்க நேரிட்டதற்கு நஷ்ட ஈடாக ரூபாய் ஒரு லட்சம் இந்த வங்கி அவருக்கு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வழங்கவேண்டும் என்றும் தீர்ப்பளிக்கிறேன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இந்த வழக்கின் விவரங்களையும் தீர்ப்பின் பிரதியையும் இந்திய ரிசர்வ் பேங்கிற்கு அனுப்பி, எதிர்காலத்தில் ஏடிஎம்-முக்கு வெளியில் வந்துவிழும் பணத்தை என்ன செய்யவேண்டும் என்பதற்கு சட்டத்திற்கு உட்பட்ட விதிகளை ஏற்படுத்தி, அவற்றை எல்லாப் பத்திரிகைகளிலும் சமூக ஊடகங்களிலும் வெளியிடவேண்டுமென்றும் இந்த நீதிமன்றம் விரும்புகிறது.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நிம்மதியாக முகத்தைத் துடைத்துக்கொண்டான் கிரீஷ். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்ன மேன், விடுதலை ஆயிடுச்சி! சந்தோஷம் தானே?” என்றார் பாதுகாவலுக்கு வந்த போலீஸ்காரர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சந்தோஷம் தாங்க.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“வாயில சொன்னா எப்படி? கையில இருபதாயிரம் இருக்குல்ல, எங்களையும் கொஞ்சம் கவனிக்கிறது.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மொதல்ல நீங்க நஷ்ட ஈடு ஒரு லட்சத்தை வாங்கிக்குடுங்க. அப்ப நிச்சயமா கவனிக்கறேன்” என்றான் கிரீஷ். பிறகு என்ன தோன்றியதோ, “வாங்க” என்று அருகில் இருந்த ஒரு மூன்று நட்சத்திர ஓட்டலுக்கு அழைத்துச் சென்றான். “வேண்டியதை சாப்பிடுங்க!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இருவரும் முழு திருப்தியோடு சாப்பிட்டு முடித்தனர். போலீஸ்காரர் விடைபெற்றுக்கொண்டு போனார். சர்வரிடம் “பில் கொண்டு வாருங்கள். ஏன் தாமதம்?” என்றான் கிரீஷ்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உங்கள் பில்லுக்கு அவர் பணம் செலுத்திவிட்டாரே!” என்று பின்வரிசை நாற்காலியில் இருந்த ஒருவரைக் காட்டினார் சர்வர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திரும்பிய கிரீஷின் வியப்பு திகைப்பாக மாறி, முகமெல்லாம் வியர்த்தது. செய்வதறியாமல் எழுந்து நின்றான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“வணக்கம், கிரீஷ்! வெளிய வந்தாச்சா?” என்று விஷமமாகச் சிரித்தார், சாதாரண உடையில் இருந்த கருணாமூர்த்தி.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(தொடரும்)</span></p><ul style="margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; padding-inline-start: 48px;"><li aria-level="1" dir="ltr" style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; list-style-type: disc; vertical-align: baseline; white-space: pre;"><p dir="ltr" role="presentation" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து.</span></p></li></ul><div><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/19.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (19) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</div><div><span><br /></span></div><div><br /></div></span>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-8151965195888375722022-08-17T03:30:00.009+05:302022-08-25T08:17:40.863+05:30மணிகர்ணிகா (17) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<p> <span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (17) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><span id="docs-internal-guid-67d766c6-7fff-c0d6-fadb-60ccc0a5fad4"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><i>(அமெரிக்காவில் 114 வது நாள்: 03-8-2022)</i></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/14.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (14) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆஸ்திரேலியாவில் இரண்டு வருடங்கள் வானத்தில் மிதக்கும் மேகங்களைப் போல வெகு சீக்கிரமாக ஓடிவிட்டன. தங்களுடைய சொந்தக் கம்பெனி என்பதால் நவீனுடன் மணிகர்ணிகாவும் இரவு பகல் பாராமல் உழைத்தாள். உண்மையில் மென்பொருள் என்பது இலக்கியம் படிப்பதைவிடவும் சுலபமானது என்று அவளுக்குப் புரிந்தபோதுதான் எப்படி ஆயிரக்கணக்கானவர்கள் அத்துறையைத் தேர்ந்தெடுத்துப் </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiyV42NL7VILKJZrS3uurQD_oJ8X0h8l3kLcg5C-Jo5OhJbbD--hRpZR0KpLSX9a_BlWWJ8DPwhYE6pd9h7Sv_uhrZvjxnoFD2upndHO41EKTCgKrpkN2ztjdVAiQnTnDgfok0Q55UK64NxVoLVHhyBhlIgCYIT_X18QNk4KAFVfEcLJYBjzUdRPl6Zg/s300/Dubai-burj%20khalifa.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiyV42NL7VILKJZrS3uurQD_oJ8X0h8l3kLcg5C-Jo5OhJbbD--hRpZR0KpLSX9a_BlWWJ8DPwhYE6pd9h7Sv_uhrZvjxnoFD2upndHO41EKTCgKrpkN2ztjdVAiQnTnDgfok0Q55UK64NxVoLVHhyBhlIgCYIT_X18QNk4KAFVfEcLJYBjzUdRPl6Zg/w640-h358/Dubai-burj%20khalifa.jpg" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">துபாய் -உயரமான கட்டிடம்</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">படிக்கிறார்கள் என்ற இரகசியம் தெரிந்தது. ஆனால் அதை மேற்கொண்டு ஆழமாகப் படிக்கவேண்டிய அவசியம் அவளுக்கு ஏற்படவில்லை. சந்தையில்தான் மென்பொருள் ஆசாமிகள் ஏராளமாகக் கிடைக்கிறார்களே!</div></span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">எனவே அவள் மென்பொருள் எழுதும் வேலையை விட்டுவிட்டு, அதன் விற்பனையை அதிகரிக்கும் வேலையைக் கையில் எடுத்துக்கொண்டாள். சில மாதங்களிலேயே அவளுக்கு அதில் நல்ல தேர்ச்சி ஏற்பட்டுவிட்டது. நவீனுக்கும் அவளது தொழில் முதிர்ச்சி வியப்பளித்தது. ஆதரவற்ற பெண்ணாக, சிறிது தன்னம்பிக்கைக் குறைபாட்டுடன் நேர்காணலுக்கு வந்த மணிகர்ணிகாவா இவள் என்று அதிசயப்பட்டான். இவ்வளவு அறிவும் விடாமுயற்சியும் உடைய பெண்ணைப் பார்க்கக் கொடுத்துவைக்காமல் அகால மரணத்துக்குள்ளான தன் அத்தையை எண்ணியெண்ணிக் கண்ணீர் வடித்தான். இனி வாழ்நாள் முழுவதும் இவள் கண்ணீர் வடிக்காதவண்ணம் காப்பேன் என்று மனதில் உறுதி பூண்டான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுக்குச் செய்து கொடுத்த உறுதிமொழிக்காக இந்த இரண்டு வருடமும் அவளது விரலைக் கூடத் தீண்டாமல் இருந்தான் நவீன். பல் முளைக்காத சிறுகுழந்தை பெரிய ஆப்பிளைக் கையில் வைத்துக்கொண்டு ஏங்குவதுபோல் இருந்தது அவன் நிலைமை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுக்கும் உணர்ச்சிகள் இருக்காதா என்ன? மூன்று வருடங்கள் என்று எதற்காக அவனுக்கும் தனக்கும் இடையே திரை போட்டுக்கொண்டாள் என்று அவளுக்கே தெரியவில்லை. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">ஒரே நோக்கம் அவனைப் புரிந்துகொள்வது. அத்துடன் தன்னுடைய சொத்தைப் பெறுவதுமட்டுமே அவர்களின் இலட்சியமாக இருக்குமா என்ற சந்தேகம் விலகவேண்டும். இந்த இரண்டுமே இப்போது நிறைவேறிவிட்டது. மாமாவும் மாமியும் உண்மையிலேயே தங்கமானவர்கள். அதிலும், சில மாதங்களுக்கு முன்பு ரங்கநாத்துக்கு அதே வங்கியில் சேர்மன் ஆகப் பதவி உயர்வு கிடைத்துவிட்டதால், அவருடைய ஆனந்தத்துக்கு எல்லையே இல்லை. “எல்லாம் இந்தக் குழந்தை வந்த அதிர்ஷ்டம்” என்று மணிகர்ணிகாவைக் கொண்டாடினார் அவர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீனைப் பொறுத்தவரையில், அவனது நேர்மையான, ஒளிவு மறைவற்ற சுபாவம் அவளுக்கு மிகவும் பிடித்துவிட்டது. அவனைப் பற்றி அவளுக்குத் தெரியாத இரகசியம் ஒன்றுமேயில்லை என்னும் அளவுக்கு அவன் அவளோடு இழைந்தான். இவ்வளவு நல்லவனைப் பட்டினிபோட்டுவிட்டேனே என்று அவள் வருந்தாத நாளில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதே சமயம், தன் தடையுத்தரவைத் தானே வாபஸ்பெற்றால் அவர்கள் தன்னை இளப்பமாக நினைப்பார்கள் என்ற தயக்கமும் அவளுக்கு இருந்தது. நவீன் வந்து தன்னிடம் கேட்கட்டுமே என்ற வீம்பும் அடிமனதில் இருந்தது. பொறுமையாக நாட்களைக் கடத்தினாள் மணிகர்ணிகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போதுதான் அந்த முடிவை எடுத்தான் நவீன்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு பிரபலமான அமெரிக்க வன்பொருள் (ஹார்ட்வேர்) கம்பெனி துபாயில் தன் அலுவலகத்தைத் திறக்க விரும்பியது. அதன் முக்கிய வாடிக்கையாளர்களாக இருந்த வங்கிகளோ, வெறும் வன்பொருளை மட்டும் வாங்க விரும்பவில்லை. அதற்கான மென்பொருளையும் சேர்த்து விற்பனையும் பராமரிப்பும் கொண்ட முழுமையான ஒப்பந்தம் வேண்டும் என்று பிடிவாதமாக இருந்தன. அதை முன்னிட்டு நவீனுடன் அந்தக் கம்பெனி வர்த்தகக் கூட்டுறவு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">ஏற்படுத்திக்கொள்ள முன்வந்தது. நவீனுக்கு அது ஓர் எதிர்பாராத அதிர்ஷ்டம். ஆகவே உடனே ஒப்புக்கொண்டான். அதற்காக உடனே அவன் துபாய் புறப்பட்டான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆறுமாதம் கழித்து, பெர்த்திலுள்ள தங்கள் நிறுவனத்திற்கு ஒரு சிஇஓ -வை நியமித்து, அவருக்கு முக்கியத் தகவல்களைப் பரிச்சயமாக்கிக் கொடுத்த பின், தானும் துபாய்க்குப் புறப்பட்டாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாவம், நவீன், அவனை இனிமேலும் பாடுபடுத்தக்கூடாது. ஆஸ்திரேலியாவில் கொடுத்த அதே உழைப்பை இப்போது அவன் துபாயிலும் கொடுத்தாகவேண்டும். வேலை என்று வந்துவிட்டால் அவனுக்குப் பசி தாகம் உறக்கம் எதுவுமே கவனத்தில் வராது. போதும், இனிமேல் அவனுக்கு மனைவியாக மட்டுமே இருந்துவிடுவது என்று தீர்மானித்தாள் அவள். ஆபீஸ் வேலை அவளுக்கு வேண்டாம். தனக்கு ஒளிமயமான வாழ்வைக் கொடுத்தவனுக்கு ஆயுள்முழுதும் துணையாக நிற்பதே இனிமேல் அவளுடைய இலட்சியமாக இருக்கும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">துபாயில் இறங்கினாள் மணிகர்ணிகா. ஓட்டல் அறையை அவன் முன்னரே பதிவுசெய்திருந்ததால் நேராக அங்கு விரைந்தாள். அவனுக்குச் சிறப்புச் சலுகையாக அந்த அறையை ஒரு மாத காலத்திற்கு அமர்த்தியிருந்தது அந்த அமெரிக்கக் கம்பெனி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நவீன், நான் வந்துவிட்டேன். நீங்கள் எங்கிருக்கிறீர்கள்?” என்று போன் செய்தாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஹாய், வந்துவிட்டாயா மணிக்கா மை டார்லிங்!” என்று ஆரம்பித்த நவீன் அவளிடம் பேசியதையெல்லாம் இங்கு வெளியிட நாகரிகம் தடுக்கிறது. “சாப்பிட்டுவிடாதே! நான் ஒருமணி நேரத்தில் அங்கிருப்பேன்” என்று முடித்தான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆசாமி ரொம்பத்தான் துள்ளுகிறார் என்று தனக்குள் சிரித்துக்கொண்டாள் அவள். தான் மட்டும் பிடி கொடுத்துவிட்டால் இன்று என்னவெல்லாம் நடக்கும் என்று கற்பனை செய்தாள். அதிலேயே அவள் கன்னம் சிவந்துவிட்டது. அங்கிருந்த இரண்டு படுக்கைகளில் முதலாவதில் சாய்ந்து படுத்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கதவு தட்டப்பட்டது. திறந்தாள். வேகமாக வந்து தன்னை அணைத்துக்கொள்வான், முத்தமிட்டுக் கொஞ்சுவான் என்று எதிர்பார்த்தவளுக்குப் பெருத்த ஏமாற்றம். நவீன் மிகவும் ஜாக்கிரதையாக அவள் கைகளைத் தொடாமல் விலகிப் போய் இரண்டாவது படுக்கையில் அமர்ந்து சிரித்தான். “ஆறுமாசம் நல்லாப் போச்சா?” என்று கேட்டான் குறும்புத்தனமான சிரிப்புடன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதாவது, நம்ப ஒப்பந்தப்படி இன்னும் ஆறுமாசம்தான் இருக்குன்னு ஞாபகப்படுத்தறீங்களோ?” என்று வெறுப்போடு கேட்டாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுக்குப் பதில் சொல்லாமல், “ஹே கூகுள், கால் ரூம் சர்வீஸ்” என்றான். கூகுள் அசிஸ்டண்ட் கேட்டபடி ரூம் சர்வீஸை இணைத்தது. “பொங்கல், வடை, ஆனியன் ஊத்தப்பம்” என்று அவள் முகத்தை மறுபடியும் குறும்பாகப் பார்த்தான். ‘அதுவே சரி’ என்பதுபோல் அவள் தலையசைத்தாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவனோ, “ரூம் சர்வீஸ்! பொங்கல், வடை, ஆனியன் ஊத்தப்பம் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தவிர</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> வேறென்ன இருக்கிறது?” என்றான், தன் குறும்புப் பார்வையை விடாமல், அவளை வெறுப்பூட்டுவது போல. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">‘ஓஹோ, ஆசாமி ஃபுல் ஃபார்மில் இருக்கிறார்’ என்று மனதிற்குள் குதூகலித்தாள் அவள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரூம் சர்வீஸ் தன்னிடம் உள்ள எல்லா ஐட்டங்களின் பெயர்களையும் சொல்லிமுடித்த பிறகு, “வெல், இரண்டு செட் ஆனியன் ரவா மசாலா அனுப்புங்கள், பிளஸ், டூ காபி” என்றான் நவீன்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் அவனை முறைத்துப்பார்த்தாள். பிறகு, “ரவா தோசா என்றாலே எனக்குப் பிடிக்காது. ஆர்டர் பண்ணின ரெண்டையும் நீங்களே சாப்பிடுங்கள்” என்று கோபமாகச் சொல்லிவிட்டுப் படுக்கையில் நன்றாகப் படுத்து, கழுத்துவரை போர்வையை இழுத்து மூடிக்கொண்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஹஹ்ஹஹ்ஹா” என்று குறும்பாகச் சிரித்தவன், “மேடம் மணிக்கா அவர்களே! நான் ஆர்டர் செய்த ரெண்டு மசாலாவும் எனக்கு மட்டும்தான்! உங்களுக்கு நான் எதுவும் ஆர்டர் செய்யவில்லை. புரிகிறதா?” என்று அவளை நெருங்கி, தானும் அதே கட்டிலில் படுத்துக்கொள்ள முனைந்தான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் அவனைக் கோபத்தோடு அகற்றினாள். அவனோ விடாமல் அவளை நெருக்கினான். அவள் விருட்டென்று, போர்வையை உதறிக்கொண்டு எழ முயன்றாள். அவனோ அவளை அதே வேகத்தில் படுக்கையில் தள்ளினான். அதற்கு அவள் எதிர்வினை ஆற்றுவதற்குள் ரூம் சர்வீஸ் ஆள் கதவைத் தட்டவே, இருவரின் ஆட்டமும் சட்டென்று நின்றுபோய் இருவர் முகத்திலும் அசட்டுச் சிரிப்பு தோன்றியது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அந்த ஆள் போனதும், நவீன் அவளை இறுகப் பற்றிக்கொண்டான். “இன்னும் ஆறுமாசம் பொறுக்கவேண்டுமா மேடம்?” என்று அவளை அணைத்துக்கொண்டு கன்னத்தில் முத்தமிட்டான். ஏற்கெனவே உணர்ச்சி வசப்பட்டிருந்த அவளால் அவனைத் தவிர்க்க முடியவில்லை. “இப்போதேவா?..” என்றாள் மெல்லிய குரலில்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாம்” என்ற நவீன், “ஆம் இப்போதே தான். இல்லையேல் சூடு ஆறிவிடுமே” என்றான். பிறகு, “நான் ரவா தோசையைச் சொன்னேன்” என்றான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திரும்பவும் அவளுக்கு ஏமாற்றம். அவசரமாக எழுந்து பாத்ரூமுக்குள் போய்த் தாழிட்டுக்கொண்டாள். வெகுநேரம் ஆகியும் கதவைத் திறக்கவில்லை. உள்ளிருந்து விசும்பல் மட்டும் கேட்டுக்கொண்டிருந்தது. அதன் பிறகு ஷவரில் இருந்து தண்ணீர் கொட்டும் சப்தம் பெரிதாகக் கேட்டது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் பதறிப் போனான். அவளோடு கொஞ்சநேரம் விளையாடவேண்டும் என்பதுதான் அவனுடைய திட்டம். இவளோ இப்படி சீரியஸாக எடுத்துக்கொண்டு…! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மெயிண்ட்டனன்ஸ் ஆசாமியை வரவழைத்தான். பாத்ரூமுக்குரிய டுப்ளிகேட் சாவி கிடைத்தது. மணிகர்ணிகா வெளியில் வந்தாள். அவள் முகத்தில் பயம் தெரிந்தது. ஆடை முழுதும் நனைந்துபோயிருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீங்கள் இவ்வளவு மோசமான ஆள் என்று தெரியாமல் போய்விட்டது. பாத்ரூம் கதவு பூட்டிக்கொண்டு திறக்கவே முடியவில்லை. எவ்வளவு நேரம் கதவைத் தட்டுவது?” என்று கோபமாக வெடித்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">‘அட, இந்தப் பிரச்சினைக்கு இப்படியொரு கோணம் இருக்கிறதா’ என்று வியப்படைந்த நவீன், இப்போது கிடைத்த வாய்ப்பைத் தவறவிடவில்லை. தடித்த டர்க்கி டவலை அவள்மீது அழுத்தமாகப் போர்த்தினான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இரண்டு செட் ஆனியன் ரவா தோசையும் ஆறிப்போய்விட்டதைப் பொருட்படுத்தும் நிலையில் அவர்கள் இல்லை. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆறுமணி சுமாருக்கு வெயில் சற்றே தாழ்ந்தபோது இருவரும் வெளியில் புறப்பட்டார்கள். தங்குவதற்கு ஒரு அபார்ட்மெண்ட்டை அவன் தேர்ந்தெடுத்து வைத்திருந்தான். அதைப் பார்வையிடப் போனார்கள், கம்பெனி சார்பில் அவனுக்குத் தரப்பட்டிருந்த பிஎம்டபிள்யூ காரில்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“பிஎம்டபிள்யூ என்றதும் ரொம்ப உயர்வாக நினைத்துவிடாதே! துபாயில் இது நம்ப ஊர் ஆல்ட்டோ, சாண்ட்ரோ மாதிரி” என்று சிரித்தான் நவீன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆஸ்திரேலியாவில் அவர்களிடம் இருந்தது டொயோட்டா கார். அவளுக்கு மிகவும் பிடித்த சிகப்புநிறம். இதுவோ நீல நிறம். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உனக்குப் பிடிக்கவில்லை என்றால் இதைத் திருப்பிக் கொடுத்துவிடலாம். டொயோட்டாவே வாங்கிவிடலாம்” என்றான் நவீன். “காரணம், ஆறுமாதம் முன்னதாகவே ஒப்பந்தத்தை ரத்துசெய்தீர்களே அதற்காக!” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா வெட்கத்துடன் சிலிர்த்துக்கொண்டாள். “இந்த ‘நீங்கள் வாங்கள் போங்கள்’ எல்லாம் நிறுத்தப்போகிறீர்களா, இல்லை, ஓடும் காரில் இருந்து குதித்துவிடவா?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன்னுடைய வலது கையால் அவளுடைய இடது கையை அழுத்திக்கொண்டு, “ஓகே, ஓகே..” என்று சமாதானம் செய்தான் நவீன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுடைய பார்வை தற்செயலாகக் காரின் பின்சீட்டுக்குச் சென்றபோது அங்கிருந்த ஏதோ ஒரு பொருள் அவளைக் கவர்ந்தது. முகத்தை நன்றாகத் திருப்பி அதைப் பார்த்தாள். அது ஒரு லேடீஸ் ஹேண்ட்பேக்! மாதவிக்கு அவள் பரிசளித்த அதே ஹேண்ட்பேக்!</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (தொடரும்)</span></p><br /><ul style="margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; padding-inline-start: 48px;"><li aria-level="1" dir="ltr" style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; list-style-type: disc; vertical-align: baseline; white-space: pre;"><p dir="ltr" role="presentation" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இராய செல்லப்பா, நியூஜெர்சியில் இருந்து.</span></p></li></ul><div><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div><div><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/18.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (18) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</div>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-16329960612046602262022-08-16T03:39:00.009+05:302022-08-25T08:12:42.414+05:30மணிகர்ணிகா (16) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<p><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (16) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><span id="docs-internal-guid-dbbeeb6d-7fff-d4b3-7b43-319e630058f7"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(<i>அமெரிக்காவில் 113 வது நாள்: 02-8-2022)</i></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><i><br /></i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/14.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (14) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/15.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (15) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p></div></span><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வீடியோவில் தன் தங்கை மகள் மணிகர்ணிகாவைப் பார்த்தபோது மறைந்துபோன தன் உடன்பிறந்த தங்கையைப் போலவே அச்சு அசலாக அவள் இருந்ததைக் கண்டு மெய்சிலிர்த்துப் போனார் ரங்கநாத். அவருடைய மனைவி சாமுண்டீஸ்வரியும் ஆமோதித்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மணிக்கா, இப்பவே ஓடிவந்து உன்னிடம் மன்னிப்புக் கேட்கவேண்டும் போல் பரபரப்பாக இருக்கிறது எனக்கு” என்றார் ரங்கநாத். “எனக்கும்தான், கண்ணம்மா!” என்றாள் சாமுண்டீஸ்வரி. ஒரு ஸ்டார் ஹோட்டலின் அறையிலிருந்து அவர்கள் பேசினார்கள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பிரிந்த குடும்பம் ஒன்றுசேரப்போகும் தருணம் என்பதால் மாதவி வீடியோவில் வராமல் தூரமாக நின்றுகொண்டு அவர்கள் பேசுவதைக் கூர்மையாகக் கவனித்துக் கொண்டிருந்தாள். நவீன் ஆனந்தப் பரவசத்தில் இருந்தது வெளிப்படையாகத் தெரிந்தது. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQUly4Xgch9J_wFQZNuYZhRr1L8D2TBZry2zI14xpFF2gTbfoQZaNCeqT5PEpecr6RyX8zxRfjz3gNcbScowUHhloImscB4oiKx95SxLIk3SX5xbZeWLb9lGRmx1xvq5KtWA3qCSmWmG_XR-q3Tc0jlPoSiE5MrtetC5YSO_LPD5P0I2u3HmK5C4biLA/s300/Perth,%20Australia.jpg" style="clear: left; font-style: italic; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="300" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQUly4Xgch9J_wFQZNuYZhRr1L8D2TBZry2zI14xpFF2gTbfoQZaNCeqT5PEpecr6RyX8zxRfjz3gNcbScowUHhloImscB4oiKx95SxLIk3SX5xbZeWLb9lGRmx1xvq5KtWA3qCSmWmG_XR-q3Tc0jlPoSiE5MrtetC5YSO_LPD5P0I2u3HmK5C4biLA/w400-h224/Perth,%20Australia.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">பெர்த் நகரம், ஆஸ்திரேலியா </span></td></tr></tbody></table><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மணிக்கா, ஒன்று கேட்கட்டுமா? நீ எப்போது உன்னுடைய சொத்துக்களை ஏற்றுக்கொள்ளப் போகிறாய்? அதை உன்னிடம் கொடுத்தால்தான் எங்கள் மனத்திலுள்ள பாரம் நீங்கும். விஜயவாடாவில் பதினாலு ஏக்கர் நிலம் இருக்கிறது. அதில் ஒரு பிசினஸ் பார்க் கட்டவேண்டுமென்று நவீன் விரும்புகிறான். நீ அதைப் பார்க்கவேண்டாமா? அல்லது உன் விருப்பம் வேறாக இருந்தால் அதன்படியே செய்யலாம்…..” என்று ரங்கநாத் தொடர்ந்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீ தாண்டா கண்ணு எங்க வீட்டுக்கு ராணி! நீ என்ன சொல்றியோ அதையே நவீன் செய்வான். அதனால் நீ ஒருதரம் விஜயவாடா போய், இடத்தைப் பார்த்துவிடு. அப்புறம் விசாகப்பட்டினத்தில் இருக்கும் நம்ப வீட்டையும் பார்க்கவேண்டும்….” என்றாள் சாமுண்டீஸ்வரி. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இருவர் கண்ணிலிருந்தும் இன்னும் கண்ணீர் வழிந்துகொண்டுதான் இருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவின் முகத்தில் உணர்ச்சி வசப்பட்டதற்கான அறிகுறி கொஞ்சமும் இல்லை. தெளிவாக இருந்தாள். கைக்குட்டையால் முகத்தைத் துடைத்துக்கொண்டபின் பேச ஆரம்பித்தாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மாமா, மாமி! உங்களையெல்லாம் சந்திக்க முடியும் என்று நான் கனவிலும் நினைக்கவில்லை. என் வாழ்க்கையில் இது ஓர் அற்புதம் என்றுதான் தோன்றுகிறது. ஆனால் இந்தப் புது வாழ்க்கையை ஏற்றுக் கொள்வதில் எனக்குத் தயக்கமாக இருக்கிறது. காரணம் பெற்ற பெண்ணையே கொல்லத் துணிந்தவர் தாத்தா என்னும்போது, அவருடைய ரத்தக்கறை படிந்த சொத்தை நான் எப்படி ஏற்றுக்கொள்வது? இருபது வருடம் தந்தை தாயின் அன்பையே காணாத எனக்கு, இந்தச் சொத்தை ஏற்றுக் கொள்வதால் இழந்த அன்பெல்லாம் திரும்பக் கிடைத்து விடுமா? எனக்கு வேண்டவே வேண்டாம். அதில் பிசினஸ் பார்க் கட்டினாலும் சரி, பெரிய அரண்மனையே கட்டினாலும் சரி, அது உங்கள் இஷ்டம். ஆனால் நான் ஒரு முடிவுக்கு வந்திருக்கிறேன்..” என்று நிறுத்தினாள். மூவரும் அவள் முகத்தையே கவனமாகப் பார்த்தார்கள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா தன் கண்களைத் துடைத்துக்கொண்டாள். முகத்தில் உறுதியை வரவழைத்துக்கொண்டாள். பிறகு பேசினாள்:</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மாமா, மாமி, நவீன் உங்கள் மூவருக்கும் என்னுடைய மனமார்ந்த நன்றி. நீங்கள் இத்தனை வருடமாக என்னைத் தேடிக் கொண்டிருப்பதும், சொத்தைப் பாதுகாத்து வைத்திருப்பதும், நவீனுக்கு என்னைத் திருமணம் செய்ய முன்வந்திருப்பதும் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">வேறு எந்தக் குடும்பத்திலாவது நடக்குமா என்று தெரியாது. முகமே தெரியாத ஒருத்திக்காக நவீனும் இவ்வளவு நாட்கள் திருமணம் செய்துகொள்ளாமல் காத்திருப்பதும் அதிசயமான விஷயமே. அந்த ஒரே ஒரு காரணத்திற்காக ….” என்று ஒருகணம் நிறுத்தி, நவீனின் முகத்தை உற்றுப் பார்த்தாள். மாதவியும் அவள் சொல்லப்போவதைக் கேட்கக் காதுகளைத் தீட்டிக்கொண்டாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சொல்லும்மா, சொல்லும்மா” என்றார் சாமுண்டீஸ்வரி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அந்த ஒரே காரணத்திற்காக நவீனைத் திருமணம் செய்துகொள்ள நான் சம்மதிக்கிறேன். ஆனால்…” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாமுண்டீஸ்வரி பரபரப்புடன், “நீ சம்மதிச்சதே போதும்டி கண்ணு! ஒன் கண்டிஷன் என்னவா இருந்தாலும் நாங்க ஏத்துக்கறோம். தெளிவாச் சொல்லிடும்மா” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நான் இப்பத்தான் கல்லூரியில் இருந்து வெளி உலகுக்கு வந்திருக்கிறேன். ஒரு வேலையில் சேர்ந்து என் சொந்தக் காலில் நிற்கவேண்டும். அதன் பிறகுதான் திருமணத்திற்கு என் மனம் தயாராக முடியும். அத்துடன் நவீன் என்பவரைப் பற்றி ஆனா ஆவன்னா கூட எனக்குத் தெரியாது. அதே போல் என்னைப் பற்றி, என்னுடைய குணாதிசயங்களைப் பற்றி, என் வாழ்க்கையின் லட்சியங்களைப் பற்றி அவருக்கோ உங்களுக்கோ எதுவும் தெரியாது. ஆகவே முதலில் நாங்கள் ஒருவரையொருவர் தெரிந்துகொள்ளவேண்டும்…”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரங்கநாத்துக்கு மெய் சிலிர்த்தது. “மணிக்கா, ஒங்க அம்மாவை அப்படியே உரிச்சு வச்சிருக்கே நீ! அவளும் இப்படித்தான். ஒரு வார்த்தை பேசினாலும் அதையே கடைசி வரை உறுதியா பேசுவா. அவளை மாத்தவே முடியாது…” என்றவர், “அந்தப் பிடிவாத குணம்தானே அவளுக்கு எமனா முடிஞ்சுது! அதனால கொஞ்சம் விட்டுப் பிடிக்கிற குணம் இருக்கணும்மா..” என்றார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்குள் சாமுண்டீஸ்வரி குறுக்கிட்டு, “கொழந்தை என்ன சொல்றாளோ கேளுங்களேன், என்ன அவசரம்?” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா தொடர்ந்தாள். “அதற்கு எங்களுக்கு மூன்று வருடம் தேவைப்படும் என்று தோன்றுகிறது. அதுவரை பொறுப்பாரா மிஸ்டர் நவீன்?” என்றாள் அவனைப் பார்த்து, புன்னகையுடன்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">‘சபாஷ்! நீ புத்திசாலி!’ என்று மனதிற்குள் நினைத்துக்கொண்டாள் மாதவி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் “உனக்காக மூன்று வருடம் காத்திருப்பது எனக்கொன்றும் பெரிய விஷயமில்லை. நீதான் பார்த்தாயே, இப்போது இருநூறு என்ஜினீயர்களை ரெக்ரூட் செய்திருக்கிறேன். கம்பெனியை விரிவுபடுத்தியாகவேண்டும். அதற்கு நிச்சயம் மூன்று வருடம் எனக்கும் தேவைப்படும்தான். ஆனால்…” என்று தன் தந்தையை நோக்கினான். “ஆஸ்திரேலியா…” என்றான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆமாம், மணிக்கா, உன்னுடைய முடிவை நாங்கள் ஏற்றுக்கொள்கிறோம். இத்தனை வருடம் உனக்காகப் பொறுத்திருந்தோம், இன்னும் மூன்று வருடம் பொறுக்கமாட்டோமா? பொறுக்கிறோம். ஆனால் எங்கள் பொறுமைக்காக நீ ஒரு சலுகையை வழங்கவேண்டும்” என்றார் ரங்கநாத். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் தொடர்ந்தான். “மணிக்கா, என் கம்பெனிக்கு ஆஸ்திரேலியாவில் பெரிய ஆர்டர் கிடைத்திருக்கிறது. அதே போல் துபாயிலும் ஒரு முக்கியமான ப்ராஜெக்ட் கிடைத்திருக்கிறது. முதலில் ஆஸ்திரேலியாவைக் கவனிக்க வேண்டும். அதற்கு உன்னுடைய சலுகை வேண்டியிருக்கிறது” என்றான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா புரியாமல் விழித்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆஸ்திரேலியாவுக்குப் போவதென்றால் விசா வாங்கவேண்டும். தனி நபர் விசாவை விட கணவன், மனைவி இருவரும் சேர்ந்து விண்ணப்பித்தால் ‘ஃபேமிலி விசா’ கிடைப்பது சுலபம். அதனால்….”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதனால்?” என்றாள் மணிகர்ணிகா.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதனால் எனக்கு உடனடியாக ஒரு ஃபேமிலி வேண்டும்” என்றான் நவீன். அப்போதுதான் மணிகர்ணிகாவுக்குப் புரிந்தது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உங்கள் அவசரத்தைப் பார்க்கும்போது எனக்கென்னவோ சந்தேகமாக இருக்கிறது. எப்படியாவது என்னை உங்கள் மனைவியாக்கிக்கொள்ள வேண்டும் என்று சூழ்ச்சி செய்கிறீர்களோ என்று தோன்றுகிறது, மிஸ்டர் நவீன்!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாதவி அலுத்துக்கொண்டாள். ‘அடி அசட்டுப் பெண்ணே! அனாதையாக இருந்தவளுக்கு அதிர்ஷ்டம் கூடிவருகிறது. விலகி விலகிப் போகிறாயே!’</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ரங்கநாத் நிலைமையைப் புரிந்துகொண்டார். தானே நேரில் வந்து மணிகர்ணிகாவைச் சந்தித்தால்தான் மேற்கொண்டு காரியங்கள் நடக்கும். “இரண்டே நாள் பொறு, மணிக்கா! நானும் உன் மாமியும் பெங்களூர் வருகிறோம். நேரில் பேசினால் எல்லாம் நல்லபடியாக முடிந்துவிடும். அதுவரை நீ தங்குவதற்கு பெங்களூரில் சரியான இடம் இருக்கிறதா? இல்லை, சர்வீஸ் அபார்ட்மெண்ட் நல்லதாகப் பார்த்து ரிசர்வ் செய்யட்டுமா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன்னை மீறிக்கொண்டு விஷயங்கள் வேகமாக நடப்பது மணிகர்ணிகாவுக்கு வியப்பாகவும் திகைப்பாகவும் இருந்தது. மாதவி ஏதாவது ஆலோசனை சொல்வாளோ என்று அவளைத் தேடினாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இன்னும் ஒருவாரம் என்னோடு நீ தங்கலாம். அடுத்த வாரம் தான் நான் மும்பாய் போகிறேன்” என்றாள் மாதவி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">****</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சொன்னபடியே நேரில் வந்தார்கள் மாமாவும் மாமியும். அவர்களைப் பார்த்தவுடன், தான் பார்த்தறியாத தந்தையையும் தாயையும் பார்த்ததுபோலவே இருந்தது மணிகர்ணிகாவுக்கு. அவர்களின் பாசத்தில் நெகிழ்ந்து போனாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தான் ஒரு வங்கியில் எக்சிக்யூட்டிவ் டைரக்டராக இருப்பதாகச் சொன்னார் ரங்கநாத். அது எப்படிப்பட்ட பதவி என்று அவளுக்குத் தெரியவில்லை. “அப்படியா, உங்கள் வங்கியில் எனக்கு ஒரு சேவிங்ஸ் அக்கவுண்ட் இருக்கிறது. இரண்டாயிரம் ரூபாய் சேமித்து வைத்திருக்கிறேன்” என்றாள் பெருமிதத்துடன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சாமுண்டீஸ்வரிக்கு அவளுடைய அப்பாவித்தனத்தைக் கண்டு சிரிப்பு வந்தது. “மணிக்கா, நீ நினைத்தால் அதை இரண்டு லட்சம் ஆக்கலாம், ரெண்டு கோடி ஆக்கலாம். நீ பணக்காரி என்பதை மறந்துவிடாதே” என்றாள். “ஆனால் உடனடியாகச் செய்யவேண்டியது என்ன என்பதை நீ தெரிந்துகொள்ளவேண்டும். </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">நவீன், தாமதம் பண்ணாம ஆகவேண்டியத கவனி.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் அவளருகில் வந்து உட்கார்ந்தான். அது ஏர்போர்ட் அருகில் இருந்த ஒரு ஐந்து நட்சத்திர ஓட்டல். காலை ஒன்பதுமணி. சர்வரிடம் “பொங்கல் வடை, வெங்காய ஊத்தப்பம்” என்றான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“எனக்கு ஆர்டர் செய்துவிட்டீர்கள். உங்களுக்கு?” என்றாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியா? உங்களுக்கும் அதுதான் பிடிக்குமா?” என்று ஆச்சரியப்பட்டான் நவீன். “நான் எனக்காகத்தான் ஆர்டர் செய்தேன். பரவாயில்லை, இந்த ஒரு விஷயத்திலாவது என்னோடு ஒத்துப்போகிறீர்களே!” என்றவன், “பொங்கல் வடை, வெங்காய ஊத்தப்பம் இன்னொரு செட்” என்று சர்வரிடம் கூறினான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நவீன், என்னை நீ என்று சொன்னாலே போதும். நீங்கள் எல்லாம் வேண்டாம். அது சரி, என்னை எதிலும் ஒத்துப்போகாதவள் என்று முடிவே கட்டிவிட்டீர்களா?” என்று கோபமாகக் கேட்டாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உஷ், உன்னுடைய மாமா, மாமி நம்மையே கவனித்துக்கொண்டிருக்கிறார்கள். மெதுவாகப் பேசு. நான் சண்டை போடுவதாக அவர்கள் நினைத்துவிடக் கூடாது.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதற்காக? நான்தான் சொல்லிவிட்டேனே, கல்யாணத்திற்கு இன்னும் மூன்று வருடம் வேண்டும் என்று? பிறகு ஏன் தொந்தரவு செய்கிறீர்கள்?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“பொங்கல் அருமையாக இல்லை?” என்று பேச்சை மாற்றினான் நவீன். “இந்த இஞ்சியையும் முழு மிளகையும் ஒரு கடி கடித்துவிட்டுப் பொங்கலைச் சுவைத்தால் எவ்வளவு அற்புதமாக இருக்கிறது தெரியுமா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவனை ஒரு வெட்டு வெட்டினாள் மணிகர்ணிகா. “அப்படியா, இந்தாருங்கள், என்னுடைய இஞ்சியையும் மிளகையும் நீங்களே கடித்துக்கொள்ளுங்கள்” என்று ஸ்பூனை அவனிடம் நீட்டினாள். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவனோ அதை லபக்கென்று தன் வாய்க்குள் போட்டுக்கொண்டு ஸ்பூனைத் திருப்பிக்கொடுத்தான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்ன இது, உன்னுடைய மிளகிலும் இஞ்சியிலும் காரமே இல்லை! இனிப்பாக அல்லவா இருக்கிறது? என்ன அதிசயம்!” என்றான் அவள் முகத்துக்கு அருகில் தன் முகத்தை வைத்துக்கொண்டு.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுக்கு வெட்கமாகப் போய்விட்டது. மெல்லிய குரலில், “போதும், நான் இன்னும் உங்கள் மனைவியாகி விடவில்லை என்பது நினைவிருக்கட்டும். இந்த அசட்டு உளறல்களை நான் அனுமதிக்க மாட்டேன்” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதானே, உண்மையைச் சொன்னால் பெண்கள் ஒப்புக்கொள்ள மாட்டார்கள் என்று காந்தியடிகள் சொன்னது நிஜமாகிறது” என்றான் நவீன் குறும்பாக. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியா, காந்தியடிகள் எங்கே, எப்போது, யாரிடம் சொன்னார் என்று ஆதாரம் காட்ட முடியுமா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“விடு, காந்தியடிகள் இல்லாவிட்டால் கண்ணதாசன் சொல்லியிருப்பார். எங்கோ படித்தது. இதையெல்லாம் ஆராய்ந்துகொண்டிருக்கக் கூடாது….சரி, இனிப்பான மிளகும் இஞ்சியும் இன்னொரு ஸ்பூன் கிடைக்குமா?” என்றான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“டொக்கு” என்று வலதுகை ஆள்காட்டி விரலை மடக்கிக் காட்டினாள் மணிகர்ணிகா. குழந்தைகள் விளையாடும்போது ஒருவர் மற்றவரைக் கேலிசெய்யும் விதம் அது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்குள் தங்கள் காலை உணவை முடித்துவிட்ட ரங்கநாத்தும் சாமுண்டீஸ்வரியும் அவர்களை நெருங்கி, “இன்னும் முடியவில்லையா? அவசரமில்லை, நிதானமாகச் சாப்பிடுங்கள். நாங்கள் அறையில் காத்திருக்கிறோம்” என்று கிளம்பினார்கள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மறுநாள் தாங்கள் செய்யவேண்டிய முக்கியமான கடமையைப் பற்றி மன ஒற்றுமையோடு நவீனும் மணிகர்ணிகாவும் அங்கிருந்து எழுந்திருக்க மேலும் ஒரு மணிநேரம் ஆயிற்று. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;">அதன்படி, முதலில் இஸ்கான் கோவிலுக்குச் சென்று அந்த ராதா-கிருஷ்ணரின் சந்நிதியில் வாழ்நாள் முழுதும் தன்னைப் பிரிய மாட்டேன் என்று தனக்குச் சத்தியம் செய்து தரவேண்டும் என்றாள். அப்படியே செய்தான் நவீன. </span></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">பிறகு அனைவரும் கோலார் கிளம்பிச் சென்றார்கள். ரங்கநாத்தின் வங்கிக்கிளையின் மேலாளர் ஜான் நாயுடு அவர்களை வரவேற்று, திருமணப் பதிவாளர் அலுவலகத்திற்கு அழைத்துச் சென்றார். வங்கியின் கடைநிலை ஊழியராக இருந்த ராஜா சாட்சிக் கையெழுத்திட்டார். பத்தே நிமிடத்தில் முடிந்துவிட்ட சடங்கின் முடிவில் நவீனும் மணிகர்ணிகாவும் கணவன்-மனைவி ஆகிவிட்ட சான்றிதழ் கிடைத்து, அடுத்த பத்து நாட்களில் அவர்களுக்கு ஆஸ்திரேலியா செல்வதற்கு ஃபேமிலி விசா கிடைத்துவிட்டது. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;">இந்த சந்தோஷத்தைக் கொண்டாடுவதற்காக மாதவியை அழைத்தாள்
மணிகர்ணிகா. தன்னுடைய அன்பின் வெளிப்பாடாக முழுதும் தோலினால் ஆன</span><span face="Arial, sans-serif" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;">, </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;">பிரான்சில் செய்யப்பட்ட</span><span face="Arial, sans-serif" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;">,</span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;"> ஒரு விலை உயர்ந்த தோள்பையை</span><span face="Arial, sans-serif" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;">, </span><span face="Latha, sans-serif" lang="TA" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;">பிரிகேட் ரோடில் ஓடிப்போய் வாங்கிவந்து கொடுத்தாள். மாதவிக்கு அது மிகவும் பிடித்துவிட்டது. மணிகர்ணிகாவை அணைத்து முத்தமிட்டாள் அவள்.</span><span face="Arial, sans-serif" style="font-size: 13pt; line-height: 107%;"> </span>
</span></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">ராஜாவுக்கு அவர் கேட்டபடியே சென்னைக் கிளைக்கு மாறுதல் கிடைத்துவிட்டது. ஜான் நாயுடுவுக்குச் சென்னை மண்டலத்தின் ரீஜினல் மேனேஜராகப் பதவி உயர்வு கிடைத்தது. மணிகர்ணிகாவின் பதிவுத் திருமணம் ரகசியமாக இருக்கவேண்டிய விஷயம் என்று அவர்களுக்குத் தெரியாதா என்ன? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அடுத்த மாதம் நவீனுடைய மென்பொருள் நிறுவனம் ஆஸ்திரேலியாவின் பெர்த் நகரில் தன் அலுவலகத்தைத் தொடங்கியது. குடியிருப்பதற்கு ஈஸ்ட் பெர்த் பகுதியில் ஒரு அழகான வீட்டை வாடகைக்கு எடுத்தான் நவீன். சமையலறையும் வரவேற்பறையும் நூலகமும் தரைத்தளத்தில் இருந்தன. முதல் மாடியில் நவீனும் இரண்டாவது மாடியில் மணிகர்ணிகாவும் தனித்தனியாகத் தங்கினார்கள். மூன்று வருடம் முடியும்வரை அப்படித்தான் இருக்கவேண்டும் என்பதுதானே அவர்களுக்கிடையில் ஏற்பட்ட ஒப்பந்தம்?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(தொடரும்)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> -இராய செல்லப்பா நியூஜெர்சியில் இருந்து </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/17.html"><span style="font-size: medium;">இதன் <span style="color: #38761d;">அடுத்த</span> பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (17) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.<br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><div><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-4555527369880277052022-08-14T07:44:00.008+05:302022-08-25T07:51:24.820+05:30மணிகர்ணிகா (15) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-6140419b-7fff-110b-0fcb-c7bdc7ba71af"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (15) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 112 வது நாள்: 01-8-2022)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/14.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (14) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அப்படியானால் மணிகர்ணிகா பெரிய பணக்காரி என்று சொல்லுங்கள். எனக்குப் பொறாமையாக இருக்கிறது!” என்று மணிகர்ணிகாவை அணைத்துக்கொண்டாள் மாதவி. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் தன் அத்தை- அதாவது மணிகர்ணிகாவின் தாய்- எப்படிப்பட்ட துயரமான சூழ்நிலையில் இறந்தார் என்பதையும் தன் தாத்தா எப்படி சொத்துக்களையெல்லாம் மணிகர்ணிகா மேல் எழுதி வைத்தார் என்பதையும், தானும் மணிகர்ணிகாவும் திருமணம் செய்து கொண்டால் மட்டுமே அந்தச் சொத்துக்களைப் பெற முடியும் என்பதையும் விரிவாகச் சொன்னவுடன் முதலில் பேசியவள் மாதவி தான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவோ ஒரு நிமிடம் அவனை ஏறெடுத்துப் பார்த்துவிட்டுத் தலை குனிந்து கொண்டாள். பிறகு, “மாதவி, சொத்துக்காகத்தான் என்னைத் தேடிக் கொண்டு வந்திருக்கிறார் இல்லையா?” என்றாள் அவனை ஓரக்கண்ணால் பார்த்துக் கொண்டே. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சீச்சீ, அற்பத்தனமாக பேசாதே! யாரோ செய்த தவறுக்காக நவீன என்ன செய்ய முடியும்? பாவம், முகமே தெரியாத உனக்காக எத்தனை வருஷமாக ஏங்கிக் கொண்டிருக்கிறார் என்பதை எண்ணிப்பார். உன் மாமா மாமியும் உன்னை இப்படி பார்த்தால் எவ்வளவு சந்தோஷப்படுவார்கள் தெரியுமா? ஆதரவில்லாமல் வளர்ந்ததால் உன் மனம் விரக்தி அடைந்து இருக்கிறது. அதை விட்டு வெளியில் வா. ஒன்று செய், நீயும் நவீனும் பேசிக் கொண்டிருங்கள். நான் அரை மணி நேரம் வாக்கிங் போய்விட்டு வருகிறேன்” என்று மாதவி விலகினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு என்ன பேசுவது என்று புரியவில்லை. அவள் ஆண்களோடு அதிகம் பழகியதில்லை. நவீன் பேசப்பேச அது உண்மையா, பொய்யா, மாயமா என்று திகைத்துப் போனாள். தன் தாயின் புகைப்படத்தை அவன் காட்டியபோது அவள் தன்னைப் போலவே இருப்பதைக்கண்டு துக்கம் தாளாமல் கண்ணீர் விட்டு அழுதாள். நவீனும் அழுதான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எப்படிப்பட்ட சூழ்நிலையில் தன் தாய் வீட்டைவிட்டு வெளியேறித் திருமணம் செய்யும் முடிவை எடுத்தாள் என்று அறிய ஆவலாய் இருந்தாள். ஆனால் நவீனுக்கும் அது தெரியவில்லை. தன் தந்தையின் புகைப்படத்தையாவது பார்க்க விரும்பினாள். ஆனால் கோபத்தினால் தாத்தா அவருடைய புகைப்படத்தை ஒன்றுவிடாமல் அழித்துவிட்டார் என்றான் நவீன்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மணிக்கா, என்னை நீ நம்புகிறாயா? இல்லை, சந்தேகப்படுகிறாயா?” என்று நெகிழ்வோடு கேட்டான் நவீன். அந்த நிமிடம் வரையில் அவளுடைய விரல்களைக் கூட அவன் தீண்டவில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளும் அதே நெகிழ்ந்த நிலையில்தான் இருந்தாள். தன்னை அனாதையாக்கிவிட்டு மறைந்துபோன தாய் தந்தை மீது அவளுக்குக் கோபம் பொத்துக்கொண்டு வந்தது. ஆனால் வாழக்கையில் எதையும் அனுபவிக்காமல் அவர்களும் அனாதையாகத்தானே இறந்துபோயிருக்கிறார்கள் என்ற பரிதாபமும் பீறிட்டது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பூங்காவில் பல ஜோடிகள் கைகோர்த்துக்கொண்டும், அணைத்துக்கொண்டும், செடிமறைவில் முத்தமிட்டுக்கொண்டும் இருந்தார்கள். தன் தாயும் தந்தையும் கூட இப்படித்தானே வாழவேண்டுமென்று ஆசைப்பட்டிருப்பார்கள்! பெற்ற மகள் என்றும் பாராமல் முளையிலேயே கிள்ளியெறிந்துவிட்டாரே தாத்தா! அவருடைய சொத்தை நான் பெற்றுக்கொண்டால் அம்மாவின் ஆன்மா மன்னிக்குமா? இளமையெல்லாம் ஏழைப் பெண்ணாக வாழ்ந்தாயிற்று. இப்போது கையில் படிப்பு இருக்கிறது. எப்படியும் நல்ல வேலை கிடைத்து நல்ல எதிர்காலத்தை ஏற்படுத்திக்கொள்ள முடியும். அம்மாவை வேண்டாம் என்றவர்களின் சொத்தை நான் ஏன் ஏற்கவேண்டும்?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரு கொலைகாரரின் சொத்து எனக்கு வேண்டாம், மிஸ்டர் நவீன்!” என்று அழுத்தமான குரலில் கூறினாள் மணிகர்ணிகா. நடந்துகொண்டிருந்த ஒரு முதியவரின் காதில் அது விழுந்திருக்கவேண்டும். ஒரு நிமிடம் நின்று அவர்கள் இருவரையும் உற்றுப் பார்த்துவிட்டு நடந்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“தாத்தாவுடன் பாட்டியும் தானே அம்மாவின் கொலைக்கு உடந்தையாக இருந்திருப்பார்?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் வேகமாக அவளுடைய கைகளைப் பிடித்துக்கொண்டான். “மணிக்கா, பாட்டி அன்று உயிரோடிருந்தால் அத்தைக்கு இப்படி நடக்க விட்டிருப்பாரா? அவர் இறந்து இரண்டு வருடம் கழிந்த பிறகுதான் இது நடந்தது. தாயில்லாத பெண்ணான அத்தைக்கு வழிகாட்ட யாரும் இல்லாமல் போய்விட்டார்கள் என்று நினைக்கிறேன்.” மணிகர்ணிகா அவனிடமிருந்து தன் கைகளை விடுவித்துக் கொள்ளவில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மணிக்கா, உனக்கு விருப்பம் இல்லையென்றால் அந்தச் சொத்தை யாருக்கு வேண்டுமானாலும் தருமம் செய்துவிடு. ஆனால் என்னை மட்டும் வேண்டாம் என்று சொல்லிவிடாதே. உனக்காகவே நான் உயிரோடிருக்கிறேன். அத்தைக்கு நடந்த அநீதிக்குப் பிராயச்சித்தமாக நான் உன்னை மணந்துகொண்டுதான் ஆகவேண்டும். வேறு வழியில் இந்த வினை தீராது என்று என் அம்மா சொல்கிறார்…” என்ற நவீன் சட்டென்று அவளை இறுக்கி அணைத்துக்கொண்டான். அந்த அணைப்பைத் தளரவிடும் நினைப்பு அவளுக்கும் இல்லை. ஆனால் கண்கள் மட்டும் ஆறாய்ப் பொழிந்தன. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இப்போது பூங்காவில் ஒரு சில விளக்குகள் மட்டுமே எரிந்தன. பூங்கா மூடும் நேரம் ஆகிவிட்டது. இலேசான குளிர்காற்றும் வீசத் தொடங்கியது. அணைப்பின் வெப்பம் அவளுக்கு இதமாக இருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மணிக்கா, பேச மாட்டாயா?” என்றான் அணைப்பை விடாமல்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்கு விசும்பல் பதிலாக வந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">வலது கையால் அவளுடைய முகத்தை ஏந்திக்கொண்டு, “மணிக்கா, உன்மீது எனக்கு உரிமை இருப்பது உண்மையானால், ஒன்று செய்வாயா?” என்றான்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு கணம் கண்களை விரித்துப் பார்த்துவிட்டு மூடிக்கொண்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“எனக்குள்ள உரிமை உனக்கும் என்மீது உண்டுதானே?” என்றான். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுக்குப் புரியவில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“பொதுவாக, பெண்களுக்குத் தானே முன்னுரிமை?” என்றான். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் கண்களைத் திறந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“என்னதான் சொல்கிறீர்கள்? புதிர்போடவேண்டாம். எனக்கு விடுகதைகள் பிடிக்காது” என்றாள் பொய்க் கோபத்துடன்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சரி, சொல்லிவிடுகிறேன். எனக்கு அவசரமாக ஒரு முத்தம் தருவீர்களா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் தன்னையறியாமல் களுக்கென்று சிரித்துவிட்டாள். “என்னை அவ்வளவு அற்பமாக நினைத்து விட்டீர்களா?” என்று அவன் கைகளிலிருந்து தன்னை வேகமாக விடுவித்துக்கொண்டாள். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உங்களைப் பற்றி நான் எந்த முடிவையும் இன்னும் எடுக்கவில்லை என்பது நினைவிருக்கட்டும்” என்று நடக்க ஆரம்பித்துவிட்டாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவன் வேகமாக அவளைக் கடந்து முன்னால் போய் நின்றான். “நான் தவறு செய்து விட்டேனா?” என்றான் பரிதாபமாக.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இல்லை, ஆனால், நான் தவறு செய்ய விரும்பவில்லை என் அம்மாவைப் போல!” என்றாள். குரலில் உறுதி தொனித்தது.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சபாஷ்!” என்று கை தட்டியபடி வந்தாள் மாதவி. “மிஸ்டர் நவீன், இருவரும் ஒரு ஒப்பந்தத்துக்கு வந்திருப்பீர்கள் என்று நினைக்கிறேன். அப்படித்தானே, மணிக்கா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் மௌனமாக இருந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நல்லது, இரவு சாப்பாட்டுக்கு நேரம் ஆகிவிட்டது. எம்.ஜி. ரோடு போகலாம். சாப்பிட்டபிறகு அவள் தன் மாமா, மாமியோடு பேசட்டும். அப்போதுதான் அவளால் நிம்மதியாக ஒரு முடிவெடுக்க முடியும்” என்று மாதவி ஓர் ஆட்டோவை அழைத்தாள்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">**</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">போலீஸ் ஸ்டேஷன் என்றதும் பயத்தால் வியர்த்துப்போகிற மத்தியதரக் குடும்பத்திலிருந்து வந்தவள் அல்ல, பரமேஸ்வரி. ஒரு படத்தில் போலீஸ்கார வடிவேலுவையே அலற வைத்த ரவுடிப்பெண் போன்றவள் அவள். இல்லையென்றால் ஐந்துவருடமாக வட்டிக்குப் பணம்கொடுக்கும் தொழிலில் கொடிகட்டமுடியுமா? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாமியாரை மிரட்டி அவருடைய நகைகளை விற்றுக் கிடைத்த ஐம்பதாயிரம் ரூபாயை மூலதனமாக வைத்துத் தொழிலில் இறங்கினாள் பரமேஸ்வரி. ஆரம்பத்தில் தன்னோடு வேலைசெய்யும் தையல் தொழிலாளிகளுக்கு இரண்டு வட்டி வீதம் ஆயிரம், இரண்டாயிரம் என்று கொடுத்து சிறிய அளவில் பிசினஸைத் தொடங்கியவள், நாளடைவில் குறைந்த கடனே ஐயாயிரம் ரூபாய் என்று நிர்ணயித்துக்கொண்டாள். அதில் ஐநூறு ரூபாயை வட்டிக்காக முன்கூட்டியே பிடித்துக்கொண்டு நாலாயிரத்து ஐந்நூறு தான் தருவாள். அந்த ஐந்நூறு ரூபாயைத் தன் மாமியாரிடம் கொடுத்துவிடுவாள். அப்படிச் சேர்ந்த தொகையில் ஒரே வருடத்தில் மாமியாருக்குப் புதிய நகைகளாக வாங்கிக்கொடுத்துவிட்டாள். அதன் பிறகும் கூட, மாமியாரிடம் அவ்வப்பொழுது சிறிது பணத்தைக் கொடுப்பதை வழக்கமாகக் கொண்டிருந்தாள். இதன்மூலம் மாமியார்-மருமகள் உறவில் வரவேற்கத்தக்க மாற்றம் ஏற்பட்டது. அதனால் வீட்டில் பரமேஸ்வரி வைத்ததுதான் சட்டம் என்று ஆனது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மருமகளின் தொழில் பாணியைப் பின்பற்றி மாமியாரும் சிறிய அளவில் </span></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6B5RQ7AfBFYBLeWCsHgquC4Rns5wc9pN9Z1lHzRrDAUX2UvN8BYtbsaFtgpAYwNwWyay4QMVxvd_SvagOLrNzgtqryPj8tLsYPZywhrtAGLm9wmEo29JifB77jlDJunxiAHtnHlVXURc9tR3AXTwRnMGGO49XXUej45CiXboSD-Vnuf8_z9wjLl8XlQ/s843/vadai.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="771" data-original-width="843" height="366" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6B5RQ7AfBFYBLeWCsHgquC4Rns5wc9pN9Z1lHzRrDAUX2UvN8BYtbsaFtgpAYwNwWyay4QMVxvd_SvagOLrNzgtqryPj8tLsYPZywhrtAGLm9wmEo29JifB77jlDJunxiAHtnHlVXURc9tR3AXTwRnMGGO49XXUej45CiXboSD-Vnuf8_z9wjLl8XlQ/w400-h366/vadai.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">போராடித்தால் வடை சாப்பிடுங்கள்</span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br />பூக்காரிகளுக்குத் தினசரிக் கடன் கொடுக்க ஆரம்பித்தார். காலையில் ஐந்து மணிக்கு ஒரு பூக்காரி ரூ.450 கடனாகப் பெற்றால், இரவு ஒன்பது மணிக்குள் அதை 500 ஆகத் திருப்பித் தரவேண்டும் என்பது ஏற்பாடு. இது பூக்காரிகளுக்கு மிகவும் வசதியாகவும் குறைந்த வட்டியாகவும் புலப்பட்டது. ஏனென்றால், கையில் எந்த மூலதனமும் இல்லாமல் ரூ.450 கிடைக்கிறது. அதுவும் சூரியன் உதிப்பதற்கு முன்னால். உடனே கோயம்பேடு பூமார்க்கெட்டுக்குப் போனால் முதல் போணியாகக் குறைந்த விலையில் கொள்முதல் செய்யமுடியும். அந்தப் பூவை எப்படியும் 700 ரூபாய்க்குக் குறையாமல் விற்கமுடியும். அசலும் வட்டியுமாக 500 ரூபாயைக் கொடுத்தாலும் நிகர லாபம் 200 ரூபாய் கிடைக்கும். மழைநாட்களில் விற்பனை குறையும். அப்போது லாபமும் குறையும். என்றாலும் 100 ரூபாயாவது லாபம் வந்தே தீரும். </span><p></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இவ்வாறு பூக்காரிகளுக்கு மட்டுமே கடன்கொடுத்து ஒரே வருடத்தில் ஒரு லட்ச ரூபாய் சம்பாதித்து விட்டார் அந்த மாமியார். அதில் செங்கல்பட்டுக்கு அருகில் ஒரு கிரவுண்டு நிலமும் வாங்கிப்போட்டார் என்றால் அவர் திறமைதான் என்னே! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எனவே, ‘ஏசிபி கருணாமூர்த்தி கூப்பிடுகிறார்’ என்று தகவல் வந்தவுடன், பரமேஸ்வரி அலட்சியமாக, “இந்தா ஏட்டு, ஆபீஸ் நேரத்துல நான் வெளிய வர முடியாது. என் மாமியாள அனுப்பிவைக்கறேன். என்னான்னு அவகிட்ட சொல்லக் சொல்லுங்க” என்று மாமியாரை அனுப்பினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கிரீஷ் தனக்கு டிமிக்கி கொடுத்துவிட்டு லாக்கப்பில் உட்கார்ந்துவிட்டதால் கொதித்துப் போயிருந்த கருணாமூர்த்தி, பரமேஸ்வரியும் தன்னை மதிக்காமல் மாமியார்க் கிழவியை அனுப்பிவைத்ததும் கோபத்தின் உச்சத்துக்கே போய்விட்டார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஏட்டை வாங்கு வாங்கென்று வாங்கிவிட்டார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரு சாதாரணப் பொம்பளையை விசாரித்து அழைத்துவரக்கூட முடியாமல் ஏன்யா டிபார்ட்மெண்ட்டுக்கு வந்தே?” என்று ஏசினார்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">உடனே உள்ளே இருந்து இரண்டு போலீஸ்காரர்கள் வந்து, அவர் காதில் மட்டும் கேட்கும்படியாக, ”இந்தப் பரமேஸ்வரிகிட்ட கொஞ்சம் அட்ஜஸ்ட் பண்ணி நடந்துக்கணும் சார்! எங்களுக்கு அவசர முடைன்னா ஒரு வட்டிக்கே பத்தாயிரம் குடுப்பா சார்! சொல்லப்போனா அவகிட்ட கடன் வாங்காதவரு நம்ம ஸ்டேஷன்ல நீங்க ஒருத்தர் மட்டும்தான் சார்” என்றார்கள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இவளை வேறுமாதிரியாகத்தான் ‘டீல்’ செய்யவேண்டும் என்று தெரிந்துகொண்ட கருணா, “ஒங்க மருமக நல்லா இருக்காளாம்மா? ஒரு விஷயம் பேசணுன்னு கூப்பிட்டேன். வரத்துக்கு வசதிப்படல போலிருக்கு. பரவாயில்ல, நான் வேறே எடத்துல ஏற்பாடு பண்ணிக்கறேன்னு சொல்லிடுங்க” என்று எழுந்து தன் பைக்கைக் கிளப்ப ஆயத்தமாவதுபோல் பாவலா காட்டினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாமியார்க்காரி தான் தொழில்நுணுக்கத்தில் தேர்ச்சி பெற்றுவிட்டாரே, கருணா மாதிரி நல்ல கடன்காரர் அகப்பட்டால் விடுவாளா? அவர் பின்னாலேயே போனாள். “நீங்க ஒண்ணும் கவலைப்படாதீங்க சார்! எவ்ளோ வேணும்னு சொல்லுங்க. வட்டி கழிக்காமலே குடுக்கச் சொல்றேன். ஒங்களுக்கு இல்லாம யாருக்குத் தரப்போறா என் மருமவ?” என்று பணிவாகச் சொன்னாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன் திட்டம் பலிப்பதைக் கண்ட கருணா, அவளருகில் நெருங்கி வந்து,”இதெல்லாம் நமக்குள்ள இருக்கணும். ஸ்டேஷன்ல மத்தப் பசங்களுக்குத் தெரியக்கூடாது. கேவலமா நினைப்பாங்க” என்றார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அதெல்லாம் எனக்குத் தெரியாதுங்களா? எவ்ளோன்னு சொல்லலியே” என்றாள் அவள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரு அம்பது ரூவா வேணும்னு தோணுது.” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீங்க அஞ்சு மணிக்கு தானே வீட்டுக்கு கெளம்புவீங்க? அதுக்குள்ளே பரமேஸ்வரி பணத்தோட வருவா” என்று உறுதியளித்துவிட்டுக் கிளம்பினாள் கிழவி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணா தன் அடுத்த திட்டத்துக்குத் தயாரானார். இந்த கிரீஷை ஒருவழி பண்ணியாகவேண்டும்…</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அந்த விநோதான்னு ஒரு மேடம் 20,000 செக் திருட்டுப்போச்சுன்னு சொன்னாங்களே, அவங்க வீட்டுக்குப் போய், அந்தத் திருடனைக் கண்டுபிடிச்சிட்டோம், நீங்க ரைட்டிங்கல கம்ப்ளெயிண்ட் கொடுத்தா போதும், ஒடனே பணம் ஒங்களுக்கு வந்துடும்னு சொல்லி, அந்தக் கம்ப்ளெயிண்ட் லெட்டரை கையோடு வாங்கிட்டுவா” என்று ஏட்டை அனுப்பினார். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> (தொடரும்)</span></p><ul style="margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; padding-inline-start: 48px;"><li aria-level="1" dir="ltr" style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; list-style-type: disc; vertical-align: baseline; white-space: pre;"><p dir="ltr" role="presentation" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இராய செல்லப்பா நியூஜெர்சியில் இருந்து.</span></p></li></ul><div><br /></div><div><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/16.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (16) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</div></span>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-65250886374934003042022-08-09T06:29:00.011+05:302022-08-14T08:00:05.473+05:30மணிகர்ணிகா (14) இன்று வர மாட்டாள்-தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-bb546d6b-7fff-fb83-5b32-d15a54837d30"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (14) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 111 வது நாள்: 31 -7-2022)</span></p><div><span><br /></span></div><div><span><br /></span></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"> <a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/12.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (12) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/13.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span>"<span style="color: #ff00fe;">மணிகர்ணிகா (13) இன்று வரமாட்டாள்</span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கோரமங்களாவில் தன்னுடைய நண்பி மாதவியின் வீட்டுக்கு வந்தாள் மணிகர்ணிகா. கல்லூரியில் மாதவி அவளுக்கு இரண்டு வருடம் சீனியர். இப்போது பெங்களூர் ஐஐஎம்-இல் எம்பிஏ படித்துக்கொண்டிருந்தாள். இறுதி செமஸ்டர் பிராஜெக்ட்டுக்கான சர்வேயில் ஈடுபட்டிருந்ததால் பாதிநேரம் வீட்டில்தான் இருப்பாள். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwk2jPju4NRaAgPkcsqtNrKT-dRfDAdU4Akj4WKQYuE1cGxEaIJULPpff2HZssuVuAUT8XmHhzsH0O3eEVcBXjdtDq7KsY-KSzkx8R6PlDRP3N_k3vRPTxRQ7LMSV2pYB_8Moq2osZtQO4gyMCjAay4uHsvCIuSWrRvQMrJC1NYL2V-mWJOLx3OYH3TA/s330/Cubbon%20Park.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="153" data-original-width="330" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwk2jPju4NRaAgPkcsqtNrKT-dRfDAdU4Akj4WKQYuE1cGxEaIJULPpff2HZssuVuAUT8XmHhzsH0O3eEVcBXjdtDq7KsY-KSzkx8R6PlDRP3N_k3vRPTxRQ7LMSV2pYB_8Moq2osZtQO4gyMCjAay4uHsvCIuSWrRvQMrJC1NYL2V-mWJOLx3OYH3TA/w640-h296/Cubbon%20Park.jpg" width="640" /></a></span></div><p></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இன்று நவீன்னு ஒருத்தனை மீட் பண்ணினேன்..” என்று ஆரம்பித்தாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“யாருடி அவன்? எத்தனை நாளாக எனக்குத் தெரியாமல் மறைக்கிறாய்?” என்று பொறாமையோடு முறைத்தாள் மாதவி. “இந்த பெங்களூர் பசங்களை நம்பாதே! ரெண்டு மாசம் லவ் பண்ணிட்டு எச்-1 பி யில் அமெரிக்கா போய்விடுவார்கள்! இதுவரை மூன்று தரம் தோல்வியடைந்துவிட்டேன்.“</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு வெட்கத்தால் முகம் சிவந்துவிட்டது. “லவ்வும் இல்லை, மண்ணாங்கட்டியும் இல்லை…” என்று நடந்ததையெல்லாம் ஒன்றுவிடாமல் சொன்னாள். முழுதும் கேட்டுக்கொண்ட மாதவி ஆனந்தம் தாங்கமுடியாமல் குதித்தாள். “நீ ரொம்ப லக்கிடி! லவ் பண்றவனே ஒனக்கு வேலையும் வாங்கிக்கொடுத்து, தாலியும் கட்டப்போரான்னு சொல்லு!”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“சும்மா இருடி. எனக்கு மாமான்னு ஒருத்தர் இருக்கிறதே இன்னிக்கி வரை தெரியாது. அப்படி இருந்திருந்தா எங்க அம்மா இறந்தப்பவே வந்து என்னை டேக்-ஓவர் பண்ணியிருக்க மாட்டாரா?” என்று கூறும்போதே அவள் கண்கள் கலங்கின. முகத்தைத் துடைத்துக்கொள்ள பாத்ரூமுக்குப் போனாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போது மேஜையில் இருந்த அவளது மொபைல் ஒலித்தது. எண் மட்டும் தெரிந்தது. பெயர் இல்லை. புதிய ஆசாமியாக இருக்கவேண்டும். மாதவி மொபைலை எடுத்து, “வணக்கம், யார் நீங்கள்?” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மன்னிக்கவேண்டும், இது மிஸ் மணிக்கா அவர்களுடைய போன் தானே?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இருக்கலாம், இல்லாமலும் போகலாம். தங்கள் பெயர்?” என்று வேண்டுமென்றே இடக்காகப் பேசினாள் மாதவி. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மன்னிக்கவேண்டும், என் பெயர் நவீன். நீங்கள் அவருடைய நண்பியா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இருக்கலாம், இல்லாமலும் போகலாம். என்னைப் பற்றி நீங்கள் ஏன் தெரிந்துகொள்ள வேண்டும்?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மீண்டும் மன்னிக்கவேண்டும், உங்களுக்குத் திருமணம் ஆகிவிட்டதா?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இருக்கலாம், இல்லாமலும் போகலாம்..” என்று வாய்வந்துவிட்டது மாதவிக்கு. உடனே பல்லைக் கடித்துக்கொண்டு, “இன்னும் ஆகவில்லை, மிஸ்டர்! ஆனால் எனக்கு நீங்கள் மாப்பிள்ளை பார்க்கவேண்டாம். நானே பார்த்துக்கொள்வேன்” என்று கோபமாகக் கூறினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவன் விடவில்லை. “ஆனால் உங்கள் நண்பிக்கு அந்த அளவுக்குத் தன்னம்பிக்கை இல்லை போலிருக்கிறதே!” என்று சிரித்தான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்குள் பாத்ரூமிலிருந்து வந்த மணிகர்ணிகா, “யாரோடு பேசிக்கொண்டிருக்கிறாய்? உன் லவ்வரா? இரு உன் வண்டவாளத்தை எல்லாம் அவனிடம் சொல்லிவிடுகிறேன்” என்று வேகமாக மொபைலைப் பிடுங்கினாள். ஸ்பீக்கரை ஆன் செய்தாள். “இங்க பாருங்க மிஸ்டர், மாதவியைச் சாதாரணமாக நினைத்துவிடாதீர்கள். அவளை மேனேஜ் செய்வது ரொம்ப கஷ்டம். அதனால் வேறு யாரையாவது பார்த்துக்கொள்ளுங்கள்!” என்று சற்றே அதிகாரத் தோரணையில் பேசினாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் குரல் நவீனுக்குப் புரிந்திருக்கவேண்டும். “உங்கள் அட்வைசுக்கு நன்றி மேடம். அதனால்தான் மணிக்கா என்ற பெண்ணை நான் லவ் பண்ணுவதாக இருக்கிறேன். என் செலக்ஷன் பரவாயில்லையா? அவளிடம் சொல்லி இன்று மாலை என்னைச் சந்திக்க வைப்பீர்களா?” என்று போனை வைத்துவிட்டான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பகீரென்றது அவளுக்கு. </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிக்காவாம் மணிக்கா!</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> இவன்தான் எனக்குப் பெயர் வைத்தானா? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மாதவி, நீ ஏண்டி போனை எடுத்தாய்? அவன் ஏதேதோ பேசுகிறானே! சிக்கலில் மாட்டிவிடுகிறாயே, நியாயமா?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளை இறுக அணைத்துக்கொண்டாள் மாதவி. “முட்டாள், முட்டாள்! பெரியவங்க என்ன சொல்லி யிருக்காங்க தெரியுமா? நீ விரும்பறவனை விட, உன்னை விரும்பறவன் எவனோ அவனையே கட்டிக்கொள் என்று! அதனால, அவனை கப்பன் பார்க்குக்கு ஏழு மணிக்கு வரச்சொல்லி மெசேஜ் குடு. ஒருமணிநேரம் நல்லாப் படுத்துத் தூங்கு. ஃபிரெஷ்ஷா ஆயிட்டுக் கெளம்பலாம். நானும் கூட வர்றேன்.”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஆகட்டும்” என்றாள் மணிக்கா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீன் ஆறரை மணிக்கே கப்பன்பார்க் வந்துவிட்டான். அங்கிருந்த நூலகத்தில் அமர்ந்து படித்துக்கொண்டிருந்தான். அல்லது படிக்க முயன்று கொண்டிருந்தான். ‘கிரேக்கர் காலத்து திருமணச் சடங்குகளும் வேத கால நாகரிகமும்’ என்ற இரண்டு தலையணை அளவிலான ஒரு பழங்காலப் புத்தகம் அவன் முன்னால் திறக்கப்படாமல் கிடந்தது. லண்டனில் வெளியான புத்தகம். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன் நிலைமையை எண்ணியபோது அவனுக்குச் சிரிப்பு வந்தது. ஆரக்கிள் மென்பொருட்களை விநியோகிக்கும் ஒரு நிறுவனத்தை அவன் நடத்திவந்தான். அவனுக்குக் கீழ் நாற்பது என்ஜினீயர்களும் ஜூனியர் என்ஜினீயர் என்ற பெயரில் முன்னூறு குமாஸ்தாக்களும் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">பணியில் இருந்தார்கள். அவர்களில் இருநூறுபேர் பெண்கள். படித்தவர்கள். இளமையானவர்கள். அழகானவர்கள். அவர்களில் ஒருத்தியை அவன் மனம் நாடினால் என்ன? மணிகர்ணிகா என்ற தன் அத்தைமகளைத்தான் மணம் முடிப்பது என்ற கட்டாயம் உண்டானது எப்படி? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தந்தையின் கடுமையான உத்தரவினால்தான் அந்த நிலை. தாயாருக்கு அதில் கொஞ்சமும் விருப்பமில்லை. ஆனால் கணவனை எதிர்த்துப் பேசும் பாரம்பரியம் இல்லாத குடும்பத்தில் பிறந்தவள் அவள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீனுக்கு ஒரே ஒரு அத்தை இருந்தாள். அப்பாவின் தங்கை. நவீனின் தந்தை கல்லூரியில் இறுதியாண்டு படிக்கும்போது, அவருடைய தங்கை, அதாவது நவீனின் அத்தை, குடும்பத்தின் ஒப்புதல் இன்றி வேறொரு இனத்தைச் சேர்ந்த பையனைக் காதலித்துத் திருமணமும் செய்துகொண்டாள். இரண்டு தரப்பிலும் இனப்பற்று சூடாகி இனவெறியாகப் பாய்ந்து முதலில் அந்தப் பையனையும், இரண்டு வருடம் கழித்து அவளையும் பலிகொண்டது. ஆனால் அதற்குள் அவளுக்குப் பிறந்துவிட்ட பெண் குழந்தைதான் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆதரவற்றவர்களை ஆதரிக்கும் நிறுவனம் ஒன்று அவளை எடுத்து வளர்த்தது. இந்த ஆணவக் கொலைகளுக்குக் காரணமாக இருந்த மணிகர்ணிகாவின் தாத்தா, தன் இறுதிக்காலத்தில் பக்கவாதத்தால் பாதிக்கப்பட்டு, நடமாட முடியாமல் படுக்கையில் கிடக்க நேர்ந்தபோது, மனம் மாறி, தன் சொத்துக்களை எல்லாம் மணிகர்ணிகாவுக்கே எழுதி வைத்தார். ஆனால் ஒரு நிபந்தனை விதித்தார், தன் பேத்தியான மணிகர்ணிகாவும் பேரன் நவீனும் திருமணம் செய்துகொள்ள வேண்டும் என்று! </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பரந்துபட்ட இந்திய நாட்டில் மணிகர்ணிகா என்ற குழந்தையை, அவளுடைய புகைப்படம் கூட இல்லாமல் எப்படித் தேடுவது? நவீனின் தந்தை ஆன மட்டும் முயற்சி செய்து தோற்றுப் போனார். சில கோடி ரூபாய் மதிப்புள்ள சொத்துக்காகவே அன்றி, தன் சகோதரியின் நினைவாகவேனும் அக்குழந்தையைக் கண்டுபிடித்து அவளுக்கு நல்வாழ்க்கையைத் தரவேண்டும் என்று மனதார விரும்பினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">நவீனும் அதே ஞாபகத்தில் இருந்தான். அவனுக்கு அத்தையின் முகம் புகைப்படங்கள் மூலம் மனதில் நன்றாகப் பதிந்துவிட்டிருந்தது. அதனால் இப்போது மணிகர்ணிகா உயிரோடு இருந்தால், கல்லூரிப் படிப்பு முடித்திருந்தால் அநேகமாக அத்தையைப் போலவே தோற்றத்தில் இருக்கக்கூடும் என்று நினைத்தான். ஆகவே ஒவ்வொரு முறை நிறுவனத்துக்கு ஆள் எடுக்கும்போதும் விண்ணப்பிக்கும் இளம்பெண்களின் புகைப்படங்களைத் தானே எடுத்து ஆராய்வான். அவர்களது பிறந்த ஆண்டு என்ன என்று பார்ப்பான். அப்படித்தான் மணிகர்ணிகாவின் விண்ணப்பத்தைக் கையில் எடுத்தவுடனே ஷாக் அடித்தமாதிரி உணர்ந்தான். அந்த அளவுக்கு அவள் தன் அத்தையைப் போலவே இருந்தாள். பரபரப்புடன், பிறந்த ஆண்டைப் பார்த்தான். அதுவும் பொருந்தி வந்தது. தாய் தந்தையின் பெயரைப் பார்த்தான். அதுவும் பொருந்தியது. கண்டேன் சீதையை என்று ஆனந்தப் பரவசம் அடைந்தான். இண்ட்டர்வியூ தினத்தன்று வாசல்மீதே கண்வைத்துக் காத்திருந்தான். அவள் வந்த சில நிமிடங்களிலேயே கண்டுபிடித்துவிட்டான். கையில் வேலைக்கான ஆர்டரும் கொடுத்துவிட்டான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இதோ இப்போது வந்துவிடுவாள். ஒருவருக்கொருவர் இதுவரை தெரியாமல் இருந்த விஷயங்களைப் பேசித் தெரிந்துகொள்ள வேண்டும். பிறகு தன் தாய் தந்தையுடன் வீடியோ காலில் பேசிக்கொள்ளலாம். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மாதவியும் மணிகர்ணிகாவும் கப்பன் பார்க்கை அடைந்தபோது இரவு மணி ஏழரை. வேண்டுமென்றே தாமதமாகப் போகலாம் என்று திட்டமிட்டவள் மாதவிதான். காரணம், நவீன் எப்படி எதிர்வினை செய்கிறான் என்று பார்க்கும் ஆவல்தான். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா தனியாக வருவாள், மனம் திறந்து பேசலாம் என்றிருந்த நவீனுக்கு அவளோடு ஒரு தோழியும் வருவது என்னமோ போலானது. நூலகத்திலிருந்து எழாமலேயே மணிகர்ணிகாவுக்கு ஒரு குறுஞ்செய்தி அனுப்பினான். "நீங்கள் வந்ததற்கு நன்றி. உங்கள் தோழி யார்? அவர்கள் முன்னிலையில் நாம் பேசுவது சரியா?"</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">குறுஞ்செய்தி வந்ததற்கான ஓசை மணிகர்ணிகாவின் மொபைலில் எழுந்ததுமே சட்டென்று அதைப் பிடுங்கினாள் மாதவி. அவளே பதில் அனுப்பினாள்: "விஷயம் சரியானதாக இருந்தால் பேசலாம். தயங்க வேண்டாம். அவளால் பிரச்சினை இல்லை."</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">புன்முறுவலோடு அவர்களை நோக்கி நடந்தான் நவீன்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இரண்டு நாட்களாக கிரீஷ் தன்னை வந்து பார்க்கவில்லை என்ற கோபம் கருணாமூர்த்தியின் மனதில் பொங்கிக்கொண்டுவந்தது. மயூரியிடமிருந்து பல லட்சங்களை நஷ்ட ஈடாக இவனுக்கு வாங்கித்தருவதற்கு அல்லவா தான் முயற்சித்துக் கொண்டிருக்கிறேன்! இதுவரை அவனால் பைசா லாபமும் இல்லையே!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கிரீஷின் மொபைலுக்கு போன் செய்தார். மணி அடிக்கும் ஓசை கேட்டது. ஆனால் அவன் எடுக்கவில்லை. மீண்டும் அழைத்தார். மணி ஒலித்தது. ஆனால் அவன் எடுக்கவில்லை. அயோக்கியன், என்னிடமே விளையாடுகிறானா என்று விடாமல் அழைத்துக்கொண்டே இருந்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கடைசியில் யாரோ போனை எடுக்கும் ஓசை கேட்டது. “யாருய்யா இது? விடாம போன் பண்றது? இனிமே பண்ணாதே. இது போலீஸ் ஸ்டேஷன்” என்று அந்தக் குரல் போனை அணைத்துவிட்டது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணாவுக்கு அதிர்ச்சியாக இருந்தது. கிரீஷின் போன் போலீஸ் ஸ்டேஷனுக்கு எப்படி வந்தது? ஒருவேளை போன் தொலைந்துபோய் போலீஸிடம் கிடைத்திருக்குமா? அல்லது ஒருவேளை அவனே விபத்தில் மாட்டிக்கொண்டானா? புரியாமல் சைபர் கிரைம் துறைக்குப் போன் செய்தார். கிரீஷின் நம்பரைக் கொடுத்து, அது எந்த இடத்தில் இருந்து பேசப்பட்டது என்று கண்டுபிடிக்கச் சொன்னார். பதில் கிடைத்தது. உடனே கூடுவாஞ்சேரி போலீஸ் ஸ்டேஷனுக்குப் புறப்பட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கருணாவைப் பார்த்ததும் கிரீஷ் “சார், காப்பாற்றுங்கள்” என்று பதறினான். பனியன்-அண்டர்வேர் தவிர மற்றதெல்லாம் கழற்றப்பட்டிருந்தது. எஃப்ஐஆர் பதிந்துவிட்டதாக சப்-இன்ஸ்பெக்டர் கூறியதால் அதில் தலையிட விரும்பாமல், கிரீஷின் முகத்தைக் கூடப் பார்க்காமல் அங்கிருந்து வெளியேறினார் கருணா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பிறகு ஆஸ்பத்திரிக்குப் போன் செய்து திலகாவின் உடல்நலம் பற்றி விசாரித்தார். “பணம் கட்டாததால் அவர் டிஸ்சார்ஜ் செய்யப்பட்டுவிட்டார்” என்று பதில் வந்தது. “அவளுடைய கணவருக்கு போன் செய்தோம். ரெஸ்பான்ஸ் இல்லை” என்றார்கள். </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">திடீரென்று எழுந்த சந்தேகத்தால் அவர், மயூரியின் பைக் இருக்குமிடத்திற்குப் போய்த் தேடினார். அங்கு வேறு சில ஸ்கூட்டர்கள் தாம் இருந்தன! கேஸ் பதிவு செய்யாததால் பைக் காணாமல் போனதற்கு போலீஸ்காரர் எவரையும் பொறுப்பாக்க முடியாது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவருக்கு உள்ளங்கை வியர்த்தது. போலீஸ்காரனையே ஏமாற்றுகிறானா இந்த கிரீஷ்? ஸ்டேஷனுக்குள் போய் உட்கார்ந்தார். ஒரு டம்ளர் ஐஸ்வாட்டர் குடித்தார். மின்விசிறியை முழு வேகத்தில் போடச் சொன்னார். ஒரு போலீஸ்காரரை அழைத்து, “அந்த ரெடிமேட் ஆடை நிறுவனத்துக்குப் போய் பரமேஸ்வரியை வரச் சொல்” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(தொடரும்)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span ltr="" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"> - இராய செல்லப்பா நியூஜெர்சியில் இருந்து.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span ltr="" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/15.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (15) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p></span><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-89030790429905043002022-08-07T20:35:00.008+05:302022-08-09T06:36:36.271+05:30மணிகர்ணிகா (13) இன்று வர மாட்டாள்- தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-e3fd34eb-7fff-203d-f09c-e8cc7c2b95c0"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (13) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 110 வது நாள்: 30 -7-2022)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/11.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (11) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/12.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (12) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மென்பொருள் நிறுவனத்தில் இருந்து வெளியே வந்த மணிகர்ணிகா மிகவும் குழம்பிப் போயிருந்தாள். நவீன் என்கிற தனி மனிதனின் நடவடிக்கைக்காக ஒரு பெரிய நிறுவனத்தில் கிடைத்த வேலை வாய்ப்பை வேண்டாம் என்று சொன்னது முட்டாள்தனமாக இருக்குமோ என்று எண்ணினாள். அதேசமயம் பெங்களூரில் இதேபோல் ஆயிரக்கணக்கான கம்பெனிகள் உண்டு, வேறு வேலை கிடைக்காமலா போய்விடும் என்று மனதின் ஒரு பகுதி தைரியம் சொன்னது. </span></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0UEB-16MJ-fiWxbQYzzfm4xA7u-_15PAcqXju3F38QiDujSP0lLJShziRiQdEcZWNEavH3mpwxMpIvLX3C_8BP0tkuDkYnZxkGvprRVnR-Cq74KfQzSnDEecQyNV1w3iIuUS3PwhORV69Iw0pOtqWvTft9IdDZrS7l45ev4W0qOiKf6CEfSRRKt1iUg/s1344/YC-centPark-vertical.jpg" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1344" data-original-width="599" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0UEB-16MJ-fiWxbQYzzfm4xA7u-_15PAcqXju3F38QiDujSP0lLJShziRiQdEcZWNEavH3mpwxMpIvLX3C_8BP0tkuDkYnZxkGvprRVnR-Cq74KfQzSnDEecQyNV1w3iIuUS3PwhORV69Iw0pOtqWvTft9IdDZrS7l45ev4W0qOiKf6CEfSRRKt1iUg/w286-h640/YC-centPark-vertical.jpg" width="286" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">விரைவில் முடிக்கவேண்டும் <br />இத்தொடரை </span></td></tr></tbody></table><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் அந்தக் கட்டிடத்தில் அப்போது குழுமியிருந்த சுமார் 2000 இளைஞர்களைப் பார்த்தபொழுது கம்ப்யூட்டர் துறையில் வேலை கிடைப்பது அவ்வளவு சாமானிய காரியம் அல்ல என்றும் தோன்றியது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">யார் இந்த நவீன்? இத்தனை பெரிய கூட்டத்தில் தன்னை மட்டும் கண்டுபிடித்து அழைத்துச் சென்று அப்பாயிண்மெண்ட் ஆர்டர் கொடுத்தானே அது எப்படி? அவனை எனக்குத் தெரியாது. ஒருவேளை என்னை அவனுக்குத் தெரியுமோ? அல்லது என் அழகில் மயங்கி விட்டானோ? அப்படிப் பார்த்தால் அந்தக் கூட்டத்தில் எவ்வளவோ பெண்கள் தன்னைவிட அழகானவர்கள் இருந்தார்களே! இதில் ஏதோ விஷயம் இருக்கிறது. வேலை கிடைப்பது ஒரு பக்கம் இருக்கட்டும். இவன் யார் என்பதைக் கண்டுபிடிக்க வேண்டும். அதுதான் முக்கியம். ஒரு நீண்ட நாற்காலியின் ஒரு மூலையில் அமர்ந்தாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்போது “எக்ஸ்க்யூஸ் மீ” என்ற குரல் கேட்டது. ஓகே கண்மணி!</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நீங்கள் இன்று இன்டர்வியூக்கு வந்தீர்கள் அல்லவா? என்னோடு வாருங்கள்” என்று கண்மணி அவளை அழைத்துக்கொண்டு போனாள். அது அந்த அலுவலகத்தின் கேஃப்டீரியா. மணிகர்ணிகாவின் கையில் ஒரு டோக்கன் கொடுத்தாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உங்களுக்கு விருப்பமானதை நீங்கள் சாப்பிடலாம்“ என்று கூறிவிட்டு கண்மணி நகர்ந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்கு எரிச்சலாக இருந்தது. இவன் யார், தன்னை விடாமல் துரத்துகிறான்? இவன் சொல்வதற்காக இங்கு சாப்பிடத்தான் வேண்டுமா? அப்பாயிண்மெண்ட் ஆர்டரைக் கிழித்துப் போட்ட மாதிரி டோக்கனையும் கிழிக்கலாமா என்று கை பரபரத்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்குள் மேலும் பல பேர் அங்கு நுழைந்து தங்கள் விருப்பம் போல் உணவுகளை எடுத்து சாப்பிடத் தொடங்கினார்கள். எல்லோருக்குமே யாராவது ஒரு நண்பர் இருந்தார். இவளுக்குத்தான் இல்லை. தான் தனிமையாக இருப்பதை </span><span style="font-family: Arial; font-size: 17.3333px; white-space: pre-wrap;">முதல்முறையாக </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">உணர்ந்தாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பசி இல்லாதவர்களுக்கும் பசியை உண்டாக்கி விடும் அழகான வடிவமைப்பில் அந்த கேஃப்டீரியா இருந்தது. வண்ணமயமான உணவுப் பண்டங்கள் புதுமையான வேலைப்படுகளைக்கொண்ட பீங்கான் கிண்ணங்களில் இடப்பட்டிருந்தன. உயர்தரமான பிளாஸ்டிக்கினால் செய்த தட்டுகளும் கிண்ணங்களும் குவளைகளும் ஸ்பூன் முதலிய கரண்டிகளும் அழகியலோடு மிளிர்ந்தன. அழகான வீணை இசை பின்னணியில் ஒலித்துக் கொண்டிருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவளுக்கு உண்மையிலேயே பசி எடுத்தது. அவளுக்குப் பின்னால் வந்தவர்கள் இரண்டாவது எடுப்பு உண்ணத் தொடங்கியிருந்தார்கள். எல்லோரும் தன்னையே பார்ப்பது போல் தோன்றியது. காஷ்மீரி புலாவும், நவரத்தின குருமாவும், சில துணை உணவுகளும், ஒரு பெரிய டம்ளரில் மாம்பழ ஜூசும் எடுத்துக்கொண்டு ஒரு நாற்காலியில் அமர்ந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பழமும் பழச்சாறும் உணவுக்கு முன்பு தான் அருந்த வேண்டும் என்ற அறிவியல் உண்மை அவளுக்கு மிகவும் பிடித்தமானது. எனவே மாம்பழ ஜூசை முதலில் காலி செய்தாள். அது பசியை இன்னும் தூண்டியதால் பரபரவென்று தட்டைக் காலி செய்தாள். பசி அடங்கிவிட்டது. என்றாலும் புதிய ஐட்டங்களை ஒரு கை பார்க்கலாமே என்ற ஆசை உண்டானது. மெல்ல எழுந்தாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்குள் ஓடோடி வந்தாள் ஓகே கண்மணி. “ப்ளீஸ், என்ன வேண்டுமோ சொல்லுங்கள், நானே சர்வ் செய்கிறேன்” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்குப் பற்றிக்கொண்டு வந்தது. எதற்காகத் தன் மீது இவ்வளவு அக்கறை காட்டப்படுகிறது? </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் மற்றவர்கள் என்ன நினைப்பார்களோ என்ற கவலையால், “தேங்க்யூ! கொஞ்சம் ப்ளெய்ன் ரைசும், பருப்பு அல்லது ரசமும் வேண்டும். கொஞ்சம் சிப்ஸ் கூட” என்றாள். புன்சிரிப்போடு கொண்டுவந்தாள் கண்மணி. அதுமட்டுமல்ல, அவளுக்கு அருகிலேயே அவள் எழுந்துவிடாதபடி நெருக்கமாக அமர்ந்துகொண்டாள். தனக்கென்று ஒரு ருமாலி ரொட்டியும் குருமாவும் கொண்டுவந்திருந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகாவுக்குப் புரிந்துவிட்டது. இது நவீனின் ஏற்பாடுதான். தன்னை இங்கேயே கொஞ்சநேரம் இருக்கவைத்துவிட்டு, அவனும் வந்து அமர்ந்துகொண்டு, பேசத் தொடங்கலாம். ஒருவேளை புதிதாக அப்பாயிண்மெண்ட் ஆர்டரை டைப் செய்து கொண்டு வந்து கொடுக்கலாம். அதற்கு முன்னுரையாக கண்மணி இப்போது பேசுவாள் என்று எதிர்பார்த்தாள் அவள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அப்படியே நடந்தது. அவள் அறியாதவண்ணம் வந்து, ஓசைப்படாமல் நவீன் அவளுக்குப் பின்னால் நின்றான். கண்மணியைப் பார்த்து, “இனிமேல் உணவை டேஸ்ட் பார்ப்பதில் நீங்கள் எச்சரிக்கையாக இருக்கவேண்டும். குறிப்பாக காஷ்மீர் புலாவும், நவரத்ன குருமாவும் சூப்பராக இருக்கவேண்டும. மாஸ்டர் செஃப்பிடம் சொல்லிவையுங்கள்” என்றான், மணிகர்ணிகாவைக் கொஞ்சமும் கண்ணெடுத்துப் பார்க்காமல். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“புரிந்தது நவீன்! மேங்கோ ஜுசும் தானே?” என்று புன்முறுவலுடன் கேட்டாள் கண்மணி, தானும் மணிகர்ணிகாவைப் பார்க்காமலேயே. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர்கள் இருவரும் தன்னைப் பற்றித்தான் பேசுகிறார்கள் என்று புரிந்ததும் மணிகர்ணிகாவின் கன்னம் தானாகவே சிவந்தது. தன் பின்னால் நின்ற நவீனைப் பார்ப்பதற்காக எழ முயன்றாள். வலது கையைத் தட்டில் ஊன்றிக்கொண்டு இடதுகையை மேலே நீட்டினாள். அதில் அவளுடைய அப்பாயிண்மெண்ட் ஆர்டர் அடங்கிய உறையை வைத்துவிட்டு, சட்டென்று கூட்டத்தில் மறைந்து விட்டான் நவீன். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஓகே கண்மணி “தட் ஈஸ் ஓ.கே.” என்று கலகலவென்று சிரித்தாள்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அது மணிகர்ணிகாவை என்னவோ செய்தது. இந்த இரண்டு பேரும் சேர்ந்து கொண்டு ஏதோ நாடகம் நடிக்கிறார்களா?</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">என்ன தான் ஆகிறது, பார்க்கலாம் என்று எண்ணியவளாக மேற்கொண்டு எதுவும் பேசாமல் சாப்பிட்டு முடித்தாள். குழாயில் வந்த வெதுவெதுப்பான நீரில் கைகளைக் கழுவிக் கொண்டு, பேப்பர் டவலில் துடைத்துக்கொண்டு, நீராவி மெஷினில் கைகளைச் சூடாக்கிக்கொண்டு கண்மணிக்காக நின்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஐந்தே நிமிடம்தான்! அதற்குள் அவளை சிசிடிவியில் விடாமல் பார்த்துக் கொண்டிருந்தான் நவீன் என்பது கண்மணிக்கு மட்டும்தான் தெரியும்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கை துடைத்துக் கொண்டு வந்த கண்மணி, “யூ ஆர் வெரி ஃபார்ச்சுனேட் </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-weight: 700; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிக்கா </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">!” என்றாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன் பெயரை யாராவது சுருக்கினால் அவளுக்குப் பிடிக்காது. “யார் என்னை </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-style: italic; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிக்கா</span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> என்பது?” என்று சிடுசிடுத்தாள்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“மிஸ்டர் நவீன் தான் அப்படிச் சொல்வார். என்ன இருந்தாலும் அத்தை மகள் மீது அவருக்கு அந்த உரிமை கூடவா கிடையாது?” என்று சிரித்துக்கொண்டே கூட்டத்தில் மறைந்து போனாள் கண்மணி.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">‘அத்தை மகளா ? அப்படியானால் இவன் எனக்கு மாமன் மகனா?’ திகைத்து நின்றாள் மணிகர்ணிகா. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பறிமுதல் செய்யப்படும் இருசக்கர வாகனங்களை போலீஸ் ஸ்டேஷன் அருகில் அழுகிய காய்கறிகளைப் போல் கொட்டிவைப்பது வழக்கம். அதனால் அந்தத் தெருவே இடைஞ்சலுக்கு ஆளாகும். நாய்களும் பூனைகளும் எலிகளும் அங்குதான் உறங்கும். சில மாதங்களில் வாகனங்களின் சக்கரங்கள் தவிர மற்ற பாகங்கள் களவுபோய்விடும். மழையிலும் வெயிலிலும் நனைந்தும் உலர்ந்தும் துருப்பிடித்து உருத்தெரியாமல் போய்விடும். அந்த வாகனங்கள் பற்றிய புள்ளிவிவரம் தேடினாலும் கிடைக்காது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆரம்ப காலத்தில், வாகனத்தின் மீது கேஸ் நம்பரை சாக்கட்டியால் எழுதிவைப்பார்கள். அடுத்த நாளே அழிந்துபோய்விடும். கேஸ் கோர்ட்டுக்கு வரும்போது வாகனம் நல்ல நிலைமையில் இருப்பதாகத் தெரிவிக்கப்படும். கேஸ் முடிந்து வண்டியைத் திருப்பித்தரும் நாளில் ‘நல்ல முறையில் வண்டியைப் பெற்றுக்கொண்டதாக’ கையொப்பம் பெறப்படும். உருத்தெரியாத அந்த வண்டியை யாரும் வீட்டுக்கு எடுத்துப்போவதில்லை. காயலான் கடை தான் அதற்குப் புகலிடம். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இதை ஒரு சுகாதாரப் பிரச்சினையாக சமூக ஆர்வலர்கள் கையில் எடுத்த பிறகுதான் முதல் தகவல் அறிக்கை பதிவு செய்யாமல், பறிமுதல் செய்த வாகனங்களை அப்பொழுதே திருப்பித் தந்துவிடவேண்டும் என்று சுற்றறிக்கை அனுப்பப்பட்டது. ஆனால் அப்படியொரு சுற்றறிக்கை இருப்பதே பலருக்கும் தெரியாது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆனால் தங்கராசுவுக்குத் தெரியும். நேராக அந்த போலீஸ் ஸ்டேஷனுக்குப் போனார். நல்லவேளையாக மயூரியின் என்பீல்டு பைக் பத்திரமாகவே இருந்தது. தன் கையிலிருந்த டூப்ளிகேட் சாவியைப் போட்டு அதைக் கிளப்பினார். கொஞ்சம் பெட்ரோல் இருந்ததால் பைக் சொன்னபடி கேட்டது. பின்னர் தான் கொண்டுவந்திருந்த அழுக்குத் துணியால் நன்றாகத் துடைத்தார். பிறகு அதை ஸ்டேஷன் வாசலில் நிறுத்தினார். அதன்மீது அமர்ந்துகொண்டு, “இன்ஸ்பெக்டர் இருக்கிறாரா?” என்றார். பதில் இல்லை. சில நிமிடம் கழித்து அதே கேள்வியைக் கேட்டார். பதில் இல்லை. மூன்றாவது முறை கேட்கவில்லை. அரைமணி நேரத்தில் மயூரியின் கார் பார்க்கிங்கில் வண்டி இருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ரொம்ப தேங்க்ஸ் தங்கராசு சார்! இதனால் ஒன்றும் பிரச்சினை வராதே ?” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒன்றும் வராது, ஏனென்றால் இன்சூரன்ஸை ரினியூவல் செய்துகொண்டு வந்துவிட்டேன். ரெண்டே நாளில் ஆர்சி புக்கை ஸ்டேஷனில் இருந்து கொண்டுவந்துவிடுவேன். மொத்தமாக மூவாயிரம் கொடுங்கள்” என்று கேட்டார் அவர்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“இந்த வண்டி மீது எந்த கேசோ, எப்ஐஆரோ பதிவு செய்யாததால் கடவுளே வந்தாலும் கவலையில்லை யம்மா!” என்று இன்சூரன்ஸ் பேப்பர்களைக் கொடுத்தார். “உங்களுக்கு பிரச்சினை வரும்போல சந்தேகம் இருந்தால் சொல்லுங்கள், ரெண்டே நாளில் நல்ல விலைக்கு விற்றுக் கொடுக்கிறேன். சனியன் தொலைந்ததாக எண்ணிக்கொள்ளுங்கள்” என்று வாக்குறுதி அளித்துவிட்டு நடந்தார் தங்கராசு. அவர் சென்ற திசையை நோக்கிக் கும்பிட்டாள் மயூரி.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கணவனை உடனே சென்னைக்கு வரும்படி போன் செய்தாள்.</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">(தொடரும்)</p></span><span id="docs-internal-guid-e3fd34eb-7fff-203d-f09c-e8cc7c2b95c0"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- இராய செல்லப்பா நியூ ஜெர்சியில் இருந்து </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/14.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (14) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p></span><p> </p>இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7070154833970890799.post-22499015276932277482022-08-07T07:07:00.006+05:302022-08-26T02:58:17.792+05:30மணிகர்ணிகா (12) இன்று வர மாட்டாள் - தொடர்கதை<span id="docs-internal-guid-7ed08295-7fff-4760-8a7c-7bf69bd001fc"><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மணிகர்ணிகா (12) இன்று வர மாட்டாள் (தொடர்கதை)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="color: red; font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(அமெரிக்காவில் 109 வது நாள்: 29 -7-2022)</span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></p><div><span><br /></span></div><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/07/1.html">
<span style="font-size: medium;">இதன் முதல் பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (1) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/11.html"><span style="font-size: medium;">இதன் முந்தைய பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (11) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p>
<p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மயூரியின் குடியிருப்பு ஒரு மதில் சூழ்ந்த குடியிருப்பு. (Gated Community). ஐந்நூறு வீடுகள் இருக்கும். அதில் பாதிக்கும் மேலானவர்கள் மயூரியின் வங்கியோடு சம்பந்தப்பட்டவர்கள். ஏனென்றால் அந்த வங்கியின் ஏடிஎம் ஒன்று அந்தக் குடியிருப்பில் இயங்கிக் கொண்டிருந்தது. அதில் பணமில்லை என்றாலோ, கார்டுகள் சிக்கிக்கொண்டாலோ அவர்கள் முதலில் போன் செய்வது மயூரிக்கே. அவளும் உடனடியாக அவர்களுக்கு உதவிசெய்யத் தவறமாட்டாள். எனவே வங்கியில் டெபாசிட் சேகரிப்பு மாதம் கொண்டாடும்போது அவளுக்கு எப்போதும் அவர்கள் ஆதரவு கொடுத்து சான்றிதழ் பெறச் செய்வார்கள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மயூரியின் வீடு முதல் தளத்தில் இருந்தது. அதற்கு நேர் கீழாக ஏடிஎம் இருந்தது. பகலில் ஒருவரும் இரவில் ஒருவருமாக அதற்குக் காவலர்கள் வருவார்கள். ஒரு தனியார் பாதுகாப்பு சேவை நிறுவனத்தின் ஊழியர்கள் அவர்கள். கடந்த ஒரு வருடமாக அப்படிக் காவலராக இருப்பவர் தான் தங்கராசு. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவருக்கு வயது ஐம்பதுக்குமேல் இருக்கும். இராணுவத்தில் தன் இளமைக்காலத்தைக் கழித்தவர். அதன் பிறகு தனியார் கம்பெனிகளில் பாதுகாப்பு அதிகாரியாக இருந்தவர். ஆனால் பகல்-இரவுப் பணி மாறி மாறிப் பார்த்ததில் உடல்நலம் குன்றியதால் சில ஆண்டுகள் எந்தப் பணிக்கும் போகாமல் கிராமத்தில் வயல்வெளிகளைப் பார்த்துக்கொண்டு வாழ்க்கை நடத்திவந்தார். அவருடைய மகன் கல்லூரிப் படிப்பை முடித்தவுடன் சென்னையில் ஒரு மென்பொருள் நிறுவனத்தில் வேலை கிடைத்து மறைமலைநகரில் குடியேறியபோது, தங்கராசுவும் அவனோடு சென்னை வந்தார். அப்போது கிடைத்த வேலைதான் இந்த ஏடிஎம் காவலர் வேலை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">குடியிருப்பின் குழந்தைகளுக்கான விளையாட்டுத்திடலும் ஏடிஎம் அருகிலேயே இருந்ததால் தங்கராசுவுக்கு அவர்களைப் பெயர்சொல்லி அழைக்கும் அளவுக்குப் பரிச்சயம் ஆகியிருந்தது. ஆட்டத்தின்போது சில குழந்தைகளுக்கு அடிபட்டு இரத்தம் வருவதுண்டு. சிலபேர் சைக்கிளில் இருந்து விழுவதுண்டு. அப்போது யூனிபாரம் அணிந்த காவலரான தங்கராசு ஓடிப்போய் உரிய உதவிகளைச் செய்வார். சில குழந்தைகள் வாய்ச்சண்டை, கைச்சண்டைகளிலும் ஈடுபடுவதுண்டு. அப்போது அவருடைய கைகள் தான் அதைத் தடுத்து சமாதானத்தை நிலைநாட்டும். இதனால் தங்கராசுவுக்குத் தாய்மார்கள் மத்தியில் நல்ல மரியாதை இருந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Amre4gdpf06oX4Otyv2zBnGGqwjkPbL4RIiXshAj1v8d5c1lZWMUfHCRzqZuH3vmtZHY0qDH46BgXblWspx21g4YeX5OQmJK9dxmniI2AHor5g1dH7TUStIm__imOQ51QU1VO-gm-PkuPs9y17iDsJhW4xxRSsneTGSRdallm4JMW0xLDCLUYXiJQA/s533/ATM%20image.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="400" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Amre4gdpf06oX4Otyv2zBnGGqwjkPbL4RIiXshAj1v8d5c1lZWMUfHCRzqZuH3vmtZHY0qDH46BgXblWspx21g4YeX5OQmJK9dxmniI2AHor5g1dH7TUStIm__imOQ51QU1VO-gm-PkuPs9y17iDsJhW4xxRSsneTGSRdallm4JMW0xLDCLUYXiJQA/w480-h640/ATM%20image.jpg" width="480" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="color: red; font-size: x-small;">மாதிரி ஏடிஎம் </span></td></tr></tbody></table><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /><br /></span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">மோட்டார்பைக் ஓட்டும் வீராங்கனை என்று மயூரிமீது அவருக்கு </span><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; white-space: pre-wrap;">நல்ல மரியாதை உண்டு. ஆகவே சில நாட்களாக அவள் பைக்கில் போகாமல் இருப்பதைக் கண்டு ஆச்சரியம் அடைந்தார். அதுமட்டுமல்ல, வீட்டை விட்டே அதிகம் வெளிவருவதில்லை, ஏடிஎம்-இல் பணம் எடுக்க வருவதும் இல்லை என்று கேள்விப்பட்டதும் அவளுக்கு உடல்நிலை சரியில்லையோ என்று கவலைப்பட்டார். ஜலதோஷம் இருந்தால் அவள் வீட்டில்தான் சுதந்திரமாகச் சென்று மிளகுரசம் வாங்கிக் குடிப்பார். அதுபோல இன்றும் தன் பகல் பணிநேரம் முடிந்தவுடன் மயூரி வீட்டுக் கதவைத் தட்டினார். </span><p></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">கதவைத் திறந்து மயூரியின் முகம் வெளிப்பட்டவுடன் அவருக்குப் புரிந்துவிட்டது அவள் மனதில் பெரிய சோகம் கவிந்திருப்பது. எப்படிப் பேச்சை ஆரம்பிப்பது என்று புரியாமல் நின்றார் ஒரு நிமிடம். அவளே “வாங்க, தங்கராசு சௌக்கியமா?” என்றாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நான் நல்லாத்தாம்மா இருக்கேன். நீங்க தாம்மா இப்பல்லாம் ஏடிஎம் பக்கமே வர்றதில்லே” என்றார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் மௌனமாக இருந்தாள். “ஒங்க பைக்கையும் காண்றதில்லையே அம்மா” என்று தங்கராசு கூறியபோது அவளுக்குக் கண் கலங்கிவிட்டது. அவர் வாசலிலேயே நிற்க, அவள் சோர்ந்துபோனவளாக உள்ளே சோபாவில் தொப்பென்று விழுந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“பைக் ரிப்பேர்னா சொல்லுங்க, இப்பவே போய் மெக்கானிக்கைக் கூட்டிக்கிட்டு வர்றேன். அதுக்காக வருத்தப்படாதீங்க” என்று சொன்ன தங்கராசு, “ஒடம்பு சரியில்லையா அம்மா?” என்றார் மென்மையாக. “ஐயா இன்னும் ஊர்லதான் இருக்காரா? எப்ப வருவாருங்க?”</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர் கேட்ட எல்லாக் கேள்விகளுக்கும் ஒரே பதில் ‘விபத்து’ என்பதுதான். ஆனால் குடியிருப்பில் யாருக்கும் அவளாக இதுவரை விஷயத்தைச் சொல்லவில்லை. இவரிடம் சொல்வதா கூடாதா என்று தெரியவில்லை. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">எப்படியும் ஒரு மாதம் மெடிக்கல் லீவ் போட்டாயிற்று. வீட்டில்தான் இருந்தாகவேண்டும். அதிலிருந்தே எல்லாரும் விஷயத்தை ஊகித்துவிடுவார்கள். தன் கணவரை போலீஸ் தேடுகிறது என்று கூட வதந்திகள் கிளம்பலாம். அதைவிட, எப்படித் தன் தோழியின் கணவன் நம்பிக்கை மோசடி செய்கிறான் என்று இவரிடம் சொல்லிவிட்டால் தானாகவே விஷயம் பரவிவிடும். நம் தரப்பு நியாயமும் எல்லாருக்கும் விளங்கும். அதுதான் நல்லது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“அடடே, ரொம்ப சாரி, இங்க வந்து ஒக்காருங்க. காப்பி கொண்டுவர்றேன்” என்று அவரை நாற்காலியில் இருக்கவைத்துவிட்டு உள்ளே போனவள் சில நிமிடங்களில் இரண்டு கோப்பைகளில் காப்பியுடன் வந்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இருவரும் காப்பி அருந்திக்கொண்டே சிறிது நேரம் மௌனமாக இருந்தார்கள். மயூரி நடந்த விபத்தைப் பற்றி அது ஒரு சாதாரண விஷயம் என்பதுபோல் குறிப்பிட்டாள். இன்சூரன்ஸ் காலாவதியானதை மட்டும் சொல்லவில்லை. அது அநாவசியமான வதந்திகளைக் கிளப்பும். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“ஒரு லாரி இடித்துவிட்டுப் போய்விட்டது. பைக் இப்போது போலீஸ் ஸ்டேஷனில் இருக்கிறது. கேஸ் முடிந்தபிறகுதான் தருவார்கள்…” என்று அவள் சொல்லியபோதே, “எந்த ஸ்டேஷன் என்று சொல்லுங்கள். நான் ரிலீஸ் செய்துகொண்டு வருகிறேன். எனக்கு எல்லா இடத்திலும் ஆட்கள் இருக்கிறார்கள்” என்று அவசரமாகச் சொன்னார் தங்கராசு.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“உங்கள் உடம்புக்கு ஒன்றும் ஆகவில்லையே?” </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இல்லை என்று தலையசைத்தாள். “எதற்கும் இருக்கட்டுமே என்று ஒருமாதம் மெடிக்கல் லீவ் எடுத்துக்கொண்டேன்” என்று முடித்தாள். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவள் நினைத்த மாதிரியே சில நாளில் விஷயம் குடியிருப்பு முழுவதும் பரவிவிட்டது. இவள் பைக் ஓட்டும்போது ஒரு கிழவிமீது மோதிவிட்டதாகச் சிலபேரும், அந்தக் கிழவி இறந்துபோய் இவள் மீது போலீஸ் கேஸ் போட்டிருக்கிறது என்று இன்னும் சிலரும் பேசத் தொடங்கினார்கள். ஆனால் திலகாவும் விபத்தில் சம்பந்தப்பட்டிருப்பது ஒரு வாரம் கழித்தே தெரிய வந்தது. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">பாதுகாப்புப் பணியிலேயே முப்பது வருடம் கழித்துவிட்டதால் குற்றவாளிகளின் மனோபாவம் தங்கராசுவுக்கு அத்துப்படி ஆகியிருந்தது. போலீஸ்காரர்களே பல சமயம் குற்றவாளிகளுக்கு உடந்தையாகவும், குற்றவாளிகளை உருவாக்குபவர்களாகவும் இருப்பது அவருக்குத் தெரியும். நல்லவர்களும் ஏழைகளுமே போலீசாரின் வலையில் சிக்குவதும், செல்வமும் செல்வாக்கும் உடையவர்கள் எளிதாகத் தப்பிவிடுவதும் அவரது அனுபவத்தில் தெளிவாகி யிருந்தது. புனிதமான இராணுவப் பணியில் இருந்த காரணத்தால், இந்தச் சீரழிவிலிருந்து அப்பாவிகளைத் தன்னால் முடிந்தவரை காப்பாற்றும் பணியை அவர் ஓசையின்றிச் செய்துவந்தார்.</span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">மயூரியின் விஷயத்திலும் அவர் வெகு சீக்கிரமே உண்மையைத் தெரிந்துகொண்டுவிட்டார். திலகாவின் கணவன் கிரீஷ் பணத்தாசை கொண்டு மயூரியிடம் லட்சக் கணக்கில் பணம் கறக்க ஒரு போலீஸ் அதிகாரியின் துணையோடு திட்டம் போடுவதை அவர் கண்டுபிடித்துவிட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">விபத்தில் பொருட்சேதமோ உயிர்ச்சேதமோ ஏற்படாதபோது, இன்சூரன்ஸ் காலாவதியான நிலையில் பைக்கை ஓட்டியது ஒரு பிரச்சினையே அல்ல என்று போலீசுக்கும் தெரியும். ஆனால் தானாக வந்து அப்பாவிகள் மாட்டினால் முடிந்தவரை கறந்துவிடுவது தான் உலக நடைமுறை. ஆகவே முள்ளை முள்ளாலேயே எடுப்பதென்று தீர்மானித்தார் தங்கராசு. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அதற்கு ஏற்றார் போல அவருக்கு அந்த வாரம் வேறொரு ஏடிஎம்-முக்கு டிரான்ஸ்பர் வந்தது. அது திலகாவின் வீட்டுக்கு அருகில் இருந்தது இன்னும் வசதியாகப் போயிற்று. </span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">*** </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">காலையில் ஒன்பது மணிவரையும் மாலையில் ஆறுமணி முதல் எட்டு மணி வரையும் தான் அந்த ஏடிஎம்-மில் கூட்டம் இருக்கும். மற்ற நேரங்களில் மணிக்கு நான்கைந்து பேர் வந்தாலே அதிகம். அந்த நேரத்தில் தங்கராசு சற்றே தூரமாக நகர்ந்துபோய் சிகரெட் பிடித்தல், தேநீர் குடித்தல் போன்ற சுய விருப்பச் செயல்களில் ஈடுபடுவார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவ்வாறான ஒரு பகல் நேரம். வெளியூர் ஆசாமி ஒருவர் ஏடிஎம்-முக்கு வந்து தன் கார்டை உள்ளே நுழைத்தார். பணம் வந்தது. எண்ணி எடுத்து பேண்ட் பாக்கெட்டில் வைத்தார். பிறகு மீண்டும் பணம் எடுக்க முயற்சித்தார். சில நிமிடங்கள் ஆகியும் எந்த அசைவும் இல்லை. ஏடிஎம் திரையில் ஏதேதோ கருப்பு எழுத்துக்கள் ஓடின. அதுவும் பிறகு நின்றுவிட்டது. அந்த நபர் ஒன்றும் புரியாமல் உதவிக்கு யாராவது ஆள் இருக்கிறார்களா என்று கண்ணால் தேடினார். தூரத்திலிருந்து தங்கராசு வருவதைக் கவனித்தார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவரிடம் ஆத்திரத்துடன், “என்னய்யா ஏடிஎம் இது? நான் மதுரை போகிறவன். அவசரமாகப் பணம் எடுக்க வந்தால் முதல் 15000 வந்தது, அடுத்த 15000 வருவதற்குள் ஸ்க்ரீன் ‘ப்ளாங்க்’ ஆகிவிட்டது. என்னுடைய பணம் எங்கே?” என்று அவரை அடிக்கவே போய்விட்டார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவரை சமாதானப்படுத்தினார் தங்கராசு. தான் ஒரு காவலாளி மட்டுமே என்றும் எந்த பேங்கின் கார்டோ அந்த பேங்கின் டோல்ஃப்ரீ நம்பருக்குப் போன் செய்யுமாறும் கூறினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">“நான் உங்களைச் சும்மா விடப்போவதில்லை. போலீஸ் கம்ப்ளைண்ட் கொடுக்கப் போகிறேன்” என்று ஆத்திரம் அடங்காமலே அந்த நபர் தன் காரில் கிளம்பினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">சுமார் அரை மணிநேரம் கழித்து இன்னொரு நபர் ஏடிஎம் - முக்குள் நுழைந்தார். தன் கார்டை உள்ளே செருகினார். ‘பின்’ நம்பரை அடிப்பதற்குள் ‘கள கள’ வென்ற ஓசையுடன் பணம் வந்து விழுந்தது! 15 ஆயிரம் ரூபாய்! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஆச்சரியத்துடன் அவர் தன் கார்டை அவசரம் அவசரமாக வெளியில் எடுத்துவிட்டு, பணத்தையும் மின்னல் வேகத்தில் எடுத்து பேண்ட் பாக்கெட்டில் நுழைத்துக்கொண்டு தன் ஸ்கூட்டரில் கிளம்பினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">அவர் கொஞ்ச தூரம் போய்விட்ட பிறகுதான் தங்கராசு அந்த ஸ்கூட்டரின் நம்பரைக் கவனித்தார். கிரீஷ் தான் அவர் ! </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ஒரு நொடியும் வீணாக்காமல் 100 க்கு போன் செய்தார். ஸ்கூட்டரின் நம்பரைச் சொன்னதால் அடுத்த ஒருமணி நேரத்தில் கிரீஷ் பிடிபட்டான். நேராக கூடுவாஞ்சேரி போலீஸ் நிலையத்தில் லாக்கப்பில் அடைக்கப்பட்டான். அங்கு ஏற்கெனவே மதுரைக்காரர் கொடுத்த புகார் பதிவாகி இருந்தது போலீசுக்கு வசதியாகப் போயிற்று. </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தன்னால் முடிந்தவரை கதறினான் கிரீஷ். “நான் ஒரு தப்பும் செய்யவில்லை! கார்டு போட்டவுடன் பணம் தானாகவே வந்து விழுந்தது!” என்று சொல்லிப் பார்த்தான். “இன்ஸ்பெக்டர் வருவார். அவரிடம் பேசிக்கொள்” என்று சொன்ன போலீஸ்காரர் அவனது மொபைலை வாங்கி பீரோவில் வைத்துப் பூட்டினார். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">தனக்கு ஏசிபி கருணாமூர்த்தியைத் தெரியும், அவருக்கு போன் போடுங்கள் என்று கெஞ்சினான். அது சென்னை மாவட்டம், இது செங்கல்பட்டு மாவட்டம், இங்கு அவருக்கு அதிகாரம் கிடையாது என்று சிரித்துவிட்டு தேநீர் குடிக்கப் போனார் அந்த போலீஸ்காரர். </span></p><br /><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">(தொடரும்)</span></p><ul style="margin-bottom: 0px; margin-top: 0px; padding-inline-start: 48px;"><li aria-level="1" dir="ltr" style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; list-style-type: disc; vertical-align: baseline; white-space: pre;"><p dir="ltr" role="presentation" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">இராய செல்லப்பா நியூஜெர்சியில் இருந்து </span></p></li></ul></span><p> <a href="https://chellappatamildiary.blogspot.com/2022/08/13.html"><span style="font-size: medium;">இதன் அடுத்த பகுதி<span style="color: red;"> </span> -"<span style="color: #ff00fe;"> மணிகர்ணிகா (13) இன்று வரமாட்டாள் </span><span style="color: red;"></span>" படிக்க இங்கே சொடுக்கவும்</span></a>.</p><p dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 13pt; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"></span></p><p dir="ltr" style="line-height: 1.656; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;"><br /></p>
இராய செல்லப்பாhttp://www.blogger.com/profile/01630311224114855248noreply@blogger.com9